7. HÛSÉG ISTEN TERVÉHEZ

Az emberek joggal jegyzik meg, hogy az egyik házasfélre, állapotára vagy jogos kívánságaira való tekintet nélkül rákényszerített házasélet nem az igazi szeretet tette, ezért ellenkezik mindazzal, amit az erkölcsi rend a házastársak kapcsolatában megkövetel. De ha megfontolják a dolgot, ugyanígy be kell látniuk, hogy a kölcsönös szeretetnek olyan megnyilvánulása, amely kárára van az életet továbbadó képességnek -- amely képességet a mindeneket Teremtõ Isten különleges törvényekkel írt beléjük --, szembeszáll mind az isteni tervvel, mely szerint a házasság alapíttatott, mind az emberi élet Teremtõjének akaratával. Éppen ezért, ha valaki Isten ajándékát úgy használja, hogy akár csak részben is megfosztja az ajándékot jelentésétõl és céljától, ellene mond a férfi és a nõ természetének és a közöttük fennálló bensõséges kapcsolatnak, és ellene szegül Isten tervének és az Õ szent akaratának is. Aki pedig az élet továbbadásának törvényeit megtartva él a házastársi szeretet ajándékával, az nem az élet forrása urának, hanem a Teremtõtõl kiinduló terv szolgájának vallja magát. Amint ugyanis a test fölött általában nem rendelkezik korlátlan hatalommal az ember, ugyanígy nincs korlátlan hatalma nemzõ erõi fölött sem, mert ezek természetüknél fogva az emberi élet létrehozására szolgálnak, s ennek az életnek a kezdete az Isten. "Az emberi életet szentnek kell tekinteni -- figyelmeztetett XXIII. János pápa -- mert kezdetétõl fogva föltételezi Isten teremtõ tettét." (Mater et Magistra enciklika)