2. Miként az isteni kinyilatkoztatásból tudjuk, a bûnöket az isteni szentség és igazságosság által kiszabott büntetések követik, melyeket akár itt a Földön az életnek fájdalmaival, nyomoruságaival és viszontagságaival, s fóként a halál elviselésével, ³ akár a másvilágon tûz és szenvedések, vagyis tisztító büntetések által kell lerónunk. ⁴ A keresztények ezért mindenkor meg voltak gyõzõdve arról, hogy a gonosz útnak sok keserves következménye van, s hogy a gonosz út göröngyös, tövises és ártalmas számára, akik járnak rajta. ⁵

Isten igazságos és irgalmas ítélete azért rója ki ezeket a büntetéseket, hogy megtisztítsa a lelket, megvédje az erkölcsi rend szentségét, és teljes méltóságában állitsa helyre Isten dicsõségét. Minden bûn megzavarja ugyanis azt az egyetemes rendet, amit Isten kimondhatatlan bölcsessége és végtelen szeretete határozott meg; és minden bûn igen nagy javakat rombol le mind a bûnös személy, mind az emberi társadalom szempontjából. Világosan látta minden kor keresztényeinek lelkiismerete, hogy a bûn nemcsak az isteni törvény áthágása, hanem azonfelül még ha nem is mindig közvetlenül és nyíltan az Isten és az ember közötti személyes barátságnak is megvetése vagy elhanyagolása, ⁶ Istennek valóságos és soha eléggé föl nem mérhetõ megsértése,sõt hálátlan visszautasitása annak a szeretetnek, melyet Isten Krisztusban ajánlott föl nekünk, amikor Krisztus a barátaivá hívta meg tanitványait, nem szolgáknak. ⁷