a) Túlzott aggodalmak

Az okok, amelyekkel a házassággal való visszaélést mentegetik -- figyelmen kívül hagyva az ocsmány indokokat --, gyakran képzeltek vagy túlzottak. Mindazonáltal az Egyház mint jóságos anya nagyon is érti és átérzi mindazt, amit az anya egészsége és életveszedelme ügyében felhoznak. Ki tudná ezt a legmélyebb részvét nélkül szemlélni? Kit ne töltene el a legnagyobb csodálat annak az anyának láttán, aki a majdnem biztos halál veszedelmében hõsiesen föláldozza magát, hogy magzata életét megmentse? Amit õ elszenved, hogy természetes kötelességét teljesítse, azt csak a végtelenül gazdag és irgalmas Isten jutalmazhatja és meg is fogja jutalmazni, nem csupán jó, hanem túláradó mértékkel! (Lk 6,38.)

Az Anyaszentegyház azt is jól tudja, hogy gyakran az egyik házas fél inkább csak tûri, de nem cselekszi a bûnt, mert a természetes rend fölforgatását súlyos okok miatt csak megengedi, de maga nem akarja, s ezért nem bûnös. Csak meg ne feledkezzék a szeretet törvényérõl és ne mulassza el házastársát a bûntõl eltéríteni és elvonni. Azok a házastársak sem vétenek a természet rendje ellen, akik jogos és természetes módon élnek, de természetes okok, életkoruk vagy egyéb fogyatkozásuk miatt új élet nem születhet. A házasságnak ugyanis és a házassági jog használatának vannak másodrendû céljai is, mint a kölcsönös segítés, egymás közt a szeretet ápolása és az érzéki vágyak csillapítása, melyekre a házastársaknak szabad törekedniük, ha egyébként a házasélet belsõ természetességén és elsõdleges céljára való beállítottságán nem esik csorba.