8. A SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS MEG NEM ENGEDETT ÚTJAI

A házasságról szóló emberi és keresztény tanítás ezen alapeszméire támaszkodva újból ki kell jelentenünk, hogy mindenképp vissza kell utasítanunk a már megkezdett nemi aktus direkt megszakítását, s méginkább a közvetlen abortuszt (még akkor is, ha gyógyítás céljából történt), mint a gyermekek számának törvényes szabályozási módját. (Cathecismus Romanus. i. h. -- Casti connubii enciklika –GS 51)

Hasonlóképp elítélendõ mind a férfiak, mind a nõk akár idõleges, akár végleges szándékos sterilizálása.

Ugyanígy elítélendõ minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus elõtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlõdése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye.

A következõ érveket sem lehet felhozni a házasélet szándékos terméketlenné tételének érvényesítése mellett: "két rossz közül a kisebbet kell választani", vagy: "ezek az aktusok egységet alkotnak a korábbi és a késõbbi termékeny aktusokkal, s ezért részesei azok erkölcsi jóságának". Mert igaz ugyan, hogy néha szabad eltûrni a kisebb erkölcsi rosszat egy nagyobb elkerüléséért, vagy hogy egy nagyobb jót meg ne akadályozzunk," de sohasem szabad, még a legsúlyosabb okok mellett sem rosszat tenni, hogy abból jó következzék. Tudniillik olyat akarni, ami természeténél fogva megszegi az erkölcsi rendet, s ezért az emberhez méltatlannak kell ítélnünk, jóllehet azért történik, hogy egyes emberek, családok vagy az emberi társadalom javát megmentsük vagy elõmozdítsuk. Ezért mindenképpen téved az, aki a házas élet egészében elõforduló termékeny aktusokkal igazolhatónak véli a szándékosan terméketlenné tett aktusokat, amelyek természetüknél fogva erkölcstelenek.