d) Isten törvénye

Mindez esztelenséggel szemben szilárd bizonyossággal áll Isten egyetlen törvénye, amelyet Krisztus teljességgel megerõsített és semmiféle emberi határozat, népi felfogás vagy törvényhozói akarat meg nem gyengíthet:

"Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza" (Mt 19,6). Ha pedig az ember jogtalanul el is választ, a válás érvénytelen, ezért joggal mondja Krisztus, mint már láttuk: "Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságot tör; s aki elbocsátott nõt vesz feleségül, házasságot tör" (Lk 16,18). Krisztus e szavai minden házasságra vonatkoznak, a tisztán természetes és törvényes házasságra is; minden igazi házasságot megillet az a fölbonthatatlanság, melynek folytán a kötelék föloldása teljesen kivétetik a felek tetszése és a világi hatóságok joghatósága alól.

Ugyancsak emlékezetünkbe kell idézni azt az ünnepélyes határozatot, amellyel a Trienti Zsinat egyházi átok súlyával utasította vissza e tételeket:

"Ha valaki azt állítaná, hogy eretnekség, terhes együttélés, vagy hûtlen elhagyás címén a házassági kötelék felbontható: átok alatt legyen" (24. sess. 5. k.) és: "Ha valaki azt mondaná, az Egyház tévedett, amikor tanította és tanítja, hogy az evangéliumi és apostoli tanítás értelmében a házassági kötelék egyik házasfél házasságtörése miatt föl nem bontható, s egyik fél sem köthet -- tehát az ártatlan sem, aki házasságtörésre okot nem adott -- házastársa életében más házasságot; s hogy házasságot tör, aki elbocsátván házasságtörõ feleségét, más asszonyt vesz el, vagy aki elbocsátván férjét, máshoz megy feleségül: átok alatt legyen". (24. sess. 7. k.)

Ha pedig az Egyház nem tévedett és nem is téved, amikor ezt tanította és tanítja, és ezért egészen biztos, hogy a házassági kötelék még házasságtörés miatt sem bontható fel, akkor világos, hogy sokkal enyhébb okok, melyeket a házasság fölbontásának igazolására fölhoznak, még kevesebbet érnek, sõt semmibe veendõk.