|
A születésszabályozás helyes
és tisztességes gyakorlása elsõsorban azt
követeli a hitvesektõl, hogy tökéletesen
ismerjék a család és az élet javait,
értékeljék ezeket és szokják meg,hogy
önmagukon és indulataikon tökéletesen tudjanak
uralkodni. Az értelem és a szabadakarat ösztönök
feletti uralmához kétségtelenül aszkézisre van
szükség, hogy a házasélet sajátos
szeretetének megnyilvánulásai a helyes rendnek megfeleljenek:
erre az aszkézisre különösen az idõszakos
önmegtartóztatásban van szükség. A
házastársak tisztaságának ez a sajátos
fegyelme nemcsak nem árt szeretetüknek, hanem egy nagyobb emberi
értékkel is megajándékozza õket.
Jóllehet ez a fegyelem állandó
erõfeszítést kíván, üdvös
erejével a hitvesek tökéletesen kimûvelik és
lelki javakkal gazdagítják egymást. E fegyelem meghozza a
család számára a nyugalom és derû
gyümölcsét, s megkönnyíti más
nehézségek viselését is; táplálja a
házastársak egymás iránti
figyelmességét és egymással való
törõdését, segíti õket
önzésük legyõzésében, mely
akadályozza az õszinte szeretetet, és jobban
elmélyíti felelõsségérzetüket;
végül bensõséges és hatékony
tekintélyt biztosít a szülõknek a
gyermeknevelésben, miközben a gyermekek az idõ
múlásával megfelelõen gondolkodnak az igazi emberi
értékekrõl és testi-lelki
képességeikkel derûsen és harmonikusan élnek.
|