|
És most közvetlenül gyermekeinkhez
fordulunk, elsósorban azokhoz, akiket Isten arra hívott, hogy a
házasságban szolgálják Õt. Az Egyház
ugyanis, miközben hirdeti a sérthetetlen isteni
törvények követelményeit, az
üdvösséget hirdeti és a szentségekben megnyitja
a kegyelem útjait, melynek folytán az ember új
teremtménnyé válik. És ez az új
teremtmény szeretetben és igaz szabadságban meg tud
felelni Teremtõje és Megváltója tervének, s
megérzi Krisztus igájának édességét
is.
A keresztény házasok
tehát tanulékonyan hallgatva az Egyház szavára,
emlékezzenek rá, hogy a keresztény életre
szóló hivatásuk a keresztségbõl fakad, s a
házasság szentségével megerõsödik
és egészen kibontakozik. E szentség
"megerõsíti s mintegy fölszenteli" õket,
hogy feladataikat hûségesen tudják teljesíteni, tökéletesen
megvalósíthassák hivatásukat, s a világ
elõtt keresztény tanúságot tehessenek. Az Úr
ugyanis azt a feladatot bízta rájuk, hogy mutassák meg az
embereknek annak a törvénynek szentségét és
édességét, amely kölcsönös
szeretetüket szorosan összefûzi az emberi élet
Szerzõjének, Istennek szeretetével.
Semmiképpen nem akarjuk
elhallgatni a keresztény házastársak
életében elõadódó, olykor súlyos
nehézségeket. Hiszen, mint mindannyiunknak, a
házastársaknak is "szûk a kapu és keskeny az
út, amely az életre visz" (Mt 7,14; vö. Zsid 12,11). De
ennek az életnek reménye mint fényes
világosság ragyogja be útjukat, miközben erõs
lélekkel arra törekszenek, hogy "józanul, igazul
és jámboran éljenek ebben a világban,"
(vö. Tit 2,12) tudván, hogy "e világ
elmúlik" (vö. 1Kor 7,31) .
Ezért a hitvesek
szívesen fogadják a rájujc bízott feladatot, s a
hitbõl és a reménybõl merítsék az
erõt, amely "nem csal meg, hiszen Isten szeretete kiáradt a
szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által"
(Róm 5,5) ; szüntelen imádsággal kérjék
Isten segítségét, s fõleg az
Oltáriszentség örök forrásából
merítsenek kegyelmet és szeretetet. Ha pedig még
bûnök tartanák fogva õket, ne veszítsék
kedvüket, hanem alázattal és állhatatosan
meneküljenek Isten irgalmához, amelyet bõségesen
áraszt a bûnbánat szentsége. Ily módon
eljutnak majd a házas élet
tökéletességére, melyet az Apostol e szavakkal fejez
ki:
"Férjek,
szeressétek feleségteket, ahogyan Krisztus szerette az
Egyházat. . . ugyanígy a férfinak is úgy kell
szeretnie feleségét, mint tulajdon testét. Aki
feleségét szereti, önmagát szereti. Senki sem
gyûlöli soha a testét, hanem táplálja,
óvja, ahogyan Krisztus is az Egyházat. . . Nagy titok ez
én azonban Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom.
De ti is mind úgy szeressétek feleségteket mint
önmagatokat, a feleség pedig tisztelje férjét."
(Ef 5,2-33)
|