7. A KERESZTÉNY HITVESEKHEZ

És most közvetlenül gyermekeinkhez fordulunk, elsósorban azokhoz, akiket Isten arra hívott, hogy a házasságban szolgálják Õt. Az Egyház ugyanis, miközben hirdeti a sérthetetlen isteni törvények követelményeit, az üdvösséget hirdeti és a szentségekben megnyitja a kegyelem útjait, melynek folytán az ember új teremtménnyé válik. És ez az új teremtmény szeretetben és igaz szabadságban meg tud felelni Teremtõje és Megváltója tervének, s megérzi Krisztus igájának édességét is.

A keresztény házasok tehát tanulékonyan hallgatva az Egyház szavára, emlékezzenek rá, hogy a keresztény életre szóló hivatásuk a keresztségbõl fakad, s a házasság szentségével megerõsödik és egészen kibontakozik. E szentség "megerõsíti s mintegy fölszenteli" õket, hogy feladataikat hûségesen tudják teljesíteni, tökéletesen megvalósíthassák hivatásukat, s a világ elõtt keresztény tanúságot tehessenek. Az Úr ugyanis azt a feladatot bízta rájuk, hogy mutassák meg az embereknek annak a törvénynek szentségét és édességét, amely kölcsönös szeretetüket szorosan összefûzi az emberi élet Szerzõjének, Istennek szeretetével.

Semmiképpen nem akarjuk elhallgatni a keresztény házastársak életében elõadódó, olykor súlyos nehézségeket. Hiszen, mint mindannyiunknak, a házastársaknak is "szûk a kapu és keskeny az út, amely az életre visz" (Mt 7,14; vö. Zsid 12,11). De ennek az életnek reménye mint fényes világosság ragyogja be útjukat, miközben erõs lélekkel arra törekszenek, hogy "józanul, igazul és jámboran éljenek ebben a világban," (vö. Tit 2,12) tudván, hogy "e világ elmúlik" (vö. 1Kor 7,31) .

Ezért a hitvesek szívesen fogadják a rájujc bízott feladatot, s a hitbõl és a reménybõl merítsék az erõt, amely "nem csal meg, hiszen Isten szeretete kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által" (Róm 5,5) ; szüntelen imádsággal kérjék Isten segítségét, s fõleg az Oltáriszentség örök forrásából merítsenek kegyelmet és szeretetet. Ha pedig még bûnök tartanák fogva õket, ne veszítsék kedvüket, hanem alázattal és állhatatosan meneküljenek Isten irgalmához, amelyet bõségesen áraszt a bûnbánat szentsége. Ily módon eljutnak majd a házas élet tökéletességére, melyet az Apostol e szavakkal fejez ki:

"Férjek, szeressétek feleségteket, ahogyan Krisztus szerette az Egyházat. . . ugyanígy a férfinak is úgy kell szeretnie feleségét, mint tulajdon testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. Senki sem gyûlöli soha a testét, hanem táplálja, óvja, ahogyan Krisztus is az Egyházat. . . Nagy titok ez én azonban Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatva mondom. De ti is mind úgy szeressétek feleségteket mint önmagatokat, a feleség pedig tisztelje férjét." (Ef 5,2-33)