Part.Chapter.Paragraph.Number

1001 2. 2.2.2 |                  fokozatosan, mígnem azok a négy könyvben rögzített
1002 2. 2.2.2 |             rögzített formát kaptak. Ezek a könyvek nemcsak azokat a
1003 2. 2.2.2 |                  a könyvek nemcsak azokat a dolgokat tartalmazzák, "
1004 2. 2.2.2 |             értelmezését is megadják (vö. a Pápai Biblia Bizottság 1964.
1005 2. 2.2.2 |                    dokumentumát). Ezekben a könyvekben meg kell tanulnunk
1006 2. 2.2.2 |                  igaz Jánosra nézve, akit a patrisztikus korban a "Teológus"
1007 2. 2.2.2 |                akit a patrisztikus korban a "Teológus" jelzõvel illettek.
1008 2. 2.2.2 |                ölt elsõ leveleitõl kezdve a tõle eredõ hagyományig.
1009 2. 2.2.2 |                  krisztológiákat találunk a Zsidó levélben, az 1.Péter-levélben,
1010 2. 2.2.2 |            levélben, az 1.Péter-levélben, a Jelenések könyvében, Jakab
1011 2. 2.2.2 |               Jakab és Judás levelében és a 2.Péter-levélben, bár ezek
1012 2. 2.2.2 |          kidolgozottságot mutatnak. ~Ezek a krisztológiák nemcsak abban
1013 2. 2.2.2 |                  születését tanítják, míg a preegzisztencia misztériumát
1014 2. 2.2.2 |                   egy kimerítõ traktátust a "Krisztus az Úr, a Közvetítõ
1015 2. 2.2.2 |             traktátust a "Krisztus az Úr, a Közvetítõ és a Megváltó"
1016 2. 2.2.2 |            Krisztus az Úr, a Közvetítõ és a Megváltó" témáról. Az újszövetségi
1017 2. 2.2.2 |     lelkipásztorok és tanítók, ugyanarról a Krisztusról tanúskodnak,
1018 2. 2.2.2 |              hasonlítható. ~c) Mindezeket a tanúságokat azonban összességükben
1019 2. 2.2.2 |       összességükben kell elfogadni, hogy a krisztológia, mint Krisztusról
1020 2. 2.2.2 |                    igaz és hiteles legyen a hívõ keresztények között.
1021 2. 2.2.2 |                  hogy inkább ezt vagy azt a tanúságot fogadja el könnyebben,
1022 2. 2.2.2 |          mentalitás vagy kultúra számára. A hívõk számára azonban ezek
1023 2. 2.2.2 |                hívõk számára azonban ezek a tanúságok alkotják azt az
1024 2. 2.2.2 |                   jelentõségét vesztette. A szövegek értelmezése, ami
1025 2. 2.2.2 |                   mondtuk (2.2.1.4), ezek a kifejezések nagyon gyakran
1026 2. 2.2.2 |        kifejezések nagyon gyakran magából a Szentírásból származnak.
1027 2. 2.2.2 |                üzenet érintkezésbe került a különbözõ hellenista tanításokkal
1028 2. 2.2.2 |                  elkezdték okosan átvenni a pogányok között használatos
1029 2. 2.2.2 |            beszédmód fogalmait és képeit, a hit követelményeinek megfelelõ
1030 2. 2.2.2 |                 példát találunk erre (pl. a pléróma szó Kol 1,19-ben),
1031 2. 2.2.2 |                 szinkretizmus számlájára. A sugalmazott szerzõk ugyanis
1032 2. 2.2.2 |                  ugyanis ezzel ugyanarról a Krisztusról beszélnek, mint
1033 2. 2.2.2 |               mint akit mások közvetlenül a Szentírásból vett szavakkal
1034 2. 2.2.2 |              azonban megnyitották az utat a késõbbi korok teológusai
1035 2. 2.2.2 |                   számára világossá teszi a Szentírás jellegzetes nyelvét,
1036 2. 2.3.1 |            Krisztus jelen van egyházában ~a) Krisztus övéivel marad
1037 2. 2.3.1 |                 Úr Krisztusból fakad, ezt a parancsot kell hogy teljesítse:
1038 2. 2.3.1 |                 Ez azonban csak hitben és a Szentlélek mûködése révén
1039 2. 2.3.1 |        valósítható meg (1Kor 2,10-11). Ez a Lélek osztogatja ajándékait
1040 2. 2.3.1 |                 mindannyian el nem jutunk a hit egységére és Isten Fiának
1041 2. 2.3.1 |                  Isten Fiának ismeretére, a felnõtt férfikorba, Krisztus
1042 2. 2.3.1 |                 13). Így az egyház, amely a világban él, hite által
1043 2. 2.3.1 |                 hite által megtapasztalja a benne élõ Krisztust (vö.
1044 2. 2.3.1 |            dicsõséges eljövetele felé. Ez a vágy az imádságban fejezõdik
1045 2. 2.3.1 |                  evangélium szolgáinak és a híveknek, mindegyiknek a
1046 2. 2.3.1 |                  a híveknek, mindegyiknek a maga funkciója szerint,
1047 2. 2.3.1 |                 meg kell tartaniuk Isten, a Megváltó tanítását (Tit
1048 2. 2.3.1 |                     és "meg kell õrizniük a letéteményt" (1Tim 6,20),
1049 2. 2.3.1 |         letéteményt" (1Tim 6,20), nehogy "a megtévesztõ tanítás minden
1050 2. 2.3.1 |                   hányja õket" (Ef 4,14). A Krisztusba vetett igaz hitet,
1051 2. 2.3.1 |             Krisztusba vetett igaz hitet, a Szentlélek hiteles mûködését
1052 2. 2.3.1 |           Szentlélek hiteles mûködését és a hívõ keresztények helyes "
1053 2. 2.3.1 |           praxisát" mindig alá kell vetni a "megkülönböztetésnek" (1Kor
1054 2. 2.3.1 |      megkülönböztetésnek" (1Kor 12,10) és a "próbának" (1Jn 4,1). ~Az
1055 2. 2.3.1 |                    1Jn 4,1). ~Az igaz hit a Krisztusba, Isten Fiába
1056 2. 2.3.1 |                idõk végén (1Pét 3,22). Az a krisztológia, amely nem
1057 2. 2.3.1 |              amely Szent Irenaeus szerint a hit végsõ szabálya (Demonstratio
1058 2. 2.3.1 |              minden keresztény elfogadott a keresztségben (uo. 1.9,4). ~
1059 2. 2.3.1 |                 uo. 1.9,4). ~c) Ugyanígy, a Szentlélek mûködését is
1060 2. 2.3.1 |                  Úr" (1Kor 12,3). Ugyanez a Lélek juttatja eszébe a
1061 2. 2.3.1 |                   a Lélek juttatja eszébe a tanítványoknak mindazt,
1062 2. 2.3.1 |                  14,26) és vezeti el õket a teljes igazságra (Jn 16,
1063 2. 2.3.1 |                  Dei Verbum 8). ~Ez által a Lélek által támasztotta
1064 2. 2.3.1 |        Krisztusban (Róm 8,11; 1Kor 6,14). A keresztség és a hit által (
1065 2. 2.3.1 |               1Kor 6,14). A keresztség és a hit által (1Kor 6,15) a
1066 2. 2.3.1 |                   a hit által (1Kor 6,15) a keresztények Krisztus tagjai
1067 2. 2.3.1 |                részt kap az õ életébõl és a Szentlélek templomává lesz (
1068 2. 2.3.1 |               testet alkotnak, amely maga a megfeszített és föltámadt
1069 2. 2.3.1 |                 és föltámadt Krisztus. Ez a test, amelyet egyetlen Lélek
1070 2. 2.3.1 |                egyház (Ef 4,16). Krisztus a feje ennek a testnek, melyet
1071 2. 2.3.1 |                     Krisztus a feje ennek a testnek, melyet õ éltet
1072 2. 2.3.1 |             melyet õ éltet és õ adja neki a növekedést (Kol 2,19) e
1073 2. 2.3.1 |                kiengeszteli mindazt, amit a bûn megosztott. Kiengeszteli
1074 2. 2.3.1 |                   egymással (Ef 2,11-18), a bûnösöket Istennel, akinek
1075 2. 2.3.2 |                                   2.2.3.2 A teljes Krisztus mint a mindenség
1076 2. 2.3.2 |                  2 A teljes Krisztus mint a mindenség célja ~a) A Krisztus
1077 2. 2.3.2 |                   mint a mindenség célja ~a) A Krisztus által elhozott
1078 2. 2.3.2 |                mint a mindenség célja ~a) A Krisztus által elhozott
1079 2. 2.3.2 |                   Róm 6,3-4; Kol 2,11-12) a keresztség, az eukarisztia (
1080 2. 2.3.2 |        eukarisztia (vö. 1Kor 10,16-17) és a többi szentség kegyelme
1081 2. 2.3.2 |                közöl az egyházzal, átárad a keresztények életébe, hogy
1082 2. 2.3.2 |        keresztények életébe, hogy általuk a világhoz is elérjen. "Elsõszülött"
1083 2. 2.3.2 |               emberek között, meghirdetve a szeretet, igazságosság és
1084 2. 2.3.2 |                    Fil 4,8; Kol 3,12-15). A Mester példáját követve
1085 2. 2.3.2 |                  azért küldte az Úr, hogy a szegényeknek hirdesse az
1086 2. 2.3.2 |                 hirdesse az evangéliumot, a foglyoknak a szabadulást,
1087 2. 2.3.2 |                evangéliumot, a foglyoknak a szabadulást, és hogy az
1088 2. 2.3.2 |                   elnyomottaknak meghozza a szabadságot (Lk 4,18-21),
1089 2. 2.3.2 |                 feladata, hogy folytassák a felszabadításnak ezt a szolgálatát.
1090 2. 2.3.2 |         folytassák a felszabadításnak ezt a szolgálatát. Az egyház így
1091 2. 2.3.2 |                  révén beilleszkedik ebbe a világba. Nem arra szólítja
1092 2. 2.3.2 |                   tagjait, hogy elhagyják a világot, hanem rajtuk keresztül
1093 2. 2.3.2 |                  15,20; 16,33; Kol 1,24). A bûn, amely belépett ebbe
1094 2. 2.3.2 |                  bûn, amely belépett ebbe a világba már a kezdetkor (
1095 2. 2.3.2 |               belépett ebbe a világba már a kezdetkor (Róm 5,12), továbbra
1096 2. 2.3.2 |                    Apránként halad elõre, a szülõ asszony fájdalmával (
1097 2. 2.3.2 |                 teremtmény, alá van vetve a hiábavalóságnak és várja
1098 2. 2.3.2 |                  hiábavalóságnak és várja a szabadulást a romlás kötelékeibõl (
1099 2. 2.3.2 |    hiábavalóságnak és várja a szabadulást a romlás kötelékeibõl (Róm
1100 2. 2.3.2 |              azonban Krisztus már gyõzött a bûn fölött; legyõzte "e
1101 2. 2.3.2 |                  õ kegyelmétõl indíttatva a keresztényeknek küzdeniük
1102 2. 2.3.2 |                   16,2; Jel 6,9-11), hogy a jó gyõzzön a gonosz fölött,
1103 2. 2.3.2 |                  9-11), hogy a jó gyõzzön a gonosz fölött, amíg el nem
1104 2. 2.3.2 |                  elfordult, egészen addig a napig, amikor mindenki végtelen
1105 2. 2.3.2 |                   majd, és így kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak
1106 2. 2.3.2 |             kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak legyen áldás,