10. A TERMÉKETLEN PERIÓDUSOK

Az Egyháznak a házassági erkölcsre vonatkozó ezen tanítása ellen ma felhozzák -- mint már fentebb említettük --, hogy az emberi értelem feladata és joga uralni a természet erõit, s ezeket az erõket a maga javára megfelelõ célra használhatja. Sokan fölteszik a kérdést: "Nem az volna-e észszerû sokszor az adott körülmények között, hogy a születést mesterségesen szabályozzák, ha ez az eljárás a család nyugalmához és békéjéhez hozzájárul, s biztosítja a már meglévõ gyermekek jobb nevelési körülményeit?"

Erre a kérdésre nyíltan kell felelnünk: az Egyház mindenkinél elõbb dicséri és ajánlja az emberi értelem használatát egy ilyen cselekvésben, amely az értelemmel felruházott embert oly szorosan összekapcsolja a Teremtõvel, de ezzel együtt állítja, hogy ezt az Istentõl megállapított rend tiszteletben tartásával kell tenni.

Ha tehát komoly indokok szólnak amellett, hogy szünet legyen a gyermekek születése között (ez az indok lehet a szülõk testi vagy lelki állapota, vagy külsõ körülmények), az Egyház azt tanítja, hogy szabad a házasoknak követni a szervezetben adott periódusokat, csak azokban az idõszakokban élvén a házaséletet, amikor a fogamzás lehetõsége szünetel, s így oly módon szabályozhatják a születést, hogy az elõbb kifejtett erkölcsi tanítást nem sértik meg.

Az Egyház hû marad önmagához és tanításához, amikor úgy ítéli, hogy szabad a házasoknak a terméketlen periódusokhoz folyamodniuk, miközben elítéli minden olyan dolog használatát, ami a fogamzást közvetlenül megakadályozza; jóllehet ez utóbbi eljárás mellett tisztességesnek és súlyosnak látszó érveket hoznak fel. A két eljárás ténylegesen nagyon eltér egymástól: az elsõ esetben a házasok a természet által nyújtott törvényes lehetóséggel élnek, a másik esetben megakadályozzák, hogy a fogamzás a természet rendje szerint megtörténhessék. Tagadhatatlan, hogy mindkét esetben kölcsönös megegyezéssel és megfelelõ okok alapján akarják elkerülni a fogamzást, és biztonságos megoldást keresnek egy újabb gyermek születésének elkerülésére. Ugyanakkor meg kell vallani, hogy csak az elsõ esetben találják meg e megoldást, azaz akkor, amikor igaz ok xniatt nem kívánván új gyermek születését, a termékeny idõszakokban tartózkodnak a házasélettõl, mikor pedig visszatér a terméketlen idõszak, élik a házaséletet a kölcsönös szeretet kifejezésére és az ígért hûség megtartásáért. Így cselekedvén igaz módon és egészen helyesen tesznek bizonyságot szeretetükrõl.