III. Az elégtétel mérséklése az Egyházban

6. Ezeknek az igazságoknak tudatában az Egyház rnár az elsõ idõktõl kezdve különféle utakat ismert és használt föl, hogy az Úr megváltásának gyümölcseit az egyes hivekre alkalmazza, sõt hogy a hívek maguk is munkálkodjanak testvéreik üdvösségén. És így az Egyház egész teste igazságban és szentségben készüljön Isten országa tökéletes eljövetelére, amikor majd Isten lesz minden mindenben.

Már maguk az apostolok buzdították tanitványaikat arra, hogy imádkozzanak a bûnösök üdvösségéért, ²³ mely gyakorlatot az Egyház õsi szokása szentül megtartott, ²⁴ fõként amikor a bûnbánók az egész közösség közbenjárását kérték, ²⁵ és azáltal, hogy az elhunytakat közbenjáró imádsággal, kiváltképp az eucharisztikus áldozat fölajánlásával segítették. ²⁶ Az Egyházban már a legrégibb idõ óta jócselekedeteket is ajánlottak föl Istennek a bûnösök üdvösségéért, fõleg olyasmit, amit az emberi gyarlóság nehéznek talál. ²⁷ Mivel pedig azokat a szenvedéseket, melyeket a vértanúk hitükért és az isteni törvényért viseltek el, igen nagyra értékelték, a vezeklõk kérni szokták a vértanukat, hogy az õérdemeiktõl támogatva hamarabb kapjanak föloldozást a püspöktõl. ²⁸ Az igazak imádságait és jócselekedeteit ugyanis oly nagyra értékelték, hogy állították: a bûnbánót az egész keresztény nép segitsége fürdeti és tisztítja meg, s részesíti a megváltásban. ²⁹

Minderrõl nem azt gondolták, hogy az egyes hívõk pusztán a saját erejükkel tevékenykednek a többi testvér bûneinek bocsánatáért, hanem hitték, hogy maga az Egyház mint Krisztussal, a Fõve1 összekapcsolt egy test ad az elégtételt egyes tagjaiban. ³⁰

Az egyházatyák korában azonban általános volt a meggyõzõdés, hogy az üdvözítés mûvét az Egyház azoknak a pásztoroknak tekintélye alatt és velük közösségben vakósítja meg, akiket a Szentlélektõl állított püspökké Isten egyházának kormányzására. ³¹ Ezért a püspökök mindent okosan megfontolva határozták meg az elégtétel módját és mértékét, sõt azt is megengedték, hogy a kánoni vezeklést más cselekedetekkel helyettesítsék, melyek talán könnyebbek, a közjó szempontjából megfelelõbbek és a jámborság számára kedvezõbbek voltak, melyeket maguk a vezeklõk, sõt olykor más hivõk végeztek el. ³² Lassankét így jöttek szokásba a búcsúk.