11. A MESTERSÉGES SZÜLETÉSSZABÁLYOZÁS SÚLYOS KÖVETKEZMÉNYEI

A becsületes emberek még jobban meggyõzõdhetnek az Egyház e tárgyról adott tanításának igazságáról, ha számításba veszik a mesterséges születésszabályozás módszereinek következményeit. Elõször is azt gondolják meg, hogy ilyen eljárással milyen könnyû út nyílik akár a házastársak hûtlenségéhez, akár az erköcsi fegyelem széleskörû meggyengüléséhez. Nincs szükség hosszú tapasztalatra ahhoz, hogy valaki megismerje az emberi gyengeséget és megértse, hogy az embereknek -- különösen az érzéki vágyaknak annyira kitett fiataloknak -- ösztönzésre van szükségük ahhoz, hogy megtartsák az erköcsi törvényt, és nem szabad könnyû utat engedni a törvény megszegésére. Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nõk tiszteletérõl, s nem törddve a nõk testi-lelki egyensúlyával saját vágyaikat kiszolgáló eszközzé teszik õket. Az ilyeneknek a nõ többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni.

Komolyan megfontolandó, hogy a mesterséges fogamzásgátlással milyen veszedelmes hatalom kerül azoknak a kormányoknak a kezébe, amelyek semmit sem törõdnek az erkölcsi törvénnyel. Ki tehetne szemrehányást egy kormánynak amiatt, hogy olyan eszközöket használ egy egész nemzet problémáinak megoldására, amelyek családon belül bizonyos kérdések megoldására vannak megengedve? Ki tilthatná meg a kormányoknak, hogy olyan fogamzásgátló eszközöket részesítsenek elõnyben, amelyeket hatásosabbnak látnak, sõt, hogy ezek használatára mindenkit ne kötelezzenek, valahányszor ezt szükségesnek látják? Ezáltal az emberek azért, hogy az isteni törvény megtartásából adódó egyéni, családi, illetve közösségi nehézségeiket elkerüljék, olyan lehetõséget adnának a közhatalom kezébe, melyekkel az a házastársak legbensõbb és legsajátabb feladatába avatkozhatna be.

Ezért ha csak nem akarjuk azt, hogy az élet fakasztásának feladata az emberek kényére-kedvére legyen hagyva, el kell ismernünk az embernek saját teste és testének funkciói feletti hatalmának bizonyos határait, melyeket senkinek sem szabad áthágnia. E határokat csak annak a tiszteletnek kedvéért vonjuk meg, amely az egész emberi testet és természetes feladatait megilleti, illetve a helyesen értelmezett "totalitás elve" kedvéért, amit Elõdünk, XII. Pius pápa világított meg.