Chapter,  Paragraph

 1  I,2(3)  |           fáról, melyrõl megtiltottam, hogy egyél, átkozott lesz a föld
 2  I,2     |             meg voltak gyõzõdve arról, hogy a gonosz útnak sok keserves
 3  I,2     |          keserves következménye van, s hogy a gonosz út göröngyös, tövises
 4  I,2(4)  |              Sok dologról úgy látszik, hogy ismeretlen és büntetlen
 5  I,2(4)  |            bocsánatot nyert bûnösöket, hogy a másik világban ne kelljen
 6  I,2(4)  |               az fenytésünkre szolgál, hogy el ne itéltessünk e világgal
 7  I,2     |              ki ezeket a büntetéseket, hogy megtisztítsa a lelket, megvédje
 8  I,2     |         keresztényeinek lelkiismerete, hogy a bûn nemcsak az isteni
 9  I,3     |            tehát nemcsak az szükséges, hogy lelkünk õszinte megtérésével
10  I,3     |          tanításból világosan látható, hogy a bûn megbocsátása után
11  I,3     |      szeretetében haltak meg, anélkül, hogy cselekedeteikért és mulasztásikért
12  I,3(8)  |              mivel nem hittetek nekem, hogy megszenteljetek engem Izrael
13  I,3(8)  |           kevésbe vegyük a bón amiatt, hogy vele ehggyütt mindjhárt
14  I,3(8)  |                már nem kárhoztata bûn, hogy érezze a földi nyomoruságot,
15  I,3     |             mondott, azért imádkozva: "hogy, akik bûneinkért méltán
16  I,3(10) |                 hallgasd meg kegyesen, hogy akik méltán bûnhõdnek bûneinkért,
17  I,3     |           rászorulnak Isten irgalmára, hogy megszabaduljanak a bûnök
18  I,3(11) |                2) -- "Ha azt állitjuk, hogy nincs bûnünk, saját magunkat
19  I,3(11) |       magyarázta: "Továbbá úgy látjuk, hogy ha valaki Szent János apostol
20  I,3(11) |             szavait: »Ha azt állítjuk, hogy nincs bûnünk, magunkat vezetjük
21  I,3(11) |               igazság« úgy értelmezné, hogy csak alázatosságból kell
22 II,4(13) |         közöltetésébõl következik ..., hogy az Egyház mint a megváltó
23 II,4(13) |            szavakkal érintjük a módot, hogy ... a titokzatos Fõ, ami
24 II,5     |                mindig törekedtek arra, hogy segitsék egymást az égi
25 II,5     |               abban a biztos tudatban, hogy az irgalmasság Atyjánál
26 II,5(17) |                9, 650) "Hisszük ugyan, hogy a Bíró elõtt sokat számít
27 II,5(17) |             Azt mondod könyvecskédben, hogy amíg élünk, kölcsönösen
28 II,5(17) |            életükben, hanem azután is, hogy meghaltak." (Aranyszájú
29 II,5(17) |       elégtételrõl beszélünk, megesik, hogy az egyik hordozza a msik
30 II,5(17) |                van szó, akkor megesik, hogy az egyik a másik bûnéért
31 II,5(17) |             bûnhõdik. Mondtuk ugyanis, hogy az anyagi károk vagy a test
32 II,5(17) |            Ezért nincs akadálya annak, hogy valakit Isten vagy ember
33 II,5(19) |          Krisztus úgy él az Egyházban, hogy az Krisztus második személyeként
34 II,5     |               amelyeket Õ fölajánlott, hogy az egész emberiség megszabaduljon
35 II,5     |               rájuk bízott mûvet; úgy, hogy a saját üdvösségükön munkálkodva
36 II,5     |             Abból következõen ugyanis, hogy az égiek bensõségesebben
37 II,5     |               megbocsátásra késztetik, hogy a bûnbánó bûnösök minél
38 III,6    |                ismert és használt föl, hogy az Úr megváltásának gyümölcseit
39 III,6    |                hivekre alkalmazza, sõt hogy a hívek maguk is munkálkodjanak
40 III,6    |       buzdították tanitványaikat arra, hogy imádkozzanak a bûnösök üdvösségéért, 23
41 III,6(23)|                imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós
42 III,6(23)|                   Amikor valaki látja, hogy a testvére bûnt követ el,
43 III,6(24)|              valamilyen bûnben vannak, hogy adassék nekik összeszedettség
44 III,6(24)|             összeszedettség és alázat, hogy ne ránk, hanem az isteni
45 III,6    |   közbenjárását kérték, 25 és azáltal, hogy az elhunytakat közbenjáró
46 III,6(26)|            imádkozunk; azzal a hittel, hogy ezeknek a lelkeknek, akikért
47 III,6(26)|            melyet a császárnak kötnek, hogy a számûzötteknek kegyelmezzen
48 III,6(26)|                kérvén a kegyes Istent, hogy nekik is, nekünk is bocsásson
49 III,6    |            kérni szokták a vértanukat, hogy az õérdemeiktõl támogatva
50 III,6    |         ugyanis oly nagyra értékelték, hogy állították: a bûnbánót az
51 III,6(28)|               sietnünk testvéreinknek, hogy akik ajánló levelet kaptak
52 III,6    |           Minderrõl nem azt gondolták, hogy az egyes hívõk pusztán a
53 III,6    |            bocsánatáért, hanem hitték, hogy maga az Egyház mint Krisztussal,
54 III,6(29)|         megajándékozta Egyházát azzal, hogy mindenki által megválthasson
55 III,6(29)|             eljövetele arra méltatott, hogy egy által valamennyien megváltassanak." (
56 III,6    |          általános volt a meggyõzõdés, hogy az üdvözítés mûvét az Egyház
57 III,6    |                sõt azt is megengedték, hogy a kánoni vezeklést más cselekedetekkel
58 III,7    |            római pápák úgy határoztak, hogy az Egyház közjavát szolgáló
59 III,7    |           helyetteseikre itt a Földön, hogy üdvös módon osszák szét
60 III,8    |                elérni akar, abban áll, hogy ne csupán segítse a híveket
61 III,8    |                azt tanítja és rendeli, hogy az Egyházban rneg kell tartani
62 III,8    |            tartják, vagy tagadják azt, hogy az Egyháznak van hatalma
63 III,9    |          felszólitja minden gyermekét, hogy rnérlegelje és fontolja
64 III,9    |         keresztény társadalom javára. ~Hogy csak röviden összefoglaljuk
65 III,9    |           elnyerik a búcsút, belátják, hogy õk maguk a saját erejükkel
66 III,9    |      gyakorlata továbbá arra is tanít, hogy míly bensõ egység fûz össze
67 III,9    |          mindnyájunkat Krisztusban, és hogy kinek-kinek természtfölötti
68 III,10   | kiengesztelõdésre; de ez úgy történik, hogy nem a hanyagságra ad alkalmat,
69 III,10   |       Elnyerésükhöz ugyanis szükséges, hogy egyrészt elvégezzék az elõírt
70 III,10   |             jócselekedeteket, másrészt hogy a hívõ kellõ fölkészültséggel
71 III,10   |               és erõsen higgyen abban, hogy a szentek közössége nagyon
72 III,10   |               sem elhanyagolandó tény, hogy amikor a hivek búcsút nyernek,
73 III,10   |            õket bízta meg az Üdvözítõ, hogy legeltessék és kormányozzák
74 III,10   |               módján hozzájárul ahhoz, hogy az Egyház Krisztus számára
75 III,11   |         segédeszközöknek közös vonása, hogy annál hatékonyabban adják
76 III,11   |                Egyház buzdítja hiveit, hogy se el ne hagyják, se kevésre
77 III,11   |         szabadon hagyja a lehetõséget, hogy ki-ki Isten fiainak szent
78 III,11   |            jobb, vagy hatékonyabb. 47 ~Hogy pedig növekedjék a búcsúk
79 III,12   |              értéke, úgy láttuk jónak, hogy a büntetés elengedésének
80 III,12   |                a számukat csökkenteni, hogy a hivek a teljes búcsút
81 III,12   |           bizonyos idõre van szüksége, hogy kellõképpen fölkészüljön
82 III,12   |              nevüket is megszüntettük, hogy világosabbá váljék: a hivõk
83 Szab,2   |        részleges vagy teljes aszerint, hogy részben vagy teljesen szabadit
84 Szab,7   |       szándékára. Ezenfelül szükséges, hogy ki legyen zárva minden bûnös
85 Szab,8   |             nappal is; helyes azonban, hogy a szentáldozás és az imádság
86 Szab,11  |   szentgyónáshoz vagy szentáldozáshoz, hogy elnyerhessék a teljes búcsút
87 Szab,11  |            indítanak, és elhatározzák, hogy az emlitett szetségekhez
88 Szab,12  |             világosabban kitûnik majd, hogy a búcsú a hivek cselekedetéhez
89 Szab,13  |               dolgozni abból a célból, hogy csak a jelentõsebb imádságok
90 Szab,14  |                kell vizsgálni avégett, hogy teljes búcsút csak a Szentszéktõl
91 Szab,18  |                az egyet tételezve föl, hogy élete folyamán szokásszerûen
92 Szab,20  |             lép három hónappal azután, hogy ez a Rendelkezés az Acta
93 Szab,20  |            megerõsítést. ~Úgy akarjuk, hogy jelen szabályzatunk elõírásai