2. A TANÍTÓHIVATAL ILLETÉKESSÉGE

Ezek a kérdések az egyházi Tanítóhivataltól az isteni kinyilatkoztatással megvilágított és gazdagított természettörvényen nyugvó, a házasságra vonatkozó erkölcsi tanítás elveinek új és mélyebb meggondolását követelték.

Egyetlen keresztény sem vonja kétségbe, hogy az erkölcsi természettörvény magyarázata az egyházi Tanítóhivatal feladatkörébe tartozik. Kétségtelen ugyanis -- amint ezt Elõdeink gyakran kijelentették (vö. X. Pius: Singulari quadam enciklika 1912. -- XI. Pius: Casti connubii enciklika 1930. -- XII. Pius: Magnificate Dominum. Beszéd a földkerekség püspökeihez 1954. -- XXIII. János: Mater et Magistra. 1961.) --, hogy amikor Jézus Krisztus Pétert és a többi apostolt isteni hatalmának részesévé tette és minden emberekhez küldte tanítani (Mt 28,18-19), az egész erkölcsi törvényt -- azaz nemcsak az evangéliumit, hanem a természettörvényt is -- õrzésükre és értelmezésükre bízta. Hiszen a természettörvény is Isten akaratát fejezi ki, és az Õ akarata iránti hívõ engedelmesség szükséges az emberek számára az örök üdvösség elnyeréséhez (vö. Mt 7, 21).

Az Egyház ezt a parancsot követve mindig, de különösen az újabb korban, mind a házasság természetérõl, mind a házastársi jogok és kötelességek helyes értelmezésérõl megfelelõ dokumentumokat adott ki (XIII. Leó: Arcanum enciklika. -- XI. Pius: Divini illius Magistri 1939; Casti connubii 1930).