b) A fölbonthatatlanság javai

Hogy mily nagy és mily sok jó ered a házasság fölbonthatatlanságából, az még annak figyelmét sem kerülheti el, aki csak felületesen gondolkodik a házastársak és a gyermekek, illetve az emberi társadalom javáról. Elõször a hitvesek megtalálják benne a tartósság biztos zálogát, amit saját személyük nagylelkû átadása és lelkük bensõséges szövetsége természeténél fogva annyira megkíván, hiszen az igaz szeretet végtelen (1Kor 13,8). Másodszor a tiszta hûség megleli a maga erõs bástyáját a hûtlenségre csábító belsõ és külsõ ellenségekkel szemben. A gyötrõ aggodalom helyébe, hogy a csapások és az öregkor idején a házastársak nem hagyják el majd egymást, a béke biztosítékát nyújtja. Megõrzi a hitvesek méltóságát és jótáll a kölcsönös támogatásért, mert az elválaszthatatlan kötelék állandóan emlékezteti õket, hogy nem múló javakért és nem az érzékiség szolgálatáért léptek házastársi szövetségre, hanem hogy kölcsönösen magasabbrendû és örökkévaló javakat szerezzenek egymásnak. A gyermekek védelmérõl és sok évig tartó nevelésükrõl is a legjobban gondoskodik, mert e nehéz és sokáig tartó kötelesség terheit a szülõk közös erõvel könnyebben viselik.

Nem kisebb javakkal jár a felbonthatatlanság az egész emberi társadalom számára. Tapasztalatból tudjuk, hogy a felbonthatatlan házasságok a tisztességes élet és a jó erkölcsök forrásai. Ahol e rendet õrzik, ott biztonságban van az állam boldogulása és közjava. Az állam ugyanis olyan, amilyenek a családok és a családban élõ emberek, mert ezek alkotják az államot, mint tagok a testet. Tehát mind a hitvesek és a gyermekek magánjava, mind az emberiség közjava körül kiváló érdemeket szereznek azok, akik a házasság fölbonthatatlanságát védelmezik.