3. AZ ÖNURALOM

A születésszabályozás helyes és tisztességes gyakorlása elsõsorban azt követeli a hitvesektõl, hogy tökéletesen ismerjék a család és az élet javait, értékeljék ezeket és szokják meg,hogy önmagukon és indulataikon tökéletesen tudjanak uralkodni. Az értelem és a szabadakarat ösztönök feletti uralmához kétségtelenül aszkézisre van szükség, hogy a házasélet sajátos szeretetének megnyilvánulásai a helyes rendnek megfeleljenek: erre az aszkézisre különösen az idõszakos önmegtartóztatásban van szükség. A házastársak tisztaságának ez a sajátos fegyelme nemcsak nem árt szeretetüknek, hanem egy nagyobb emberi értékkel is megajándékozza õket. Jóllehet ez a fegyelem állandó erõfeszítést kíván, üdvös erejével a hitvesek tökéletesen kimûvelik és lelki javakkal gazdagítják egymást. E fegyelem meghozza a család számára a nyugalom és derû gyümölcsét, s megkönnyíti más nehézségek viselését is; táplálja a házastársak egymás iránti figyelmességét és egymással való törõdését, segíti õket önzésük legyõzésében, mely akadályozza az õszinte szeretetet, és jobban elmélyíti felelõsségérzetüket; végül bensõséges és hatékony tekintélyt biztosít a szülõknek a gyermeknevelésben, miközben a gyermekek az idõ múlásával megfelelõen gondolkodnak az igazi emberi értékekrõl és testi-lelki képességeikkel derûsen és harmonikusan élnek.