|
A
történt változások valóban nagy
jelentõségûek és különfélék.
Elsõsorban a születések számának gyors
növekedésérõl van szó, amely miatt sokan
attól félnek, hogy a világ népessége
gyorsabban szaporodik, mint azt a rendelkezésre álló javak
megengednék, s ezért sok család és
fejlõdõben lévõ nép a
korábbinál nagyobb gondok közé kerül. Ez
könnyen arra indíthatja az államokat, hogy a
legradikálisabb eszközöktõl se riadjanak vissza a
veszély elhárítása érdekében. Ehhez
járul még, hogy nemcsak a munka- és lakásviszonyok,
hanem a gyakori gazdasági és oktatásügyi
nehézségek is olyan körülményeket teremtenek, melyekben
nehéz lenne nagyobb számú gyermek megfelelõ
ellátása.
Azt is megjegyezzük, hogy valamiképpen megváltozott a
nõ személyének és a társadalomban
betöltött szerepének értékelése, valamint
a házastársak közötti szeretet és a hozzá
kapcsolódó házasélet értelmezése.
Végül különösen arra kell tekintettel
lennünk, hogy az ember csodálatra méltó módon
elõre haladt mind a természet erõinek
megfékezésében, mind ezek tudatos
alkalmazásában. És ezt az uralmat a maga egész
életére -- azaz testére, lelki erõire, a
társadalmi életre, sõt az élet
továbbadását irányító
törvényekre is -- ki akarja terjeszteni.
Ilyen körülmények között új
kérdések merülnek föl:
Vajon nem volna-e megfelelõ -- szem
elõtt tartva a mai életkörülményeket,
illetve a házasélet aktusának azt a
jelentõségét, amellyel a házastársak
kölcsönös megértése és
hûsége szempontjából bír --
felülvizsgálni a ma érvényben lévõ
erköcsi normákat, fõleg ha meggondoljuk, hogy csak nagy
nehézségek, olykor csak hõsies
erõfeszítések árán lehet azokat
megtartani?
Vajon nem lehet-e az úgynevezett
"totalitás elvét" ezen a téren is
alkalmazva megengedni, hogy egy számszerûleg kisebb, de
észszerûbb termékenység szándéka
egy olyan beavatkozást, amely terméketlenséget okoz,
a születésszabályozás szabad és
bölcs eszközévé tegyen?
Vajon nem volna-e megengedhetõ, hogy a
születendõ gyermeket mint célt nem az egyes aktusokhoz
tartozónak, hanem inkább a házasélet
egészéhez tartozónak véljük?
Azt a kérdést is
fölteszik, hogy a modern ember megnövekedett
felelõsségtudata miatt nem érkezett-e el az
idõ, amikor az élet továbbadásának
feladatát inkább az értelemre és az akaratra,
mint a szervezet biológiai ritmusára kell bízni?
|