1-500 | 501-1000 | 1001-1106
Part.Chapter.Paragraph.Number
1 El | ELÕSZÓ ~A Pápai Biblia Bizottságnak
2 El | megfelelõ módon segítse a biblikus tanulmányokat,
3 El | amikor kérdést intéztek hozzá a Messiás-Krisztusról szóló
4 El | szentírási tanítást illetõen, a Bizottságnak nem szándéka,
5 El | készítsen, amely közvetlenül a szentírástudósoknak vagy
6 El | az exegétáknak, vagy akár a sajátos feladatot végzõ
7 El | végzõ hitoktatóknak szól.A Szentírás megértésének elõsegítésére
8 El | megértésének elõsegítésére és a lelkipásztorok munkájának
9 El | munkájának támogatására a Bizottság két célt tûz ki
10 El | 1. Gondosan megvizsgálja a szentírási krisztológia
11 El | kizárólagos használata sértheti a szentírási tanúság - és
12 El | szentírási tanúság - és a Krisztusban Istentõl adott
13 El | Összefoglalja, hogy mit mond a Szentírás: ~a) Az Elsõ vagy
14 El | hogy mit mond a Szentírás: ~a) Az Elsõ vagy Ó-szövetségben
15 El | Az Újszövetségben arról a hitbeli megértésrõl, amelyre
16 El | hitbeli megértésrõl, amelyre a keresztény közösségek végül
17 El | közösségek végül eljutottak a názáreti Jézus szavait és
18 El | tetteit illetõen, melyeket a zsidó közösségek által isteni
19 El | írások fényében értelmeztek. ~A Bizottság szándékosan hagyta
20 El | Bizottság szándékosan hagyta meg a kifejezetten exegetikai,
21 El | történeti kutatás tárgyának a bibliai könyvek fokozatos
22 El | kialakulását, hogy arra a tanúságra összpontosítsa
23 El | összpontosítsa figyelmét, amely a Szentírás kánonjában létrejött.
24 El | Szentírás kánonjában létrejött. A dokumentum ezért viseli
25 El | dokumentum ezért viseli a Szentírás és krisztológia
26 El | hasznosnak ítélte azonban, hogy a lelkipásztorokat ellássa
27 El | lelkipásztorokat ellássa a hivatalos dokumentumban
28 El | részletes tárgyalásával. A Bizottság egyes tagjait
29 El | publikálhatnak, de amelynek a Bizottság hasznát veszi
30 El | Bizottság hasznát veszi a közös munkában. Ezekben
31 El | közös munkában. Ezekben a szövegekben az olvasó nem
32 El | módszereket, amelyek érintik a krisztológia vitatott kérdéseit. ~
33 El | Henri Cazelles, P.S.S. ~ ~A DOKUMENTUM SZÖVEGE ~Manapság
34 El | Krisztus és az õ szerepe iránt? A publikált tanulmányokból
35 El | hogy ez aligha van így, bár a kérdést ma másképpen kezelik.
36 El | akiket mélyen megzavar, hogy a problémát sokféleképpen
37 El | többféle megoldást kínálnak rá. A Pápai Biblia Bizottság ebben
38 El | szeretne segítséget nyújtani a lelkipásztoroknak és a híveknek
39 El | nyújtani a lelkipásztoroknak és a híveknek a következõ két
40 El | lelkipásztoroknak és a híveknek a következõ két módon: ~(1)
41 El | hogy tömören bemutatja a krisztológiai irányzatokat,
42 El | jelentõségüket, valamint a velük járó esetleges kockázatot ~(
43 El | hogy összefoglalja magának a Szentírásnak a tanúságát
44 El | összefoglalja magának a Szentírásnak a tanúságát az üdvösség és
45 El | tanúságát az üdvösség és a Messiás várásáról, hogy
46 El | hogyan értendõ ezeknek a várakozásoknak és ígéreteknek
47 El | várakozásoknak és ígéreteknek a beteljesedése Jézus Krisztusban. ~
48 1 | Elsõ rész ~A MAI KRISZTOLÓGIAI MÓDSZEREK
49 1. 1 | 1. fejezet ~A megközelítések rövid bemutatása ~
50 1. 1 | teljes beszámolót adjunk a Jézus Krisztusra vonatkozó
51 1. 1 | Figyelmünk inkább az ezekben a tanulmányokban használatos
52 1. 1 | megközelítésekre irányul. Ezeket a megközelítéseket összefoglalóan
53 1. 1.1 | 1.1.1 A "klasszikus" vagy hagyományos
54 1. 1.1.1 | 1.1.1.1 Ezt a megközelítést a spekulatív
55 1. 1.1.1 | 1.1 Ezt a megközelítést a spekulatív dogmatikai traktátusokban
56 1. 1.1.1 | tanítást adnak elõ, kezdve a zsinati megfogalmazásokkal
57 1. 1.1.1 | egyházatyák írásaival - ilyen a De Verbo incarnato (vö.
58 1. 1.1.1 | zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (Orange-i
59 1. 1.1.2 | elem is gazdagítja, amelyet a modern kutatás eredményezett: ~(
60 1. 1.1.2 | kutatás eredményezett: ~(a) Általában felhasználják
61 1. 1.1.2 | Általában felhasználják a bibliakritikát, így az egyes
62 1. 1.1.2 | üdvösség eszközeinek abban a rendjében szemlélik, amelyet
63 1. 1.1.2 | neveztek. ~(c) Aszerint, ahogy a teológiai kérdéseket ma
64 1. 1.1.2 | különbözõ módokon szemléljük, a középkorban elmélyített
65 1. 1.2.1 | teológus úgy gondolja, hogy a kritikus olvasási módot,
66 1. 1.2.1 | kritikus olvasási módot, amely a biblikus kutatások területén
67 1. 1.2.1 | nemcsak az egyházatyák és a középkori teológusok mûveire
68 1. 1.2.1 | mûveire kell alkalmazni, hanem a zsinati definíciókra is.
69 1. 1.2.1 | definíciókra is. Ezeket a definíciókat is annak a
70 1. 1.2.1 | a definíciókat is annak a történelmi és kulturális
71 1. 1.2.1 | kulturális összefüggésnek a fényében kell értelmezni,
72 1. 1.2.2 | 1.1.2.2 A zsinatok történeti kutatása
73 1. 1.2.2 | kutatása nyomán világos, hogy a definíciókat úgy kell tekintenünk,
74 1. 1.2.2 | beszédmódokon, melyek megosztották a teológusokat, még ha mindegyikük
75 1. 1.2.2 | mindig gyõzték le teljesen a nézeteltéréseket. Ha az
76 1. 1.2.2 | elismert megfogalmazások, pl. a kalkedóni zsinat (451) kulturális
77 1. 1.2.2 | jobban megkülönböztethetõ a definíciók tárgya és a formulák,
78 1. 1.2.2 | megkülönböztethetõ a definíciók tárgya és a formulák, melyekkel helyesen
79 1. 1.2.2 | Amint azonban megváltozik a kulturális kontextus, a
80 1. 1.2.2 | a kulturális kontextus, a formulák könnyen elveszíthetik
81 1. 1.2.2 | környezetben, amelyben ugyanazoknak a szavaknak nem mindig ugyanaz
82 1. 1.2.2 | szavaknak nem mindig ugyanaz a jelentésük. ~
83 1. 1.2.3 | újból össze kell hasonlítani a kinyilatkoztatás alapvetõ
84 1. 1.2.3 | tekintettel az Újszövetségre. Így a "történeti Jézus Krisztusról"
85 1. 1.2.3 | abban az értelemben, ahogy a skolasztikusok beszéltek
86 1. 1.3 | Ismét más megközelítések a tudományos történeti kutatás
87 1. 1.3 | haladnak elõre. Mivel ezek a módszerek már eredményesnek
88 1. 1.3 | eredményesnek bizonyultak a régi szövegek tanulmányozása
89 1. 1.3.1 | 1.1.3.1 A 19. sz. elejétõl kezdve
90 1. 1.3.1 | 19. sz. elejétõl kezdve a kutatások valójában Jézus
91 1. 1.3.1 | önmagáról alkotott tudatára. A racionalista szerzõk hamar
92 1. 1.3.1 | szerzõk hamar elvetették a krisztológiai dogmákat (
93 1. 1.3.1 | Ugyanilyen hozzáállás volt a jellemzõ az ún. "liberális"
94 1. 1.3.1 | szerették volna felváltani a "dogmatikus" teológiát,
95 1. 1.3.1 | pozitív vizsgálódást (vö. A. Harnack, Das Wesen des
96 1. 1.3.1 | Wesen des Christentums). A "történeti Jézus" kutatása
97 1. 1.3.1 | eredményekhez vezetett, hogy a "Jézus-élete kutatást" (
98 1. 1.3.1 | vállalkozásnak tekintették (A. Schweitzer, 2. kiadás,
99 1. 1.3.1 | Lagrange szilárdan kiállt a "történeti módszer" mellett
100 1. 1.3.1 | historique, 3. kiadás, 1907), a protestáns kutatók által
101 1. 1.3.1 | álláspontja (ld. 1.1.8) abból a zsákutcából indult ki, ahová,
102 1. 1.3.1 | indult ki, ahová, úgy tûnt, a Jézus-élete kutatás elérkezett.
103 1. 1.3.2 | 1.1.3.2 Azóta a "történeti módszer" új és
104 1. 1.3.2 | vonásokkal gazdagodott. Maguk a történészek kérdõjelezték
105 1. 1.3.2 | pozitivista" felfogását a történettudományban. (a)
106 1. 1.3.2 | a történettudományban. (a) Ez a fajta objektivitás
107 1. 1.3.2 | történettudományban. (a) Ez a fajta objektivitás nem ugyanaz,
108 1. 1.3.2 | objektivitás nem ugyanaz, mint a természettudományokban,
109 1. 1.3.2 | kulturális stb.), amelyek a múlt egy bizonyos pontján
110 1. 1.3.2 | Ha tehát valaki feltárná a róluk szóló igazságot, az
111 1. 1.3.2 | mértékben valaki ugyanezeket a tapasztalatokat valamiképpen "
112 1. 1.3.2 | szükségképpen magával von a kutatásba bizonyos mértékû
113 1. 1.3.2 | emberi szubjektivitást. A történész érzi, hogy ez
114 1. 1.3.2 | értékével szemben. ~(c) Magának a történésznek a szubjektivitása
115 1. 1.3.2 | Magának a történésznek a szubjektivitása is keveredik
116 1. 1.3.2 | minden lépésnél, amikor a történelem "igazságát" kutatja (
117 1. 1.3.2 | kutatja (vö. H. G. Gadamer). A vizsgált anyagot ugyanis
118 1. 1.3.2 | fokozatosan hozzá kell alakítania a tanulmányozott szöveg tanúságához.
119 1. 1.3.2 | szöveg tanúságához. Bár ebben a viszonyban õ is vizsgálja
120 1. 1.3.3 | Jézus történeti kutatása a legnyilvánvalóbb példáját
121 1. 1.3.3 | legnyilvánvalóbb példáját adja a történész e helyzetének.
122 1. 1.3.3 | emberre hatást gyakorol, még a történészre is - életének
123 1. 1.3.3 | értelmezései miatt, amelyeket a különbözõ újszövetségi könyvekben
124 1. 1.3.3 | újszövetségi könyvekben találunk. A kérdés tanulmányozásának
125 1. 1.3.3 | körülményei indokolják azt a nagy eltérést, amely az
126 1. 1.3.3 | Jézus emberi valóságát, a halállal megkoronázott életének
127 1. 1.3.3 | megkoronázott életének drámáját, a szavaiban, tetteiben, puszta
128 1. 1.4.1 | 1.1.4.1 A történeti kutatások alapja
129 1. 1.4.1 | vallástörténelemmel". Ez a vallások közti érintkezést
130 1. 1.4.1 | érintkezést vizsgálja. Felveti a kérdést: Nem ezen az úton
131 1. 1.4.1 | tanúsága szerint, Jézus, a Messiás és Isten Fia evangéliumáig,
132 1. 1.4.2 | 1.1.4.2 A 19. századtól kezdve az
133 1. 1.4.2 | és új lendületet kaptak a régi megközelítések ezen
134 1. 1.4.2 | régi megközelítések ezen a területen. E fejlõdésnek
135 1. 1.4.2 | Champollion, Grotefend, stb.), a másik az ún. "primitív"
136 1. 1.4.2 | Mindebbõl világossá vált, hogy a vallás jelenségét nem lehet
137 1. 1.4.2 | elemekbõl épül fel, mind a hiedelmek, mind a szertartások
138 1. 1.4.2 | mind a hiedelmek, mind a szertartások tekintetében. ~
139 1. 1.4.3 | 1.1.4.3 A 20. század elején a vallástörténeti
140 1. 1.4.3 | 4.3 A 20. század elején a vallástörténeti iskola (
141 1. 1.4.3 | fejlõdését, másrészt pedig a keresztény vallás keletkezését.
142 1. 1.4.3 | világban élt, amelyet átjárt a szinkretizmus és a gnoszticizmus.
143 1. 1.4.3 | átjárt a szinkretizmus és a gnoszticizmus. R. Bultmann
144 1. 1.4.3 | habozás nélkül elfogadta a szinkretizmust mint elõfeltételezést,
145 1. 1.4.3 | eredetét (ld. 1.1.8). Ugyanígy a magukévá teszik ezt a feltételezést
146 1. 1.4.3 | Ugyanígy a magukévá teszik ezt a feltételezést azok is, akik
147 1. 1.4.3 | azok is, akik nem vallják a keresztény hitet. Ha azonban
148 1. 1.4.3 | elfogadja valaki, akkor a krisztológia minden tartalmát
149 1. 1.4.3 | tartalmát elveszíti. Ezt a tartalmat azonban úgy is
150 1. 1.4.3 | hogy valaki nem tagadja a vallástudomány értékét. ~
151 1. 1.5 | 1.5 Jézus megközelítése a judaizmus felõl ~
152 1. 1.5.1 | megértéséhez nyilvánvalóan elõször a zsidó vallást kell tanulmányozni.
153 1. 1.5.1 | és népének hagyományában. A századforduló óta a keresztény
154 1. 1.5.1 | hagyományában. A századforduló óta a keresztény tudósok sok párhuzamot
155 1. 1.5.1 | idéznek az Újszövetség és a zsidó szerzõk írásai között (
156 1. 1.5.1 | Bonsirven, stb.). Újabban a kumráni irodalom és a Pentateuchus
157 1. 1.5.1 | Újabban a kumráni irodalom és a Pentateuchus õsi palesztinai
158 1. 1.5.1 | tett és ösztönzést adott a kutatásnak ezen a téren.
159 1. 1.5.1 | adott a kutatásnak ezen a téren. Korábban ennek a
160 1. 1.5.1 | a téren. Korábban ennek a kutatási iránynak az volt
161 1. 1.5.1 | kutatási iránynak az volt a szándéka, hogy az evangéliumi
162 1. 1.5.1 | hogy jobban felismerje a kereszténység zsidó gyökereit,
163 1. 1.5.1 | ne hanyagoljon el semmit a törzsbõl, amelyrõl leágazott. ~
164 1. 1.5.2 | ellenségeskedést - amelyben a keresztény igehirdetõk sem
165 1. 1.5.2 | közvetlenül Jézus személyének és a kereszténység eredetének (
166 1. 1.5.2 | P. Lapide), tanítása és a rabbinikus hagyományok kapcsolatát,
167 1. 1.5.2 | szorosan összekapcsolódott a zsinagóga és a templom vallásos
168 1. 1.5.2 | összekapcsolódott a zsinagóga és a templom vallásos életével.
169 1. 1.5.2 | bizonyos kölcsönzéseket a kumráni irodalomból -
170 1. 1.5.2 | történészek (Y. Yadin stb.) és a keresztény hittõl egészen
171 1. 1.5.2 | állók (Allegro) - , illetve a Szentírás liturgikus parafrázisait (
172 1. 1.5.3 | történész, akinek érdeklõdése a "Jézus testvér" (S. ben
173 1. 1.5.3 | tanítót talált benne, mint a régi farizeusok (D. Flusser),
174 1. 1.5.3 | csodatevõt, mint akiknek emlékét a zsidó hagyomány is megõrizte (
175 1. 1.5.3 | össze (M. Buber). Mindezek a kísérletek komoly figyelmet
176 1. 1.5.3 | komoly figyelmet érdemelnek a krisztológiát kutató keresztény
177 1. 1.5.4 | stb.) hajlanak arra, hogy a tarzuszi Pálnak tulajdonítsák
178 1. 1.5.4 | Pálnak tulajdonítsák azokat a krisztológiai nézeteket,
179 1. 1.5.4 | fõleg az õ istenfiúsága. Ez a magyarázat közel áll a vallástörténeti
180 1. 1.5.4 | Ez a magyarázat közel áll a vallástörténeti iskola képviselõiéhez,
181 1. 1.5.4 | karakterét. Mindenesetre a Jézus-kori judaizmusnak
182 1. 1.5.4 | Jézus-kori judaizmusnak ezek a kutatásai a maguk változatosságában
183 1. 1.5.4 | judaizmusnak ezek a kutatásai a maguk változatosságában
184 1. 1.5.4 | megértsük személyiségét és azt a szerepet, amit a korai keresztények
185 1. 1.5.4 | és azt a szerepet, amit a korai keresztények az "üdvösség
186 1. 1.5.4 | gyümölcsözõ párbeszédet kezdeni a zsidók és keresztények között,
187 1. 1.6.1 | 1.1.6.1 A 19. században néhány német
188 1. 1.6.1 | Heilsgeschichte), egyrészt a liberális "historicizmus" (
189 1. 1.6.1 | ld. 1.1.3.1), másrészt a Hegeltõl átvett, akkor igen
190 1. 1.6.1 | amit az egyházatyák és a középkori teológusok az "
191 1. 1.6.1 | eseményeket, amelyekkel Õ a történelmet beteljesülése
192 1. 1.6.1 | események alkotják magának a Szentírásnak a szövetét,
193 1. 1.6.1 | alkotják magának a Szentírásnak a szövetét, és a történelem
194 1. 1.6.1 | Szentírásnak a szövetét, és a történelem így értett "beteljesedése"
195 1. 1.6.2 | üdvtörténelem" szempontjából nézett a krisztológia különféle formákat
196 1. 1.6.2 | kiindulva építik fel. ~(a) O. Cullmann, ahogy az újszövetségi
197 1. 1.6.2 | L. Sabourin, stb.) vagy a Krisztusról mint "Isten
198 1. 1.6.2 | Bölcsességérõl" szóló mûvekben (A. Feuillet stb.), a fenségcímek
199 1. 1.6.2 | mûvekben (A. Feuillet stb.), a fenségcímek alapján egy
200 1. 1.6.2 | amely teljesen eltekint a metafizikai jellegû "ontológiai"
201 1. 1.6.2 | ontológiai" megfontolásoktól. A szóban forgó címeket vagy
202 1. 1.6.2 | az Újszövetségben. Ezek a címek vagy az általa a földi
203 1. 1.6.2 | Ezek a címek vagy az általa a földi életben elvégzett
204 1. 1.6.2 | végsõ reménye irányul. Ezek a címek a preegzisztenciával
205 1. 1.6.2 | reménye irányul. Ezek a címek a preegzisztenciával is kapcsolatosak (
206 1. 1.6.2 | kapcsolatosak (P. Benoit). Így a szótériológia (megváltástan)
207 1. 1.6.2 | szótériológia (megváltástan) magának a krisztológiának a része
208 1. 1.6.2 | magának a krisztológiának a része lesz, eltérõen a klasszikus
209 1. 1.6.2 | krisztológiának a része lesz, eltérõen a klasszikus teológiai traktátustól,
210 1. 1.6.2 | Mivel azt tartja, hogy ennek a ténynek az igazságát be
211 1. 1.6.2 | mûködésének tárgyalása õnála abból a meggyõzõdésbõl indul ki,
212 1. 1.6.2 | Isten megerõsítette ezt a küldetést. ~(c) J. Moltmann
213 1. 1.6.2 | benne egy olyan reménynek a forrását találják meg, amely "
214 1. 1.6.2 | hatással kellene lennie. Ez a hatás valójában már megtalálható
215 1. 1.6.2 | és feltámadását hirdeti. A kereszt által ugyanis Isten
216 1. 1.6.2 | Szeretetében Jézus osztozott a bûntõl és szenvedéstõl sújtott
217 1. 1.6.2 | szociológia és politika). A megváltás teológiája így
218 1. 1.6.2 | Hasonló érdeklõdés vezeti a "szociális exegézis" mûvelõit
219 1. 1.6.2 | mûvelõit is (vö. G. Theissen, E.A. Judge, A.J. Malherbe stb.). ~
220 1. 1.6.2 | G. Theissen, E.A. Judge, A.J. Malherbe stb.). ~
221 1. 1.7 | módszert is, amelyeknek az a közös vonása, hogy kiindulópontjuk
222 1. 1.7 | antropológia valamely szempontja. A maguk módján ezek a módszerek
223 1. 1.7 | szempontja. A maguk módján ezek a módszerek újra megnyitnak
224 1. 1.7 | olyan kérdéseket, amelyeket a 19. században és a 20.sz.
225 1. 1.7 | amelyeket a 19. században és a 20.sz. elsõ felében vitattak
226 1. 1.7 | sz. elsõ felében vitattak a hithez vezetõ "hihetõségi
227 1. 1.7 | hihetõségi jelekrõl". Ezek a tárgyalások vagy külsõ jelek
228 1. 1.7 | klasszikus apologetika), vagy a vallási tapasztalat vizsgálatával
229 1. 1.7 | vizsgálatával általában véve (a "modernista" kísérlet),
230 1. 1.7 | Blondel). Idõközben ezek a problémák több változáson
231 1. 1.7 | és ezek hatással voltak a krisztológiai kutatásra
232 1. 1.7.1 | világegyetem egységesítõ elvét a kezdetektõl fogva. Ezért
233 1. 1.7.2 | 1.7.2 K. Rahner szerint a krisztológiai reflexió kiindulópontját
234 1. 1.7.2 | vonatkozásának nevez: ez alapvetõen a megismerés, a szeretet és
235 1. 1.7.2 | alapvetõen a megismerés, a szeretet és a szabadság.
236 1. 1.7.2 | megismerés, a szeretet és a szabadság. Az egzisztenciának
237 1. 1.7.2 | Az egzisztenciának ezek a vonatkozásai azonban csak
238 1. 1.7.2 | egyházban tovább él, hogy a Szentlélek által megadja
239 1. 1.7.2 | Szentlélek által megadja a hit ajándékát a hívõknek,
240 1. 1.7.2 | megadja a hit ajándékát a hívõknek, lehetõvé teszi,
241 1. 1.7.2 | teszi, hogy megvalósuljon a tökéletes képmás és az emberiség
242 1. 1.7.3 | 1.1.7.3 H. Küng, akit a kereszténység, a más világvallások
243 1. 1.7.3 | Küng, akit a kereszténység, a más világvallások és a humanizmus
244 1. 1.7.3 | a más világvallások és a humanizmus különbözõ formái
245 1. 1.7.3 | foglalkoztat, kutatását annak a zsidó embernek a történeti
246 1. 1.7.3 | kutatását annak a zsidó embernek a történeti létezésére irányítja,
247 1. 1.7.3 | Isten és az emberiség ügyét, a halálához vezetõ szomorú
248 1. 1.7.3 | szüntelenül árad az egyházban a Szentlélek által. Ezért
249 1. 1.7.3 | Szentlélek által. Ezért a keresztény magatartást úgy
250 1. 1.7.4 | fel Jézus tapasztalata és a közös emberi tapasztalat
251 1. 1.7.4 | tapasztalata között. Az a halál, amelyet Jézus mint "
252 1. 1.7.4 | elismerik Krisztusban Istennek a halál feletti gyõzelme jelét
253 1. 1.8.1 | Egzegétaként Bultmann azokat a negatív eredményeket veszi
254 1. 1.8.1 | kiindulópontjául, amelyeket a Jézus életérõl szóló "liberális"
255 1. 1.8.1 | semmiképpen sem képezhetik a teológia alapját. A vallástörténeti
256 1. 1.8.1 | képezhetik a teológia alapját. A vallástörténeti iskola követõivel
257 1. 1.8.1 | az õskereszténység hite a szinkretizmusból fakadt:
258 1. 1.8.1 | fölerõsödött hangok, keveredtek a hellenista vallásokból származó
259 1. 1.8.1 | származó pogány elemekkel. Így a "történeti Jézus" a lehetõ
260 1. 1.8.1 | Így a "történeti Jézus" a lehetõ legtávolabb kerül
261 1. 1.8.1 | lehetõ legtávolabb kerül a "hit Krisztusától" (a 19.
262 1. 1.8.1 | kerül a "hit Krisztusától" (a 19. század végén M. Kähler
263 1. 1.8.2 | ezt az üzenetet leszûkíti a megbocsátás hirdetésére,
264 1. 1.8.2 | hirdetésére, amelyet Isten a bûnösöknek nyújt. Ezt az
265 1. 1.8.2 | írt bele. Ez tartalmazza a Húsvét üzenetét, és erre
266 1. 1.8.2 | és erre kell válaszolni a "hit döntésével" (vö. S.
267 1. 1.8.2 | Kierkegaard). Egyedül ez a döntés kínálja az ember
268 1. 1.8.2 | kínálja az ember számára a lehetõséget, hogy biztosan
269 1. 1.8.2 | autentikus" létezésbe. Ennek a hitnek mint olyannak azonban
270 1. 1.8.2 | rendbe tartozik, amennyiben a "szabadság" feladata és
271 1. 1.8.3 | szótériológiai kifejezésekhez a korszak "mitologikus" nyelvezetét
272 1. 1.8.3 | nyelvezetét használták fel. Ezt a nyelvezetet szerinte "mítosztalanítani"
273 1. 1.8.3 | megfelelõ tisztelettel a mitológiai kifejezésmód
274 1. 1.8.3 | Az ilyen értelmezésnek a célja az, hogy ne csak az
275 1. 1.8.3 | váljanak világossá, hanem azok a "kategóriák" is, amelyek
276 1. 1.8.3 | kategóriák" is, amelyek a "megváltott" emberi létezést
277 1. 1.8.3 | létezést meghatározzák. Ebbõl a szempontból Bultmann érvelése
278 1. 1.8.3 | érvelése nagymértékben függ a M. Heidegger Sein und Zeit
279 1. 1.8.4 | Schmidthez hasonlóan - , túllép a klasszikus irodalomkritikán,
280 1. 1.8.4 | klasszikus irodalomkritikán, és a szövegek kialakulását irányító
281 1. 1.8.4 | bibliakutatásnak nem annyira az a célja, hogy az evangéliumi
282 1. 1.8.4 | evangéliumi szövegbõl kivonja a történeti tényeket Jézusról,
283 1. 1.8.4 | inkább az, hogy megállapítsa a kapcsolatot e szövegek és
284 1. 1.8.4 | között az élethelyzet és a funkció (Sitz im Leben)
285 1. 1.8.4 | jól kivehetõen elénk tárja a hit különbözõ oldalait e
286 1. 1.8.4 | annak szükségességét, hogy a krisztológia eredetében
287 1. 1.9 | 1.1.9 A krisztológia és a társadalmi
288 1. 1.9 | 1.1.9 A krisztológia és a társadalmi törekvések ~
289 1. 1.9.1 | Mivel az emberi egzisztencia a társadalmi élettõl függ,
290 1. 1.9.1 | társadalmi élettõl függ, ezért a Szentírás több - teológus
291 1. 1.9.1 | és egyéb - "olvasója" a társadalmi élet gyakorlati
292 1. 1.9.1 | emberi társadalom bajait, a Jézus által követett "praxist"
293 1. 1.9.1 | példának kortársaik számára. A 19. században egyes szocialisták,
294 1. 1.9.1 | bár teljességgel elvetette a vallást, mégis közvetett
295 1. 1.9.1 | vallást, mégis közvetett módon a bibliai messianizmus hatása
296 1. 1.9.1 | amelynek megfogalmazása pl. a Jelenések könyvében található. ~
297 1. 1.9.2 | 1.1.9.2 Korunkban a fõleg Latin-Amerikában kidolgozott
298 1. 1.9.2 | praxis" alapját "Krisztus, a Szabadító" alakjában akarják
299 1. 1.9.2 | akit egyes történészek a római birodalom politikai
300 1. 1.9.2 | mondják, maga Jézus is a szegények ügyéért szállt
301 1. 1.9.2 | szállt síkra, és felkelt a hatalom visszaélései ellen,
302 1. 1.9.2 | öltenek. Némelyikük számára a várt felszabadításnak az
303 1. 1.9.3 | szerzõ, bár ateista, mégis a "remény elvét" (E. Bloch)
304 1. 1.9.3 | Jézus "praxisában", amely a testvéri szeretet alapján
305 1. 1.9.4 | akik elvben elfogadják a társadalmi jelenségeknek
306 1. 1.9.4 | az értelmezését, amelyet a mai marxisták terjesztenek
307 1. 1.9.4 | keresztények, alkalmazza ezt a módszert az elmélet és a
308 1. 1.9.4 | a módszert az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására,
309 1. 1.9.4 | összekapcsolására, anélkül azonban, hogy a "dialektikus materializmus"
310 1. 1.9.5 | evangéliumoknak ezek az olvasatai a "történeti" Jézusra összpontosítanak.
311 1. 1.9.5 | kiindulópontját nyújtja nekik, és ezt a cselekvési módot be kell
312 1. 1.9.5 | módot be kell illeszteni a mai világba, új módszerekkel
313 1. 1.9.5 | kísérletek valamiképpen annak a helyébe lépnek, amit a klasszikus
314 1. 1.9.5 | annak a helyébe lépnek, amit a klasszikus teológiában a
315 1. 1.9.5 | a klasszikus teológiában a megváltás és a társadalmi
316 1. 1.9.5 | teológiában a megváltás és a társadalmi etika tanításának
317 1. 1.9.6 | bizonyos irányzat, amely a gyakorlati teológiára irányul.
318 1. 1.9.6 | kérdések érdeklik, és különösen a szegény és elnyomott rétegeknek
319 1. 1.9.6 | keresztje által Isten önmagát a szenvedõ emberiség bensõséges
320 1. 1.10.1| soroltunk be, amelyekben a kriszto-lógiát úgy értelmezik,
321 1. 1.10.1| értelmezik, mint magának Istennek a teo-lógiai kinyilatkoztatását.
322 1. 1.10.1| K. Barth-tól származik, a másik pedig H. U. von Balthasartól.
323 1. 1.10.1| szintézisben alkalmazást nyernek a bibliakritika újabb eredményei,
324 1. 1.10.1| felhasználja az egész Szentírást a szisztematikus szintézishez.
325 1. 1.10.1| szisztematikus szintézishez. A názáreti Jézus és a hit
326 1. 1.10.1| szintézishez. A názáreti Jézus és a hit Krisztusa két olyan
327 1. 1.10.1| emberi történelemben. Ez a kinyilatkoztatás csak a
328 1. 1.10.1| a kinyilatkoztatás csak a hitben fedezhetõ fel és
329 1. 1.10.1| Atyának szóló teljes, egészen a kereszthalálig menõ engedelmessége
330 1. 1.10.1| nyilvánít ki, kinyilatkoztatja a Szentháromság életének alapvetõ
331 1. 1.10.1| jellemzõjét, ugyanakkor elhozza a bûnös emberiség üdvösségét
332 1. 1.10.1| emberiség üdvösségét is, amikor a halál tapasztalatát vállalja
333 1. 1.10.2| egzisztenciája csakis abból a ténybõl érthetõ, hogy õ
334 1. 1.10.2| Szava. Isten, amikor ezt a Szót Lelke által egyházában
335 1. 1.10.2| olyan etika felé, amely a hívõktõl megköveteli ennek
336 1. 1.10.2| hívõktõl megköveteli ennek a világnak dolgaiban való
337 1. 1.10.2| dolgaiban való helytállást, még a politikában is. H.U. von
338 1. 1.10.2| amelyet "esztétikainak" nevez, a racionális reflexió, a történeti
339 1. 1.10.2| a racionális reflexió, a történeti kutatás és az
340 1. 1.10.2| indított részvétel összefonódik a Húsvét titkában. Így a történelem
341 1. 1.10.2| összefonódik a Húsvét titkában. Így a történelem olyan teológiáját
342 1. 1.11.1| 1.1.11.1 A fent említett krisztológiák
343 1. 1.11.1| említett krisztológiák között a "történeti Jézust" kiindulópontnak
344 1. 1.11.1| szerzõ megpróbálja egyesíteni a két szemléletet. Az újszövetségi
345 1. 1.11.1| kiindulva kimutatják, hogy a Jézus szavaiban és emberi
346 1. 1.11.1| megtalálható krisztológiákkal. Ezt a kapcsolatot azonban igen
347 1. 1.11.2| 1.1.11.2 Bár ezek a szerzõk korántsem azonos
348 1. 1.11.2| alapvetõ dolog közös bennük: (a) Meg kell különböztetni
349 1. 1.11.2| különböztetni egymástól azt a módot, ahogy Jézus kortársainak
350 1. 1.11.2| ellenfelei, tanítványai) attól a módtól, ahogy azok értették
351 1. 1.11.2| kinyilvánulása után eljutottak a belé vetett hitre. E két
352 1. 1.11.2| fejlõdést láthatunk, amely a korábbi kijelentésekkel
353 1. 1.11.2| összhangban van, és ezt a krisztológia szerves alkotóelemének
354 1. 1.11.2| alkotóelemének kell tekintenünk. A krisztológiának, ha tekintetbe
355 1. 1.11.2| ha tekintetbe kell vennie a "názáreti Jézus" emberségének
356 1. 1.11.2| el is kell ismernie benne a "hit Krisztusát", aki teljességgel
357 1. 1.11.2| Krisztusát", aki teljességgel a feltámadásban nyilvánult
358 1. 1.11.2| feltámadásban nyilvánult meg a Szentlélek fényében. ~(b)
359 1. 1.11.2| és amikor azt állítják a Szentírásról, hogy az beteljesült
360 1. 1.11.2| az beteljesült Jézusban, a világ megváltójában. A Szentírás
361 1. 1.11.2| a világ megváltójában. A Szentírás beteljesülése
362 1. 1.11.2| beteljesülése feltételezi a jelentés bizonyos erõsödését,
363 1. 1.11.2| bizonyos erõsödését, akár arról a jelentésrõl van szó, amelyet
364 1. 1.11.2| jelentésrõl van szó, amelyet a bibliai szövegek eredetileg
365 1. 1.11.2| hordoztak, akár arról, amelyet a zsidók e szövegek újraolvasásakor
366 1. 1.11.2| azoknak tulajdonítottak. Ezt a jelentés-növekedést aligha
367 1. 1.11.2| jelentés-növekedést aligha lehet a másodlagos teológiai spekuláció
368 1. 1.11.2| hanem magának Jézusnak a személyében van az eredete,
369 1. 1.11.3| egyedülálló személyiségét. ~(a) Ezt az egyedülálló személyiséget
370 1. 1.11.3| pszichológiájában", mind a szövegekben rejlõ kritikai
371 1. 1.11.3| pedig azért, hogy elkerüljék a spekuláció veszélyét, és
372 1. 1.11.3| személyiségének misztériumával. Ezt a misztériumot Jézus nem igyekezett
373 1. 1.11.3| krisztológiái, valamint a zsinatok definíciói -
374 1. 1.11.3| felhasználva ismétlik mindazt, ami a Szentírásban benne van -
375 1. 1.11.3| az irányt, amely mentén a teológiai gondolkodás haladhat,
376 1. 1.11.3| anélkül teszik, hogy magát a misztériumot minden részletében
377 1. 1.11.4| teológusok közösek abban, hogy a krisztológiát semmiképpen
378 1. 1.11.4| sem szabad elválasztani a szótériológiától. Isten
379 1. 1.11.4| Istenhez mint Atyához fordulni. A Jézus tudásáról és preegzisztenciájáról
380 1. 1.11.4| lehet kikerülni, de ezek a krisztológia egy késõbbi
381 1. 2 | 2. fejezet ~A különbözõ módszerek kockázatai
382 1. 2 | kockázatai és korlátai A fent leírt módszerek mindegyikének
383 1. 2 | mindegyikének megvannak a maga erõsségei, mindegyik
384 1. 2 | kizárólagosan használjuk, fennáll a kockázat, hogy nem fejtjük
385 1. 2 | fejtjük ki teljességgel a szentírási üzenetet, vagy
386 1. 2.1 | 1.2.1 A klasszikus teológia megközelítése
387 1. 2.1.1 | 1.2.1.1 A Krisztusról szóló tanítás
388 1. 2.1.1 | tanítás megfogalmazása inkább a patrisztika és a középkor
389 1. 2.1.1 | inkább a patrisztika és a középkor teológusainak nyelvezetétõl
390 1. 2.1.1 | magának az Újszövetségnek a nyelvezetétõl, mintha a
391 1. 2.1.1 | a nyelvezetétõl, mintha a kinyilatkozatásnak ez a
392 1. 2.1.1 | a kinyilatkozatásnak ez a végsõ forrása kevésbé lenne
393 1. 2.1.2 | vagy megalapozza, azzal a veszéllyel jár, hogy nem
394 1. 2.1.2 | Elõfordulhat például, hogy a szövegek történetiségét
395 1. 2.1.2 | olykor teológiai jellegû, és a kor irodalmi szokásaihoz
396 1. 2.1.2 | könnyen elfogadja, bár azokat a különbözõ könyvek különbözõképpen
397 1. 2.1.2 | Ezért megtörténhet, hogy a tanbeli tételeket olyan
398 1. 2.2 | 1.2.2 A teológiai gondolkodásnak
399 1. 2.2 | teológiai gondolkodásnak az a kísérlete, amely a teológusok
400 1. 2.2 | gondolkodásnak az a kísérlete, amely a teológusok és a zsinatok
401 1. 2.2 | kísérlete, amely a teológusok és a zsinatok nyelvezetének kritikai
402 1. 2.2 | alapvetõen helyes. Ennek a kritikának azonban két kritériumhoz
403 1. 2.2 | ha nem akarja eltorzítani a Szentírás tanúságát.
404 1. 2.2.1 | ugyanolyan tekintélynek a hit dolgában, mint a sugalmazott
405 1. 2.2.1 | tekintélynek a hit dolgában, mint a sugalmazott szerzõk "elsõdleges"
406 1. 2.2.1 | Szövetségben gyökerezik. Hogy a "kinyilatkoztatás abszolút
407 1. 2.2.1 | megragadhassuk, fenntartva a folyamatosságot is az apostoli
408 1. 2.2.1 | késõbbi tapasztalata között, a kutatáshoz szükséges megkülönböztetéseket
409 1. 2.2.1 | és elemzéseket nem szabad a Szentírás kifejezett állításainak
410 1. 2.2.2 | 1.2.2.2 Ezen a téren az a kockázat, hogy
411 1. 2.2.2 | 1.2.2.2 Ezen a téren az a kockázat, hogy abszolút
412 1. 2.2.2 | abszolút értéket tulajdonítanak a korunkra jellemzõ gondolkodási
413 1. 2.2.2 | rendszerek megkövetelnének. A krisztológia csak akkor
414 1. 2.2.2 | fenntartjuk az egyensúlyt a Szentírás egészében vett
415 1. 2.2.2 | egészében vett szemlélete és a benne alkalmazott különbözõ
416 1. 2.3 | 1.2.3 A történeti kutatások nyilvánvalóan
417 1. 2.3 | nagy jelentõséggel bírnak a múlt népeinek és eseményeinek
418 1. 2.3 | eseményeinek megértésében, és a názáreti Jézusra is mindenképpen
419 1. 2.3 | figyelmen kívül mindaz, amit a történeti kutatás annak
420 1. 2.3 | történeti kutatás annak a kornak és helynek a körülményeirõl
421 1. 2.3 | annak a kornak és helynek a körülményeirõl feltár, amelyek
422 1. 2.3 | körülményeirõl feltár, amelyek között a Jézusról szóló tanúságokat
423 1. 2.3.1 | 1.2.3.1 A szövegek puszta elemzése
424 1. 2.3.1 | hanem hitbõl éltek. Ennek a hitnek az eredete és folyamatos
425 1. 2.3.1 | feltámadásának köszönhetõ. A megváltás eseménye olyan
426 1. 2.3.1 | játszódott le, akik osztoztak a különféle zsidó közösségek
427 1. 2.3.2 | 2.3.2 Amint felismerjük a nagy különbséget a zsidó
428 1. 2.3.2 | felismerjük a nagy különbséget a zsidó közösségek hite és
429 1. 2.3.2 | zsidó közösségek hite és a keresztény egyház hite között,
430 1. 2.3.2 | között, könnyen elfelejtjük a történelmi folyamatoságot
431 1. 2.3.2 | kezdeti, "Mózes törvénye, a próféták és a zsoltárok
432 1. 2.3.2 | törvénye, a próféták és a zsoltárok alapján" (Lk 24,
433 1. 2.3.2 | Lk 24,44) vallott hite és a feltámadt Krisztussal átélt
434 1. 2.3.2 | fakadó hitük között. Ez a folyamatosság azonban szintén
435 1. 2.3.2 | vallásos hitvallása között a Húsvét elõtt és után. Együtt
436 1. 2.3.2 | elõtt és után. Együtt éltek a "történeti Jézusal", mielõtt
437 1. 2.3.2 | történeti Jézusal", mielõtt a "hit Krisztusával" éltek
438 1. 2.3.2 | Ezért, bármilyen is legyen a mai kutató szubjektív beállítottsága,
439 1. 2.3.2 | feladata, hogy megtalálja a mélységes egységet, amit
440 1. 2.3.2 | Újszövetség krisztológiája mutat, a maga fejlõdésén belül. ~
441 1. 2.4 | kínálta segítség szükséges a keresztény vallás eredetének
442 1. 2.4.1 | amelyek már jelen voltak a társadalmi közegben, ahol
443 1. 2.4.1 | társadalmi közegben, ahol ez a vallás kialakult, ti. némelyik
444 1. 2.4.1 | kialakult, ti. némelyik a judaizmusban, némelyik a
445 1. 2.4.1 | a judaizmusban, némelyik a korabeli népi vallásokban:
446 1. 2.4.1 | bizonyos elemeket merített. A judaizmus azonban már a
447 1. 2.4.1 | A judaizmus azonban már a Kr.e. 3. században szembeszállt
448 1. 2.4.1 | században szembeszállt a hellenizálódás problémájával,
449 1. 2.4.1 | akár úgy, hogy elutasította a saját hagyományával ellentétben
450 1. 2.4.1 | úgy, hogy magába ötvözte a jó, gazdagodást nyújtó elemeket.
451 1. 2.4.1 | nyújtó elemeket. Amikor pedig a késõbbi koroknak átadta
452 1. 2.4.1 | késõbbi koroknak átadta a görögre fordított Szentírást,
453 1. 2.4.1 | sikerérõl tett tanúságot. A korai kereszténység, amely
454 1. 2.4.1 | kereszténység, amely ezt a lefordított Szentírást örökölte,
455 1. 2.4.2 | 1.2.4.2 Az a kockázat is fennáll, hogy
456 1. 2.4.2 | történész állítja, hogy a hellenizmusból kiemelkedõ
457 1. 2.4.2 | közösségek átalakították a zsidó hagyomány "megváltóját"
458 1. 2.4.2 | amely alig különbözik a misztérium-vallások kultuszától.
459 1. 2.4.2 | az "állandó törvényeket" a vallások történetében, de
460 1. 2.4.2 | nem húzza egy kaptafára a vallásos hiteket, eltorzítva
461 1. 2.4.2 | Ahogy az egyéb vallások, úgy a keresztény vallás kutatásában
462 1. 2.4.2 | vallás kutatásában is az a feladata ezeknek a vizsgálódásoknak,
463 1. 2.4.2 | is az a feladata ezeknek a vizsgálódásoknak, hogy Krisztus
464 1. 2.4.2 | újszerûségéhez kötõdik. A fenomenológia kanyargós
465 1. 2.4.2 | keresztül így nyithat utat a krisztológia számára. ~
466 1. 2.5 | 1.2.5 A judaizmus tüzetes tanulmányozása
467 1. 2.5.1 | 1.2.5.1 Ha a Jézus megértésére irányuló
468 1. 2.5.1 | irányuló kutatások csak ezen a vonalon haladnak, mindig
469 1. 2.5.1 | haladnak, mindig fennáll a veszély, hogy személyisége
470 1. 2.5.1 | éppen akkor, amikor ezek a kutatások az õ zsidó hátterére
471 1. 2.5.1 | hátterére és vonásaira helyezik a hangsúlyt. Egy lenne csupán
472 1. 2.5.1 | hangsúlyt. Egy lenne csupán õ a sok tanító közül, bár mindannyiuk
473 1. 2.5.1 | közül, bár mindannyiuk közül a leghûségesebb a Törvény
474 1. 2.5.1 | mindannyiuk közül a leghûségesebb a Törvény és a Próféták hagyományához?
475 1. 2.5.1 | leghûségesebb a Törvény és a Próféták hagyományához?
476 1. 2.5.1 | Vagy olyan csodatévõ, mint a többiek, akiknek az emléke
477 1. 2.5.1 | akiknek az emléke fennmaradt a zsidó irodalom dokumentumaiban?
478 1. 2.5.1 | politikai felbujtó, akit végül a római hatóságok kivégeznek,
479 1. 2.5.2 | 5.2 Való igaz, hogy azok a viták, amelyek Jézus és
480 1. 2.5.2 | viták, amelyek Jézus és a szigorúbb fegyelmet követelõ
481 1. 2.5.2 | látszólag nem különböznek a közös örökséget osztó testvérek
482 1. 2.5.2 | osztó testvérek vitáitól. A Jézussal kezdõdõ mozgalom
483 1. 2.5.2 | világosan mutatja, hogy a nézeteltérés legfõbb oka
484 1. 2.5.2 | állították be az ellentétet. A nézeteltérés oka ugyanis
485 1. 2.5.2 | hagyhatja figyelmen kívül ezt a szempontot. ~
486 1. 2.6 | fontos szempontokat hozott a kutatásba, még akkor is,
487 1. 2.6 | kutatásba, még akkor is, ha a Heilsgeschichte kifejezés
488 1. 2.6.1 | 1.2.6.1 A modern latin nyelvekben
489 1. 2.6.1 | latin nyelvekben és angolban a "history" szónak nem ugyanaz
490 1. 2.6.1 | history" szónak nem ugyanaz a jelentése, ha Jézusról mint "
491 1. 2.6.1 | történetérõl" beszélünk. A német nyelv különbséget
492 1. 2.6.1 | német nyelv különbséget tesz a Historie és a Geschichte
493 1. 2.6.1 | különbséget tesz a Historie és a Geschichte között; de a
494 1. 2.6.1 | a Geschichte között; de a helyes terminológia valójában
495 1. 2.6.1 | nem ezen alapul. Átfogja a közös tapasztalatot, de
496 1. 2.6.1 | bizonyos megértést, amely csak a hit alapján álló ész számára
497 1. 2.6.1 | ész számára elérhetõ. Ezt a megkülönböztetést mindig
498 1. 2.6.1 | elõtt kell tartani, hogy a krisztológiát igazi és helyes
499 1. 2.6.1 | helyezzük. Ez azt sugallja, hogy a történész és a teológus
500 1. 2.6.1 | sugallja, hogy a történész és a teológus egyaránt legyen
1-500 | 501-1000 | 1001-1106 |