|
A népek kormányzóinak, akik
elsõsorban felelõsek a közjóért és
olyan sokat tudnak tenni a jó erkölcsök
támogatására, mondjuk: ne engedjék, hogy népük
jó erkölcseit valaha is megrontsák,
akadályozzák meg, hogy az állam alapvetõ sejtjébe,
a családba törvényes úton olyan gyakorlatot lopjanak
be, amely ellenkezik a természetes és az isteni
törvényekkel. A népesség
növekedésének kérdését az
államnak más úton kell megoldania: egy bölcs
családpolitika és a nép nevelése
útján, amely nevelés figyelembe veszi az erkölcsi
törvényt és a polgárok szabadságát.
Jól tudjuk, hogy ez a
kérdés milyen nagy nehézségeket jelent a
vezetõknek, fõleg a fejlõdõ országokban.
Gondjaik láttán adtuk ki a Populorum progressio kezdetû
enciklikát. Most pedig Elõdünkkel, XXIII. János
pápával együtt megismételjük e szavakat:
"Ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani hogy olyan
utakat és módokat találjon az ember, melyek nem ellenkeznek
saját méltóságával. Ezzel ellentétes
megoldásokat kínálnak azok, akik magát az embert
és egész életét materialista módon
értelmezik. Ezt a kérdést csak úgy tudjuk
megoldani, ha a gazdasági és társadalmi
fejlõdés mind az egyes ember, mind az egész
társadalom igazi javát szolgálja." (Mater et Magistra
enciklika) Súlyos igazságtalanság lenne, ha a
Gondviselést tennénk felelõssé azért, ami a
nem elég bölcs vezetésbõl, a társadalmi
igazságosság iránti
érzéketlenségbõl, a saját célra
összeharácsolt vagyonokból, vagy azon terhek és
munkák vállalásának
megtagadásából következnek, amelyekkel egy népet
és minden gyermekét jobb életmódhoz lehetne
segíteni?' Bárcsak megújítanák
erõiket a felelõs hatalmak, mint ezt néhányan
dicséretes módon már teszik! És ne hagyják
abba a kölcsönös segítségre való
törekvést az emberiség nagy családjának
részei között: hisszük, hogy majdnem végtelen
tér nyílik itt a nemzetközi szervezetek
mûködése elõtt.
|