5. ÜZENET AZ ÁLLAMOK VEZETÕINEK

A népek kormányzóinak, akik elsõsorban felelõsek a közjóért és olyan sokat tudnak tenni a jó erkölcsök támogatására, mondjuk: ne engedjék, hogy népük jó erkölcseit valaha is megrontsák, akadályozzák meg, hogy az állam alapvetõ sejtjébe, a családba törvényes úton olyan gyakorlatot lopjanak be, amely ellenkezik a természetes és az isteni törvényekkel. A népesség növekedésének kérdését az államnak más úton kell megoldania: egy bölcs családpolitika és a nép nevelése útján, amely nevelés figyelembe veszi az erkölcsi törvényt és a polgárok szabadságát.

Jól tudjuk, hogy ez a kérdés milyen nagy nehézségeket jelent a vezetõknek, fõleg a fejlõdõ országokban. Gondjaik láttán adtuk ki a Populorum progressio kezdetû enciklikát. Most pedig Elõdünkkel, XXIII. János pápával együtt megismételjük e szavakat: "Ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani hogy olyan utakat és módokat találjon az ember, melyek nem ellenkeznek saját méltóságával. Ezzel ellentétes megoldásokat kínálnak azok, akik magát az embert és egész életét materialista módon értelmezik. Ezt a kérdést csak úgy tudjuk megoldani, ha a gazdasági és társadalmi fejlõdés mind az egyes ember, mind az egész társadalom igazi javát szolgálja." (Mater et Magistra enciklika) Súlyos igazságtalanság lenne, ha a Gondviselést tennénk felelõssé azért, ami a nem elég bölcs vezetésbõl, a társadalmi igazságosság iránti érzéketlenségbõl, a saját célra összeharácsolt vagyonokból, vagy azon terhek és munkák vállalásának megtagadásából következnek, amelyekkel egy népet és minden gyermekét jobb életmódhoz lehetne segíteni?' Bárcsak megújítanák erõiket a felelõs hatalmak, mint ezt néhányan dicséretes módon már teszik! És ne hagyják abba a kölcsönös segítségre való törekvést az emberiség nagy családjának részei között: hisszük, hogy majdnem végtelen tér nyílik itt a nemzetközi szervezetek mûködése elõtt.