8. A már megbocsátott bûnökért járó ideigtartó büntetéseknek ezt az elengedését külön névvel indulgentia-nak, “búcsúnak” nevezték. ³⁷

A búcsú részben megegyezik azokkal az egyéb utakkal és módokkal, amik a bûnök visszamaradó mozzanatainak megszüntetését szolgálják, ugyanakkor azonban határozottan különbözik is tõlük.

A búcsúban ugyanis az Egyház az Úr Krisztustól kapott megváltás szolgálóleányának hatalmával élve nem csupán imádkozik, hanem a megfelelõképpen fölkészült Krisztus-hívõnek illetékes hatóségként adományoz Krisztus és a szentek elégtételeinek kincstárából az ideigtartó büntetések elengedésére. ³⁸

A cél pedig, amelyet az egyházi hatóság a búcsúk engedélyezésével elérni akar, abban áll, hogy ne csupán segítse a híveket a megérdernelt büntetések lerovásában, hanem a jámborság, a bûnbánat és a szeretet cselekedeteire is késztesse õket, fõként olyanokra, melyek növeli a hitet és elõmozdítják a közjót. ³⁹

Ha pedig a hivek elhunytak megsegitésére ajánlják föl a búcsúkat, akkor kiváló módon gyakorolják a szeretetet, és miközben az égeikre gondolnak, földi tennivalóikat is helyesebben végzik.

Ezt a tanitást az Egyház tanitóhivatala különféle megnyilatkozásokban védte meg és adta elõ. ⁴⁰ A búcsúk gyakorlatába viszont nem egyszer visszaélések csúsztak be, egyrészt mert "a mértéktelenül és feleslegesen engedélyezett búcsúk" lejáratták az Egyház kulcshatalmát, és erejétõl fosztották meg a vezeklõ elégtételt, ⁴¹ másrészt pedig "a gyalázatos nyerészkedés" miatt káromolták a búcsúk nevét. ⁴² Az Egyház azonban e visszaéléseket megszüntetve és helyreigazítva "azt tanítja és rendeli, hogy az Egyházban rneg kell tartani a búcsúk gyakorlatát, mert a keresztény nép számára nagyon üdvös dolog, és szent zsinatok hagyták jóvá tekintélyükkel. Kiközösítéssel sújtja mindazokat, akik a búcsút haszontalannak tartják, vagy tagadják azt, hogy az Egyháznak van hatalma búcsúkat engedélyezni". ⁴³