4. A SZÜLÕI FELELÕSSÉG

Ezen okok miatt a házastársi szeretet azt igényli a házastársaktól, hogy feladatukat valóban ismerjék, s legyenek tudatában szülõi felelõsségüknek, melyet ma -- joggal -- annyira sürgetnek. Éppen ezért helyesen kell érteni. A szülõi felelõsséget több egymással összefüggõ törvényes szempont szérint kell szemlélni.

Ha a biológiai folyamatokra gondolunk, a szülõi felelõsség a hozzájuk tartozó funkciók ismeretét és tiszteletben tartását jelenti, mivel az emberi értelem az élet továbbadásának képességében az emberi személyhez tartozó biológiai törvényeket fedez fel (vö. STh I-II. 94,2).

Ha a velünk született ösztönökre és szenvedélyekre nézünk, akkor ezek azt az uralmat igénylik, amelyet az értelemnek és az akaratnak kell felettük gyakorolnia.

Ha a fizikai, gazdasági, pszichológiai és szociális feltételekre tekintünk, akkor azokat kell felelõs szülõknek mondanunk, akik okos megfontolás és nagylelkû elhatározás után több gyermeket fogadnak el; vagy akik komoly oknál fogva és megtartva az erkölcsi törvényeket, meghatározott vagy bizonytalan idõre úgy döntenek, hogy több gyermeket nem hoznak világra.

A szülõi felelõsség továbbá magával hordozza az objektív erkölcsi renddel való mélyebb kapcsolatot. Ezt a rendet Isten határozta meg, s hûséges értelmezõje a helyes lelkiismeret. A szülõi feladat felelõs megoldása tehát megköveteli, hogy a házastársak teljesen ismerjék kötelességeiket Isten, önmaguk családjuk és a társadalom iránt, mindig megõrízve az értékek helyes rendjét.

Ebbõl adódik, hogy az élet továbbadásának feladatában a házastársak nem követhetik a saját véleményüket úgy, mintha egyénileg és teljesen szabadon határozhatnák meg a tisztességes utakat, amelyeken járnak. Ellenkezõleg: tetteiket a teremtõ Isten terveihez kell alkalmazniuk, amelyet részben a házasság és a házas élet természete mond el nekik, részben pedig az Egyház állandó tanítása hirdet. (GS 50--51.)