14 Vö. 1Pét 2, 21--22.
15 Vö. Iz 53, 4--6. --1Pét 2, 21--25; Jn 1, 29;
Róm 4, 25; 5,9; 1Kor 15,3; 2Kor 5, 21; Gal 1, 4; Ef 1, 7; Zsid 1, 3; 1Jn
3, 5.
16 Vö. 1Pét 2, 21.
17 "Örömmel szenvedek értetek, és
testemben kiegészítem, ami Krisztus
szenvedésébõl hiányzik testének, az
Egyháznak javára" (Kol 1, 24) "Szent János
apostol bûnbánatra buzdítja a fiatal rablót, amikor
így kiált neki: »Én adok számot helyetted
Krisztusnak. Ha kell, szívesen elviselem a halálodat,
miként az Úr meghalt értünk. A lelkemet adom oda
helyetted.«" (Alexandriai Kelemen: Liber Quis dives salvetur, 42.. PG 9,
650) "Hisszük ugyan, hogy a Bíró elõtt sokat
számít a vértanúk érdeme és az igazak
cselekedetei, de amikor az ítélet napja eljön, e
világ végén, Krisztus
ítélõszéke elõtt fog állni az
Õ népe." "A bûnbánónak, a
jót tevõnek, az esdeklõnek kegyesen meg lehet
bocsátani, és az elnyert bocsánatot, s az ilyenre
átruházható mindaz, amit számukra a
vértanúk kértek és a papok tettek." (Szent
Cyprianus: De lapsis 17, 36. PL 4, 495; 508.) "Azt mondod
könyvecskédben, hogy amíg élünk, kölcsönösen
imádkozhatunk egymásért; de ha meghaltunk, nem
hallgatják meg a másikért mondott imádságot:
fõként azért, mert a vértanúk
szüntelenül kérik a bosszúállást a
vérükért (Jel 6,10). Ha az apostolok és a
vértanúk testben élve imádkozhatnak a
többiekért, amikor még magukért is aggódniuk
kell, mennyivel inkább megteszik ezt a gyõzelmükért
megkoronázottan?" (Szent
Jeromos: Contra Vigilantium 6. PL 23, 359) "Tehát
sírni kell a sírókkal. Mikor tehát látsz egy
testvért, aki a bûnök büntetése miatt
szomorkodik, sírj vele, és légy iránta irgalmas.
Így ugyanis mások bajából okulhatsz. Mert aki a
felebarát bûnéért forró könnyeket
hullatott, a testvért siratva megjavul. ... Gyászolj a bûn
miatt. A bûn a lélek betegsége, a halhatatlan lélek
halála, tehát gyászra és szüntelen siralomra
méltó." (Nagy Szent Vazul: Homilia in martyrem Julittam 9.
PG 31, 258259) "Tehát nem válogatás
nélkül gyászoljuk azokat, akik meghalnak, s nem is
örvendünk minden élõnek; hanem a
bûnösöket gyászoljuk, nemcsak a halálbamenõket,
hanem az élõket is; az igazak miatt pedig örvendünk,
nemcsak életükben, hanem azután is, hogy meghaltak."
(Aranyszájú Szent János: In Epistolam ad Philippenses. 1,
3, 3. PG 62, 203) "Ha önként vállalt
elégtételrõl beszélünk, megesik, hogy az egyik
hordozza a msik büntetését, mert bizonyos módon
egyek. ... Ha a bûnért kirótt
büntetésrõl beszélünk mint büntetésrõl,
akkor mindenki a saját bûnéért
bûnhõdik, mert a bûn aktusa személyes dolgok. Ha
pedig gyógyító büntetésrõl van
szó, akkor megesik, hogy az egyik a másik
bûnéért bûnhõdik. Mondtuk ugyanis, hogy az
anyagi károk vagy a test szenvedése a Lélek
üdvösségét szolgáló
gyógyító büntetések. Ezért nincs
akadálya annak, hogy valakit Isten vagy ember más
bûnéért ilyen büntetéssel sújtson."
(STh I-II. 87, 8.)
18 "A szentek közössége tehát nem
más, mint jótétemények, imádságok,
engesztelés, segítség kölcsönös
cseréje a mennyei hazában vagy a
tisztítótûzben vagy a mé földön
zarándokló hívõk között, akik egyetlen
várost alkotnak, melynek a feje Krisztus, életõ elve a
szeretet." (XIII. Leó: Mirae caritatis enciklika, DS 3363.)
19 "A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja
azonban m;gis egy test. Így Krisztus is, mi ugyanis mindnyájan
egy Lélekben egy testté lettünka keresztségben."
(1Kor 12, 12--13) "Így tehát Krisztus úgy él
az Egyházban, hogy az Krisztus második személyeként
létezik. Ezt állítja a pogányok
Tanítója a Korintusiakhoz írt levelében, amikor
minden további nélkül Krisztusnak nevezi az Egyházat
(vö. 1Kor 12,12), nyilván magát a Mestert követve, aki
a magasságból így szólt hozzá, amikor
õ még üldözte az Egyházat: »Saul, Saul,
miért üldözöl engem?(ApCsel 9,4; 22,7; 26,14)«. Sõt
ha hihetünk Nissai Szent Gergelynek, az Apostol gyakran nevezte
Krisztusnak az Egyházat. (vö. De vita Moysi, PG 44, 385); és
ismeritek tisztelendõ testvérek Szent Ágoston
mondását: »Krisztus hirdeti Krisztust« (Sermones, 354,1; PL
39:1563)." (XII. Pius pápa: Mystici Corporis enciklika 1943.
június 29. AAS 35 (1943) 218) -- Vö. STh III, 48, 2 ad 1;
49, 1.
20 "Isten egyszülött Fia ... kincstárat
szerzett a küzdõ Egyháznak ... E kincstárat ... a
mennyek országa kulcsainak õrzõje, s annak utódai
által átadott a híveknek üdvös
használatra ... E kincstárba tartoznak a Boldogságos
Istenszülõ és az elsõ igaztól az
utolsóig minden szent érdemei." (VI. Kelemen pápa: Unigenitus Dei Filius
szentévi bulla, 1343. I. 25. DS 1025, 1026-27) "... Mi, akik az
égbõl teljhatalmat kaptunk az egyetemes Egyház
ránkbízott kincstárából, mely Krisztusnak
és az õ szentjeinek érdemeibõl áll, a
tisztítótûz lelkeinek közbenjárást
és segítséget nyújtani
kívánván ...." (IV. Sixtus: Romani Pontificis
enciklika 1477. XI. 27. DS 1406) "... Jézus Krisztus és a
szentek érdemei kincstárának kezelése..." (X.
Leó: Cum postquam dekrétum 1518. XI. 9. DS 1448; vö. 1467,
2641.)
21 Vö. Zsid 7, 23-25; 9, 1128.
22 LG 49.
|