23 "Valljátok meg tehát egymásnak
bûneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy
meggyógyuljatok. Igen hathatós az igaz ember buzgó
könyörgése." (Jak 5, 16); "Amikor valaki
látja, hogy a testvére bûnt követ el, de ez a
bûn nem jelenti számára a halált,
imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki
nem halált hozó bûnnel vétkezett." (1Jn 5, 16.)
24 "Imádkozzunk tehát mi is azokért, akik
valamilyen bûnben vannak, hogy adassék nekik
összeszedettség és alázat, hogy ne ránk, hanem
az isteni akaratra hallgassanak. Így az irgalmasságból
fakadó könyörgés értük Istennél
és a szenteknél gyümölcsözõ és
tökéletes lesz számukra." (Római Szent Kelemen:
Ad Corinthios 56, 1. Funk: Patres Apostolici I, 171.) "Mikor pedig
bevégezte az imádságot, melyben megemlékezett
mindenkirõl, aki valaha találkozott vele, kicsinyekrõl
és nagyokról, nevezetes és névtelen emberekrõl,
és a földkerekségen élõ katolikus
Egyházról ..." (Szt Polycarpus vértanusága 8,1.
Ua., 321, 323.)
25 "A nyilvános vezeklésben az ünnepi
szentmise végeztével a római Egyházban a
bûnbánók »jajgatva és siránkozva a
földre vetik magukat. Ekkor a püspök könnyezve
közledik feléjük és szintlén földre borul
és az Egyház egész közössége együtt
sír és tesz bûnvallomást. Ezután
elsõként a püspök kell föl és talpra
állítja a földön fekvõket; majd a
vezeklõkért mondott imádságok után
elbocsátja õket.«" (Szozomenosz: Historia Ecclesiae 7, 16. PG 67, 1462.)
26 "Ezután az elhunyt szent atyákért
és püspökökért, s általában minden
közöttünk élt emberért imádkozunk; azzal a
hittel, hogy ezeknek a lelkeknek, akikért imádkozunk, nagyon
segítségére van, miközben a szemünk elõtt
van a szent és félelmetes áldozat." A koszorú
példájára hivatkozva, melyet a császárnak
kötnek, hogy a számûzötteknek kegyelmezzen meg, ugyanez
a szent tanító ezzel fejezi be beszédét:
"Ugyanígy mi is az elhunytakért, ámbár
bûnösök, Istennek ajánlván az
imádságokat nem koszorút kötünk, hanem a
föláldozott Krisztust ajánljuk föl
bûneinkért, kérvén a kegyes Istent, hogy nekik is,
nekünk is bocsásson meg és kegyelmezzen meg." (Jeruzsálemi
Szt Cirill: Catechesis 23,9--10. PG 33, 1115, 1118) Vö. Szent
Ágoston: Confessiones 9, 12, 32. PL 32, 777; 9, 11, 27. PL 32, 775; Sermones72, 2: PL 38, 936; De cura pro
mortuis gerenda 1, 3: PL 40, 593.
27 (Szent János
apostol a fiatal rabló megtérítésekor)
"Ettõl kezdve részben gyakran imádkozva Istenhez,
részben az ifjúval együtt hosszasan böjtölve, s
különbözõ buzdító beszédeket
intézve hozzá, nem tágított tõle mindaddig,
míg, amint mondják, állhatatosságával el nem
vezette az Egyház ölébe. ..." (Alexandriai
Kelemen: Liber Quis dives salvetur. 42. PG 9, 651.)
28 "E békét, melyet egyesek az Egyházban
nélkülöztek, a börtönben a
vértanúktól szokták könyörögve
kérni." Tertullianus: Ad Martyras 1, 6. PL 1, 695) "Úgy
gondolom, elébe kell sietnünk testvéreinknek, hogy akik
ajánló levelet kaptak a [még börtönben
lévõ] vértanúktól, ... a
bûnbocsátó kézrátétel után
jöjjenek az Úrhoz azzal a békével, melyet a
vértanúk a hozzánk intézett levéllel a
számukra kértek." (Szent Cyprianus: Epistula 18. PL 4, 265; vö. Epistula 19. PL 4,
267) Vö. Caesareai Eusebius: Historia Ecclesiae 1, 6, 42. PG 20, 614-615.
29 "... az egész nép cselekedeteitõl
megtisztul és a nép könnyei megfürdetik azt, akit a
nép könyörgései és könnyei
megszabadítanak a bûntõl, s belsejében
megtisztítanak. Krisztus ugyanis megajándékozta
Egyházát azzal, hogy mindenki által megválthasson
egyet, õ, akit az Úr Jézus eljövetele arra
méltatott, hogy egy által valamennyien
megváltassanak." (Szt Ambrus: De Paenitenia 1, 15: PL 16, 511.)
30 "Ha egy tagja sajog, a test nem tud örvendeni: az
egész együtt szenved és együtt kell mûködnie
a gyógyulás érdekében. Az Egyház az
egyikben is, a másikban is jelen van, de az Egyház Krisztus.
Amikor tehát te a testvérek térdét
egyenesíted, Krisztust gyógyítod, Krisztust
kérleled; ugyanígy amikor õk sírnak miattad,
Krisztus szenved, Krisztus kéri az Atyát. Amit a Fiú
kér, az mindig könnyen megtörténik." (Tertullianus: De paenitentia 10, 5-6. PL
1, 1356) Vö. Szent Ágoston: Enarrationes in Psalmum 85,1: PL 37,
1082.
31 Vö. ApCsel 20,28; Trienti zsinat XXIII. sessio Decretum de
sacramento ordinis 4. fej. DS 1768; I. Vatikáni Zsinat: Pastor aeternus
dogmatikus konstitúció 3. f., DS 3061; LG 20. "A
püspöktõl függetlenül senki ne tegyen olyat, ami az
Egyházat érinti."(Antiochiai Szent Ignác: Ad Smyrnaeos
8, 1. Funk: Patres Apostolici I, 283)
32 "Akik tehát istenfélelemmel, könnyekkel,
türelemmel és jócselekedetekkel tettben is,
magatartásban is kifejezik a megtérést, az
elkülönítés meghatározott idejének
elteltével méltán visszatérhetnek az
imádság közösségébe, ugyanakkor a
püspök valami emberségesebb módot is
meghatározhat nekik." (I. Niceai zsinat, 12. kánon. Mansi: SS. Conciliorum collectio 2, 674)
Neocézáreai zsinat, 3. kánon. Ua. 540; Szt. I. Ince
pápa: Epistula 25, 7, 10. PL 20, 559; Nagy Szent Leó pápa:
Epistula 159, 6. PL 54, 1138; Nagy Szt. Vazul: Epistula 217,74. PG 32, 803A. Szent Ambrus: De paenitentia 1, 15. PL
16, 511.
|