Chapter, Paragraph
1 I,1 | gyakorlata a Katolikus Egyházban az isteni kinyilatkoztatás
2 I,1 | Szentlélek segitségével az Egyházban bontakozik", miközben "
3 I,1 | Egyházban bontakozik", miközben "az Egyház a századok folyamán
4 I,1 | Egyház a századok folyamán az isteni igazság teljessége
5 I,1 | idéznünk néhány igazságot, amit az Isten igéjével megvilágositott
6 I,2 | 2. Miként az isteni kinyilatkoztatásból
7 I,2 | kinyilatkoztatásból tudjuk, a bûnöket az isteni szentség és igazságosság
8 I,2 | melyeket akár itt a Földön az életnek fájdalmaival, nyomoruságaival
9 I,2(3) | Az asszonyhoz pedig így szólt:
10 I,2(3) | pedig uralkodni fog rajtad. Az embernek pedig mondta: Mivel
11 I,2(4) | Nem véletlenül nevezzük az ítélet napjának azt a napot,
12 I,2(4) | fognak ártani. Ezért mondja az Apostol az ideig tartó bün-tetésekrõl,
13 I,2(4) | Ezért mondja az Apostol az ideig tartó bün-tetésekrõl,
14 I,2(4) | magunkra ítéletet. Ha azonban az Úr itél meg minket, az fenytésünkre
15 I,2(4) | azonban az Úr itél meg minket, az fenytésünkre szolgál, hogy
16 I,2 | megtisztítsa a lelket, megvédje az erkölcsi rend szentségét,
17 I,2 | bûn megzavarja ugyanis azt az egyetemes rendet, amit Isten
18 I,2 | mind a bûnös személy, mind az emberi társadalom szempontjából.
19 I,2 | lelkiismerete, hogy a bûn nemcsak az isteni törvény áthágása,
20 I,2 | mindig közvetlenül és nyíltan az Isten és az ember közötti
21 I,2 | közvetlenül és nyíltan az Isten és az ember közötti személyes
22 I,2(6) | és te föld, figyelj, mert az Úr beszél: fiakat neveltem
23 I,2(6) | megvetetek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár
24 I,3 | jóvátételéhez tehát nemcsak az szükséges, hogy lelkünk
25 I,3 | megtérésével visszaállítsuk az Istennel való barátságot,
26 I,3 | Istennel való barátságot, és az Isten bölcsességét és jóságát
27 I,3 | kell állitanunk rnindazokat az akár egyéni, személyes jellegû,
28 I,3 | közösségi jellegû vagy éppen az egyeternes rendhez tartozó
29 I,3 | büntetés jellege is van, vagy az igazságos és végtelenül
30 I,3 | elviselésével, melyekbõl kiviláglik az egész világ elõtt Isten
31 I,3 | A tisztítótûzben ugyanis az elhunytak lelkei, "akik
32 I,3(8) | És szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
33 I,3(8) | Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen. És mondta Nátán
34 I,3(8) | És mondta Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette bûnödet, s
35 I,3(8) | mert tetteddet káromoltad az Urat, a fiú, aki született
36 I,3(8) | 1689, 1693; Szent Ágoston: "Az embernek a bûnök megbocsátása
37 I,3(8) | is szenvednie kell ebben az életben, bár a bûn az elsõdleges
38 I,3(8) | ebben az életben, bár a bûn az elsõdleges oka nyomoruságának.
39 I,3(8) | azért éri bizonyos idõre az embert, akit már nem kárhoztata
40 I,3(10) | tõlünk." Oratio super populum az 1. vasárnap utáni hétfõn; "
41 II | II. Az Egyház "kincstára" ~
42 II,4 | 4. Az isteni terv titokzatos és
43 II,4 | misztériumából fakadóan az emberek terrnészetfölötti
44 II,4(13) | bennem marad és Én õbenne, az bõ termést hoz." (Jn 15,
45 II,4(13) | közöltetésébõl következik ..., hogy az Egyház mint a megváltó kiegészítése
46 II,4(13) | valamiképpen beteljesedik az Egyházban (vö. Aquinói Szent
47 II,4(13) | titokzatos Fõ, ami Krisztus, és az Egyház, mely itt a földön
48 II,4(13) | földön mint második Krisztus az Õ nevében cselekszik, hogyan
49 II,4(13) | beszélünk, a Fõrõl és a testrõl, az egész Krisztusról." (XII.
50 II,4(13) | is, test is: a Fõt abban az emberben ismerjük föl, aki
51 II,4(13) | Máriától született... Õ az Egyház feje. E Fõ teste
52 II,4(13) | Egyház feje. E Fõ teste az Egyház, nemcsak az, amelyik
53 II,4(13) | teste az Egyház, nemcsak az, amelyik itt van, hanem
54 II,4(13) | amelyik itt van, hanem az, amelyik itt is, és szerte
55 II,4(13) | földkerekségen; nem is csak az, amely most él, hanem mindazok,
56 II,4(13) | hinni fognak Krisztusban, az egy városhoz tartozó szentek
57 II,5 | gonoszságainkért törték össze, ... az Õ sebei szereztek nekünk
58 II,5 | arra, hogy segitsék egymást az égi Atya felé vezetõ úton
59 II,5 | a biztos tudatban, hogy az irgalmasság Atyjánál segithetnek
60 II,5 | segithetnek testvéreiken az üdvösség elnyerésében. 17
61 II,5(17) | szenvedésébõl hiányzik testének, az Egyháznak javára" (Kol 1,
62 II,5(17) | elviselem a halálodat, miként az Úr meghalt értünk. A lelkemet
63 II,5(17) | számít a vértanúk érdeme és az igazak cselekedetei, de
64 II,5(17) | cselekedetei, de amikor az ítélet napja eljön, e világ
65 II,5(17) | ítélõszéke elõtt fog állni az Õ népe." "A bûnbánónak,
66 II,5(17) | bûnbánónak, a jót tevõnek, az esdeklõnek kegyesen meg
67 II,5(17) | meg lehet bocsátani, és az elnyert bocsánatot, s az
68 II,5(17) | az elnyert bocsánatot, s az ilyenre átruházható mindaz,
69 II,5(17) | vérükért (Jel 6,10). Ha az apostolok és a vértanúk
70 II,5(17) | a halálbamenõket, hanem az élõket is; az igazak miatt
71 II,5(17) | halálbamenõket, hanem az élõket is; az igazak miatt pedig örvendünk,
72 II,5(17) | beszélünk, megesik, hogy az egyik hordozza a msik büntetését,
73 II,5(17) | szó, akkor megesik, hogy az egyik a másik bûnéért bûnhõdik.
74 II,5(17) | bûnhõdik. Mondtuk ugyanis, hogy az anyagi károk vagy a test
75 II,5 | csodálatosan összekapcsolódik az összes többi keresztény
76 II,5 | személyben. 19 ~Így jön létre "az Egyház kincstára". 20 Ez
77 II,5(19) | Így tehát Krisztus úgy él az Egyházban, hogy az Krisztus
78 II,5(19) | úgy él az Egyházban, hogy az Krisztus második személyeként
79 II,5(19) | nélkül Krisztusnak nevezi az Egyházat (vö. 1Kor 12,12),
80 II,5(19) | hozzá, amikor õ még üldözte az Egyházat: »Saul, Saul, miért
81 II,5(19) | Nissai Szent Gergelynek, az Apostol gyakran nevezte
82 II,5(19) | gyakran nevezte Krisztusnak az Egyházat. (vö. De vita Moysi,
83 II,5 | összegyülemlett halmaza az anyagi javaknak, hanem az
84 II,5 | az anyagi javaknak, hanem az az Isten elõtti végtelen
85 II,5 | anyagi javaknak, hanem az az Isten elõtti végtelen és
86 II,5 | amelyeket Õ fölajánlott, hogy az egész emberiség megszabaduljon
87 II,5 | megszabaduljon a bûntõl, és eljusson az Atyával való közösségre.
88 II,5 | Maga a megváltó Krisztus az, akiben megvannak és hatnak
89 II,5(20) | Boldogságos Istenszülõ és az elsõ igaztól az utolsóig
90 II,5(20) | Istenszülõ és az elsõ igaztól az utolsóig minden szent érdemei." (
91 II,5(20) | 1026-27) "... Mi, akik az égbõl teljhatalmat kaptunk
92 II,5(20) | égbõl teljhatalmat kaptunk az egyetemes Egyház ránkbízott
93 II,5(20) | kincstárából, mely Krisztusnak és az õ szentjeinek érdemeibõl
94 II,5 | kincstárba tartozik még az mérhetetlen és páratlan
95 II,5 | Boldogságos Szûz Mária és az összes szentek imádságai
96 II,5 | Isten színe elõtt, akik az Úr Krisztus kegyelmébõl
97 II,5 | Krisztus kegyelmébõl követték az Õ nyomdokait, megszentelõdtek
98 II,5 | megszentelõdtek és végrehajtották az Atyától rájuk bízott mûvet;
99 II,5 | Krisztus valamennyi híve az õ Lelkének birtokában összeolvad
100 II,5 | Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz
101 II,5 | kapcsolódik õbenne (vö. Ef 4,16). Az úton levõknek és a Krisztus
102 II,5 | legkevésbé sem szakad meg, sõt az Egyház mindig vallott hite
103 II,5 | következõen ugyanis, hogy az égiek bensõségesebben egyesülnek
104 II,5 | egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják
105 II,5 | sokféleképpen hozzájárulnak az Egyház további épüléséhez (
106 II,5 | 1Kor 12,12--27). Hiszen õk az örök haza polgárai, ott
107 II,5 | haza polgárai, ott vannak az Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és
108 II,5 | szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket,
109 II,5 | Jézus Krisztus, Isten és az emberek egyetlen közvetítõje
110 II,5 | vö. 1Tim 2,5), mindenben az Úrnak szolgálva és a saját
111 II,5 | szenvedésébõl testének, az Egyháznak javára (vö. Kol
112 II,5 | nyújt tehát gyöngeségünknek az õ testvéri gondoskodásuk." 22 ~
113 II,5 | akik akár eljutottak már az égi hazába, akár elkövetett
114 II,5 | a szeretet köteléke, és az összes javak bõségesen áradó
115 II,5 | kölcsönös cseréje, melyekkel az egész titokzatos test minden
116 II,5 | engesztelve kiengesztelik az isteni igazságosságot; Isten
117 III | III. Az elégtétel mérséklése az
118 III | Az elégtétel mérséklése az Egyházban ~
119 III,6 | 6. Ezeknek az igazságoknak tudatában az
120 III,6 | az igazságoknak tudatában az Egyház rnár az elsõ idõktõl
121 III,6 | tudatában az Egyház rnár az elsõ idõktõl kezdve különféle
122 III,6 | ismert és használt föl, hogy az Úr megváltásának gyümölcseit
123 III,6 | megváltásának gyümölcseit az egyes hivekre alkalmazza,
124 III,6 | testvéreik üdvösségén. És így az Egyház egész teste igazságban
125 III,6 | minden mindenben. ~Már maguk az apostolok buzdították tanitványaikat
126 III,6 | üdvösségéért, 23 mely gyakorlatot az Egyház õsi szokása szentül
127 III,6(23) | meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése." (
128 III,6 | fõként amikor a bûnbánók az egész közösség közbenjárását
129 III,6(24) | alázat, hogy ne ránk, hanem az isteni akaratra hallgassanak.
130 III,6(24) | akaratra hallgassanak. Így az irgalmasságból fakadó könyörgés
131 III,6(24) | Mikor pedig bevégezte az imádságot, melyben megemlékezett
132 III,6 | kérték, 25 és azáltal, hogy az elhunytakat közbenjáró imádsággal,
133 III,6 | közbenjáró imádsággal, kiváltképp az eucharisztikus áldozat fölajánlásával
134 III,6(25) | A nyilvános vezeklésben az ünnepi szentmise végeztével
135 III,6(25) | szintlén földre borul és az Egyház egész közössége együtt
136 III,6 | fölajánlásával segítették. 26 Az Egyházban már a legrégibb
137 III,6 | üdvösségéért, fõleg olyasmit, amit az emberi gyarlóság nehéznek
138 III,6(26) | Ezután az elhunyt szent atyákért és
139 III,6(26) | beszédét: "Ugyanígy mi is az elhunytakért, ámbár bûnösök,
140 III,6(26) | bûnösök, Istennek ajánlván az imádságokat nem koszorút
141 III,6 | melyeket a vértanúk hitükért és az isteni törvényért viseltek
142 III,6 | szokták a vértanukat, hogy az õérdemeiktõl támogatva hamarabb
143 III,6(27) | imádkozva Istenhez, részben az ifjúval együtt hosszasan
144 III,6(27) | állhatatosságával el nem vezette az Egyház ölébe. ..." (Alexandriai
145 III,6 | föloldozást a püspöktõl. 28 Az igazak imádságait és jócselekedeteit
146 III,6 | hogy állították: a bûnbánót az egész keresztény nép segitsége
147 III,6(28) | E békét, melyet egyesek az Egyházban nélkülöztek, a
148 III,6(28) | kézrátétel után jöjjenek az Úrhoz azzal a békével, melyet
149 III,6 | nem azt gondolták, hogy az egyes hívõk pusztán a saját
150 III,6 | hanem hitték, hogy maga az Egyház mint Krisztussal,
151 III,6 | összekapcsolt egy test ad az elégtételt egyes tagjaiban. 30 ~
152 III,6(29) | az egész nép cselekedeteitõl
153 III,6(29) | megválthasson egyet, õ, akit az Úr Jézus eljövetele arra
154 III,6 | elégtételt egyes tagjaiban. 30 ~Az egyházatyák korában azonban
155 III,6 | volt a meggyõzõdés, hogy az üdvözítés mûvét az Egyház
156 III,6 | hogy az üdvözítés mûvét az Egyház azoknak a pásztoroknak
157 III,6(30) | test nem tud örvendeni: az egész együtt szenved és
158 III,6(30) | mûködnie a gyógyulás érdekében. Az Egyház az egyikben is, a
159 III,6(30) | gyógyulás érdekében. Az Egyház az egyikben is, a másikban
160 III,6(30) | másikban is jelen van, de az Egyház Krisztus. Amikor
161 III,6(30) | Krisztus szenved, Krisztus kéri az Atyát. Amit a Fiú kér, az
162 III,6(30) | az Atyát. Amit a Fiú kér, az mindig könnyen megtörténik." (
163 III,6 | megfontolva határozták meg az elégtétel módját és mértékét,
164 III,6(31) | senki ne tegyen olyat, ami az Egyházat érinti."(Antiochiai
165 III,6(32) | is kifejezik a megtérést, az elkülönítés meghatározott
166 III,6(32) | elteltével méltán visszatérhetnek az imádság közösségébe, ugyanakkor
167 III,7 | 7. Az Egyházban élõ meggyõzõdés
168 III,7 | meggyõzõdés alapján, mely szerint az Ur nyájának pásztorai Krisztus
169 III,7 | megmaradó büntetésektõl, az Isten népét szüntelenül
170 III,7 | búcsúk szokása. Ezáltal az Egyház tanitásában és fegyelmében
171 III,7 | új érték fakad a hivek és az egész Egyház javára. ~A
172 III,7 | terjedõ használata pedig az Egyház története során akkor
173 III,7 | pápák úgy határoztak, hogy az Egyház közjavát szolgáló
174 III,7 | valóban bánó és meggyónó" és az ilyen jócselekedeteket végzõ
175 III,7 | és tekintélyében bízva", "az apostoli teljhatalommal," "
176 III,7 | kulcsainak birtokosára, valamint az õ utódaira és helyetteseikre
177 III,7 | Boldogságos Istenszülõ és az összes választottak érdemei." 36 ~
178 III,7(35) | akik Rómában fölkeresték az Apostolfejedelem tiszteletreméltó
179 III,7(35) | engedélyeztek. Mi tehát ... az ilyen engedményeket és búcsúkat
180 III,7(35) | és tekintélyében bízva, az apostoli teljhatalommal
181 III,8 | ideigtartó büntetéseknek ezt az elengedését külön névvel
182 III,8 | részben megegyezik azokkal az egyéb utakkal és módokkal,
183 III,8 | tõlük. ~A búcsúban ugyanis az Egyház az Úr Krisztustól
184 III,8 | búcsúban ugyanis az Egyház az Úr Krisztustól kapott megváltás
185 III,8 | elégtételeinek kincstárából az ideigtartó büntetések elengedésére. 38 ~
186 III,8 | A cél pedig, amelyet az egyházi hatóság a búcsúk
187 III,8 | szeretetet, és miközben az égeikre gondolnak, földi
188 III,8 | végzik. ~Ezt a tanitást az Egyház tanitóhivatala különféle
189 III,8 | engedélyezett búcsúk" lejáratták az Egyház kulcshatalmát, és
190 III,8(40) | pápa: Iubilaeum maximum, az egyetemes szentév megnyitása.
191 III,8 | káromolták a búcsúk nevét. 42 Az Egyház azonban e visszaéléseket
192 III,8 | tanítja és rendeli, hogy az Egyházban rneg kell tartani
193 III,8 | vagy tagadják azt, hogy az Egyháznak van hatalma búcsúkat
194 III,9 | 9. Az Egyház napjainkban is felszólitja
195 III,9 | képvisel a búcsúnyerés mind az egyes ember, mind pedig
196 III,9 | egyes ember, mind pedig az egész keresztény társadalom
197 III,9 | összefoglaljuk a legfontosabbakat, az elsõ, amit ez az üdvös gyakorlat
198 III,9 | legfontosabbakat, az elsõ, amit ez az üdvös gyakorlat tanít: "
199 III,9 | keserves dolog elhagyni az Urat, az Istent". 44 A hivek
200 III,9 | dolog elhagyni az Urat, az Istent". 44 A hivek ugyanis,
201 III,9 | bûnükkel saját maguknak is, az egész társadalomnak is okoztak,
202 III,9 | tudnak egybekapcsolódni az Atyával. A búcsú gyakorlata
203 III,10 | a bizalmat és a reményt az Atyaistennel való teljes
204 III,10 | alkalmat, hanem serkent az Istennel való teljes közösség
205 III,10 | ingyenes ajándékok mind az élõk, mind a megholtak javára
206 III,10 | hogy egyrészt elvégezzék az elõírt jócselekedeteket,
207 III,10 | tagadja meg a bûnöket, bizzék az Úr Krisztus érdemeiben,
208 III,10 | nagyon hasznos számára. ~Az sem elhanyagolandó tény,
209 III,10 | tanulékonyan alávetik magukat az Egyház törvényes pásztorainak,
210 III,10 | hiszen épp õket bízta meg az Üdvözítõ, hogy legeltessék
211 III,10 | módján hozzájárul ahhoz, hogy az Egyház Krisztus számára
212 III,10 | el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében
213 III,10 | Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré
214 III,11 | igazságokra támaszkodva tehát az Anyaszentegyház, miközben
215 III,11 | kiváltképp a szentgyónást, de az úgynevezett szentelmények
216 III,11 | éppenséggel nem akarja kisebbíteni az imádságnak, a vezeklésnek
217 III,11 | szorosabban kapcsolódik az ember a szeretet által a
218 III,11 | a Fõhöz, Krisztushoz és az Egyház egész testéhez. A
219 III,11 | melyekhez csak hozzájárul az elõirt cselekedetek elvégzése.
220 III,11 | a büntetések elengedése az Egyház kincstárának hasznosítása
221 III,11 | kincstárának hasznosítása által. ~Az Egyház buzdítja hiveit,
222 III,11 | drága kincseként õrizzék. Az Egyház mindazonáltal szabadon
223 III,11 | megszentelõdésnek ezeket az eszközeit, de állandóan
224 III,11 | ami a búcsúnál elõbbrevaló az üdvösség elnyerése érdekében,
225 III,11 | tisztelet és megbecsülés, az Anyaszentegyház némi újítást
226 III,11(47)| Ámbár az ilyen búcsúk nagyon hasznosak
227 III,11(47)| ami végtelenül jobb, mint az ideigtartó büntetés elengedése."
228 III,12 | búcsúfegyelem megújítása ~12. Az alábbi szabályok -- a püspöki
229 III,12 | be a búcsúk fegyelmébe. ~Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezései,
230 III,12 | amennyiben megfelelnek az új szabályoknak, továbbra
231 III,12 | is érvényben maradnak. ~Az új szabályok megalkotásában
232 III,12 | formába kell öltöztetni az úgynevezett tárgyakhoz fûzõdõ
233 III,12 | büntetés elengedéshez, amit az egyházi tekintély a részleges
234 III,12 | saját búcsúikat, ha elvégzik az elõirt cselekményeket. ~
235 Szab,1 | kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével, mely
236 Szab,3 | mindig fö1 lehet ajánlani az elhunytak javára mint közbenjárást. ~
237 Szab,5 | ellátott jó cselekedetet, az Egyház ugyanannyi büntetés
238 Szab,8 | föltételt teljesíteni lehet az elõírt cselekmény elvégzése
239 Szab,8 | hogy a szentáldozás és az imádság a Szentatya szándékára
240 Szab,8 | napon történik, amelyen az elõirt cselekedeteket elvégezzük. ~
241 Szab,11 | fölcserélési fölhatalmazást az akadályozottak számára,
242 Szab,11 | akadályozottak számára, mind az elõírt cselekmények, mind
243 Szab,11 | indítanak, és elhatározzák, hogy az emlitett szetségekhez járulnak,
244 Szab,14 | 14. Az egyes szerzetesrendek, szerzetes
245 Szab,15 | törvényesen használják elnyerhetõ az a teljes búcsú, amelyet
246 Szab,16 | teljes búcsú elnyeréséhez az elõirt cselekedet az adott
247 Szab,16 | elnyeréséhez az elõirt cselekedet az adott templom vagy kápolna
248 Szab,17 | 17. Az a hivõ, aki bármely pap
249 Szab,17 | püspök áldotta meg, akkor az a hivõ, aki ezt a kegytárgyat
250 Szab,18 | szentségeket, és megadja az apostoli áldást, amely az
251 Szab,18 | az apostoli áldást, amely az Egyházi Törvénykönyv 468.
252 Szab,18 | teljes búcsúval van ellátva, az Egyház mint jó anya a halál
253 Szab,18 | teljes búcsút engedélyez az ilyen hivõnek, ha az kellõképp
254 Szab,18 | engedélyez az ilyen hivõnek, ha az kellõképp fölkészült rá,
255 Szab,18 | kellõképp fölkészült rá, azt az egyet tételezve föl, hogy
256 Szab,20 | 20. Az Anyaszentegyház a legmesszebbmenõen
257 Szab,20 | legmesszebbmenõen gondoskodni óhajtván az elhunyt hivekrõl, hatályon
258 Szab,20 | ide vonatkozó kiváltságot, az értük fölajánlott bármely
259 Szab,20 | föl. ~A búcsúnyerésnek ez az új szabályzata életbe lép
260 Szab,20 | azután, hogy ez a Rendelkezés az Acta Apostolicae Sedis-ben (
261 Szab,20 | megszûnnek e Rendelkezésnek az Acta Apostolicae Sedis-ben
262 Szab,20 | legyenek; ha szükséges, még az elõdeink által kibocsátott
|