|
A házasságról szóló
emberi és keresztény tanítás ezen
alapeszméire támaszkodva újból ki kell
jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasítanunk a
már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s
méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha
gyógyítás céljából
történt), mint a gyermekek számának törvényes
szabályozási módját. (Cathecismus Romanus. i. h. --
Casti connubii enciklika –GS 51)
Hasonlóképp
elítélendõ mind a férfiak, mind a nõk
akár idõleges, akár végleges
szándékos sterilizálása.
Ugyanígy
elítélendõ minden olyan cselekedet, mely akár a
nemi aktus elõtt, akár közben, akár természetes
következményeinek kifejlõdése során,
akár mint célt, akár mint eszközt azt
szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.
A következõ
érveket sem lehet felhozni a házasélet
szándékos terméketlenné tételének
érvényesítése mellett: "két rossz
közül a kisebbet kell választani", vagy: "ezek az
aktusok egységet alkotnak a korábbi és a
késõbbi termékeny aktusokkal, s ezért
részesei azok erkölcsi jóságának". Mert
igaz ugyan, hogy néha szabad eltûrni a kisebb erkölcsi
rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy egy
nagyobb jót meg ne akadályozzunk," de sohasem szabad,
még a legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy
abból jó következzék. Tudniillik olyat akarni, ami
természeténél fogva megszegi az erkölcsi rendet, s
ezért az emberhez méltatlannak kell ítélnünk,
jóllehet azért történik, hogy egyes emberek,
családok vagy az emberi társadalom javát megmentsük
vagy elõmozdítsuk. Ezért mindenképpen téved
az, aki a házas élet egészében
elõforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak
véli a szándékosan terméketlenné tett
aktusokat, amelyek természetüknél fogva erkölcstelenek.
|