1027-elsze | elt-keves | kezel-paszt | pelda-zsolt
bold = Main text
Chapter, Paragraph grey = Comment text
1004 II,5(20) | szentek érdemei kincstárának kezelése..." (X. Leó: Cum postquam
1005 Szab,1 | érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és részesít belõle. ~
1006 Szab,13 | 13. A búcsúk kézikönyvét át kell dolgozni abból a
1007 III,6(28) | vértanúktól, ... a bûnbocsátó kézrátétel után jöjjenek az Úrhoz azzal
1008 III,11 | hagyja a lehetõséget, hogy ki-ki Isten fiainak szent és jogos
1009 Szab,14 | jegyzékeit és összefoglaló kiadványait minél elõbb fölül kell vizsgálni
1010 III,7 | sugallatára a századok során kialakult a búcsúk szokása. Ezáltal
1011 II,5(17) | fiatal rablót, amikor így kiált neki: »Én adok számot helyetted
1012 III,11 | fegyelmében, és új szabályok kibocsátását határozta el. ~
1013 Szab,20 | szükséges, még az elõdeink által kibocsátott apostoli rendelkezések ellenére,
1014 I,2(3) | Minden rosszaságért, akár kicsi, akár nagy, büntestést kell
1015 III,6(24) | valaha találkozott vele, kicsinyekrõl és nagyokról, nevezetes
1016 II,5(17) | szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedésébõl
1017 II,4(13) | az Egyház mint a megváltó kiegészítése és teljességeként létezik,
1018 II,5 | szolgálva és a saját testükben kiegészítve azt, ami még hiányzik Krisztus
1019 III,11 | egész testéhez. A szeretet kiemelkedõ helyét a keresztény életben
1020 II,5 | bûneinek és mások vétkeinek kiengesztelésére abban a biztos tudatban,
1021 II,5 | minden bûnéért engesztelve kiengesztelik az isteni igazságosságot;
1022 III,10 | Atyaistennel való teljes kiengesztelõdésre; de ez úgy történik, hogy
1023 III,12 | régi években és napokban kifejezett meghatározást, és új szabályt
1024 Szab,6 | többször is nyerhetünk, hacsak kifejezetten más rendelkezés nincs érvényben. ~
1025 III,6(32) | tettben is, magatartásban is kifejezik a megtérést, az elkülönítés
1026 III,7(35) | habet 1. jubileumi szentévet kihirdetõ bullája. 1300. II. 22. DS
1027 II,4 | nagyobb és tökéletesebb kiinduló pontja, alapja és példája
1028 III,8 | hagyták jóvá tekintélyükkel. Kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik
1029 I,3(11) | így áll a dolog, legyen kiközösítve." DS 228; Trienti zsinat,
1030 II,5 | Isten elõtti végtelen és kimerithetetlen érték, amit Krisztus engesztelései
1031 I,2 | egyetemes rendet, amit Isten kimondhatatlan bölcsessége és végtelen
1032 III,11 | a katolikus család drága kincseként õrizzék. Az Egyház mindazonáltal
1033 Szab,1 | elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és részesít
1034 III,7 | szerint jónak látják). E kincstárhoz tartoznak ... a Boldogságos
1035 III,9 | mindnyájunkat Krisztusban, és hogy kinek-kinek természtfölötti élete milyen
1036 Szab,10 | a Szentatya szándékára, kinekkinek a Szentatya iránti egyéni
1037 I,2(3) | megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd
1038 I,2 | 2. Miként az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk, a bûnöket az isteni
1039 II,5(17) | módon egyek. ... Ha a bûnért kirótt büntetésrõl beszélünk mint
1040 III,11 | pedig éppenséggel nem akarja kisebbíteni az imádságnak, a vezeklésnek
1041 Szab,18 | hivõnél nincsen pap, aki kiszolgáltassa neki a szentségeket, és
1042 Szab,12 | megszûnik, mert így világosabban kitûnik majd, hogy a búcsú a hivek
1043 III,9 | bennünk a szeretetet, másrészt kitûnõ gyakorlása annak, amikor
1044 III,8 | ajánlják föl a búcsúkat, akkor kiváló módon gyakorolják a szeretetet,
1045 Szab,20 | helyez minden ide vonatkozó kiváltságot, az értük fölajánlott bármely
1046 II,5(20) | közbenjárást és segítséget nyújtani kívánván ...." (IV. Sixtus: Romani
1047 Szab,6 | csak egyszer lehet nyerni; kivétel a 18. p. elõirása a "halál
1048 Szab,7 | teljesülnek a mondott föltételek, kivéve a 11. pontban említett "
1049 I,3 | elviselésével, melyekbõl kiviláglik az egész világ elõtt Isten
1050 II,5(17) | könyvecskédben, hogy amíg élünk, kölcsönösen imádkozhatunk egymásért;
1051 III,6 | helyettesítsék, melyek talán könnyebbek, a közjó szempontjából megfelelõbbek
1052 III,9 | mert ezáltal a többiek is könnyebben és szorosabban tudnak egybekapcsolódni
1053 II,5(17) | felebarát bûnéért forró könnyeket hullatott, a testvért siratva
1054 III,6(32) | Akik tehát istenfélelemmel, könnyekkel, türelemmel és jócselekedetekkel
1055 III,6(30) | Amit a Fiú kér, az mindig könnyen megtörténik." (Tertullianus:
1056 III,6(25) | magukat. Ekkor a püspök könnyezve közledik feléjük és szintlén
1057 I,3(10) | Missale Romanum: "Néped könyögését, Urunk, hallgasd meg kegyesen,
1058 III,6(24) | az irgalmasságból fakadó könyörgés értük Istennél és a szenteknél
1059 III,6(23) | hathatós az igaz ember buzgó könyörgése." (Jak 5, 16); "Amikor valaki
1060 III,6(29) | megfürdetik azt, akit a nép könyörgései és könnyei megszabadítanak
1061 III,6(28) | börtönben a vértanúktól szokták könyörögve kérni." Tertullianus: Ad
1062 II,5(17) | 495; 508.) "Azt mondod könyvecskédben, hogy amíg élünk, kölcsönösen
1063 I,3(10) | Urunk oldozd föl, bûneink kötelékeit, s amit értük megérdemeltünk,
1064 III,6(26) | hivatkozva, melyet a császárnak kötnek, hogy a számûzötteknek kegyelmezzen
1065 III,6(26) | imádságokat nem koszorút kötünk, hanem a föláldozott Krisztust
1066 Szab,12 | hivek cselekedetéhez van kötve, bár néha tárggyal vagy
1067 III,6(23) | látja, hogy a testvére bûnt követ el, de ez a bûn nem jelenti
1068 II,5 | Krisztus ugyanis, "aki bûnt nem követett el", " szenvedett értünk"; 14 "
1069 I,2 | által kiszabott büntetések követik, melyeket akár itt a Földön
1070 I,2(3) | valamilyn rend ellen vétkezik. Következésképpen a rend rá fog nehezedni,
1071 II,4(13) | Lelkének közöltetésébõl következik ..., hogy az Egyház mint
1072 I,2 | gonosz útnak sok keserves következménye van, s hogy a gonosz út
1073 I,3 | rosszaságát, illetve rossz következményeit. ~A tisztítótûzról szóló
1074 I,3 | megszabaduljanak a bûnök büntetõ következményeitõl. ~
1075 Szab,15 | hozzájárul, a megelõzõ vagy a következõ vasárnapon. A templomokhoz
1076 II,5 | közösségében erõsebb lesz. Abból következõen ugyanis, hogy az égiek bensõségesebben
1077 III,6 | bûnbánók az egész közösség közbenjárását kérték, 25 és azáltal, hogy
1078 II,5 | õvele és õbenne szüntelenül közbenjárnak értünk az Atyánál, bemutatván
1079 III,10 | a mennyei egyház tagjai közé, azért a búcsúk által mind
1080 I,2(3) | terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni
1081 III,7 | határoztak, hogy az Egyház közjavát szolgáló bizonyos cselekedetek "
1082 III,6 | melyek talán könnyebbek, a közjó szempontjából megfelelõbbek
1083 III,8 | hitet és elõmozdítják a közjót. 39 ~Ha pedig a hivek elhunytak
1084 III,6(25) | Ekkor a püspök könnyezve közledik feléjük és szintlén földre
1085 II,4(13) | Vö. 7 "Krisztus Lelkének közöltetésébõl következik ..., hogy az
1086 III,6 | tekintélye alatt és velük közösségben vakósítja meg, akiket a
1087 III,6(32) | visszatérhetnek az imádság közösségébe, ugyanakkor a püspök valami
1088 II,5 | hite szerint a lelki javak közösségében erõsebb lesz. Abból következõen
1089 I,3 | személyes jellegû, akár közösségi jellegû vagy éppen az egyeternes
1090 I,2 | nyíltan az Isten és az ember közötti személyes barátságnak is
1091 III,6(26) | püspökökért, s általában minden közöttünk élt emberért imádkozunk;
1092 II,5 | Isten és az emberek egyetlen közvetítõje által (vö. 1Tim 2,5), mindenben
1093 I,2 | azonfelül még ha nem is mindig közvetlenül és nyíltan az Isten és az
1094 II,4 | természetfölötti cél elérésében. E kommunió tanúja maga Ádám, akinek
1095 I,2 | Világosan látta minden kor keresztényeinek lelkiismerete,
1096 III,6 | tagjaiban. 30 ~Az egyházatyák korában azonban általános volt a
1097 II,5(19) | állítja a pogányok Tanítója a Korintusiakhoz írt levelében, amikor minden
1098 III,10 | Üdvözítõ, hogy legeltessék és kormányozzák Egyházát. ~A búcsúk üdvös
1099 III,6 | püspökké Isten egyházának kormányzására. 31 Ezért a püspökök mindent
1100 III,6(26) | és félelmetes áldozat." A koszorú példájára hivatkozva, melyet
1101 III,6(26) | ajánlván az imádságokat nem koszorút kötünk, hanem a föláldozott
1102 III,12 | alapul. ~Mivel ugyanis a Krisztus-hívõ cselekedetével azon érdemen
1103 II,4 | is áldást hoz. 12 Így a Krisztus-hívõk segítik egymást a természetfölötti
1104 III,8 | megfelelõképpen fölkészült Krisztus-hívõnek illetékes hatóségként adományoz
1105 III,10 | emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet". 46 ~
1106 III,8 | ugyanis az Egyház az Úr Krisztustól kapott megváltás szolgálóleányának
1107 III,7(35) | engedményeket és búcsúkat együtt és külön-külön érvényesnek és üdvösnek
1108 III,8 | ugyanakkor azonban határozottan különbözik is tõlük. ~A búcsúban ugyanis
1109 III,6(27) | együtt hosszasan böjtölve, s különbözõ buzdító beszédeket intézve
1110 Szab,20 | valamint egyéb esetleg különleges figyelemre méltó és külön
1111 III,7 | egyetemlegesen bárkinek, akár különlegesen egyeseknek (ahogyan Isten
1112 III,10 | elsõsorban a mennyország kulcsait birtokló Szent Péter utódjának,
1113 III,8 | búcsúk" lejáratták az Egyház kulcshatalmát, és erejétõl fosztották
1114 Szab,11 | hiveknek, akik olyan helyen laknak, ahol semmi módon nem, vagy
1115 II,5(17) | tettek." (Szent Cyprianus: De lapsis 17, 36. PL 4, 495; 508.) "
1116 III,7 | Egyház javára. ~A búcsúk lassanként terjedõ használata pedig
1117 III,6 | más hivõk végeztek el. 32 Lassankét így jöttek szokásba a búcsúk. ~
1118 III,11 | Anyaszentegyház némi újítást lát szükségesnek a búcsúk fegyelmében,
1119 III,8(41) | Vö. IV. lateráni zsinat, 62. fej. DS 819. ~
1120 I,3 | szóló tanításból világosan látható, hogy a bûn megbocsátása
1121 III,6(23) | Jak 5, 16); "Amikor valaki látja, hogy a testvére bûnt követ
1122 III,7 | ahogyan Isten szerint jónak látják). E kincstárhoz tartoznak ...
1123 I,3(11) | magyarázta: "Továbbá úgy látjuk, hogy ha valaki Szent János
1124 II,5(17) | a sírókkal. Mikor tehát látsz egy testvért, aki a bûnök
1125 I,2(4) | Ágoston: "Sok dologról úgy látszik, hogy ismeretlen és büntetlen
1126 III,12 | búcsúkat illeti, megfelelõnek látszott a számukat csökkenteni,
1127 I,2 | szempontjából. Világosan látta minden kor keresztényeinek
1128 I,3(8) | adok."(Szám 20,12) "Miután láttad [a földet, melyet Izrael
1129 III,12 | a cselekedet értéke, úgy láttuk jónak, hogy a büntetés elengedésének
1130 I,3(8) | pusztájában, amikor a közösség lázongott, megbántottatok engem, és
1131 I,2 | igen nagy javakat rombol le mind a bûnös személy, mind
1132 I,3 | tartozó javakat, amiket a bûn lecsökkentett vagy tönkre is tett. Ez
1133 III,10 | bízta meg az Üdvözítõ, hogy legeltessék és kormányozzák Egyházát. ~
1134 Szab,14 | elõterjesztést e tárgyban a legfõbb elöljáró, vagy jámbor társulások
1135 III,9 | röviden összefoglaljuk a legfontosabbakat, az elsõ, amit ez az üdvös
1136 III,7 | története során akkor vált a leginkább nyilvánvalóvá, amikor a
1137 II,5 | elszenderült testvéreknek egysége a legkevésbé sem szakad meg, sõt az Egyház
1138 Szab,20 | 20. Az Anyaszentegyház a legmesszebbmenõen gondoskodni óhajtván az
1139 I,3 | egybegyûlt keresztény közösség a legõsibb idõktõl fogva mondott, azért
1140 III,6 | segítették. 26 Az Egyházban már a legrégibb idõ óta jócselekedeteket
1141 III,12 | kevéssé becsüljük; hiszen a legtöbb hivõnek bizonyos idõre van
1142 II,5(17) | szomorkodik, sírj vele, és légy iránta irgalmas. Így ugyanis
1143 Szab,14 | megállapított jelesebb napokon lehessen nyerni. Tegyen elõterjesztést
1144 III,11 | mindazonáltal szabadon hagyja a lehetõséget, hogy ki-ki Isten fiainak
1145 Szab,11 | szetségekhez járulnak, mihelyt lehetõségük nyílik rá. ~
1146 III,8 | feleslegesen engedélyezett búcsúk" lejáratták az Egyház kulcshatalmát,
1147 II,5(19) | mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünka keresztségben." (
1148 I,3 | tisztítótûzben ugyanis az elhunytak lelkei, "akik igaz bûnbánattal,
1149 II,5(20) | érdemeibõl áll, a tisztítótûz lelkeinek közbenjárást és segítséget
1150 III,6(26) | a hittel, hogy ezeknek a lelkeknek, akikért imádkozunk, nagyon
1151 II,5(17) | az Úr meghalt értünk. A lelkemet adom oda helyetted.«" (Alexandriai
1152 I,2 | büntetéseket, hogy megtisztítsa a lelket, megvédje az erkölcsi rend
1153 I,2 | minden kor keresztényeinek lelkiismerete, hogy a bûn nemcsak az isteni
1154 I,1 | századok folyamán mind a lelkipásztori gyakorlatban, mind tanitó
1155 I,3 | nemcsak az szükséges, hogy lelkünk õszinte megtérésével visszaállítsuk
1156 III,11(47)| cselekedetek érdemszerzõbbek a lényegi jutalmat tekintve; ami végtelenül
1157 Szab,20 | az új szabályzata életbe lép három hónappal azután, hogy
1158 II,4 | meghívás alapján közösségre léphetünk. 13 ~
1159 III,7(33) | Vö. Lerini Szent Vince: Commonitorium
1160 I,2 | tisztító büntetések által kell lerónunk. 4 A keresztények ezért
1161 I,3 | gyakran maradnak vissza lerovandó büntetések, vagy a bûnök
1162 III,8 | megérdernelt büntetések lerovásában, hanem a jámborság, a bûnbánat
1163 I,2(3) | mert por vagy és porrá leszel."(Ter 3,16-19 vö. Lk 19,
1164 III,10 | és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet". 46 ~
1165 I,3 | dicsõsége. E büntetések létébõl és súlyosságából ismerjük
1166 II,5 | személyben. 19 ~Így jön létre "az Egyház kincstára". 20
1167 II,5(19) | egy Lélekben egy testté lettünka keresztségben." (1Kor 12,
1168 II,5(19) | Tanítója a Korintusiakhoz írt levelében, amikor minden további nélkül
1169 III,6(28) | testvéreinknek, hogy akik ajánló levelet kaptak a [még börtönben
1170 III,6(28) | vértanúk a hozzánk intézett levéllel a számukra kértek." (Szent
1171 III,6(28) | kaptak a [még börtönben lévõ] vértanúktól, ... a bûnbocsátó
1172 II,5 | õbenne (vö. Ef 4,16). Az úton levõknek és a Krisztus békéjében
1173 I,3 | büntetésekkel tisztulnak. Ezt a liturgikus imádságok is igazolják,
1174 I,2(3) | leszel."(Ter 3,16-19 vö. Lk 19, 41-44; Róm 2, 9; 1Kor
1175 III,8(37) | Vö. X. Ló pápa: Cum postquam határozat,
1176 II,5(19) | testnek ez a sok tagja azonban m;gis egy test. Így Krisztus
1177 III,11 | számára nagyon kedves és ma is hasznos, egyáltalán nem
1178 II,5(19) | a Mestert követve, aki a magasságból így szólt hozzá, amikor
1179 II,5(19) | vö. 1Kor 12,12), nyilván magát a Mestert követve, aki a
1180 III,6(32) | jócselekedetekkel tettben is, magatartásban is kifejezik a megtérést,
1181 I,2(3) | büntestést kell kapni akár magától a bûnbánó embertõl, akár
1182 II,5(17) | a többiekért, amikor még magukért is aggódniuk kell, mennyivel
1183 III,9 | rosszért, amit a bûnükkel saját maguknak is, az egész társadalomnak
1184 I,2(4) | megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra ítéletet. Ha azonban az
1185 I,3(11) | karthágói zsinat e rész így magyarázta: "Továbbá úgy látjuk, hogy
1186 I,3 | bûn megbocsátása után is maradhatnak, és valójában gyakran maradnak
1187 I,3 | vagy a bûnök megtisztítandó maradványai. 8 A tisztítótûzben ugyanis
1188 II,5 | amivel a Boldogságos Szûz Mária és az összes szentek imádságai
1189 II,4(13) | emberben ismerjük föl, aki Szûz Máriától született... Õ az Egyház
1190 III,8(40) | 1351. IX. 29. DS 1059; V. Márton pápa: Inter cunctas bulla,
1191 III,6(28) | kérni." Tertullianus: Ad Martyras 1, 6. PL 1, 695) "Úgy gondolom,
1192 II,5(17) | Szent Vazul: Homilia in martyrem Julittam 9. PG 31, 258259) "
1193 III,6(30) | Egyház az egyikben is, a másikban is jelen van, de az Egyház
1194 II,5(17) | meghaltunk, nem hallgatják meg a másikért mondott imádságot: fõként
1195 II,4 | melynek alapján egynek a bûne másoknak is árt, miként egynek életszentsége
1196 I,2 | elviselésével, 3 akár a másvilágon tûz és szenvedések, vagyis
1197 III,8(40) | XII. Pius pápa: Iubilaeum maximum, az egyetemes szentév megnyitása.
1198 II,5(18) | a tisztítótûzben vagy a mé földön zarándokló hívõk
1199 Szab,18 | neki a szentségeket, és megadja az apostoli áldást, amely
1200 III,6(29) | megtisztítanak. Krisztus ugyanis megajándékozta Egyházát azzal, hogy mindenki
1201 Szab,17 | pap által szabályszerûen megáldott kegytárgyat (feszületet,
1202 III,12 | maradnak. ~Az új szabályok megalkotásában fõként három szempont volt
1203 III,12 | irányadó: új mértéket kell megállapítani a részleges búcsúkra; csökkenteni
1204 Szab,14 | búcsút csak a Szentszéktõl megállapított jelesebb napokon lehessen
1205 I,3 | bölcsességét és jóságát ért megbántásokért engeszteljünk, hanem teljesen
1206 I,3(8) | amikor a közösség lázongott, megbántottatok engem, és nem akartatok
1207 III,11 | búcsúk iránti tisztelet és megbecsülés, az Anyaszentegyház némi
1208 III,7(35) | A régiek megbízható elbeszélése szerint mindazoknak,
1209 I,3 | 3. A bûnök teljes megbocsátásához és úgynevezett jóvátételéhez
1210 III,7 | bõséges, hanem a legteljesebb megbocsátását" engedélyezték. 35 ~"Isten
1211 II,5 | igazságosságot; Isten irgalmát pedig megbocsátásra késztetik, hogy a bûnbánó
1212 I,3(8) | engem, és nem akartatok megdicsõíteni elõttük a vizek fölött." (
1213 III,8 | nevezték. 37 ~A búcsú részben megegyezik azokkal az egyéb utakkal
1214 Szab,15 | megyésfõpásztor hozzájárul, a megelõzõ vagy a következõ vasárnapon.
1215 III,6(24) | bevégezte az imádságot, melyben megemlékezett mindenkirõl, aki valaha
1216 Szab,11 | tekintetében, a helyi ordináriusok megengedhetik a joghatóságuk alá tartozó
1217 III,6 | és mértékét, sõt azt is megengedték, hogy a kánoni vezeklést
1218 I,3(10) | kötelékeit, s amit értük megérdemeltünk, irgalmasan fordítsd el
1219 III,8 | csupán segítse a híveket a megérdernelt büntetések lerovásában,
1220 Szab,20 | éven belül nem kapnak új megerõsítést. ~Úgy akarjuk, hogy jelen
1221 III,7(35) | apostoli tekintélyünkkel megerõsítjük és jóváhagyjuk. ... A mindenható
1222 I,1 | üdvös gyakorlatának helyes megértésére emlékezetünkbe kell idéznünk
1223 III,12 | határozatai, amennyiben megfelelnek az új szabályoknak, továbbra
1224 I,3 | mulasztásikért a bûnbánat megfelelõ gyümölcseivel elégtételt
1225 III,6 | könnyebbek, a közjó szempontjából megfelelõbbek és a jámborság számára kedvezõbbek
1226 III,8 | csupán imádkozik, hanem a megfelelõképpen fölkészült Krisztus-hívõnek
1227 III,12 | teljes búcsúkat illeti, megfelelõnek látszott a számukat csökkenteni,
1228 III,6 | püspökök mindent okosan megfontolva határozták meg az elégtétel
1229 III,6(29) | megtisztul és a nép könnyei megfürdetik azt, akit a nép könyörgései
1230 III,6(23) | imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember
1231 III,7(35) | bûnbánatot tartanak és meggyónnak ... a jelen és ezután minden
1232 III,7 | büneiket valóban bánó és meggyónó" és az ilyen jócselekedeteket
1233 III,12 | püspöki karok véleményének meghallgatása után -- alkalmas változtatásokat
1234 II,5(17) | gyászoljuk azokat, akik meghalnak, s nem is örvendünk minden
1235 II,5(17) | halálodat, miként az Úr meghalt értünk. A lelkemet adom
1236 II,5(17) | életükben, hanem azután is, hogy meghaltak." (Aranyszájú Szent János:
1237 II,5(17) | imádkozhatunk egymásért; de ha meghaltunk, nem hallgatják meg a másikért
1238 III,12 | években és napokban kifejezett meghatározást, és új szabályt vagyis mértéket
1239 III,6(32) | valami emberségesebb módot is meghatározhat nekik." (I. Niceai zsinat,
1240 II,4 | akivel Istentõl kapott meghívás alapján közösségre léphetünk. 13 ~
1241 III,10 | ajándékok mind az élõk, mind a megholtak javára csak bizonyos föltételek
1242 Szab,15 | teljes búcsú, amelyet csak a megholtakért ajánlhatunk fel november
1243 I,3(11) | VI. sessio: Határozat a megigazulásról, 11. fej. DS 1537; 40. ~
1244 III,11(47)| a büntetés elengedésére, mégis egyéb elégtételt adó cselekedetek
1245 III,10 | a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett
1246 I,2(6) | pedig megvetetek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár
1247 I,2(4) | kelljen bünhõdniük: "Ha megítélnénk magunkat, nem vonnánk magunkra
1248 II,5(17) | hullatott, a testvért siratva megjavul. ... Gyászolj a bûn miatt.
1249 Szab,20 | búcsúk, amelyek e rendelkezés megjelenésétól számított két éven belül
1250 Szab,20 | Apostolicae Sedis-ben való megjelenési napjától számitott három
1251 Szab,20 | Sedis-ben (1967. jan. 30-án) megjelenik. ~A kegytárgyak használatához
1252 II,5(17) | megteszik ezt a gyõzelmükért megkoronázottan?" (Szent Jeromos: Contra
1253 Szab,16 | templom vagy kápolna áhitatos meglátogatása, és ott a Miatyánknak és
1254 III,10 | megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve
1255 III,11 | cselekedetek elvégzése. Megmarad tehát a szeretet rendje,
1256 III,7 | a híveket a büneik után megmaradó büntetésektõl, az Isten
1257 III,8 | tanitóhivatala különféle megnyilatkozásokban védte meg és adta elõ. 40
1258 III,12 | elengedését is elnyerheti, mégpedig annál nagyobb mértékben,
1259 III,8 | pedig a hivek elhunytak megsegitésére ajánlják föl a búcsúkat,
1260 I,2 | soha eléggé föl nem mérhetõ megsértése,sõt hálátlan visszautasitása
1261 I,2(3) | asszonyhoz pedig így szólt: megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak
1262 III,6(29) | nép könyörgései és könnyei megszabadítanak a bûntõl, s belsejében megtisztítanak.
1263 III,7(34) | Isten jeruzsálemi egyházának megszabadítására, útja mindenfajta vezeklésnek
1264 I,3 | rászorulnak Isten irgalmára, hogy megszabaduljanak a bûnök büntetõ következményeitõl. ~
1265 II,5 | hogy az egész emberiség megszabaduljon a bûntõl, és eljusson az
1266 III,11 | akarja háttérbe szorítani a megszentelés és tisztulás egyéb módjait,
1267 I,3(8) | nem hittetek nekem, hogy megszenteljetek engem Izrael fiainak színe
1268 III,11 | használja a megtisztulásnak és megszentelõdésnek ezeket az eszközeit, de
1269 III,11 | hatékonyabban adják meg a megszentelõdést és megtisztulást, minél
1270 II,5 | követték az Õ nyomdokait, megszentelõdtek és végrehajtották az Atyától
1271 III,11 | kevésre ne becsüljék atyáik megszentelt hagyományait, hanem fogadják
1272 II,5 | Krisztussal, az Egyház egészét megszilárdítják a szentségben, nemesebbé
1273 II,4(13) | Ábeltõl kezdve a világ végéig megszületnek és hinni fognak Krisztusban,
1274 III,8 | visszamaradó mozzanatainak megszüntetését szolgálják, ugyanakkor azonban
1275 III,12 | hanem még a nevüket is megszüntettük, hogy világosabbá váljék:
1276 III,8 | azonban e visszaéléseket megszüntetve és helyreigazítva "azt tanítja
1277 Szab,20 | fentebb nem történt említés, megszûnnek e Rendelkezésnek az Acta
1278 III,6 | Egyház õsi szokása szentül megtartott, 24 fõként amikor a bûnbánók
1279 III,11 | nyerni õszinte metanoia, megtérés és Istennel való kapcsolat
1280 I,3 | szükséges, hogy lelkünk õszinte megtérésével visszaállítsuk az Istennel
1281 III,6(32) | magatartásban is kifejezik a megtérést, az elkülönítés meghatározott
1282 III,6(27) | János apostol a fiatal rabló megtérítésekor) "Ettõl kezdve részben gyakran
1283 I,3(8) | Izrael fiainak adtam], te is megtérsz népedhez, miként elment
1284 II,5(17) | aggódniuk kell, mennyivel inkább megteszik ezt a gyõzelmükért megkoronázottan?" (
1285 I,2(3) | és ettél a fáról, melyrõl megtiltottam, hogy egyél, átkozott lesz
1286 III,6(29) | megszabadítanak a bûntõl, s belsejében megtisztítanak. Krisztus ugyanis megajándékozta
1287 I,3 | büntetések, vagy a bûnök megtisztítandó maradványai. 8 A tisztítótûzben
1288 I,2 | ezeket a büntetéseket, hogy megtisztítsa a lelket, megvédje az erkölcsi
1289 III,6(29) | egész nép cselekedeteitõl megtisztul és a nép könnyei megfürdetik
1290 III,11 | szabadságával élve használja a megtisztulásnak és megszentelõdésnek ezeket
1291 III,11 | meg a megszentelõdést és megtisztulást, minél szorosabban kapcsolódik
1292 III,6(30) | Fiú kér, az mindig könnyen megtörténik." (Tertullianus: De paenitentia
1293 III,12 | A búcsúfegyelem megújítása ~12. Az alábbi szabályok --
1294 III,7 | engedjék el a bûneiket bánó és megvalló híveknek a bûneikért járó
1295 III,10 | mind jobban és gyorsabban megvalósul Krisztus országa addig is, "
1296 III,6 | tisztítja meg, s részesíti a megváltásban. 29 ~Minderrõl nem azt gondolták,
1297 III,6(29) | hogy egy által valamennyien megváltassanak." (Szt Ambrus: De Paenitenia
1298 III,6(29) | azzal, hogy mindenki által megválthasson egyet, õ, akit az Úr Jézus
1299 II,5 | megváltó Krisztus az, akiben megvannak és hatnak megváltásának
1300 I,2 | hogy megtisztítsa a lelket, megvédje az erkölcsi rend szentségét,
1301 I,2 | személyes barátságnak is megvetése vagy elhanyagolása, 6 Istennek
1302 I,2(6) | naggyá tettem, õk pedig megvetetek engem. Megismeri az ökör
1303 I,1 | amit az Isten igéjével megvilágositott egész Egyház mindig hitt,
1304 Szab,15 | augusztus 2-án, vagy ha a megyésfõpásztor hozzájárul, a megelõzõ vagy
1305 I,2 | Isten dicsõségét. Minden bûn megzavarja ugyanis azt az egyetemes
1306 III,6(29) | Úr Jézus eljövetele arra méltatott, hogy egy által valamennyien
1307 III,12 | búcsúkat; egyszerûbb és méltóbb formába kell öltöztetni
1308 I,2 | rend szentségét, és teljes méltóságában állitsa helyre Isten dicsõségét.
1309 I,3 | büntetések elviselésével, melyekbõl kiviláglik az egész világ
1310 III,11 | Istennel való kapcsolat nélkül, melyekhez csak hozzájárul az elõirt
1311 II,5 | áradó kölcsönös cseréje, melyekkel az egész titokzatos test
1312 Szab,20 | használatához fûzött olyan búcsúk, melyekrõl fentebb nem történt említés,
1313 I,2(3) | szavára, és ettél a fáról, melyrõl megtiltottam, hogy egyél,
1314 II,5(17) | magukért is aggódniuk kell, mennyivel inkább megteszik ezt a gyõzelmükért
1315 III,10 | pásztorainak, elsõsorban a mennyország kulcsait birtokló Szent
1316 I,3(10) | utáni hétfõn; "Kérünk, Urunk mentsd meg minden büntetéstõl és
1317 II,5 | kincstárba tartozik még az mérhetetlen és páratlan és mindig új
1318 I,2 | valóságos és soha eléggé föl nem mérhetõ megsértése,sõt hálátlan
1319 III | III. Az elégtétel mérséklése az Egyházban ~
1320 III,12 | mégpedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb a cselekvõ
1321 III,8 | csúsztak be, egyrészt mert "a mértéktelenül és feleslegesen engedélyezett
1322 II,5(19) | 12,12), nyilván magát a Mestert követve, aki a magasságból
1323 III,11 | ugyanis búcsút nyerni õszinte metanoia, megtérés és Istennel való
1324 Szab,16 | meglátogatása, és ott a Miatyánknak és a Hiszekegynek elimádkozása. ~
1325 Szab,10 | Szentatya szándékára egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. A hiveknek
1326 III,9 | Istent". 44 A hivek ugyanis, midõn elnyerik a búcsút, belátják,
1327 II,5(19) | az Egyházat: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?(ApCsel 9,
1328 Szab,11 | emlitett szetségekhez járulnak, mihelyt lehetõségük nyílik rá. ~
1329 I,2(4) | Lyoni zsinat: Palaiologosz Mikhaél császár hitvallása: DS 856--
1330 III,9 | továbbá arra is tanít, hogy míly bensõ egység fûz össze mindnyájunkat
1331 III,11 | felhívja a hívõk figyelmét mindarra, ami a búcsúnál elõbbrevaló
1332 II,5(17) | s az ilyenre átruházható mindaz, amit számukra a vértanúk
1333 III,8 | tekintélyükkel. Kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik a búcsút haszontalannak
1334 III,7(35) | megbízható elbeszélése szerint mindazoknak, akik Rómában fölkeresték
1335 III,11 | kincseként õrizzék. Az Egyház mindazonáltal szabadon hagyja a lehetõséget,
1336 III,7(35) | apostoli teljhatalommal mindenkinek, akik ezeket a bazilikákat
1337 III,6(24) | imádságot, melyben megemlékezett mindenkirõl, aki valaha találkozott
1338 I,2 | A keresztények ezért mindenkor meg voltak gyõzõdve arról,
1339 I,3 | s ahogy mondani szokták mindennapos vétkeket: 11 így tehát valamennyien
1340 III,6 | kormányzására. 31 Ezért a püspökök mindent okosan megfontolva határozták
1341 III,6 | részesíti a megváltásban. 29 ~Minderrõl nem azt gondolták, hogy
1342 III,11 | cselekedeteknek értékelését. Mindezen segédeszközöknek közös vonása,
1343 I,3(8) | amiatt, hogy vele ehggyütt mindjhárt megszûnik a bünmtetés is.
1344 III,9 | míly bensõ egység fûz össze mindnyájunkat Krisztusban, és hogy kinek-kinek
1345 I,2(4) | Ha azonban az Úr itél meg minket, az fenytésünkre szolgál,
1346 III,10 | természetfölötti köteléke által. Minthogy pedig a szenvedõ egyház
1347 II,5(18) | a szeretet." (XIII. Leó: Mirae caritatis enciklika, DS
1348 I,3(10) | Vö. Missale Romanum: "Néped könyögését,
1349 II,4 | terv titokzatos és jóságos misztériumából fakadóan az emberek terrnészetfölötti
1350 I,3(10) | azokat, akiket íly nagy misztériumok részeseivé tettél." (Nagyböjt
1351 II,5 | egységében rnint egyetlen misztikus személyben. 19 ~Így jön
1352 I,3(8) | nekik adok."(Szám 20,12) "Miután láttad [a földet, melyet
1353 I,2(4) | Vö. Mt 25, 41--42.; Mk 9, 42-43; Jn 5, 28-29; Róm
1354 III,11 | megszentelés és tisztulás egyéb módjait, fõként nem a szentmiseáldozatot
1355 III,10 | intézménye tehát a maga módján hozzájárul ahhoz, hogy az
1356 III,6 | határozták meg az elégtétel módját és mértékét, sõt azt is
1357 Szab,10 | Üdvözlégyet. A hiveknek azonban módjukban áll bármi más imádságot
1358 III,8 | azokkal az egyéb utakkal és módokkal, amik a bûnök visszamaradó
1359 II,5(19) | testvérek Szent Ágoston mondását: »Krisztus hirdeti Krisztust« (
1360 I,2(4) | nem fognak ártani. Ezért mondja az Apostol az ideig tartó
1361 III,6(27) | tõle mindaddig, míg, amint mondják, állhatatosságával el nem
1362 II,5(17) | 36. PL 4, 495; 508.) "Azt mondod könyvecskédben, hogy amíg
1363 II,5(17) | másik bûnéért bûnhõdik. Mondtuk ugyanis, hogy az anyagi
1364 III,6(26) | PL 38, 936; De cura pro mortuis gerenda 1, 3: PL 40, 593. ~
1365 II,5(19) | az Egyházat. (vö. De vita Moysi, PG 44, 385); és ismeritek
1366 I,3(8) | És szólt az Úr Mózeshez és Áronhoz: mivel nem hittetek
1367 III,8 | amik a bûnök visszamaradó mozzanatainak megszüntetését szolgálják,
1368 II,5(17) | hogy az egyik hordozza a msik büntetését, mert bizonyos
1369 I,2(6) | meg." (Iz 1, 2--3; -- vö. MTörv 8, 11. 32, 15; Zsolt 105,
1370 III,6(30) | együtt szenved és együtt kell mûködnie a gyógyulás érdekében. Az
1371 I,3 | hogy cselekedeteikért és mulasztásikért a bûnbánat megfelelõ gyümölcseivel
1372 III,6 | sõt hogy a hívek maguk is munkálkodjanak testvéreik üdvösségén. És
1373 II,5 | hogy a saját üdvösségükön munkálkodva testvéreik üdvösségét is
1374 II,4(13) | akiben a kereszt üdvöthozó mûvének állandósításában ég és föld
1375 II,5 | az Atyától rájuk bízott mûvet; úgy, hogy a saját üdvösségükön
1376 III,6 | meggyõzõdés, hogy az üdvözítés mûvét az Egyház azoknak a pásztoroknak
1377 I,2(6) | beszél: fiakat neveltem és naggyá tettem, õk pedig megvetetek
1378 I,3(10) | misztériumok részeseivé tettél." (Nagyböjt 3. vasárnap, postcommunio) ~
1379 III,6(24) | találkozott vele, kicsinyekrõl és nagyokról, nevezetes és névtelen emberekrõl,
1380 II,5(17) | cselekedetei, de amikor az ítélet napja eljön, e világ végén, Krisztus
1381 Szab,6 | Részleges búcsút viszont napjában többször is nyerhetünk,
1382 III,9 | 9. Az Egyház napjainkban is felszólitja minden gyermekét,
1383 I,2(4) | véletlenül nevezzük az ítélet napjának azt a napot, amelyen élõk
1384 Szab,20 | Sedis-ben való megjelenési napjától számitott három hónap után.
1385 III,12 | elhagytuk a régi években és napokban kifejezett meghatározást,
1386 Szab,14 | Szentszéktõl megállapított jelesebb napokon lehessen nyerni. Tegyen
1387 Szab,8 | Szentatya szándékára azon a napon történik, amelyen az elõirt
1388 Szab,6 | 6. Teljes búcsút naponta csak egyszer lehet nyerni;
1389 Szab,8 | elõtt vagy után akár több nappal is; helyes azonban, hogy
1390 I,3(8) | Vétkeztem az Úr ellen. És mondta Nátán Dávidnak: Az Úr is elvette
1391 I,3(8) | 13-14) "És mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen.
1392 Szab,20 | nyolcadnapján, pápaságunknak negyedik évében. ~VI. Páp pápa ~~
1393 Szab,12 | cselekedetéhez van kötve, bár néha tárggyal vagy hellyel kapcsolatos. ~
1394 I,1 | emlékezetünkbe kell idéznünk néhány igazságot, amit az Isten
1395 I,2(3) | Következésképpen a rend rá fog nehezedni, és ezt nevezzük büntetésnek." (
1396 III,6 | amit az emberi gyarlóság nehéznek talál. 27 Mivel pedig azokat
1397 Szab,11 | módon nem, vagy csak nagy nehézségek árán juthatnak szentgyónáshoz
1398 I,3(8) | büntetés huzamosabb mint a bûn, nehogy kevésbe vegyük a bón amiatt,
1399 I,3(8) | Áronhoz: mivel nem hittetek nekem, hogy megszenteljetek engem
1400 III,10 | Krisztus számára szeplõ és ránc nélküli, szent és szeplótelen legyen, 45
1401 III,6(28) | melyet egyesek az Egyházban nélkülöztek, a börtönben a vértanúktól
1402 II,5 | megszilárdítják a szentségben, nemesebbé teszik istentiszteletét,
1403 III,11 | megbecsülés, az Anyaszentegyház némi újítást lát szükségesnek
1404 III,6(32) | Conciliorum collectio 2, 674) Neocézáreai zsinat, 3. kánon. Ua. 540;
1405 I,3(10) | Vö. Missale Romanum: "Néped könyögését, Urunk, hallgasd
1406 I,3(8) | fiainak adtam], te is megtérsz népedhez, miként elment a te testvéred,
1407 I,2(6) | nem ismert meg engem és a népem nem értett meg." (Iz 1,
1408 I,3(8) | nem fogjátok bevezetni e népet arra a földre, amelyet nekik
1409 III,7 | büntetésektõl, az Isten népét szüntelenül éltetõ Szentlélek
1410 II,4(13) | mint második Krisztus az Õ nevében cselekszik, hogyan alkot
1411 I,2(6) | mert az Úr beszél: fiakat neveltem és naggyá tettem, õk pedig
1412 III,8 | miatt káromolták a búcsúk nevét. 42 Az Egyház azonban e
1413 III,6(24) | kicsinyekrõl és nagyokról, nevezetes és névtelen emberekrõl,
1414 II,5(19) | további nélkül Krisztusnak nevezi az Egyházat (vö. 1Kor 12,
1415 Szab,19 | ahányszor” búcsúknak szoktak nevezni. ~
1416 II,5(19) | Gergelynek, az Apostol gyakran nevezte Krisztusnak az Egyházat. (
1417 III,8 | indulgentia-nak, “búcsúnak” nevezték. 37 ~A búcsú részben megegyezik
1418 III,6(24) | nagyokról, nevezetes és névtelen emberekrõl, és a földkerekségen
1419 III,12 | csökkentettük nagyon, hanem még a nevüket is megszüntettük, hogy világosabbá
1420 III,6(32) | meghatározhat nekik." (I. Niceai zsinat, 12. kánon. Mansi:
1421 Szab,18 | halálveszélyben forgó hivõnél nincsen pap, aki kiszolgáltassa
1422 II,5(19) | 26,14)«. Sõt ha hihetünk Nissai Szent Gergelynek, az Apostol
1423 III,11 | hatékonyabb. 47 ~Hogy pedig növekedjék a búcsúk iránti tisztelet
1424 III,8 | fõként olyanokra, melyek növeli a hitet és elõmozdítják
1425 III,8(40) | IV. Sixtus pápa: Salvator noster bulla, 1476. augusztus 3:
1426 Szab,15 | megholtakért ajánlhatunk fel november 2-án. ~A plébániatemplomokban
1427 III,8(40) | 264042; XI. Pius pápa: Quod nuper, a rendkivüli szentév megnyitása.
1428 III,7 | alapján, mely szerint az Ur nyájának pásztorai Krisztus és a
1429 Szab,17 | használ, részleges búcsút nyer. ~Ha pedig a kegytárgyat
1430 III,8 | másrészt pedig "a gyalázatos nyerészkedés" miatt káromolták a búcsúk
1431 III,12 | megfelelõen fölkészülve nyerhessék el. Ami ugyanis gyakran
1432 Szab,17 | használja, teljes búcsút is nyerhet Szent Pétert és Pál apostolok
1433 III,12 | jelvényeik használata nélkül nyerhetik el saját búcsúikat, ha elvégzik
1434 III,10 | föltételek teljesítése után nyerhetõk el. Elnyerésükhöz ugyanis
1435 Szab,6 | viszont napjában többször is nyerhetünk, hacsak kifejezetten más
1436 III,10 | hogy amikor a hivek búcsút nyernek, egyszersmind tanulékonyan
1437 I,2(4) | amikért, jóllehet bocsánatot nyertünk, itt bûnhõdünk, de a jövendõ
1438 Szab,11 | járulnak, mihelyt lehetõségük nyílik rá. ~
1439 I,2 | is mindig közvetlenül és nyíltan az Isten és az ember közötti
1440 II,5(19) | Egyházat (vö. 1Kor 12,12), nyilván magát a Mestert követve,
1441 III,7 | során akkor vált a leginkább nyilvánvalóvá, amikor a római pápák úgy
1442 Szab,20 | Jézus Krisztus születésének nyolcadnapján, pápaságunknak negyedik
1443 I,2 | az életnek fájdalmaival, nyomoruságaival és viszontagságaival, s
1444 I,3(8) | a bûn az elsõdleges oka nyomoruságának. A büntetés huzamosabb mint
1445 I,3(8) | bûn, hogy érezze a földi nyomoruságot, javuljon és vezekeljen."
1446 I,1 | kinyilatkoztatás szilárd alapján nyugszik. 1 Ez apostolokról ránkhagyományozott
1447 II,5 | Kol 1,24). Nagy segítséget nyújt tehát gyöngeségünknek az
1448 Szab,20 | felülvizsgálatot egy éven belül be kell nyujtani a Sacra Paenitentiaria Apostolica-hoz.
1449 II,5(20) | közbenjárást és segítséget nyújtani kívánván ...." (IV. Sixtus:
1450 Szab,1 | és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan
1451 III,11 | úgynevezett szentelmények nyújtotta bõséges segítséget sem;
1452 I,3 | gyümölcseivel elégtételt nyújtottak volna" 9 a halál után, tisztitó
1453 II,5 | Úrnál (vö. 2Kor 5,8), és õáltala, õvele és õbenne szüntelenül
1454 II,5(17) | értünk. A lelkemet adom oda helyetted.«" (Alexandriai
1455 I,2(6) | megvetetek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár urának
1456 III,6(27) | el nem vezette az Egyház ölébe. ..." (Alexandriai Kelemen:
1457 III,12 | és méltóbb formába kell öltöztetni az úgynevezett tárgyakhoz
1458 II,5(17) | 1, 3, 3. PG 62, 203) "Ha önként vállalt elégtételrõl beszélünk,
1459 I,3 | tönkre is tett. Ez történhet önkéntes jóvátétellel, aminek büntetés
1460 III,6 | szokták a vértanukat, hogy az õérdemeiktõl támogatva hamarabb kapjanak
1461 II,5(17) | Örömmel szenvedek értetek, és testemben
1462 III,6(30) | tagja sajog, a test nem tud örvendeni: az egész együtt szenved
1463 III,9 | javára. ~Hogy csak röviden összefoglaljuk a legfontosabbakat, az elsõ,
1464 Szab,14 | búcsúinak jegyzékeit és összefoglaló kiadványait minél elõbb
1465 II,5 | nem valami évszázadokon át összegyülemlett halmaza az anyagi javaknak,
1466 III,6 | mint Krisztussal, a Fõve1 összekapcsolt egy test ad az elégtételt
1467 II,5 | az õ Lelkének birtokában összeolvad az egy Egyházba, és egymáshoz
1468 III,6(24) | vannak, hogy adassék nekik összeszedettség és alázat, hogy ne ránk,
1469 Szab,20 | legmesszebbmenõen gondoskodni óhajtván az elhunyt hivekrõl, hatályon
1470 I,3(8) | bár a bûn az elsõdleges oka nyomoruságának. A büntetés
1471 III,7 | között, és sajátos, észszerû okokra való tekintettel engedjék
1472 III,6 | Ezért a püspökök mindent okosan megfontolva határozták meg
1473 III,9 | az egész társadalomnak is okoztak, ezért üdvös alázat támad
1474 II,5(17) | Így ugyanis mások bajából okulhatsz. Mert aki a felebarát bûnéért
1475 I,3(10) | orációja; "Kérünk, Urunk oldozd föl, bûneink kötelékeit,
1476 Szab,17 | feszületet, keresztet, olvasót, skapulárét, érmet) áhitatos
1477 III,6 | jócselekedeteit ugyanis oly nagyra értékelték, hogy
1478 III,8 | is késztesse õket, fõként olyanokra, melyek növeli a hitet és
1479 III,6 | bûnösök üdvösségéért, fõleg olyasmit, amit az emberi gyarlóság
1480 III,6(31) | függetlenül senki ne tegyen olyat, ami az Egyházat érinti."(
1481 III,6 | melyeket maguk a vezeklõk, sõt olykor más hivõk végeztek el. 32
1482 I,3(10) | szabadítsa meg." Hetvenedvasárnap orációja; "Kérünk, Urunk oldozd föl,
1483 I,3(10) | irgalmasan fordítsd el tõlünk." Oratio super populum az 1. vasárnap
1484 Szab,11 | föltételek tekintetében, a helyi ordináriusok megengedhetik a joghatóságuk
1485 III,6(31) | sessio Decretum de sacramento ordinis 4. fej. DS 1768; I. Vatikáni
1486 III,11 | család drága kincseként õrizzék. Az Egyház mindazonáltal
1487 II,5(20) | mennyek országa kulcsainak õrzõje, s annak utódai által átadott
1488 III,6 | mely gyakorlatot az Egyház õsi szokása szentül megtartott, 24
1489 II,5 | Ez a szentek közössége õsrégi dogmája, 18 melyben Isten
1490 III,7 | Földön, hogy üdvös módon osszák szét a hivek között, és
1491 III,6 | Egyházban már a legrégibb idõ óta jócselekedeteket is ajánlottak
1492 II,5 | 2Kor 5,8), és õáltala, õvele és õbenne szüntelenül közbenjárnak
1493 Szab,6 | lehet nyerni; kivétel a 18. p. elõirása a "halál órájára".
1494 III,6(29) | megváltassanak." (Szt Ambrus: De Paenitenia 1, 15: PL 16, 511.) ~
1495 Szab,20 | be kell nyujtani a Sacra Paenitentiaria Apostolica-hoz. Hatályukat
1496 I,2(4) | 68. -- II. Lyoni zsinat: Palaiologosz Mikhaél császár hitvallása:
1497 Szab,20 | pápaságunknak negyedik évében. ~VI. Páp pápa ~~
1498 Szab,20 | születésének nyolcadnapján, pápaságunknak negyedik évében. ~VI. Páp
1499 II,5(17) | számukra a vértanúk kértek és a papok tettek." (Szent Cyprianus:
1500 II,5 | tartozik még az mérhetetlen és páratlan és mindig új érték, amivel
1501 III,6(31) | 1768; I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus dogmatikus konstitúció
1502 I,2(5) | Vö. Hermász: A Pásztor 6, 1, 3. Funk: Patres Apostolici,
1503 III,7 | mely szerint az Ur nyájának pásztorai Krisztus és a szentek érdemeinek
1504 III,10 | magukat az Egyház törvényes pásztorainak, elsõsorban a mennyország
1505 III,6 | mûvét az Egyház azoknak a pásztoroknak tekintélye alatt és velük
|