1027-elsze | elt-keves | kezel-paszt | pelda-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
1 III,7(36) | 1343. I. 25. DS 1025, 1026, 1027. ~
2 I,2(6) | MTörv 8, 11. 32, 15; Zsolt 105, 21; 118; Bölcs 7, 14; Iz
3 III,8(40) | quibusdam levél 1351. IX. 29. DS 1059; V. Márton pápa: Inter cunctas
4 III,6(30) | in Psalmum 85,1: PL 37, 1082. ~
5 III,6(26) | Catechesis 23,9--10. PG 33, 1115, 1118) Vö. Szent Ágoston:
6 III,6(26) | Catechesis 23,9--10. PG 33, 1115, 1118) Vö. Szent Ágoston: Confessiones
7 II,5(21) | Vö. Zsid 7, 23-25; 9, 1128. ~
8 III,6(32) | Epistula 159, 6. PL 54, 1138; Nagy Szt. Vazul: Epistula
9 II,4(13) | in Psalmos XC, 1. PL 37,1159.) ~
10 I,2(6) | 32, 15; Zsolt 105, 21; 118; Bölcs 7, 14; Iz 17, 10.;
11 III,8(40) | bulla, 1418. II. 22. DS 1266; IV. Sixtus pápa: Salvator
12 III,7(35) | szentévet kihirdetõ bullája. 1300. II. 22. DS 868.) ~
13 I,2(4) | Decretum pro Graecis. DS 1304--1306. -- Szent Ágoston: "
14 I,2(4) | Decretum pro Graecis. DS 1304--1306. -- Szent Ágoston: "Sok
15 III,8(40) | Uõ: Super quibusdam levél 1351. IX. 29. DS 1059; V. Márton
16 III,6(30) | paenitentia 10, 5-6. PL 1, 1356) Vö. Szent Ágoston: Enarrationes
17 III,8(40) | bulla, 1476. augusztus 3: DS 1398; Uõ: Romani Pontificis provida
18 III,8(40) | enciklika, 1477. XI. 27. DS 14051406; X. Leó pápa: Exsurge Domine
19 II,5(20) | enciklika 1477. XI. 27. DS 1406) "... Jézus Krisztus és
20 I,2(7) | Vö. Jn 15, 1415; GS 22; AG 13. ~
21 III,8(40) | pápa: Inter cunctas bulla, 1418. II. 22. DS 1266; IV. Sixtus
22 III,8(37) | határozat, 1518. XI. 9. DS 144748. ~
23 II,5(20) | dekrétum 1518. XI. 9. DS 1448; vö. 1467, 2641.) ~
24 III,6(25) | Ecclesiae 7, 16. PG 67, 1462.) ~
25 II,5(20) | 1518. XI. 9. DS 1448; vö. 1467, 2641.) ~
26 III,8(40) | bulla, 1520. VI. 15. DS 146772); VI. Pius pápa: Auctorem
27 III,8(40) | Salvator noster bulla, 1476. augusztus 3: DS 1398; Uõ:
28 III,8(40) | pápa: Exsurge Domine bulla, 1520. VI. 15. DS 146772); VI.
29 I,3(11) | megigazulásról, 11. fej. DS 1537; 40. ~
30 II,5(19) | Sermones, 354,1; PL 39:1563)." (XII. Pius pápa: Mystici
31 I,3(8) | VI. sessio 30. kánon. DS 1580.; 1689, 1693; Szent Ágoston: "
32 III,6(32) | Szent Leó pápa: Epistula 159, 6. PL 54, 1138; Nagy Szt.
33 I,3(8) | sessio 30. kánon. DS 1580.; 1689, 1693; Szent Ágoston: "Az
34 I,3(8) | kánon. DS 1580.; 1689, 1693; Szent Ágoston: "Az embernek
35 III,6(24) | Funk: Patres Apostolici I, 171.) "Mikor pedig bevégezte
36 III,6(31) | sacramento ordinis 4. fej. DS 1768; I. Vatikáni Zsinat: Pastor
37 III,8(40) | Auctorem fidei konstitúció, 1794. VIII. 28. DS 264042; XI.
38 Szab,11 | hagyva a gyóntatóknak a CIC 1917. 935. kánonjában adott fölcserélési
39 III,8(40) | szentév megnyitása. AAS 25 (1933) 8; XII. Pius pápa: Iubilaeum
40 III,8(40) | szentév megnyitása. AAS 41 (1949) 258. ~
41 I,3(8) | evangelium tractatus 124,5. PL 35,1972.)
42 II,5 | egyetlen közvetítõje által (vö. 1Tim 2,5), mindenben az Úrnak
43 II,5(17) | Philippenses. 1, 3, 3. PG 62, 203) "Ha önként vállalt elégtételrõl
44 III,6(32) | Nagy Szt. Vazul: Epistula 217,74. PG 32, 803A. Szent Ambrus:
45 II,5(19) | június 29. AAS 35 (1943) 218) -- Vö. STh III, 48, 2 ad
46 I,3(11) | legyen kiközösítve." DS 228; Trienti zsinat, VI. sessio:
47 III,8(40) | megnyitása. AAS 41 (1949) 258. ~
48 II,5(17) | martyrem Julittam 9. PG 31, 258259) "Tehát nem válogatás nélkül
49 II,5(19) | engem?(ApCsel 9,4; 22,7; 26,14)«. Sõt ha hihetünk Nissai
50 I,2(4) | 1Kor 31--32.); PL 40, 263. ~
51 III,8(40) | konstitúció, 1794. VIII. 28. DS 264042; XI. Pius pápa: Quod nuper,
52 II,5(20) | XI. 9. DS 1448; vö. 1467, 2641.) ~
53 III,6(28) | Cyprianus: Epistula 18. PL 4, 265; vö. Epistula 19. PL 4,
54 III,6(28) | vö. Epistula 19. PL 4, 267) Vö. Caesareai Eusebius:
55 III,6(31) | Funk: Patres Apostolici I, 283) ~
56 I,3(8) | neked, halállal hal meg." (2Sám 12, 13--14.) -- IV. Ince
57 I,1(2) | Filius konstitúció 4. fej. DS 3020. ~
58 III,6(31) | dogmatikus konstitúció 3. f., DS 3061; 20. "A püspöktõl függetlenül
59 III,6(24) | Polycarpus vértanusága 8,1. Ua., 321, 323.) ~
60 III,6(24) | vértanusága 8,1. Ua., 321, 323.) ~
61 II,5(18) | caritatis enciklika, DS 3363.) ~
62 II,5(19) | hirdeti Krisztust« (Sermones, 354,1; PL 39:1563)." (XII. Pius
63 II,5(17) | Contra Vigilantium 6. PL 23, 359) "Tehát sírni kell a sírókkal.
64 III,6(26) | 775; Sermones72, 2: PL 38, 936; De cura pro mortuis
65 II,4(13) | Mystici Corporis enciklika; DS 3813) -- Szent Ágoston: "A mi
66 II,5(19) | vö. De vita Moysi, PG 44, 385); és ismeritek tisztelendõ
67 Szab,18 | az Egyházi Törvénykönyv 468. kánonjának 2. §-a értelmében
68 II,5(19) | 1943) 218) -- Vö. STh III, 48, 2 ad 1; 49, 1. ~
69 I,2(5) | Funk: Patres Apostolici, I, 487. ~
70 II,5(17) | De lapsis 17, 36. PL 4, 495; 508.) "Azt mondod könyvecskédben,
71 III,7(33) | Commonitorium primum, 23: PL 50, 667-668. ~
72 II,5(17) | lapsis 17, 36. PL 4, 495; 508.) "Azt mondod könyvecskédben,
73 II,5(15) | Vö. Iz 53, 4--6. --1Pét 2, 21--25;
74 III,6(32) | pápa: Epistula 159, 6. PL 54, 1138; Nagy Szt. Vazul:
75 III,6(32) | Neocézáreai zsinat, 3. kánon. Ua. 540; Szt. I. Ince pápa: Epistula
76 III,6(32) | Epistula 25, 7, 10. PL 20, 559; Nagy Szent Leó pápa: Epistula
77 III,6(24) | Szent Kelemen: Ad Corinthios 56, 1. Funk: Patres Apostolici
78 III,6(26) | mortuis gerenda 1, 3: PL 40, 593. ~
79 III,6(28) | Ecclesiae 1, 6, 42. PG 20, 614-615. ~
80 III,6(28) | Ecclesiae 1, 6, 42. PG 20, 614-615. ~
81 III,8(39) | Ua., uo., 632. ~
82 III,8(38) | VII. 14. AAS 58 (1966) 633. ~
83 II,5(17) | dives salvetur, 42.. PG 9, 650) "Hisszük ugyan, hogy a
84 III,6(27) | dives salvetur. 42. PG 9, 651.) ~
85 III,7(33) | Commonitorium primum, 23: PL 50, 667-668. ~
86 III,7(33) | Commonitorium primum, 23: PL 50, 667-668. ~
87 III,6(25) | Historia Ecclesiae 7, 16. PG 67, 1462.) ~
88 III,6(32) | Conciliorum collectio 2, 674) Neocézáreai zsinat, 3.
89 I,2(4) | 28-29; Róm 2,9; Gal 6, 68. -- II. Lyoni zsinat: Palaiologosz
90 III,6(28) | Ad Martyras 1, 6. PL 1, 695) "Úgy gondolom, elébe kell
91 I,2(3) | Istentõl". CCL 39,739; PL 36,701. -- Aquinói Szent Tamás: "
92 I,2(3) | büntetõ Istentõl". CCL 39,739; PL 36,701. -- Aquinói Szent
93 III,6(32) | Szt. Vazul: Epistula 217,74. PG 32, 803A. Szent Ambrus:
94 III,6(26) | 777; 9, 11, 27. PL 32, 775; Sermones72, 2: PL 38, 936;
95 III,6(26) | Confessiones 9, 12, 32. PL 32, 777; 9, 11, 27. PL 32, 775;
96 III,6(32) | Epistula 217,74. PG 32, 803A. Szent Ambrus: De paenitentia
97 III,7(34) | Conciliorum collectio 20, 816) ~
98 III,8(41) | lateráni zsinat, 62. fej. DS 819. ~
99 I,3(8) | Instructio pro Graecis. DS 838; Trienti zsinat VI. sessio
100 III,6(30) | Enarrationes in Psalmum 85,1: PL 37, 1082. ~
101 I,2(4) | császár hitvallása: DS 856--858. -- Firenzei zsinat: Decretum
102 III,7(35) | bullája. 1300. II. 22. DS 868.) ~
103 Szab,11 | gyóntatóknak a CIC 1917. 935. kánonjában adott fölcserélési
104 III,6(26) | 775; Sermones72, 2: PL 38, 936; De cura pro mortuis gerenda
105 Szab,20 | számitott három hónap után. A14. és 15. pontban említett
106 II,4(13) | él, hanem mindazok, akik Ábeltõl kezdve a világ végéig megszületnek
107 II,4 | E kommunió tanúja maga Ádám, akinek bûne minden emberre
108 III,6(24) | valamilyen bûnben vannak, hogy adassék nekik összeszedettség és
109 III,10 | megvalósul Krisztus országa addig is, "amig mindnyájan el
110 III,11 | hogy annál hatékonyabban adják meg a megszentelõdést és
111 III,9 | nem tudnának jóvátételt adni a rosszért, amit a bûnükkel
112 III,11(47)| mégis egyéb elégtételt adó cselekedetek érdemszerzõbbek
113 II,5(17) | meghalt értünk. A lelkemet adom oda helyetted.«" (Alexandriai
114 III,8 | Krisztus-hívõnek illetékes hatóségként adományoz Krisztus és a szentek elégtételeinek
115 III,8 | megnyilatkozásokban védte meg és adta elõ. 40 A búcsúk gyakorlatába
116 I,3(8) | földet, melyet Izrael fiainak adtam], te is megtérsz népedhez,
117 Szab,4 | búcsú névvel illetjük, nem adva hozzá semmi meghatározott
118 III,6(31) | Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció 3.
119 I,2(7) | Vö. Jn 15, 1415; GS 22; AG 13. ~
120 II,5(17) | amikor még magukért is aggódniuk kell, mennyivel inkább megteszik
121 Szab,19 | toties quoties “annyiszor ahányszor” búcsúknak szoktak nevezni. ~
122 III,10 | a maga módján hozzájárul ahhoz, hogy az Egyház Krisztus
123 Szab,10 | Szentatya iránti egyéni áhítata és tisztelete szerint. ~
124 Szab,17 | hivõ, aki ezt a kegytárgyat áhítatos lélekkel használja, teljes
125 I,3 | elkövet legalább bocsánatos, s ahogy mondani szokták mindennapos
126 III,7 | különlegesen egyeseknek (ahogyan Isten szerint jónak látják).
127 Szab,11 | akik olyan helyen laknak, ahol semmi módon nem, vagy csak
128 III,10 | búcsúk ugyanis ámbár ingyenes ajándékok mind az élõk, mind a megholtak
129 Szab,5 | ugyanannyi büntetés elengedését ajándékozza, amennyi a saját cselekedetéért
130 Szab,3 | búcsúnyerést mindig fö1 lehet ajánlani az elhunytak javára mint
131 Szab,15 | amelyet csak a megholtakért ajánlhatunk fel november 2-án. ~A plébániatemplomokban
132 III,11 | Anyaszentegyház, miközben szüntelenül ajánlja hiveinek a búcsúk használatát,
133 III,8 | elhunytak megsegitésére ajánlják föl a búcsúkat, akkor kiváló
134 III,6(26) | a föláldozott Krisztust ajánljuk föl bûneinkért, kérvén a
135 III,6(28) | testvéreinknek, hogy akik ajánló levelet kaptak a [még börtönben
136 I,2 | melyet Isten Krisztusban ajánlott föl nekünk, amikor Krisztus
137 III,6 | óta jócselekedeteket is ajánlottak föl Istennek a bûnösök üdvösségéért,
138 III,6(26) | ámbár bûnösök, Istennek ajánlván az imádságokat nem koszorút
139 Szab,13 | imádságok és a jelentõsebb ájtatossági, jótékonysági és vezeklési
140 II,5(17) | büntetések. Ezért nincs akadálya annak, hogy valakit Isten
141 III,8 | engedélyezésével elérni akar, abban áll, hogy ne csupán
142 III,6(24) | ne ránk, hanem az isteni akaratra hallgassanak. Így az irgalmasságból
143 Szab,20 | kapnak új megerõsítést. ~Úgy akarjuk, hogy jelen szabályzatunk
144 I,3(8) | megbántottatok engem, és nem akartatok megdicsõíteni elõttük a
145 III,6(26) | hogy ezeknek a lelkeknek, akikért imádkozunk, nagyon segítségére
146 II,4 | kommunió tanúja maga Ádám, akinek bûne minden emberre átszármazik.
147 II,4 | és példája maga Krisztus, akivel Istentõl kapott meghívás
148 II,5(17) | bûnéért bûnhõdik, mert a bûn aktusa személyes dolgok. Ha pedig
149 Szab,11 | megengedhetik a joghatóságuk alá tartozó hiveknek, akik olyan
150 III,12 | búcsúfegyelem megújítása ~12. Az alábbi szabályok -- a püspöki karok
151 II,4 | tökéletesebb kiinduló pontja, alapja és példája maga Krisztus,
152 III,6 | pásztoroknak tekintélye alatt és velük közösségben vakósítja
153 III,10 | egyszersmind tanulékonyan alávetik magukat az Egyház törvényes
154 I,3(11) | úgy értelmezné, hogy csak alázatosságból kell így beszélnünk, nem
155 Szab,17 | kegytárgyat a pápa vagy egy püspök áldotta meg, akkor az a hivõ, aki
156 III,12 | véleményének meghallgatása után -- alkalmas változtatásokat vezetnek
157 III,10 | hogy nem a hanyagságra ad alkalmat, hanem serkent az Istennel
158 III,7 | és a szentek érdemeinek alkalmazásával meg tudják szabadítani a
159 Szab,19 | ami a 6. pontnál található alkalmazni kell azokra a teljes búcsúkra
160 III,6 | gyümölcseit az egyes hivekre alkalmazza, sõt hogy a hívek maguk
161 III,12 | helyeket, melyek csupán alkalmul szolgálnak a búcsúk elnyerésére.
162 II,4(13) | nevében cselekszik, hogyan alkot egyetlen új embert, akiben
163 II,5(18) | között, akik egyetlen várost alkotnak, melynek a feje Krisztus,
164 II,4(13) | kereszt üdvöthozó mûvének állandósításában ég és föld összekapcsolódik:
165 III,12 | szabályt vagyis mértéket állapítottunk meg, mely szerint a búcsúval
166 III,6(27) | mindaddig, míg, amint mondják, állhatatosságával el nem vezette az Egyház
167 I,3 | hanem teljesen helyre kell állitanunk rnindazokat az akár egyéni,
168 I,3(11) | mindnyájan." (Jak 3,2) -- "Ha azt állitjuk, hogy nincs bûnünk, saját
169 I,3(11) | apostol szavait: »Ha azt állítjuk, hogy nincs bûnünk, magunkat
170 III,6 | akiket a Szentlélektõl állított püspökké Isten egyházának
171 III,6 | nagyra értékelték, hogy állították: a bûnbánót az egész keresztény
172 I,2 | és teljes méltóságában állitsa helyre Isten dicsõségét.
173 II,5(17) | Krisztus ítélõszéke elõtt fog állni az Õ népe." "A bûnbánónak,
174 III,6(26) | atyákért és püspökökért, s általában minden közöttünk élt emberért
175 III,6 | egyházatyák korában azonban általános volt a meggyõzõdés, hogy
176 I,2(3) | vissza nem térsz a földbe, amelybõl vétettél, mert por vagy
177 Szab,20 | vesztik mindazok a búcsúk, amelyek e rendelkezés megjelenésétól
178 Szab,5 | elengedését ajándékozza, amennyi a saját cselekedetéért elengedtetett
179 III,12 | búcsúkról szóló határozatai, amennyiben megfelelnek az új szabályoknak,
180 I,3(8) | nehogy kevésbe vegyük a bón amiatt, hogy vele ehggyütt mindjhárt
181 II,5(17) | mondod könyvecskédben, hogy amíg élünk, kölcsönösen imádkozhatunk
182 III,8 | egyéb utakkal és módokkal, amik a bûnök visszamaradó mozzanatainak
183 I,2(4) | ellenkezõleg vannak dolgok, amikért, jóllehet bocsánatot nyertünk,
184 I,3 | rendhez tartozó javakat, amiket a bûn lecsökkentett vagy
185 I,3 | történhet önkéntes jóvátétellel, aminek büntetés jellege is van,
186 II,5 | páratlan és mindig új érték, amivel a Boldogságos Szûz Mária
187 I,3 | szeretetében haltak meg, anélkül, hogy cselekedeteikért és
188 Szab,19 | amelyeket eddig toties quoties “annyiszor ahányszor” búcsúknak szoktak
189 III,6(31) | ami az Egyházat érinti."(Antiochiai Szent Ignác: Ad Smyrnaeos
190 III,7(35) | engedélyezzük." (VIII. Bonifác pápa: Antiquorum habet 1. jubileumi szentévet
191 Szab,18 | ellátva, az Egyház mint jó anya a halál órájára teljes búcsút
192 III,7(35) | akik Rómában fölkeresték az Apostolfejedelem tiszteletreméltó bazilikáját,
193 Szab,20 | nyujtani a Sacra Paenitentiaria Apostolica-hoz. Hatályukat vesztik mindazok
194 I,1 | szilárd alapján nyugszik. 1 Ez apostolokról ránkhagyományozott kinyilatkoztatás "
195 I,1 | hitt, és a püspökök mint apostolutódok, de elsõsorban a római pápák
196 II,5 | az összes javak bõségesen áradó kölcsönös cseréje, melyekkel
197 Szab,11 | vagy csak nagy nehézségek árán juthatnak szentgyónáshoz
198 II,5(17) | azután is, hogy meghaltak." (Aranyszájú Szent János: In Epistolam
199 I,2(3) | bojtorjánt terem neked... Arcod verítékével eszed a kenyeret,
200 I,3(8) | miként elment a te testvéred, Áron, mert Cin pusztájában, amikor
201 I,3(8) | szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek nekem,
202 I,2 | mindenkor meg voltak gyõzõdve arról, hogy a gonosz útnak sok
203 II,4 | egynek a bûne másoknak is árt, miként egynek életszentsége
204 I,2 | út göröngyös, tövises és ártalmas számára, akik járnak rajta. 5 ~
205 I,2(4) | jövendõ világban nem fognak ártani. Ezért mondja az Apostol
206 I,2(3) | Az asszonyhoz pedig így szólt: megsokasítom
207 Szab,2 | búcsú részleges vagy teljes aszerint, hogy részben vagy teljesen
208 II,5(20) | õrzõje, s annak utódai által átadott a híveknek üdvös használatra ...
209 I,2 | nemcsak az isteni törvény áthágása, hanem azonfelül még ha
210 I,2(3) | megtiltottam, hogy egyél, átkozott lesz a föld miattad. Fáradsággal
211 II,5(17) | bocsánatot, s az ilyenre átruházható mindaz, amit számukra a
212 II,4 | akinek bûne minden emberre átszármazik. De e természetfölötti kapcsolat
213 II,5 | segitsék egymást az égi Atya felé vezetõ úton imádsággal,
214 III,11 | se kevésre ne becsüljék atyáik megszentelt hagyományait,
215 III,10 | bizalmat és a reményt az Atyaistennel való teljes kiengesztelõdésre;
216 III,6(26) | Ezután az elhunyt szent atyákért és püspökökért, s általában
217 II,5 | szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket,
218 III,6(30) | szenved, Krisztus kéri az Atyát. Amit a Fiú kér, az mindig
219 II,5 | megszentelõdtek és végrehajtották az Atyától rájuk bízott mûvet; úgy,
220 II,5 | tudatban, hogy az irgalmasság Atyjánál segithetnek testvéreiken
221 III,8(40) | 146772); VI. Pius pápa: Auctorem fidei konstitúció, 1794.
222 Szab,14 | elõbb fölül kell vizsgálni avégett, hogy teljes búcsút csak
223 III,6 | közbenjárását kérték, 25 és azáltal, hogy az elhunytakat közbenjáró
224 Szab,18 | akkor is elnyerheti, ha aznap már nyert teljes búcsút. ~
225 Szab,15 | félig nyilvános kápolnában azok számára, akik törvényesen
226 III,6(24) | Imádkozzunk tehát mi is azokért, akik valamilyen bûnben
227 III,8 | búcsú részben megegyezik azokkal az egyéb utakkal és módokkal,
228 III,6 | üdvözítés mûvét az Egyház azoknak a pásztoroknak tekintélye
229 Szab,19 | található alkalmazni kell azokra a teljes búcsúkra is, amelyeket
230 I,2 | törvény áthágása, hanem azonfelül még ha nem is mindig közvetlenül
231 II,5(17) | irgalmas. Így ugyanis mások bajából okulhatsz. Mert aki a felebarát
232 II,4(12) | Szent Ágoston: De baptismo contra Donatistas 1, 28:
233 I,2 | nekünk, amikor Krisztus a barátaivá hívta meg tanitványait,
234 I,2 | ember közötti személyes barátságnak is megvetése vagy elhanyagolása, 6
235 I,3 | visszaállítsuk az Istennel való barátságot, és az Isten bölcsességét
236 III,7 | részlegesen, akár egyetemlegesen bárkinek, akár különlegesen egyeseknek (
237 Szab,10 | hiveknek azonban módjukban áll bármi más imádságot mondani a
238 Szab,17 | ha elmondja a hitvallást bármilyen jóváhagyott formában. ~
239 III,7(35) | Apostolfejedelem tiszteletreméltó bazilikáját, nagy bûnbocsánatot és búcsúkat
240 III,7(35) | mindenkinek, akik ezeket a bazilikákat tisztelettel fölkeresik,
241 III,11 | ne hagyják, se kevésre ne becsüljék atyáik megszentelt hagyományait,
242 III,12 | rendelkezésünkre, azt kevéssé becsüljük; hiszen a legtöbb hivõnek
243 II,5 | úton levõknek és a Krisztus békéjében elszenderült testvéreknek
244 III,6(28) | E békét, melyet egyesek az Egyházban
245 III,6(28) | jöjjenek az Úrhoz azzal a békével, melyet a vértanúk a hozzánk
246 III,9 | midõn elnyerik a búcsút, belátják, hogy õk maguk a saját erejükkel
247 III,11 | rendje, és ebbe szövõdik bele a büntetések elengedése
248 Szab,7 | minden bûnös ragaszkodás, beleértve a bocsánatos bûnöket is. ~
249 Szab,1 | hivatalosan kezeli és részesít belõle. ~
250 III,6(29) | megszabadítanak a bûntõl, s belsejében megtisztítanak. Krisztus
251 II,5 | istentiszteletét, melyet itt a földön bemutat, és sokféleképpen hozzájárulnak
252 II,5 | közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván érdemeiket, melyeket a földön
253 I,1 | amig be nem teljesednek benne Isten igéi." 2~A búcsúk
254 II,4(13) | szõlõtõ, ti a szõlõvesszõ; aki bennem marad és Én õbenne, az bõ
255 III,9 | ezért üdvös alázat támad bennük. ~A búcsúk gyakorlata továbbá
256 III,9 | arra is tanít, hogy míly bensõ egység fûz össze mindnyájunkat
257 II,5 | következõen ugyanis, hogy az égiek bensõségesebben egyesülnek Krisztussal,
258 III,7(34) | mindenfajta vezeklésnek beszámít." (Clermonti zsinat, 2.
259 III,7 | vezeklés helyettesítésére beszámítandók", 34 és "a büneiket valóban
260 III,6(27) | böjtölve, s különbözõ buzdító beszédeket intézve hozzá, nem tágított
261 III,6(26) | szent tanító ezzel fejezi be beszédét: "Ugyanígy mi is az elhunytakért,
262 I,2(6) | föld, figyelj, mert az Úr beszél: fiakat neveltem és naggyá
263 I,3(11) | alázatosságból kell így beszélnünk, nem pedig azért, mert valóban
264 II,5(17) | bûn miatt. A bûn a lélek betegsége, a halhatatlan lélek halála,
265 II,4(13) | Krisztus pedig valamiképpen beteljesedik az Egyházban (vö. Aquinói
266 III,6(24) | Apostolici I, 171.) "Mikor pedig bevégezte az imádságot, melyben megemlékezett
267 I | I. Bevezetés ~Pál püspök ~Isten szolgáinak
268 I,3(8) | színe elõtt, nem fogjátok bevezetni e népet arra a földre, amelyet
269 I,2(4) | amelyen élõk és holtak bírája eljön itélni. Amint ellenkezõleg
270 II,5(17) | Hisszük ugyan, hogy a Bíró elõtt sokat számít a vértanúk
271 II,5 | valamennyi híve az õ Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba,
272 III,10 | elsõsorban a mennyország kulcsait birtokló Szent Péter utódjának, hiszen
273 III,7 | mennyek országa kulcsainak birtokosára, valamint az õ utódaira
274 III,10 | használata fölkelti bennünk a bizalmat és a reményt az Atyaistennel
275 II,5 | végrehajtották az Atyától rájuk bízott mûvet; úgy, hogy a saját
276 III,10 | utódjának, hiszen épp õket bízta meg az Üdvözítõ, hogy legeltessék
277 II,5 | kiengesztelésére abban a biztos tudatban, hogy az irgalmasság
278 III,10 | tagadja meg a bûnöket, bizzék az Úr Krisztus érdemeiben,
279 II,4(13) | bennem marad és Én õbenne, az bõ termést hoz." (Jn 15, 5) "
280 III,6 | a többi testvér bûneinek bocsánatáért, hanem hitték, hogy maga
281 III,7(35) | hanem a lehetõ legteljesebb bocsánatát engedélyezzük." (VIII. Bonifác
282 III,6(26) | hogy nekik is, nekünk is bocsásson meg és kegyelmezzen meg." (
283 II,5(17) | esdeklõnek kegyesen meg lehet bocsátani, és az elnyert bocsánatot,
284 III,6(27) | ifjúval együtt hosszasan böjtölve, s különbözõ buzdító beszédeket
285 I,2(6) | 15; Zsolt 105, 21; 118; Bölcs 7, 14; Iz 17, 10.; 44,21;
286 I,2 | amit Isten kimondhatatlan bölcsessége és végtelen szeretete határozott
287 I,3 | barátságot, és az Isten bölcsességét és jóságát ért megbántásokért
288 I,3 | végtelenül szent isteni bölcsességtõl ránk szabott büntetések
289 I,2(3) | minden napján. Tövist és bojtorjánt terem neked... Arcod verítékével
290 I,3(8) | nehogy kevésbe vegyük a bón amiatt, hogy vele ehggyütt
291 III,7(35) | bocsánatát engedélyezzük." (VIII. Bonifác pápa: Antiquorum habet 1.
292 I,1 | segitségével az Egyházban bontakozik", miközben "az Egyház a
293 III,6(25) | feléjük és szintlén földre borul és az Egyház egész közössége
294 III,12 | kevésbé figyelünk, s ami bõségesebben áll rendelkezésünkre, azt
295 II,5 | köteléke, és az összes javak bõségesen áradó kölcsönös cseréje,
296 II,5(17) | vértanúk szüntelenül kérik a bosszúállást a vérükért (Jel 6,10). Ha
297 III,8 | különbözik is tõlük. ~A búcsúban ugyanis az Egyház az Úr
298 III,12 | A búcsúfegyelem megújítása ~12. Az alábbi
299 III,12 | nélkül nyerhetik el saját búcsúikat, ha elvégzik az elõirt cselekményeket. ~
300 Szab,14 | hivek jámbor társulásai búcsúinak jegyzékeit és összefoglaló
301 Szab,19 | quoties “annyiszor ahányszor” búcsúknak szoktak nevezni. ~
302 III,11 | figyelmét mindarra, ami a búcsúnál elõbbrevaló az üdvösség
303 III,9 | nagy értéket képvisel a búcsúnyerés mind az egyes ember, mind
304 Szab,20 | hatással ruházza föl. ~A búcsúnyerésnek ez az új szabályzata életbe
305 Szab,3 | részleges, mind a teljes búcsúnyerést mindig fö1 lehet ajánlani
306 Szab,19 | 19. A teljes búcsúról szóló összes szabályokat
307 I,2(4) | az Apostol az ideig tartó bün-tetésekrõl, melyek azért érik a már
308 III,7 | szabadítani a híveket a büneik után megmaradó büntetésektõl,
309 III,7 | beszámítandók", 34 és "a büneiket valóban bánó és meggyónó"
310 I,2(4) | másik világban ne kelljen bünhõdniük: "Ha megítélnénk magunkat,
311 I,3 | akik bûneinkért méltán bünhõdünk, azokat irgalmasságod neved
312 I,3(8) | ehggyütt mindjhárt megszûnik a bünmtetés is. A büntetés azért éri
313 I,2(3) | akár kicsi, akár nagy, büntestést kell kapni akár magától
314 II,5(17) | egy testvért, aki a bûnök büntetése miatt szomorkodik, sírj
315 I,2 | ítélete azért rója ki ezeket a büntetéseket, hogy megtisztítsa a lelket,
316 I,3 | a halál után, tisztitó büntetésekkel tisztulnak. Ezt a liturgikus
317 III,8 | bûnökért járó ideigtartó büntetéseknek ezt az elengedését külön
318 III,12 | gyümölcse -- ideigtartó büntetésének elengedését is elnyerheti,
319 I,2(3) | nehezedni, és ezt nevezzük büntetésnek." (STh I-II, 87, 1.) ~
320 II,5(17) | ember más bûnéért ilyen büntetéssel sújtson." (STh I-II. 87,
321 III,7 | bûneikért járó ideigtartó büntetést hol teljesen, hol részlegesen,
322 I,3(10) | Urunk mentsd meg minden büntetéstõl és veszedelemtõl azokat,
323 I,2(4) | látszik, hogy ismeretlen és büntetlen marad; de ezek büntetését
324 III,7(35) | jubileumi szentévet kihirdetõ bullája. 1300. II. 22. DS 868.) ~
325 II,5(17) | 24) "Szent János apostol bûnbánatra buzdítja a fiatal rablót,
326 I,3 | elhunytak lelkei, "akik igaz bûnbánattal, Isten szeretetében haltak
327 II,5(17) | fog állni az Õ népe." "A bûnbánónak, a jót tevõnek, az esdeklõnek
328 III,6 | értékelték, hogy állították: a bûnbánót az egész keresztény nép
329 III,6(24) | azokért, akik valamilyen bûnben vannak, hogy adassék nekik
330 III,7(35) | tiszteletreméltó bazilikáját, nagy bûnbocsánatot és búcsúkat engedélyeztek.
331 III,6(28) | lévõ] vértanúktól, ... a bûnbocsátó kézrátétel után jöjjenek
332 III,7 | bánó és megvalló híveknek a bûneikért járó ideigtartó büntetést
333 III,7 | tekintettel engedjék el a bûneiket bánó és megvalló híveknek
334 I,3(10) | Kérünk, Urunk oldozd föl, bûneink kötelékeit, s amit értük
335 III,6(23) | Valljátok meg tehát egymásnak bûneiteket és imádkozzatok egymásért,
336 II,5(17) | bizonyos módon egyek. ... Ha a bûnért kirótt büntetésrõl beszélünk
337 I,3(10) | kegyesen, hogy akik méltán bûnhõdnek bûneinkért, azokat irgalmaságod
338 I,2(4) | bocsánatot nyertünk, itt bûnhõdünk, de a jövendõ világban nem
339 III,6(23) | annak, aki nem halált hozó bûnnel vétkezett." (1Jn 5, 16.)
340 I,3(8) | Dávidnak: Az Úr is elvette bûnödet, s nem halsz meg. De mert
341 III,9 | adni a rosszért, amit a bûnükkel saját maguknak is, az egész
342 III,6(25) | közössége együtt sír és tesz bûnvallomást. Ezután elsõként a püspök
343 III,6(27) | hosszasan böjtölve, s különbözõ buzdító beszédeket intézve hozzá,
344 III,6 | Már maguk az apostolok buzdították tanitványaikat arra, hogy
345 III,6(23) | Igen hathatós az igaz ember buzgó könyörgése." (Jak 5, 16); "
346 II,5 | vezeklõ engeszteléssel. Minél buzgóbb szeretet sürgette õket,
347 III,6(28) | Epistula 19. PL 4, 267) Vö. Caesareai Eusebius: Historia Ecclesiae
348 II,5(18) | szeretet." (XIII. Leó: Mirae caritatis enciklika, DS 3363.) ~
349 III,6(26) | Jeruzsálemi Szt Cirill: Catechesis 23,9--10. PG 33, 1115, 1118)
350 I,2(3) | akár a büntetõ Istentõl". CCL 39,739; PL 36,701. -- Aquinói
351 Szab,13 | át kell dolgozni abból a célból, hogy csak a jelentõsebb
352 Szab,11 | hagyva a gyóntatóknak a CIC 1917. 935. kánonjában adott
353 I,3(8) | te testvéred, Áron, mert Cin pusztájában, amikor a közösség
354 III,6(26) | kegyelmezzen meg." (Jeruzsálemi Szt Cirill: Catechesis 23,9--10. PG
355 III,7(34) | vezeklésnek beszámít." (Clermonti zsinat, 2. kánon. Mansi:
356 II,4(13) | vö. Aquinói Szent Tamás: Commentar in Epistulam ad Ephesios
357 III,7(33) | Vö. Lerini Szent Vince: Commonitorium primum, 23: PL 50, 667-668. ~
358 III,6(26) | 1118) Vö. Szent Ágoston: Confessiones 9, 12, 32. PL 32, 777; 9,
359 III,6(24) | Római Szent Kelemen: Ad Corinthios 56, 1. Funk: Patres Apostolici
360 III,11 | engedelrnességgel, és a katolikus család drága kincseként õrizzék.
361 I,2(4) | zsinat: Palaiologosz Mikhaél császár hitvallása: DS 856--858. --
362 III,6(26) | példájára hivatkozva, melyet a császárnak kötnek, hogy a számûzötteknek
363 III,12 | jócselekedetet végzõ hivõ cselekedete veendõ alapul. ~Mivel ugyanis
364 Szab,5 | ajándékozza, amennyi a saját cselekedetéért elengedtetett neki. ~
365 Szab,12 | majd, hogy a búcsú a hivek cselekedetéhez van kötve, bár néha tárggyal
366 II,5(17) | vértanúk érdeme és az igazak cselekedetei, de amikor az ítélet napja
367 I,3 | haltak meg, anélkül, hogy cselekedeteikért és mulasztásikért a bûnbánat
368 III,8 | a bûnbánat és a szeretet cselekedeteire is késztesse õket, fõként
369 III,12 | világosabbá váljék: a hivõk cselekedeteit gazdagítják a búcsúk, és
370 III,6(29) | az egész nép cselekedeteitõl megtisztul és a nép könnyei
371 Szab,8 | történik, amelyen az elõirt cselekedeteket elvégezzük. ~
372 III,6 | hogy a kánoni vezeklést más cselekedetekkel helyettesítsék, melyek talán
373 III,11 | vezeklésnek és a jótékonysági cselekedeteknek értékelését. Mindezen segédeszközöknek
374 III,12 | azon érdemen kívül, ami cselekedetének fõ gyümölcse -- ideigtartó
375 Szab,5 | részleges búcsúval ellátott jó cselekedetet, az Egyház ugyanannyi büntetés
376 Szab,8 | teljesíteni lehet az elõírt cselekmény elvégzése elõtt vagy után
377 Szab,11 | számára, mind az elõírt cselekmények, mind föltételek tekintetében,
378 III,12 | búcsúikat, ha elvégzik az elõirt cselekményeket. ~
379 Szab,7 | végezni a búcsúval ellátott cselekményt, és teljesíteni kell három
380 II,4(13) | második Krisztus az Õ nevében cselekszik, hogyan alkot egyetlen új
381 III,12 | mértékben, minél nagyobb a cselekvõ szerete és a cselekedet
382 III,10 | szeplótelen legyen, 45 és csodálatos módon kapcsolódjék Krisztushoz
383 II,5 | Krisztusban és Krisztus által csodálatosan összekapcsolódik az összes
384 III,12 | illeti, nemcsak a számuk csökkentettük nagyon, hanem még a nevüket
385 III,8 | nem egyszer visszaélések csúsztak be, egyrészt mert "a mértéktelenül
386 III,8(40) | 1059; V. Márton pápa: Inter cunctas bulla, 1418. II. 22. DS
387 III,6(26) | Sermones72, 2: PL 38, 936; De cura pro mortuis gerenda 1, 3:
388 I,3(8) | Szám; 27, 13-14) "És mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr
389 I,3(8) | Úr ellen. És mondta Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette bûnödet,
390 II,5(20) | X. Leó: Cum postquam dekrétum 1518. XI. 9. DS 1448; vö.
391 Szab,18 | valamilyen imádságokat. Dicséretes, ha ennek a búcsúnak elnyeréséhez
392 I,3 | Isten szentsége és tündöklõ dicsõsége. E büntetések létébõl és
393 I,2 | méltóságában állitsa helyre Isten dicsõségét. Minden bûn megzavarja ugyanis
394 III,7(34) | tiszta jámborságból, nem dicsõségvágyból vagy pénzszerzsés miatt
395 II,5 | szentek közössége õsrégi dogmája, 18 melyben Isten egyes
396 III,6(31) | Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció 3. f., DS 3061;
397 I,1 | gyakorlatban, mind tanitó jellegû dokumentumaikban tanítottak és tanítanak. ~
398 I,2(4) | Szent Ágoston: "Sok dologról úgy látszik, hogy ismeretlen
399 III,8(40) | 14051406; X. Leó pápa: Exsurge Domine bulla, 1520. VI. 15. DS
400 II,4(12) | Ágoston: De baptismo contra Donatistas 1, 28: PL 43, 124. ~
401 III,11 | engedelrnességgel, és a katolikus család drága kincseként õrizzék. Az Egyház
402 III,11 | tehát a szeretet rendje, és ebbe szövõdik bele a büntetések
403 I,3(8) | után is szenvednie kell ebben az életben, bár a bûn az
404 Szab,19 | teljes búcsúkra is, amelyeket eddig toties quoties “annyiszor
405 II,4(13) | mûvének állandósításában ég és föld összekapcsolódik:
406 II,5(20) | 1026-27) "... Mi, akik az égbõl teljhatalmat kaptunk az
407 III,8 | szeretetet, és miközben az égeikre gondolnak, földi tennivalóikat
408 I,2(6) | Halljátok, egek, és te föld, figyelj, mert
409 II,5 | egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben,
410 II,5 | következõen ugyanis, hogy az égiek bensõségesebben egyesülnek
411 III,11 | kedves és ma is hasznos, egyáltalán nem akarja háttérbe szorítani
412 I,3 | melyeket a szentmisére egybegyûlt keresztény közösség a legõsibb
413 III,9 | könnyebben és szorosabban tudnak egybekapcsolódni az Atyával. A búcsú gyakorlata
414 II,5(17) | büntetését, mert bizonyos módon egyek. ... Ha a bûnért kirótt
415 I,2(3) | melyrõl megtiltottam, hogy egyél, átkozott lesz a föld miattad.
416 III,6(30) | tehát te a testvérek térdét egyenesíted, Krisztust gyógyítod, Krisztust
417 III,6(28) | E békét, melyet egyesek az Egyházban nélkülöztek,
418 III,7 | bárkinek, akár különlegesen egyeseknek (ahogyan Isten szerint jónak
419 II,5 | az égiek bensõségesebben egyesülnek Krisztussal, az Egyház egészét
420 III,7 | teljesen, hol részlegesen, akár egyetemlegesen bárkinek, akár különlegesen
421 I,3 | közösségi jellegû vagy éppen az egyeternes rendhez tartozó javakat,
422 III,6 | egyes tagjaiban. 30 ~Az egyházatyák korában azonban általános
423 II,5 | birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik
424 III,6(24) | földkerekségen élõ katolikus Egyházról ..." (Szt Polycarpus vértanusága
425 III,6(30) | érdekében. Az Egyház az egyikben is, a másikban is jelen
426 II,5 | összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz kapcsolódik õbenne (vö.
427 III,6(23) | Valljátok meg tehát egymásnak bûneiteket és imádkozzatok
428 II,4 | terrnészetfölötti kapcsolatban vannak egymással, melynek alapján egynek
429 III,9 | is tanít, hogy míly bensõ egység fûz össze mindnyájunkat
430 II,5 | elszenderült testvéreknek egysége a legkevésbé sem szakad
431 III,10 | Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem
432 III,10 | a hivek búcsút nyernek, egyszersmind tanulékonyan alávetik magukat
433 III,12 | kell a teljes búcsúkat; egyszerûbb és méltóbb formába kell
434 Szab,4 | részleges búcsút ezután egyszerûen részleges búcsú névvel illetjük,
435 I,3(8) | a bón amiatt, hogy vele ehggyütt mindjhárt megszûnik a bünmtetés
436 III,6(25) | a földre vetik magukat. Ekkor a püspök könnyezve közledik
437 III,7(35) | A régiek megbízható elbeszélése szerint mindazoknak, akik
438 III,6(25) | vezeklõkért mondott imádságok után elbocsátja õket.«" (Szozomenosz: Historia
439 III,6(28) | PL 1, 695) "Úgy gondolom, elébe kell sietnünk testvéreinknek,
440 Szab,10 | imádkozás föltételeinek teljesen eleget teszünk, ha elmondunk a
441 I,2 | Istennek valóságos és soha eléggé föl nem mérhetõ megsértése,
442 II,5 | és hatnak megváltásának elégtételei és érdemei. 21 Ezenkívül
443 III,8 | adományoz Krisztus és a szentek elégtételeinek kincstárából az ideigtartó
444 II,5(17) | 203) "Ha önként vállalt elégtételrõl beszélünk, megesik, hogy
445 III,12 | láttuk jónak, hogy a büntetés elengedésének azt a mértékét, amelyet
446 III,12 | vegyük alapul azon büntetés elengedéshez, amit az egyházi tekintély
447 Szab,5 | amennyi a saját cselekedetéért elengedtetett neki. ~
448 II,4 | egymást a természetfölötti cél elérésében. E kommunió tanúja maga
449 III,8 | búcsúk engedélyezésével elérni akar, abban áll, hogy ne
450 III,10 | meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet". 46 ~
451 Szab,20 | búcsúnyerésnek ez az új szabályzata életbe lép három hónappal azután,
452 I,2(3) | szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és
453 II,5 | többi keresztény testvér életével Krisztus titokzatos testének
454 I,2 | melyeket akár itt a Földön az életnek fájdalmaival, nyomoruságaival
455 II,5(18) | melynek a feje Krisztus, életõ elve a szeretet." (XIII.
456 II,4 | másoknak is árt, miként egynek életszentsége a többieknek is áldást hoz. 12
457 II,5(17) | pedig örvendünk, nemcsak életükben, hanem azután is, hogy meghaltak." (
458 III,9 | rossz és keserves dolog elhagyni az Urat, az Istent". 44
459 III,12 | részleges búcsúkat illeti, elhagytuk a régi években és napokban
460 III,10 | hasznos számára. ~Az sem elhanyagolandó tény, hogy amikor a hivek
461 I,2 | barátságnak is megvetése vagy elhanyagolása, 6 Istennek valóságos és
462 Szab,11 | bûnbánatot indítanak, és elhatározzák, hogy az emlitett szetségekhez
463 III,6 | és azáltal, hogy az elhunytakat közbenjáró imádsággal, kiváltképp
464 III,6(26) | beszédét: "Ugyanígy mi is az elhunytakért, ámbár bûnösök, Istennek
465 Szab,16 | Miatyánknak és a Hiszekegynek elimádkozása. ~
466 III,6(29) | egyet, õ, akit az Úr Jézus eljövetele arra méltatott, hogy egy
467 III,6 | Isten országa tökéletes eljövetelére, amikor majd Isten lesz
468 II,5 | bûnbánó bûnösök minél hamarabb eljussanak Isten házanépe javainak
469 II,5 | megszabaduljon a bûntõl, és eljusson az Atyával való közösségre.
470 II,5 | hivek között, akik akár eljutottak már az égi hazába, akár
471 I,3 | világban zarándokló ember elkövet legalább bocsánatos, s ahogy
472 II,5 | már az égi hazába, akár elkövetett vétkeikért engesztelnek
473 III,6(32) | kifejezik a megtérést, az elkülönítés meghatározott idejének elteltével
474 I,2(4) | bírája eljön itélni. Amint ellenkezõleg vannak dolgok, amikért,
475 I,3(8) | megtérsz népedhez, miként elment a te testvéred, Áron, mert
476 Szab,17 | Pál apostolok ünnepén, ha elmondja a hitvallást bármilyen jóváhagyott
477 Szab,10 | teljesen eleget teszünk, ha elmondunk a Szentatya szándékára egy
478 Szab,1 | kiszabott feltételeket, elnyer az Egyház segítségével,
479 III,11 | elõbbrevaló az üdvösség elnyerése érdekében, mert szükséges,
480 II,5 | testvéreiken az üdvösség elnyerésében. 17 Ez a szentek közössége
481 III,10 | teljesítése után nyerhetõk el. Elnyerésükhöz ugyanis szükséges, hogy
482 Szab,11 | vagy szentáldozáshoz, hogy elnyerhessék a teljes búcsút tényleges
483 III,9 | A hivek ugyanis, midõn elnyerik a búcsút, belátják, hogy
484 III,8 | megnyilatkozásokban védte meg és adta elõ. 40 A búcsúk gyakorlatába
485 III,11 | mindarra, ami a búcsúnál elõbbrevaló az üdvösség elnyerése érdekében,
486 Szab,20 | legyenek; ha szükséges, még az elõdeink által kibocsátott apostoli
487 Szab,14 | elõterjesztést e tárgyban a legfõbb elöljáró, vagy jámbor társulások
488 III,12 | el. Ami ugyanis gyakran elõfordul, arra kevésbé figyelünk,
489 Szab,6 | nyerni; kivétel a 18. p. elõirása a "halál órájára". Részleges
490 Szab,20 | hogy jelen szabályzatunk elõírásai most és a jövõben is jogérvényesek
491 Szab,20 | hatálytalanitást igénylõ elõírások ellenére is. ~Kelt Rómában,
492 II,5(17) | halálbamenõket, hanem az élõket is; az igazak miatt pedig
493 III,8 | melyek növeli a hitet és elõmozdítják a közjót. 39 ~Ha pedig a
494 II,5(17) | nem is örvendünk minden élõnek; hanem a bûnösöket gyászoljuk,
495 Szab,14 | lehessen nyerni. Tegyen elõterjesztést e tárgyban a legfõbb elöljáró,
496 II,5 | javaknak, hanem az az Isten elõtti végtelen és kimerithetetlen
497 I,3(8) | akartatok megdicsõíteni elõttük a vizek fölött." (Szám;
498 I,3(8) | az életben, bár a bûn az elsõdleges oka nyomoruságának. A büntetés
499 III,6(25) | tesz bûnvallomást. Ezután elsõként a püspök kell föl és talpra
500 II,5 | és a Krisztus békéjében elszenderült testvéreknek egysége a legkevésbé
|