1-500 | 501-1000 | 1001-1106
Part.Chapter.Paragraph.Number
501 1. 2.6.1 | legyen nyitott az élõ hit és a "hit döntése" iránt, amelyek
502 1. 2.6.1 | iránt, amelyek azt (ti. a krisztológiát) hozzáférhetõvé
503 1. 2.6.2 | 1.2.6.2 Ezt a megfontolást különösképpen
504 1. 2.6.2 | és erõsíti valószínûségét a nyitva és üresen talált
505 1. 2.6.2 | sír ténye. De nem szabad a végletekig leegyszerûsítenünk
506 1. 2.6.2 | végletekig leegyszerûsítenünk ezt a kérdést, mintha bármely
507 1. 2.6.2 | számára elérhetõ tényt. Ebben a kérdésben is szükség van
508 1. 2.6.2 | kérdésben is szükség van a "hit döntésére", vagy helyesebben
509 1. 2.6.2 | döntésére", vagy helyesebben a "nyitott szívre", hogy az
510 1. 2.6.3 | teológusai adtak neki. Fontosabb a megkülönböztetés a funkcionális
511 1. 2.6.3 | Fontosabb a megkülönböztetés a funkcionális címek, amelyek
512 1. 2.6.3 | emberiség felõl nézve, és a viszonyt kifejezõ címek
513 1. 2.6.3 | egyszersmind Fia is. Ennek a kérdésnek a tárgyalásában
514 1. 2.6.3 | Fia is. Ennek a kérdésnek a tárgyalásában Jézus szokásait,
515 1. 2.6.3 | vizsgálni, mint címeit, mivel a legmélyebben ezek tárják
516 1. 2.6.4 | 1.2.6.4 Az a tétel, hogy az üdvtörténelem
517 1. 2.6.4 | hogy ebbõl remény fakad a számunkra, fontos következményeket
518 1. 2.6.4 | következményeket von magával a keresztény "praxisra" nézve
519 1. 2.6.4 | idõket", mint ami kívül áll a történelmi tapasztalaton?
520 1. 2.6.4 | Hirdette-e Jézus "ennek a világnak" a végét, mielõtt
521 1. 2.6.4 | Jézus "ennek a világnak" a végét, mielõtt az õ nemzedéke
522 1. 2.6.4 | szemléletet vezetett be azokról a feltételekrõl, amelyek között
523 1. 2.6.4 | egész folyamán át húzódik? A következetes krisztológiának
524 1. 2.7 | jelentenek. Kockázatuk abban a tendenciájukban rejlik,
525 1. 2.7.1 | jelenséget tekintve felmerül a kérdés, hogy annak vallási
526 1. 2.7.1 | alapítását pontosan elhelyezik-e a zsidó környezetben az egyetemes
527 1. 2.7.1 | megfelelõen tárgyalható-e a rossz kérdése és Jézus halálának
528 1. 2.7.1 | is, ha egyébként szó van a különbözõ válságokról, amelyeket
529 1. 2.7.1 | fejlõdésnek le kell gyõznie? A Jézus személyérõl és az
530 1. 2.7.1 | tanulmányok jelentik ezen a téren a szükséges kiegészítést. ~
531 1. 2.7.1 | tanulmányok jelentik ezen a téren a szükséges kiegészítést. ~
532 1. 2.7.2 | spekulatív kísérletek azzal a kockázattal járnak, hogy
533 1. 2.7.2 | járnak, hogy akik nem osztják a rendszer filozófiai elõfeltételezéseit,
534 1. 2.7.2 | Természetesen feldolgozzák a Jézusról szóló szentírási
535 1. 2.7.2 | vizsgálni, hogy eleget tegyenek a bibliakritika és az újszövetségi
536 1. 2.7.3 | 1.2.7.3 Valóban helyes a kutatást az ember-Jézus
537 1. 2.7.3 | értelmet adhatott neki, a feltámadásába vetett hit
538 1. 2.7.3 | halálának értelmezési módjait a korai egyházban, a krisztológia
539 1. 2.7.3 | módjait a korai egyházban, a krisztológia és a szótériológia
540 1. 2.7.3 | egyházban, a krisztológia és a szótériológia fokozatos
541 1. 2.7.3 | Újszövetségben. Fennáll azonban a kockázat, hogy az így összegyûjtött
542 1. 2.7.3 | elemek túlságosan függnek a kezdetben e cél elérésére
543 1. 2.7.3 | hipotézisektõl. Ha ennek a módszernek az eredményeképpen
544 1. 2.7.3 | eredményeképpen csak azok a hipotézisek jutnak szóhoz,
545 1. 2.7.3 | észrevehetõ akkor, amikor a "régebbinek" tekintett szövegrészeket
546 1. 2.7.3 | amelyek egészen átalakították a "történeti Jézustól" származó "
547 1. 2.7.3 | eredeti" adatokat. Ezeknek a késõbbi szövegeknek inkább
548 1. 2.7.3 | szövegeknek inkább az volt a célja, hogy - az Elsõ
549 1. 2.7.3 | irányuló új elmélkedéssel és a Jézus szavainak és tetteinek
550 1. 2.7.3 | módon jelen volt. Itt az a kockázat fenyeget, hogy
551 1. 2.7.3 | tekintélyét sem Jézus, sem a tanítványait nem kérdõjelezték
552 1. 2.7.4 | 1.2.7.4 Valóban jogos a kísérlet, hogy folyamatosságot
553 1. 2.7.4 | állapítsunk meg Jézus és a keresztények tapasztalata
554 1. 2.7.4 | kezdeti hite és reménye azzá a szilárd meggyõzõdéssé, hogy
555 1. 2.7.4 | meggyõzõdéssé, hogy õ gyõzött a halálon; hogyan lehetett
556 1. 2.7.4 | konfliktusok közepette felismerni a Krisztus által megkívánt
557 1. 2.7.4 | ami "Krisztus követésének" a hiteles alapja; végül, hogyan
558 1. 2.7.4 | valódi képének fogadják el, a benne és általa végbement
559 1. 2.7.4 | végbement kinyilatkoztatásnak. A krisztológia kidolgozásában
560 1. 2.7.4 | megválaszolásával kerülhetõ el a kétértelmûség. ~
561 1. 2.8 | állandó követelményt támasztja a hívõkkel szemben, hogy az
562 1. 2.8 | akkor feltárja az egzegézis, a teológiai kutatás és az
563 1. 2.8 | hit szoros kapcsolatát. A szövegek aprólékos kritikai
564 1. 2.8 | kritikai elemzése révén ez a módszer gyakran képes felidézni
565 1. 2.8 | gyakran képes felidézni azt a funkciót, amelyet ezek a
566 1. 2.8 | a funkciót, amelyet ezek a szövegek hallgatóikban,
567 1. 2.8 | szövegek hallgatóikban, a keresztény közösségekben
568 1. 2.8 | és következésképpen a mai egyházban is gyakorolhatnak.
569 1. 2.8 | háttérrel, rámutatott ennek a megközelítésnek a korlátaira
570 1. 2.8 | ennek a megközelítésnek a korlátaira és hiányosságaira. ~
571 1. 2.8.1 | személynek az ismeretét a hit szempontjából minimális
572 1. 2.8.1 | valójában Jézus nem volna többé a krisztológia eredete. A
573 1. 2.8.1 | a krisztológia eredete. A krisztológia a húsvéti igehirdetéssel
574 1. 2.8.1 | eredete. A krisztológia a húsvéti igehirdetéssel kezdõdne,
575 1. 2.8.1 | és önmagában betöltötte a törvényt (a Tórát), melynek
576 1. 2.8.1 | önmagában betöltötte a törvényt (a Tórát), melynek alávetette
577 1. 2.8.1 | magát. Ha azonban ennek a törvénynek csupán az volna
578 1. 2.8.2 | 2.8.2 Az Újszövetségben a húsvéti igehirdetés átadására
579 1. 2.8.2 | szerepének meghirdetése, ez a megközelítés a "mitologikus"
580 1. 2.8.2 | meghirdetése, ez a megközelítés a "mitologikus" nyelvezet
581 1. 2.8.2 | le. Az eredmény az, hogy a két Szövetség közötti kapcsolat
582 1. 2.8.2 | Szövetség közötti kapcsolat a végletekig csökken. Kérdés,
583 1. 2.8.2 | végletekig csökken. Kérdés, hogy a "mitologikus" nyelvezet
584 1. 2.8.2 | értelmezés nem jár-e azzal a kockázattal, hogy a krisztológiát
585 1. 2.8.2 | azzal a kockázattal, hogy a krisztológiát leszûkíti
586 1. 2.8.3 | felmagasztaltatását csupán a húsvéti üzenet mitologikus
587 1. 2.8.3 | akkor nem érthetõ, hogy a keresztény hit hogyan születhetett
588 1. 2.8.3 | hit hogyan születhetett a keresztbõl. Ugyanígy, ha
589 1. 2.8.3 | õ "utolsó szavát" õbenne a kereszt közvetítésével?
590 1. 2.8.3 | Végül az is kérdés, hogy ha a tényt megalapozó "bizonyítékok"
591 1. 2.8.3 | felfogásának kiküszöbölésére a hitet megalapozó "jeleket"
592 1. 2.8.3 | kizárjuk, akkor valójában nem a fideizmusra teszünk-e meghívást? ~
593 1. 2.8.4 | 4 Amennyiben Jézusnak ez a megközelítése kizárólag
594 1. 2.8.4 | megközelítése kizárólag a hit döntésében állna, nem
595 1. 2.8.4 | társadalmi oldalát? Ezzel a - homályosan körülírt - "
596 1. 2.8.4 | gyökeresen szembeállítaná a "törvény erkölcsiségével",
597 1. 2.8.4 | hogy ismét Jézust állítsák a krisztológia kiindulópontjába,
598 1. 2.9 | 1.2.9 A felszabadítási teológia
599 1. 2.9 | emlékeztetnek arra, hogy a Krisztus által hozott üdvösség
600 1. 2.9 | le, különösen akkor, ha a megváltásról szóló tanítást
601 1. 2.9.1 | evangéliumára, amelyben megtalálható a testvéri kapcsolatokra alapozott
602 1. 2.9.1 | mondanak le módszerükrõl, amely a társadalmi tényeket gazdasági
603 1. 2.9.1 | politikai alapon elemzi. Ez a módszer olyan filozófiai
604 1. 2.9.1 | ateizmus is ott van. Ez a kutatási módszer és a hozzá
605 1. 2.9.1 | Ez a kutatási módszer és a hozzá kapcsolódó "praxis",
606 1. 2.9.1 | fogadják el, és ezáltal a Szentírás Istene az így
607 1. 2.9.1 | felszabadítás munkálója lesz, azzal a veszéllyel jár, hogy meghamisítja
608 1. 2.9.1 | soron magának az emberségnek a megértését és felfogását. ~
609 1. 2.9.2 | állítják, hogy ragaszkodni kell a "hit Krisztusához" mint
610 1. 2.9.2 | hit Krisztusához" mint a remény végsõ elvéhez. A
611 1. 2.9.2 | a remény végsõ elvéhez. A valóságban azonban csak
612 1. 2.9.2 | valóságban azonban csak a "történeti Jézus" "praxisát"
613 1. 2.9.2 | részben eltorzítja azt. Így a "hit Krisztusát" pusztán "
614 1. 2.9.2 | mitologizálásának". Mi több, mivel a "hatalom" eszméjét a keresztény
615 1. 2.9.2 | mivel a "hatalom" eszméjét a keresztény közösségek, lévén
616 1. 2.9.2 | keresztény közösségek, lévén a római birodalom és a helyi
617 1. 2.9.2 | lévén a római birodalom és a helyi kormányzók alávetettjei,
618 1. 2.9.2 | részletesen, ezért fennáll a veszély, hogy ezt az eszmét
619 1. 2.9.3 | már nem veszik tekintetbe a felszabadító Krisztus tevékenységét
620 1. 2.9.3 | felszabadító Krisztus tevékenységét a Szentlélek által egyházában.
621 1. 2.9.3 | kell elõsegíteni. Ennek az a kockázata, hogy a krisztológia
622 1. 2.9.3 | Ennek az a kockázata, hogy a krisztológia egészen leszûkül
623 1. 2.10 | 1.2.10 A Krisztusról szóló spekulatív
624 1. 2.10 | felülvizsgálatra szorulnak. Ebben a megközelítésben viszont
625 1. 2.10 | megközelítésben viszont az a veszély, hogy szintézisre
626 1. 2.10 | sokfélesége, miközben ezt a változatosságot nagyra kell
627 1. 2.10 | meghatározott helyet kapjanak a kinyilatkoztatás tanulmányozásában,
628 1. 2.10 | pedagógia" rejlik, nem a Szent Pál által használt
629 1. 2.10.1| krisztológiát egyesíteni akarja a "felülrõl indulóval", jó
630 1. 2.10.2| keletkezési ideje és ki a szerzõje, hogyan és milyen
631 1. 2.10.2| milyen szakaszokban történt a szerkesztésük, és hogyan
632 1. 2.10.2| szerkesztésük, és hogyan fejlõdött a krisztológiai tanítás. Ez
633 1. 2.10.2| krisztológiai tanítás. Ez a kutatási terület nyitott
634 1. 2.10.2| kutatási terület nyitott a vizsgálódások elõtt, és
635 1. 2.10.2| szükséges és gyümölcsözõ is a krisztológia számára. ~
636 1. 2.10.3| milyen nagy és egyedülálló a fontossága Krisztusnak a
637 1. 2.10.3| a fontossága Krisztusnak a világtörténelemben, csak
638 1. 2.10.3| lehetséges, hogy tanulmányozzuk a Szentírás helyét a különbözõ
639 1. 2.10.3| tanulmányozzuk a Szentírás helyét a különbözõ kultúrák fejlõdésében.
640 1. 2.10.3| fejlõdésében. Mivel ezek a szent könyvek aránylag késõn
641 1. 2.10.3| módon kerülnek be ezekbe a szent könyvekbe a kinyilatkoztatás
642 1. 2.10.3| ezekbe a szent könyvekbe a kinyilatkoztatás szolgálatára.
643 1. 2.10.3| emberségének hordozója. Jézusnak ez a megközelítése, melyet kiváltképpen
644 1. 2.10.3| Bölcsessége és Isten Igéje (vö. a János-prológust), a teremtés
645 1. 2.10.3| vö. a János-prológust), a teremtés szerzõje és példája,
646 1. 2.10.4| megértsük, hogyan cselekszik a megdicsõült Krisztus továbbra
647 1. 2.10.4| továbbra is hatékonyan ebben a világban, a Szentírásban
648 1. 2.10.4| hatékonyan ebben a világban, a Szentírásban részletesen
649 1. 2.10.4| Krisztus teste, melyet a Szentlélek vezet, és a társadalmak,
650 1. 2.10.4| melyet a Szentlélek vezet, és a társadalmak, amelyekben
651 1. 2.10.4| értelemben az egyháztan a krisztológia lényeges oldala
652 1. 2.10.4| lesz, éppen akkor, amikor a szociológusok tanulmányaival
653 1. 3 | Hogyan küzdhetõk le ezek a kockázatok, korlátok és
654 1. 3 | korlátok és bizonytalanságok? ~A bemutatott megközelítésekbõl
655 1. 3 | megközelítésekbõl látható, hogy a kockázatok elkerülésére
656 1. 3 | ki akarnánk nyilvánítani a végsõ "igazságot", vagy
657 1. 3.1 | hitbeli szolidaritás arra inti a szentíráskutatókat, hogy
658 1. 3.1 | kiterjedõnek foghatunk fel). Ez a szolidaritás azonban senkit
659 1. 3.1 | azonban senkit nem ment fel a Szentírásnak mint egésznek
660 1. 3.1 | Szentírásnak mint egésznek a tanulmányozása alól: mi
661 1. 3.1 | tanulmányozása alól: mi volt a helye Izraelben, és milyen
662 1. 3.1 | által, míg le nem zárult a "kánon", a keresztény hit
663 1. 3.1 | le nem zárult a "kánon", a keresztény hit és élet normája.
664 1. 3.1 | hit és élet normája. Bár a zsidókat és keresztényeket
665 1. 3.1 | nézetkülönbségek választják el ezen a ponton, a kanonicitás elve
666 1. 3.1 | választják el ezen a ponton, a kanonicitás elve tekintetében
667 1. 3.2 | 1.3.2 A Szentírás irodalmi fejlõdése
668 1. 3.2 | értelemben Isten ama ajándékának a türközõdése, amit kinyilatkoztatása
669 1. 3.2 | megváltása hozott az embereknek. A keresztények számára ennek
670 1. 3.2 | számára ennek az ajándéknak a csúcsa Isten Fia, aki valódi
671 1. 3.2 | született Szûz Máriától". A Szentírás egységét ezért
672 1. 3.2 | egységét ezért megláthatjuk a pátriárkáknak adott ígéretekben,
673 1. 3.2 | adott ígéretekben, amelyeket a próféták mélyítettek el,
674 1. 3.2 | el, majd Isten Országa és a Messiás várásában. Ezek
675 1. 3.2 | Ezek az ígéretek és ez a várakozás pedig beteljesült
676 1. 3.2 | pedig beteljesült Jézusban, a Messiásban és Isten Fiában.
677 1. 3.2 | Messiásban és Isten Fiában. A Szentírás használatát a
678 1. 3.2 | A Szentírás használatát a krisztológiában ezért a
679 1. 3.2 | a krisztológiában ezért a teljesség elve vezérli,
680 1. 3.2 | amelyet az egyházatyák és a középkori teológusok többször
681 1. 3.2 | többször felidéztek, bár a bibliai szövegeket a saját
682 1. 3.2 | bár a bibliai szövegeket a saját koruk kultúrájának
683 1. 3.2 | olvasták és értelmezték. A mi korunk más módszereket
684 1. 3.2 | korunk más módszereket ad a kezünkbe, de használatuk
685 1. 3.2 | használatuk célja és módja a mi esetünkben is ugyanaz. ~
686 1. 3.3 | 1.3.3 Hogy a hívõ olvasók felfedezhessék
687 1. 3.3 | hívõ olvasók felfedezhessék a Szentírásban ezt az átfogó
688 1. 3.3 | krisztológiát, kívánatos, hogy a biblikus tudományok a mainál
689 1. 3.3 | hogy a biblikus tudományok a mainál elõbbre haladjanak
690 1. 3.3 | kutatásukban és vizsgálódásukban a mai egzegetikai módszerekkel.
691 1. 3.3 | továbbra is homályos azoknak a szent iratoknak a létrejöttét
692 1. 3.3 | azoknak a szent iratoknak a létrejöttét illetõen, amelyek
693 1. 3.3 | létrejöttét illetõen, amelyek a sugalmazott szerzõktõl végül
694 1. 3.3 | felszínes módon közelítenék meg a Szentírást. Helytelenül
695 1. 3.3 | kétes úton indulnának el. A túlságosan leegyszerûsített
696 1. 3.3 | nyújthatnak biztos alapot a biblikus teológia kutatásaihoz,
697 1. 3.3 | akkor sem, ha azok egészen a hitben történnek. A Pápai
698 1. 3.3 | egészen a hitben történnek. A Pápai Biblia Bizottság azonban
699 1. 3.3 | azonban úgy ítéli meg, hogy a kisebb jelentõségû részletektõl
700 1. 3.3 | részletektõl eltekintve ezek a kutatások kellõképp elõrehaladottak
701 1. 3.3 | Krisztus megismeréséhez. ~A következõkben két fejezetben
702 1. 3.3 | következõkben két fejezetben ezt a két kérdést tárgyaljuk:
703 1. 3.3 | ígéreteknek és várakozásoknak a beteljesülése a názáreti
704 1. 3.3 | várakozásoknak a beteljesülése a názáreti Jézus személyében. ~
705 2 | Második rész ~A SZENTÍRÁS ÁTFOGÓ TANÚSÁGA
706 2. 1 | Isten üdvözítõ tettei és a messiási remény Izraelben~
707 2. 1 | tanúskodnak, Izrael eljutott a hitre, hogy Isten üdvözíteni
708 2. 1 | kell kiemelnünk, amelyrõl a keresztények úgy találják,
709 2. 1 | beteljesedett Jézus Krisztusban: a) az igaz Isten ismeretét,
710 2. 1 | tapasztalatát, amelyet Izrael a többi nép között lejátszódó
711 2. 1 | történetének során szerzett; c) a közvetítés különbözõ formáit,
712 2. 1 | különbözõ formáit, melyek révén a szövetség megtartása, valamint
713 2. 1 | vázoljuk fel, hanem inkább a fõ tanúságokat akarjuk felidézni
714 2. 1 | Elsõ Szövetségbõl", amelyet a keresztény közösség hallgatott
715 2. 1.1 | 2.1.1 Isten és a róla adott kinyilatkoztatás
716 2. 1.1.1 | tapogatózott" (ApCsel 17,27). A Bölcsesség Könyve szerint
717 2. 1.1.1 | jutottak, mert elbûvölte õket a dolgok szépsége, és ennek
718 2. 1.1.1 | dolgok szépsége, és ennek a világnak az erõit tekintették
719 2. 1.1.1 | akik az õ népe lesznek majd a föld összes népe közül (
720 2. 1.1.1 | utódaiban áldást nyer majd a föld minden népe (Ter 12,
721 2. 1.1.2 | 2.1.1.2 Isten, a mindenség teremtõje (Ter
722 2. 1.1.2 | ki magát Izraelnek, mint a történelem Ura és Irányítója (
723 2. 1.1.2 | elõtt, mint király. Bár a teremtésben már kinyilvánította
724 2. 1.1.2 | való gondoskodásban. Ennek a királyi tekintélynek kiemelt
725 2. 1.1.2 | tekintélynek kiemelt helye a kultuszt, amelyet Jeruzsálemben
726 2. 1.1.2 | tehát Izrael hitének mintegy a magvát. Neve, amelyet a
727 2. 1.1.2 | a magvát. Neve, amelyet a YHWH szó fejez ki, ennek
728 2. 1.1.2 | YHWH szó fejez ki, ennek a hitnek a megvallása (vö.
729 2. 1.1.2 | fejez ki, ennek a hitnek a megvallása (vö. Kiv 3,12-
730 2. 1.1.2 | és egyúttal meghatározza a kapcsolatot is, amelyre
731 2. 1.2.1 | Isten szövetségre lépett a néppé kovácsolt emberekkel.
732 2. 1.2.1 | 19), Mózest (Kiv 3,7-15), a "bírákat" (Bír 2,16-18),
733 2. 1.2.1 | bírákat" (Bír 2,16-18), és a királyokat (2Sám 7,8-16).
734 2. 1.2.1 | 25-27; 1Kir 2,3). Ezeknek a parancsoknak és törvényeknek
735 2. 1.2.1 | parancsoknak és törvényeknek a megtartása válik majd Izrael
736 2. 1.2.1 | válik majd Izrael számára a hitvallás különleges formájává,
737 2. 1.2.1 | formájává, amikor megadja a tiszteletet embertársainak
738 2. 1.2.1 | megadott föld, valamint a törvény iránti engedelmesség
739 2. 1.2.1 | engedelmesség kapcsolatát fejezi ki a Szentírásban a "szövetség" (
740 2. 1.2.1 | fejezi ki a Szentírásban a "szövetség" (berít) jogi
741 2. 1.2.1 | és az emberek között. ~Ez a nép és vezetõi természetesen
742 2. 1.2.1 | szabadon alávetik magukat ennek a szövetségnek (Kiv 24,3-8;
743 2. 1.2.1 | révén (Jer 22,13-17) és a szövetség megszegésével (
744 2. 1.2.1 | 32,40; Ez 37,26-27). Ez a szövetség valójában nemcsak
745 2. 1.2.1 | leszármazottaira terjed majd ki, akiket a körülmetélés kijelöl (Ter
746 2. 1.2.1 | 13), hanem minden emberre a szivárvány jele révén (Ter
747 2. 1.3 | 2.1.2.2 A próféták szóvá tették a
748 2. 1.3 | A próféták szóvá tették a botrányt, amit ennek a szövetségnek
749 2. 1.3 | tették a botrányt, amit ennek a szövetségnek a többszöri
750 2. 1.3 | amit ennek a szövetségnek a többszöri megszegése okozott
751 2. 1.3 | 2Kir 17,7-23). Másrészt a próféták Isten minden emberi
752 2. 1.3 | ember szívét, megadva neki a képességet, hogy teljesítse
753 2. 1.3 | teljesítse kötelességeit a törvénynek való engedelmesség
754 2. 1.3 | Izrael oly sokszor megszegte a szövetséget, a próféták
755 2. 1.3 | megszegte a szövetséget, a próféták soha nem vesztették
756 2. 1.3 | még olyankor is, amikor a történelem legszomorúbb
757 2. 1.3 | utódai nemigen követték õt, a próféták várták azt a királyt,
758 2. 1.3 | õt, a próféták várták azt a királyt, aki, mint Dávid (
759 2. 1.3 | ország legszegényebbjeinek és a leginkább kiszolgáltatottaknak (
760 2. 1.3 | Jer 23,5-6; 33,15-16). Ez a király majd kinyilvánítja
761 2. 1.3 | iránt (Iz 9,6) és biztosítja a kezdettõl fogva ígért békét (
762 2. 1.3 | Ez 34,23-31; 37,24-27). ~A próféták azt is elõre hirdették,
763 2. 1.3 | helyreáll, és ott Isten a templomában fog lakni. Bizonyos
764 2. 1.3 | Városa" (Iz 1,26), "Az Úr a mi Igazságosságunk" (Jer
765 2. 1.3 | Izrael Istenének üdvösségébõl a helyreállított szent városban (
766 2. 1.3 | 10-12), mert Sionról jön a törvény és az igazságosság,
767 2. 1.3 | és az igazságosság, hogy a föld végsõ határáig kiáradjék (
768 2. 1.4.1 | nemet; de ennek megtételére a közvetítés különbözõ formáit
769 2. 1.4.1 | formáit veszi igénybe. ~a) A király különleges helyet
770 2. 1.4.1 | formáit veszi igénybe. ~a) A király különleges helyet
771 2. 1.4.1 | eljövendõ üdvösségben. Amikor a királyt fiának fogadja (
772 2. 1.4.1 | 27-28), Isten átadja neki a hatalmat, hogy legyõzze
773 2. 1.4.1 | erõvel ruházták fel azelõtt a bírákat is, mint megmentõket (
774 2. 1.4.1 | megmentõket (Bír 2,16). A király megkapja az isteni
775 2. 1.4.1 | hûségesnek kell lennie a szövetség Istenéhez (1Kir
776 2. 1.4.1 | birodalomban, különösen a szegények, az özvegyek és
777 2. 1.4.1 | 16; Zsolt 72,1-4.12-14). A Második Törvénykönyv helyesen
778 2. 1.4.1 | Törvénykönyv helyesen hangsúlyozza a király feladatát, hogy teljesítse
779 2. 1.4.1 | feladatát, hogy teljesítse a szövetségbõl fakadó kötelezettségeket (
780 2. 1.4.1 | 20). Sõt, csak akkor tud a király békét és szabadságot
781 2. 1.4.1 | ahogy gyakran megtörtént, a király hûtlennek bizonyul
782 2. 1.4.1 | egész népet magával vonja a pusztulásba (Jer 21,12;
783 2. 1.4.1 | 21,12; 22,13-19). Maguk a nemzetek is arra nyernek
784 2. 1.4.1 | emberiségnek (Zsolt 72,17). ~b) Bár a királyok is gyakoroltak
785 2. 1.4.1 | fejtette ki (MTörv 18,1-8). Ezt a papi funkciót erõteljes
786 2. 1.4.1 | funkciót erõteljes mértékben a törvényhez való kapcsolata
787 2. 1.4.1 | szabályozza (Jer 18,18): a pap a törvény õre (Oz 4,
788 2. 1.4.1 | szabályozza (Jer 18,18): a pap a törvény õre (Oz 4,6; MTörv
789 2. 1.4.1 | Ám 5,21-25; Mik 6,6-8), a papi istentisztelet a próféták
790 2. 1.4.1 | a papi istentisztelet a próféták egyértelmû tanúsága
791 2. 1.4.1 | pap betölti szerepét, mint a törvény szolgájáét (Oz 4,
792 2. 1.4.1 | szolgájáét (Oz 4,6-10). ~c) A próféta nagyon fontos funkciót
793 2. 1.4.1 | ahogy történelme során a nép megtapasztalta az üdvösséget.
794 2. 1.4.1 | megtapasztalta az üdvösséget. A próféta, Isten szavától
795 2. 1.4.1 | feladata, hogy elítélje akár a nép, akár a vezetõ hûtlenségét
796 2. 1.4.1 | elítélje akár a nép, akár a vezetõ hûtlenségét vallási
797 2. 1.4.1 | méltó tisztelete érdekében a próféta megköveteli, hogy
798 2. 1.4.1 | személyükben és tulajdonukban, a Sínai szövetség parancsai
799 2. 1.4.1 | 2; Mik 3,1-4; Jer 7,9). A törvény minden megszegése
800 2. 1.4.1 | Isten ítéletét hívja le a bûnös népre, amelyet még
801 2. 1.4.1 | bûnös népre, amelyet még a próféta közbenjárása sem
802 2. 1.4.1 | Ám 7,7-9; 8,1-3). Csak a hívõk õszinte megtérése
803 2. 1.4.1 | 12-17). Mivel azonban ez a megtérés ingatagnak és törékenynek
804 2. 1.4.1 | el (Jer 31,18; Ez 36,22). A próféta ezért tud jobb idõket
805 2. 1.4.1 | jobb idõket jövendölni, még a legsúlyosabb csapások idején
806 2. 1.4.1 | Jer 31,31-34; Ez 37). Ez a fajta pedagógia elõkészíti
807 2. 1.4.1 | 11,1-9; Iz 54,4-10). ~d) A bölcsek, tanítók feladata,
808 2. 1.4.1 | felfogják az értelmét ennek a világnak, melyet a Teremtõ
809 2. 1.4.1 | ennek a világnak, melyet a Teremtõ az emberekre bízott (
810 2. 1.4.1 | Ter 1,1-2,4; Zsolt 8). A bölcsnek kell összegyûjtenie
811 2. 1.4.1 | bölcsnek kell összegyûjtenie és a kinyilatkoztatás fényében
812 2. 1.4.1 | nekik kell átadniuk ezeket a következõ nemzedékeknek,
813 2. 1.4.1 | elõfordulhat azonban, hogy a bölcs túlértékeli saját
814 2. 1.4.1 | Ezért nagyon fontos, hogy a bölcs felismerje ennek a
815 2. 1.4.1 | a bölcs felismerje ennek a bölcsességnek a határait,
816 2. 1.4.1 | felismerje ennek a bölcsességnek a határait, hogy így az emberiség
817 2. 1.4.1 | Préd 1,12-2,26). ~2.1.3.2 A történelem megmutatta, hogy
818 2. 1.4.1 | történelem megmutatta, hogy a közvetítésnek ezek a különféle
819 2. 1.4.1 | hogy a közvetítésnek ezek a különféle formái elégtelennek
820 2. 1.4.1 | felszította népe lelkében a reményt új közvetítõk iránt,
821 2. 1.4.1 | közvetítõk iránt, akiknek a tevékenysége révén uralma
822 2. 1.4.1 | végre maradandóan eljöhet. ~a) A letûnt dávidi királyokkal
823 2. 1.4.1 | maradandóan eljöhet. ~a) A letûnt dávidi királyokkal
824 2. 1.4.1 | királyokkal összehasonlítva a messiás király alacsony
825 2. 1.4.1 | alacsony sorú lesz; véget vet a háborúnak és békét hoz minden
826 2. 1.4.1 | vö. Zsolt 2,10-12). Bár a messiási uralom végleges
827 2. 1.4.1 | eljötte magának Istennek a mûve lesz (Dán 2,44-45),
828 2. 1.4.1 | igazságosság" és sor kerül "a Szentek Szentjének fölkenésére" (
829 2. 1.4.1 | értelmeztek, mint népet: "a Magasságbeli szentjeit",
830 2. 1.4.1 | hogy örök hatalmat nyerjen a föld minden népe fölött,
831 2. 1.4.2 | kifejezze hitét Istennek ebben a tevékenységében a világban
832 2. 1.4.2 | ebben a tevékenységében a világban és az emberi történelemben,
833 2. 1.4.2 | képét használta, amelyeket a pogány vallásokban olykor
834 2. 1.4.2 | alárendeltek Ábrahám Istenének. a) A Lélek, mint Isten ereje,
835 2. 1.4.2 | alárendeltek Ábrahám Istenének. a) A Lélek, mint Isten ereje,
836 2. 1.4.2 | Zsolt 104,29-30). Különösen a történelem során mûködik.
837 2. 1.4.2 | betöltsenek bizonyos feladatokat. A Lélek az, aki a bírákat
838 2. 1.4.2 | feladatokat. A Lélek az, aki a bírákat eltölti, hogy megszabadítsák
839 2. 1.4.2 | igaz közvetítõjévé tegye a világban. A Lélek érteti
840 2. 1.4.2 | közvetítõjévé tegye a világban. A Lélek érteti meg a prófétákkal
841 2. 1.4.2 | világban. A Lélek érteti meg a prófétákkal korukat (Ez
842 2. 1.4.2 | Mik 3,8) és õ adja nekik a közeledõ üdvösség reményét (
843 2. 1.4.2 | üdvösség reményét (Iz 61,1-3). A végidõkben ez a Lélek fog
844 2. 1.4.2 | 61,1-3). A végidõkben ez a Lélek fog új népet teremteni,
845 2. 1.4.2 | emberben ott lakik majd a Lélek, aki kitárja elõttük
846 2. 1.4.2 | vö. MTörv 4,13 és 10,4: a "tízparancsolat"), hanem
847 2. 1.4.2 | Zsolt 33,6-9; vö. Ter 1,3k). A Teremtés az õ Szavának mûve
848 2. 1.4.2 | 6). Isten szava, amelyet a próféták ajkaira helyez (
849 2. 1.4.2 | olykor pedig tûz lesz a csontjaikban (Jer 20,9;
850 2. 1.4.2 | 20,9; vö. 23,29). Végül a Szó, ahogy a Lélek is, fokozatosan
851 2. 1.4.2 | 29). Végül a Szó, ahogy a Lélek is, fokozatosan személyes
852 2. 1.4.2 | szilárdan áll örökre a mennyben" (Zsolt 119,89);
853 2. 1.4.2 | elküldik, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot (Bölcs
854 2. 1.4.2 | dolgavégezetlen (Iz 55,11). A rabbinikus hagyomány nagyon
855 2. 1.4.2 | Memra) magának Istennek a tevékenységét fejezi majd
856 2. 1.4.2 | tevékenységét fejezi majd ki a világhoz fûzõdõ kapcsolataiban. ~
857 2. 1.4.2 | fûzõdõ kapcsolataiban. ~c) A Bölcsesség a Példabeszédek
858 2. 1.4.2 | kapcsolataiban. ~c) A Bölcsesség a Példabeszédek Könyvében
859 2. 1.4.2 | Könyvében már nem csupán a királyok egyik jellemzõje
860 2. 1.4.2 | királyok egyik jellemzõje vagy a sikeres élet elérésének
861 2. 1.4.2 | 19-20; vö. 8,22k). Általa a királyok képesek lesznek
862 2. 1.4.2 | teremtetett, õ elnökölt a mindenség teremtésénél és
863 2. 1.4.2 | Késõbb azt állítja, hogy "a Magasságbeli szájából jött
864 2. 1.4.2 | egyenlõnek mondja magát a Szövetség Könyvével és Mózes
865 2. 1.4.2 | Könyvében neki tulajdonítja a mindent átható Lélek birtoklását (
866 2. 1.5.1 | kiváltságos tanúságai, azé a reményé, amelyet fentebb
867 2. 1.5.1 | vázoltunk. Jézus idejében a zsidók reménye különféle
868 2. 1.5.1 | különféle formát öltött a politikai frakciók különféle
869 2. 1.5.1 | tartották, mégis homályos maradt a beteljesedés módja. A farizeusok
870 2. 1.5.1 | maradt a beteljesedés módja. A farizeusok például úgy tartották,
871 2. 1.5.1 | például úgy tartották, hogy a messiás király Dávid sarja
872 2. 1.5.1 | Fölkent) mellett, akit a politikai hatalom illet
873 2. 1.5.2 | 2.1.4.2 Izrael népében a hit és a remény középpontja
874 2. 1.5.2 | Izrael népében a hit és a remény középpontja volt
875 2. 1.5.2 | remény középpontja volt a várakozás Isten uralmára,
876 2. 1.5.2 | gyõzelme nyer említést, amelyet a feltámadás által valósít
877 2. 1.5.2 | volt, hogy hirdesse ennek a végsõ uralomnak a küszöbön
878 2. 1.5.2 | ennek a végsõ uralomnak a küszöbön álló beköszöntét,
879 2. 2.1.1 | idõk teljessége" (Gal 4,4), a názáreti Jézus, aki "asszonytól
880 2. 2.1.1 | aki "asszonytól született, a törvénynek alávetve", megjelent,
881 2. 2.1.1 | mûködik (vö. Lk 17,21 és a példabeszédek Isten országáról).
882 2. 2.1.1 | példabeszédek Isten országáról). A csodái és nagy tettei, amelyeket
883 2. 2.1.1 | azért jött, hogy "eltörölje a törvényt és a prófétákat,
884 2. 2.1.1 | eltörölje a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítse" (
885 2. 2.1.1 | beteljesítse" (Mt 5,17). ~Ezt a beteljesedést azonban nem
886 2. 2.1.1 | ahhoz hasonlónak, amire a korabeli emberek a Szentírást
887 2. 2.1.1 | amire a korabeli emberek a Szentírást olvasva következtettek.
888 2. 2.1.1 | következtettek. Hogy lássuk a különbséget a két értelmezés
889 2. 2.1.1 | Hogy lássuk a különbséget a két értelmezés között, pontosan
890 2. 2.1.1 | és átadták azokat nekünk a Szentlélek sugalmazására (
891 2. 2.1.1 | 2Tim 3,16; vö. Jn 16,13). A Lélek tevékenysége nemcsak
892 2. 2.1.1 | hanem az idõ múltával és a szent írók Lélek-sugallta
893 2. 2.1.1 | Lélek-sugallta reflexiója által a Jézus tetteirõl és szavairól
894 2. 2.1.1 | magyarázhatók az eltérések és a különbségek az írásmódban,
895 2. 2.1.1 | szóhasználatban, melyeket pl. a szinoptikus evangéliumok
896 2. 2.1.1 | összegyûjtése és megértése a Szentlélek irányításával
897 2. 2.1.1 | keresztény közösségben, a keresztények joggal fogadhatják
898 2. 2.1.1 | üzenet különféle ábrázolásait a maguk fejlõdésének különféle
899 2. 2.1.2 | Ószövetség hagyományát? ~Az a mód, ahogyan Jézus a törvényt,
900 2. 2.1.2 | Az a mód, ahogyan Jézus a törvényt, sõt az üdvösség
901 2. 2.1.2 | tekinti, alapvetõen annak a viszonynak a függvénye,
902 2. 2.1.2 | alapvetõen annak a viszonynak a függvénye, amely õt Istenhez
903 2. 2.1.2 | amely õt Istenhez fûzi, azaz a fiúságé. ~a) Nem meglepõ,
904 2. 2.1.2 | Istenhez fûzi, azaz a fiúságé. ~a) Nem meglepõ, hogy elfogadta
905 2. 2.1.2 | meglepõ, hogy elfogadta a "Mester" (Mk 9,5 stb.) és
906 2. 2.1.2 | Mester" (Mk 9,5 stb.) és a "Próféta" (Mt 16,14; Mk
907 2. 2.1.2 | nem utasította vissza a "Dávid Fia" nevet (pl. Mk
908 2. 2.1.2 | amikor bevonult Jeruzsálembe a tömeg éljenzése közepette,
909 2. 2.1.2 | 21,1-11; vö. Zak 9,9-10). A templomban úgy viselkedett, "
910 2. 2.1.2 | akinek hatalma van", bár a papoknak nem volt hajlandó
911 2. 2.1.2 | Jézus engedte, hogy Péter a tizenkét tanítvány nevében
912 2. 2.1.2 | errõl (Mk 8,30k), mert ez a hitvallás még nagyon fogyatékos
913 2. 2.1.2 | gondolt (Mk 8,31 stb.). A messiásról, Dávid fiáról
914 2. 2.1.2 | amikor kimutatja nekik, hogy a 110. zsoltár szerint a messiás
915 2. 2.1.2 | hogy a 110. zsoltár szerint a messiás valójában Dávid
916 2. 2.1.2 | lesz (Mt 22,41-46 párh.). A szinoptikusoknál, amikor
917 2. 2.1.2 | szinoptikusoknál, amikor a fõpap megkérdezi Jézustól,
918 2. 2.1.2 | megkérdezi Jézustól, hogy õ-e a Krisztus (Messiás), az Isten
919 2. 2.1.2 | Lk 22,67-70, ahol maga a kérdés is két részre oszlik).
920 2. 2.1.2 | nemsokára az Isten (vagy: a hatalom) jobbjára ül, mint
921 2. 2.1.2 | faggatja Jézust, hogy õ-e "a Zsidók Királya", akkor kijelenti
922 2. 2.1.2 | országa nem ebbõl (ek) a világból való", és hogy
923 2. 2.1.2 | maga alkalmazott magára. Ez a cím úgy jelöli meg õt, mint
924 2. 2.1.2 | némileg homályos marad azonban a megnevezés értelme, mert
925 2. 2.1.2 | kifejezésmód szerint jelenthette a beszélõt is. Jézus úgy viselkedik
926 2. 2.1.2 | emberek még nem értenék meg. A negyedik evangélium szerint
927 2. 2.1.2 | csak késõbb válik világossá a Szentlélek segítségével (
928 2. 2.1.2 | Utolsó Vacsorán kimondja a kehely fölött a szavakat (
929 2. 2.1.2 | kimondja a kehely fölött a szavakat (Mk 14,24 és párh.),
930 2. 2.1.2 | párh.), úgy tûnik, hogy a Szenvedõ Szolga sorsára
931 2. 2.1.2 | tekintélyével cselekszik, mind a negyedik evangéliumban (
932 2. 2.1.2 | 8,26; 12,49; 14,24; vö. a prológust, ahol Logosznak, "
933 2. 2.1.2 | Igének" nevezi), mind pedig a szinoptikusoknál: "Hallottátok,
934 2. 2.1.2 | szinoptikusoknál: "Hallottátok, hogy a régieknek azt mondták...
935 2. 2.1.2 | látjuk, hogy az "alulról" és a "felülrõl" jövõ irány, amelyek
936 2. 2.1.2 | egyre inkább kirajzolódik a messiás képe, mint a béke
937 2. 2.1.2 | kirajzolódik a messiás képe, mint a béke és igazságosság királya,
938 2. 2.1.2 | megvetett Szenvedõ Szolga, mint a titokzatos Emberfia, és
939 2. 2.1.2 | fölemelkedjék Istenhez. A krisztológia két útja nyílik
940 2. 2.1.2 | életének közlése által; a másikban az emberi nem megtalálja
941 2. 2.1.3 | Jézus kapcsolata Istennel ~a) Jézus végsõ magyarázata -
942 2. 2.1.3 | szólítja Istent; arámul ez a szó "apát" jelent a becézés
943 2. 2.1.3 | arámul ez a szó "apát" jelent a becézés árnyalatával (vö.
944 2. 2.1.3 | hogy "Fiú", éppen abban a versben, amelyben állítja,
945 2. 2.1.3 | hogy csak az Atya ismeri a végítélet napját - még
946 2. 2.1.3 | még az angyalok, sõt a Fiú sem (Mk 13,32). Többször
947 2. 2.1.3 | Atya" jelenlétében, akár a negyedik evangéliumban (
948 2. 2.1.3 | 36; 5,19-23), vagy éppen a Máté és Lukács evangéliumának
949 2. 2.1.3 | Lk 10,21-22). Jézusnak ez a kapcsolata Istennel olyan
950 2. 2.1.3 | nekem. Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki
951 2. 2.1.3 | sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki
952 2. 2.1.3 | Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (
953 2. 2.1.3 | vö. Lk 10,22). ~b) Ez az a bensõséges titok, ahonnan
954 2. 2.1.3 | korban tudatában van ennek a kapcsolatnak (Lk 2,49);
955 2. 2.1.3 | Mk 14,36 és párh.). Ez a fiúi állapot nem tartja
956 2. 2.1.3 | olyan kegyetlenül szenved el a halált, mint bármely halandó (
957 2. 2.1.3 | 46 és párh.); vagy, ahogy a Zsidó Levél mondja, "Bár
958 2. 2.1.3 | Levél mondja, "Bár õ volt a Fiú, a szenvedésbõl tanult
959 2. 2.1.3 | mondja, "Bár õ volt a Fiú, a szenvedésbõl tanult engedelmességet" (
960 2. 2.1.4 | 1.4 Jézus személye mint a krisztológia kiindulópontja ~
961 2. 2.1.4 | és közvetítési mód, ami a Szentírásban az üdvösségre
962 2. 2.1.4 | Paradox módon kiderült, hogy a Messiás (tkp. a Krisztus)
963 2. 2.1.4 | kiderült, hogy a Messiás (tkp. a Krisztus) uralma a kereszt
964 2. 2.1.4 | tkp. a Krisztus) uralma a kereszt botránya által jött
965 2. 2.1.4 | amikor Jézus elszenvedte a halált, mint Isten Szenvedõ
966 2. 2.1.4 | 1,13; vö. Dán 7,13-14). A hitvallásban ezért hívei
967 2. 2.1.4 | Krisztus, Dávid Fia", "a hatalmas Isten Fia" (Róm
968 2. 2.1.4 | 6k; Jn 1,29; 1Pét 1,19), a hûséges "Tanú" (Jel 1,5),
969 2. 2.1.4 | Iz 44,6; 48,12). Ezért a Szentírás beteljesedett
970 2. 2.1.4 | várta. Mindezt azonban csak a hit aktusa által lehet megragadni,
971 2. 2.1.4 | amellyel elismerjük, hogy õ a Messiás, az Úr és Isten
972 2. 2.2 | 2.2.2 A Jézus Krisztusba vetett
973 2. 2.2.1 | 2.2.2.1 Húsvét fénye ~a) Jézus tanítványainak hite,
974 2. 2.2.1 | Valójában halálakor ez a hit egészen összeomlott,
975 2. 2.2.1 | apostolok egyáltalán nem várták a megjelenéseket, amelyekben
976 2. 2.2.1 | 17; Lk 24,11). Ám ezekbõl a megjelenésekbõl felismerték,
977 2. 2.2.1 | Jézusról "Mózes törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban" (
978 2. 2.2.1 | törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban" (Lk 24,44),
979 2. 2.2.1 | ígéretei. ~c) Ugyanakkor ezek a megjelenések (ApCsel 10,
980 2. 2.2.1 | azoknak az eseményeknek a jelentését is feltárták,
981 2. 2.2.1 | következményének tartottak: A Szentlélek ajándéka, amelyet
982 2. 2.2.1 | Szentlélek ajándéka, amelyet a negyedik evangélium szerint
983 2. 2.2.1 | megkaptak (Jn 20,22), ugyanennek a Léleknek az eljövetele a
984 2. 2.2.1 | a Léleknek az eljövetele a tanítványokra Pünkösdkor (
985 2. 2.2.1 | Pünkösdkor (ApCsel 2,16-2,33), és a "Jézus nevében" végrehajtott
986 2. 2.2.2 | 2.2.2.2 A krisztológia fejlõdése ~
987 2. 2.2.2 | krisztológia fejlõdése ~a) Jézus saját ígérete szerint (
988 2. 2.2.2 | erõvel teltek el, amikor a Szentlélek kiáradt rájuk",
989 2. 2.2.2 | Az elõzõ szövetség által a törvény Isten népének adatott;
990 2. 2.2.2 | Lelke áradt ki minden testre a prófétai ígéret szerint (
991 2. 2.2.2 | 21; vö. Joel 3,1-5 LXX). A "Szentlélekben" való keresztségük
992 2. 2.2.2 | az apostolok megkapták a lelkesedést és a bátorságot
993 2. 2.2.2 | megkapták a lelkesedést és a bátorságot a Krisztusról
994 2. 2.2.2 | lelkesedést és a bátorságot a Krisztusról való tanúságtételre (
995 2. 2.2.2 | 6 stb.). Így jött létre a Jézus Krisztusban hívõk
996 2. 2.2.2 | Késõbb az egyház, amely "a Szentlélekben" épült fel (
997 2. 2.2.2 | 2,20-22), úgy növekedett a zsidók és a nemzetek között,
998 2. 2.2.2 | úgy növekedett a zsidók és a nemzetek között, hogy tanúságot
999 2. 2.2.2 | országáról, és eljutott "egészen a föld végsõ határáig" (ApCsel
1000 2. 2.2.2 | evangéliumi hagyományokat ebben a húsvéti fényben gyûjtötték
1-500 | 501-1000 | 1001-1106 |