Chapter, Paragraph
1 I,1 | törekszik, mindaddig, amig be nem teljesednek benne Isten
2 I,2(3) | eszed a kenyeret, míg vissza nem térsz a földbe, amelybõl
3 I,2(4) | másik világra tartják fönn. Nem véletlenül nevezzük az ítélet
4 I,2(4) | bûnhõdünk, de a jövendõ világban nem fognak ártani. Ezért mondja
5 I,2(4) | Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet.
6 I,2 | hanem azonfelül még ha nem is mindig közvetlenül és
7 I,2 | valóságos és soha eléggé föl nem mérhetõ megsértése,sõt hálátlan
8 I,2 | hívta meg tanitványait, nem szolgáknak. 7 ~
9 I,2(6) | urának jászolát; Izrael pedig nem ismert meg engem és a népem
10 I,2(6) | ismert meg engem és a népem nem értett meg." (Iz 1, 2--3; --
11 I,3(8) | Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek nekem, hogy megszenteljetek
12 I,3(8) | Izrael fiainak színe elõtt, nem fogjátok bevezetni e népet
13 I,3(8) | megbántottatok engem, és nem akartatok megdicsõíteni
14 I,3(8) | Úr is elvette bûnödet, s nem halsz meg. De mert tetteddet
15 I,3(8) | idõre az embert, akit már nem kárhoztata bûn, hogy érezze
16 I,3(11) | alázatosságból kell így beszélnünk, nem pedig azért, mert valóban
17 II,4(13) | szerte a földkerekségen; nem is csak az, amely most él,
18 II,5 | Krisztus ugyanis, "aki bûnt nem követett el", " szenvedett
19 II,5(17) | egymásért; de ha meghaltunk, nem hallgatják meg a másikért
20 II,5(17) | 9. PG 31, 258259) "Tehát nem válogatás nélkül gyászoljuk
21 II,5(17) | azokat, akik meghalnak, s nem is örvendünk minden élõnek;
22 II,5(18) | szentek közössége tehát nem más, mint jótétemények,
23 II,5 | kincstára". 20 Ez persze nem valami évszázadokon át összegyülemlett
24 III,6(23)| bûnt követ el, de ez a bûn nem jelenti számára a halált,
25 III,6(23)| életet szerez annak, aki nem halált hozó bûnnel vétkezett." (
26 III,6(26)| ajánlván az imádságokat nem koszorút kötünk, hanem a
27 III,6(27)| beszédeket intézve hozzá, nem tágított tõle mindaddig,
28 III,6(27)| mondják, állhatatosságával el nem vezette az Egyház ölébe. ..." (
29 III,6 | megváltásban. 29 ~Minderrõl nem azt gondolták, hogy az egyes
30 III,6(30)| egy tagja sajog, a test nem tud örvendeni: az egész
31 III,7 | fegyelmében fejlõdés történt és nem elváltozás, 33 és a a kinyilatkoztatás
32 III,7(34)| tehát tiszta jámborságból, nem dicsõségvágyból vagy pénzszerzsés
33 III,8 | szolgálóleányának hatalmával élve nem csupán imádkozik, hanem
34 III,8 | búcsúk gyakorlatába viszont nem egyszer visszaélések csúsztak
35 III,9 | maguk a saját erejükkel nem tudnának jóvátételt adni
36 III,10 | de ez úgy történik, hogy nem a hanyagságra ad alkalmat,
37 III,10 | is, "amig mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten
38 III,10 | egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi
39 III,11 | ma is hasznos, egyáltalán nem akarja háttérbe szorítani
40 III,11 | tisztulás egyéb módjait, fõként nem a szentmiseáldozatot és
41 III,11 | végül pedig éppenséggel nem akarja kisebbíteni az imádságnak,
42 III,11 | életben a búcsúk is igazolják. Nem lehet ugyanis búcsút nyerni
43 III,12 | gazdagítják a búcsúk, és nem a tárgyakat vagy helyeket,
44 Szab,4 | részleges búcsú névvel illetjük, nem adva hozzá semmi meghatározott
45 Szab,7 | teljes fölkészültség, vagy nem teljesülnek a mondott föltételek,
46 Szab,11 | laknak, ahol semmi módon nem, vagy csak nagy nehézségek
47 Szab,20 | búcsúk, melyekrõl fentebb nem történt említés, megszûnnek
48 Szab,20 | számított két éven belül nem kapnak új megerõsítést. ~
|