10. Hasonlóképpen a búcsúk használata fölkelti bennünk a bizalmat és a reményt az Atyaistennel való teljes kiengesztelõdésre; de ez úgy történik, hogy nem a hanyagságra ad alkalmat, hanem serkent az Istennel való teljes közösség elnyerésére. A búcsúk ugyanis ámbár ingyenes ajándékok mind az élõk, mind a megholtak javára csak bizonyos föltételek teljesítése után nyerhetõk el. Elnyerésükhöz ugyanis szükséges, hogy egyrészt elvégezzék az elõírt jócselekedeteket, másrészt hogy a hívõ kellõ fölkészültséggel rendelkezzék: szeresse Istent, tagadja meg a bûnöket, bizzék az Úr Krisztus érdemeiben, és erõsen higgyen abban, hogy a szentek közössége nagyon hasznos számára.

Az sem elhanyagolandó tény, hogy amikor a hivek búcsút nyernek, egyszersmind tanulékonyan alávetik magukat az Egyház törvényes pásztorainak, elsõsorban a mennyország kulcsait birtokló Szent Péter utódjának, hiszen épp õket bízta meg az Üdvözítõ, hogy legeltessék és kormányozzák Egyházát.

A búcsúk üdvös intézménye tehát a maga módján hozzájárul ahhoz, hogy az Egyház Krisztus számára szeplõ és ránc nélküli, szent és szeplótelen legyen, ⁴⁵ és csodálatos módon kapcsolódjék Krisztushoz a szeretet természetfölötti köteléke által. Minthogy pedig a szenvedõ egyház tagjai a búcsúk révén hamarabb jutnak be a mennyei egyház tagjai közé, azért a búcsúk által mind jobban és gyorsabban megvalósul Krisztus országa addig is, "amig mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet". ⁴⁶