3. A HÁZASTÁRSI SZERETET JELLEMZÕ VONÁSAI

Ebben a megvilágításban láthatóvá válnak a házastársi szeretet sajátos vonásai és követelményei, melyeknek megfelelõ értékelése nagyon fontos.

Ez a szeretet mindenekelõtt egészen emberi, azaz érzékelhetõ és lelki. Nem merõ ösztörõl vagy érzelmi indulatról van szó tehát, hanem elsõsorban szabadakarati tettrõl, amely nemcsak arra törekszik, hogy megmaradjon, hanem hogy növekedjék is a mindennapok örömei és fájdalmai között, úgy, hogy a házasok egy szív és egy lélek legyenek, s emberi tökéletességüket együtt érjék el.

Ez a szeretet teljes, azaz a személyes barátság olyan különleges formája, amelyben a házastársak mindent negylelkûen megosztanak egymás között, nem engednek meg igazságtalan kivételeket és nem törekszenek csak a saját elõnyeikre. Aki házastársát szereti, nemcsak azért szereti, amit tõle kap, hanem önmagáért; és örül, ha saját magával gazdagíthatja õt.

A házastársi szeretet hûséges és kizárólagos egész az élet végéig. Ilyennek látják szeretetüket a jegyesek azon a napon, amelyen szabadon és tudatosan megkötik házasságukat. Jóllehet a házastársak hûsége néha nehézségekkel jár, senki nem állíthatja, hogy ez a hûség megtarthatatlan, hisz épp ellenkezõleg minden idõben nemes és érdemszerzõ. Századokon keresztül oly sok házaspár példája nemcsak azt bizonyítja, hogy a hûség megfelel a házasság természetének, hanem azt is, hogy bensõséges és hosszantartó boldogság forrása.

Végül ez a szeretet termékeny, azaz nem merül ki a házastársak közösségében, hanem arra van rendelve, hogy folytatódjék és új életeket fakasszon. "A házasságnak és a házastársi szeretetnek a természet szerint az a rendeltetése, hogy utódoknak adjon életet és fölnevelje õket. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, s éppen a szülõk számára lesz a legnagyobb kincs." (GS 50)