|
Ebben a megvilágításban
láthatóvá válnak a házastársi
szeretet sajátos vonásai és követelményei,
melyeknek megfelelõ értékelése nagyon fontos.
Ez a szeretet mindenekelõtt
egészen emberi, azaz érzékelhetõ és lelki.
Nem merõ ösztörõl vagy érzelmi indulatról
van szó tehát, hanem elsõsorban szabadakarati
tettrõl, amely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon, hanem hogy
növekedjék is a mindennapok örömei és
fájdalmai között, úgy, hogy a házasok egy
szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket
együtt érjék el.
Ez a szeretet teljes, azaz a
személyes barátság olyan különleges
formája, amelyben a házastársak mindent negylelkûen
megosztanak egymás között, nem engednek meg
igazságtalan kivételeket és nem törekszenek csak a
saját elõnyeikre. Aki házastársát szereti,
nemcsak azért szereti, amit tõle kap, hanem
önmagáért; és örül, ha saját
magával gazdagíthatja õt.
A házastársi szeretet
hûséges és kizárólagos egész az
élet végéig. Ilyennek látják
szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan
megkötik házasságukat. Jóllehet a
házastársak hûsége néha
nehézségekkel jár, senki nem állíthatja,
hogy ez a hûség megtarthatatlan, hisz épp
ellenkezõleg minden idõben nemes és
érdemszerzõ. Századokon keresztül oly sok
házaspár példája nemcsak azt bizonyítja,
hogy a hûség megfelel a házasság
természetének, hanem azt is, hogy bensõséges
és hosszantartó boldogság forrása.
Végül ez a szeretet
termékeny, azaz nem merül ki a házastársak
közösségében, hanem arra van rendelve, hogy
folytatódjék és új életeket fakasszon.
"A házasságnak és a házastársi
szeretetnek a természet szerint az a rendeltetése, hogy
utódoknak adjon életet és fölnevelje õket. A
gyermek a házasság legszebb ajándéka, s
éppen a szülõk számára lesz a legnagyobb
kincs." (GS
50)
|