1-500 | 501-612
Part.Chapter.Paragraph.Number
1 El | értékes segítséget nyújtson az egyházi tanítóhivatalnak 1.
2 El | szentírástudósoknak vagy az exegétáknak, vagy akár a
3 El | mit mond a Szentírás: ~a) Az Elsõ vagy Ó-szövetségben
4 El | Ó-szövetségben Isten ígéreteirõl, az általa már adott ajándékokról,
5 El | ajándékokról, és Isten népének az eljövendõ Messiásba vetett
6 El | Messiásba vetett reményérõl. ~b) Az Újszövetségben arról a hitbeli
7 El | munkában. Ezekben a szövegekben az olvasó nem kifejezetten
8 El | érdeklõdés Jézus Krisztus és az õ szerepe iránt? A publikált
9 El | tanulmányokból és írásokból az derül ki, hogy ez aligha
10 El | Szentírásnak a tanúságát az üdvösség és a Messiás várásáról,
11 El | Messiás várásáról, hogy az evangéliumot helyesen lássuk
12 1. 1 | tanulmányokról. Figyelmünk inkább az ezekben a tanulmányokban
13 1. 1.1.1 | zsinati megfogalmazásokkal és az egyházatyák írásaival -
14 1. 1.1.2 | 1.1.1.2 Az így kidolgozott traktátusokat
15 1. 1.1.2 | felhasználják a bibliakritikát, így az egyes könyvekbõl vagy írások
16 1. 1.1.2 | pl. J. Galot stb.). ~(b) Az üdvtörténelmi teológia közvetlenebb
17 1. 1.1.2 | személyét sokkal inkább az üdvösség eszközeinek abban
18 1. 1.1.2 | rendjében szemlélik, amelyet az egyházatyák az üdvösség
19 1. 1.1.2 | amelyet az egyházatyák az üdvösség oikonomia-jának (
20 1. 1.2.1 | eredményt hozott, nemcsak az egyházatyák és a középkori
21 1. 1.2.2 | mindegyikük szilárdan tartotta is az Újszövetségbõl fakadó hitet.
22 1. 1.2.2 | teljesen a nézeteltéréseket. Ha az elismert megfogalmazások,
23 1. 1.2.3 | 1.1.2.3 Az ilyen formulákat ezért újból
24 1. 1.2.3 | forrásaival, különös tekintettel az Újszövetségre. Így a "történeti
25 1. 1.2.3 | nem volna-e jobb inkább az õ "emberi személyiségérõl"
26 1. 1.2.3 | személyiségérõl" beszélni, abban az értelemben, ahogy a skolasztikusok
27 1. 1.3 | megfelelõen alkalmazták ezeket az Újszövetségre is. ~
28 1. 1.3.1 | hozzáállás volt a jellemzõ az ún. "liberális" protestáns
29 1. 1.3.1 | történeti módszer" mellett az evangéliumok kutatásában (
30 1. 1.3.1 | elkerülni, hogy állították az egész evangélium - legkisebb
31 1. 1.3.2 | történészek kérdõjelezték meg az objektivitás "pozitivista"
32 1. 1.3.2 | természettudományokban, mivel az emberi tapasztalatokra irányul (
33 1. 1.3.2 | a róluk szóló igazságot, az csak azáltal történhet,
34 1. 1.3.2 | történész érzi, hogy ez az elem jelen van minden szövegben,
35 1. 1.3.2 | még nem jelent elõítéletet az így fennmaradt tanúságok
36 1. 1.3.2 | hogy azokra ne hatnának az õ nézetei az emberi létezésrõl (
37 1. 1.3.2 | ne hatnának az õ nézetei az emberi létezésrõl (vö. X.
38 1. 1.3.3 | jelentése miatt, üzenetének az emberi létezésre gyakorolt
39 1. 1.3.3 | azt a nagy eltérést, amely az egyes történészek vagy teológusok
40 1. 1.3.3 | tetteiben, puszta létezésében az emberiségre hagyott üzenetét.
41 1. 1.3.3 | emberiségre hagyott üzenetét. Az ilyenfajta történeti kutatás
42 1. 1.4.1 | egy újabb elemmel bõvült, az ún. "vallástörténelemmel".
43 1. 1.4.1 | Felveti a kérdést: Nem ezen az úton kell-e haladni, hogy
44 1. 1.4.1 | megértsük, pl. hogyan történt az átmenet Isten Országának
45 1. 1.4.1 | ahogyan azt Jézus hirdette az evangéliumi szövegek tanúsága
46 1. 1.4.1 | Fia evangéliumáig, amit az õsegyház hitét különbözõ
47 1. 1.4.2 | 2 A 19. századtól kezdve az összehasonlító vallástudomány
48 1. 1.4.2 | fejlõdésnek két oka volt: az egyik az õsi Közel-Kelet
49 1. 1.4.2 | fejlõdésnek két oka volt: az egyik az õsi Közel-Kelet irodalmának
50 1. 1.4.2 | Közel-Kelet irodalmának feltárása, az egyiptomi és az ékírásos
51 1. 1.4.2 | feltárása, az egyiptomi és az ékírásos szövegek megfejtése
52 1. 1.4.2 | Grotefend, stb.), a másik az ún. "primitív" népek etnológiai
53 1. 1.4.3 | megpróbálta megmagyarázni egyrészt az ókori Izrael vallásának
54 1. 1.4.3 | elõfeltételezést, hogy megmagyarázza az Újszövetség krisztológiai
55 1. 1.5.1 | vallást kell tanulmányozni. Az evangéliumok úgy írnak Jézusról,
56 1. 1.5.1 | tudósok sok párhuzamot idéznek az Újszövetség és a zsidó szerzõk
57 1. 1.5.1 | ennek a kutatási iránynak az volt a szándéka, hogy az
58 1. 1.5.1 | az volt a szándéka, hogy az evangéliumi szövegek történeti
59 1. 1.5.2 | 1.1.5.2 Az elsõ világháború után néhány
60 1. 1.5.2 | zsidó történész, levetve az évszázados ellenségeskedést -
61 1. 1.5.3 | hogy Jézus kínszenvedését az Izajás könyvében szereplõ
62 1. 1.5.4 | emberi alakját, ilyen fõleg az õ istenfiúsága. Ez a magyarázat
63 1. 1.5.4 | amit a korai keresztények az "üdvösség oikonomiájában"
64 1. 1.5.4 | tulajdonítottak. Mi több, ezen az alapon lehet gyümölcsözõ
65 1. 1.6.1 | K. von Hoffmann) átvette az "üdvtörténelem" eszméjét (
66 1. 1.6.1 | monizmus ellensúlyozására. Ez az eszme hasonló ahhoz, amit
67 1. 1.6.1 | eszme hasonló ahhoz, amit az egyházatyák és a középkori
68 1. 1.6.1 | és a középkori teológusok az "üdvösség oikonómiájának"
69 1. 1.6.1 | oikonómiájának" neveztek: amikor az evangéliumokat hittel hallgatják,
70 1. 1.6.1 | eseményeket fedeznek fel az emberi történelemben, amelybe
71 1. 1.6.1 | beteljesülése felé vezérli. Ezek az események alkotják magának
72 1. 1.6.1 | értett "beteljesedése" viseli az "eszkatológia" nevet. ~
73 1. 1.6.2 | 1.1.6.2 Az "üdvtörténelem" szempontjából
74 1. 1.6.2 | a) O. Cullmann, ahogy az újszövetségi fenségcímeknek
75 1. 1.6.2 | magatartásával, vagy pedig az evangélium hirdetõi tulajdonították
76 1. 1.6.2 | tulajdonították ezeket neki az Újszövetségben. Ezek a címek
77 1. 1.6.2 | Újszövetségben. Ezek a címek vagy az általa a földi életben elvégzett
78 1. 1.6.2 | feladatot írják le, vagy az egyházban való jelenléte
79 1. 1.6.2 | végzendõ feladatot, vagy pedig az eszkatológiai feladatot,
80 1. 1.6.2 | eszkatológiai feladatot, amely felé az egyház végsõ reménye irányul.
81 1. 1.6.2 | indul ki, és ezt tartja az egész történelem elõvételezett
82 1. 1.6.2 | tartja, hogy ennek a ténynek az igazságát be lehet bizonyítani
83 1. 1.6.2 | igehirdetése elindította az Isten Országát az emberek
84 1. 1.6.2 | elindította az Isten Országát az emberek között, halála üdvösséget
85 1. 1.6.2 | eszkatológiai nézõpontot foglal el: az egész emberi történelem,
86 1. 1.6.2 | Akik hitben elfogadják ezt az ígéretet, azok benne egy
87 1. 1.6.2 | elnyerésére irányul. Ennek az üdvöségnek azonban az emberi
88 1. 1.6.2 | Ennek az üdvöségnek azonban az emberi létezés minden területére
89 1. 1.6.2 | valójában már megtalálható volt az Elsõ Szövetség prófétai
90 1. 1.6.2 | prófétai ígéreteiben is. Az evangélium most beteljesíti
91 1. 1.6.2 | most beteljesíti ezeket az ígéreteket, amikor Jézus
92 1. 1.6.2 | váratlan módon ezeket tette az üdvösség eszközeivé. Szeretetében
93 1. 1.6.2 | valamiképpen megszabadítsa az embereket, akár Istennel
94 1. 1.7 | módszert is, amelyeknek az a közös vonása, hogy kiindulópontjuk
95 1. 1.7 | vonása, hogy kiindulópontjuk az emberi létezés vagy az antropológia
96 1. 1.7 | kiindulópontjuk az emberi létezés vagy az antropológia valamely szempontja.
97 1. 1.7 | modernista" kísérlet), vagy pedig az emberi "cselekvés" mint
98 1. 1.7.1 | 1 P. Teilhard de Chardin az emberiséget úgy mutatta
99 1. 1.7.1 | emberiséget úgy mutatta be, mint az evolúció "legvégsõ ágát"
100 1. 1.7.1 | evolúció "legvégsõ ágát" az egész világegyetemben. Jézus
101 1. 1.7.1 | tehát úgy tekinti, mint az emberi történelem és az
102 1. 1.7.1 | az emberi történelem és az egész világegyetem egységesítõ
103 1. 1.7.1 | kezdetektõl fogva. Ezért az õ születése és feltámadása
104 1. 1.7.1 | születése és feltámadása révén az egész "emberi jelenség"
105 1. 1.7.2 | reflexió kiindulópontját az emberi egzisztenciában kell
106 1. 1.7.2 | szeretet és a szabadság. Az egzisztenciának ezek a vonatkozásai
107 1. 1.7.2 | azáltal hogy feltámadt, hogy az egyházban tovább él, hogy
108 1. 1.7.2 | megvalósuljon a tökéletes képmás és az emberiség célja, amely nélküle
109 1. 1.7.3 | vette magára Jézus Isten és az emberiség ügyét, a halálához
110 1. 1.7.3 | szomorú eseményeket, végül azt az életmódot, amelyet õ elindított
111 1. 1.7.3 | és amely szüntelenül árad az egyházban a Szentlélek által.
112 1. 1.7.3 | igazi szabadságra vezeti el az embereket. ~
113 1. 1.7.4 | tapasztalat között, fõleg az életében õt társként kísérõk
114 1. 1.7.4 | kísérõk tapasztalata között. Az a halál, amelyet Jézus mint "
115 1. 1.7.4 | azt látjuk, hogy ugyanezek az emberek elismerik Krisztusban
116 1. 1.7.4 | feletti gyõzelme jelét és az üdvösség zálogát mindazoknak,
117 1. 1.8 | megközelítését találjuk meg abban az "egzisztenciális" (vagy "
118 1. 1.8 | értelmezésben, amelyet az egzegéta és teológus R.
119 1. 1.8.1 | Bultmann azt állítja, hogy az ilyen kutatások semmiképpen
120 1. 1.8.1 | követõivel együtt vallja, hogy az õskereszténység hite a szinkretizmusból
121 1. 1.8.1 | zsidó elemek, különösen az apokaliptikus közegben fölerõsödött
122 1. 1.8.2 | azonban meg akarja védelmezni az evangéliumi "kérügma" tekintélyét,
123 1. 1.8.2 | viszonyát, Bultmann ezt az üzenetet leszûkíti a megbocsátás
124 1. 1.8.2 | a bûnösöknek nyújt. Ezt az üzenetet jelzi Jézus keresztje,
125 1. 1.8.2 | Egyedül ez a döntés kínálja az ember számára a lehetõséget,
126 1. 1.8.2 | nincsen tanbeli tartalma, az "egzisztenciális" rendbe
127 1. 1.8.2 | feladata és tette, amely által az ember egészen Istennek adja
128 1. 1.8.3 | 1.1.8.3 Bultmann szerint az Újszövetségben található
129 1. 1.8.3 | iránt, úgy, hogy létrejöjjön az egzisztenciális értelmezés.
130 1. 1.8.3 | egzisztenciális értelmezés. Az ilyen értelmezésnek a célja
131 1. 1.8.3 | ilyen értelmezésnek a célja az, hogy ne csak az evangéliumi
132 1. 1.8.3 | a célja az, hogy ne csak az evangéliumi üzenet gyakorlati
133 1. 1.8.4 | fordul (Formgeschichte). Az ilyen jellegû bibliakutatásnak
134 1. 1.8.4 | bibliakutatásnak nem annyira az a célja, hogy az evangéliumi
135 1. 1.8.4 | annyira az a célja, hogy az evangéliumi szövegbõl kivonja
136 1. 1.8.4 | tényeket Jézusról, hanem inkább az, hogy megállapítsa a kapcsolatot
137 1. 1.8.4 | kapcsolatot e szövegek és az "õskeresztény közösség"
138 1. 1.8.4 | közösség" konkrét élete között az élethelyzet és a funkció (
139 1. 1.9.1 | 1.1.9.1 Mivel az emberi egzisztencia a társadalmi
140 1. 1.9.1 | magukon is tapasztalták az emberi társadalom bajait,
141 1. 1.9.1 | Proudhon), már tanulmányozták az evangélium társadalmi elveit.
142 1. 1.9.1 | hatása alatt állt. F. Engels az "osztályharc" elméletével
143 1. 1.9.1 | összhangban igyekezte értelmezni az õskereszténység reményét,
144 1. 1.9.2 | S.G.F. Brandon). Hiszen az emberek társadalmi és politikai
145 1. 1.9.2 | visszaélései ellen, amelyek az embereket gazdasági, politikai,
146 1. 1.9.2 | dolgokban is elnyomták. Az ilyen jellegû teológiák
147 1. 1.9.2 | a várt felszabadításnak az ember minden vonatkozására
148 1. 1.9.2 | terjednie, amibe beletartozik az Istenhez való alapvetõ viszony (
149 1. 1.9.2 | Boff, stb.). Mások fõleg az emberek egymás közötti társadalmi
150 1. 1.9.3 | révén esetleg kialakulhat az új emberi társadalom, ahol
151 1. 1.9.3 | emberi társadalom, ahol az átfogó "kommunizmus" majd
152 1. 1.9.4 | 1.1.9.4 Vannak az Evangéliumnak olyan olvasói
153 1. 1.9.4 | emberi viszonyokban azt az értelmezését, amelyet a
154 1. 1.9.4 | marxisták terjesztenek elõ, akik az Újszövetség iratait ennek
155 1. 1.9.4 | Újszövetség iratait ennek az iskolának az elemzési módszerével
156 1. 1.9.4 | iratait ennek az iskolának az elemzési módszerével tanulmányozzák,
157 1. 1.9.4 | olvasatát. Így õk ezekbõl az iratokból egy bizonyos felszabadító "
158 1. 1.9.4 | alkalmazza ezt a módszert az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására,
159 1. 1.9.5 | 1.1.9.5 Az evangéliumoknak ezek az
160 1. 1.9.5 | Az evangéliumoknak ezek az olvasatai a "történeti"
161 1. 1.9.5 | módszerekkel és eszközökkel. Ezek az értelmezési kísérletek valamiképpen
162 1. 1.9.6 | B. Metz). Így jön létre az átmenet az etikai területre.
163 1. 1.9.6 | Így jön létre az átmenet az etikai területre.
164 1. 1.10.1| teo-lógiai kinyilatkoztatását. Az egyik K. Barth-tól származik,
165 1. 1.10.1| mindegyik felhasználja az egész Szentírást a szisztematikus
166 1. 1.10.1| Isten ön-kinyilatkoztatását az emberi történelemben. Ez
167 1. 1.10.1| Krisztus "kenózisa", amit az Atyának szóló teljes, egészen
168 1. 1.10.2| ténybõl érthetõ, hogy õ az Atya legfönségesebb Szava.
169 1. 1.10.2| egyházában közli, megnyitja az utat egy olyan etika felé,
170 1. 1.10.2| a történeti kutatás és az emberi felszabadításban
171 1. 1.10.2| vázolja fel, amely elkerüli az idealisták és materialisták
172 1. 1.11.1| egyesíteni a két szemléletet. Az újszövetségi szövegek kritikai
173 1. 1.11.1| mélységes egységet mutat fel az Újszövetségben explicit
174 1. 1.11.2| megjelennek már magukban az újszövetségi könyvekben
175 1. 1.11.2| állítják a Szentírásról, hogy az beteljesült Jézusban, a
176 1. 1.11.2| Jézusnak a személyében van az eredete, akinek vonásait
177 1. 1.11.3| megfontolásokkal közelítik meg ezek az egzegéták és teológusok
178 1. 1.11.3| személyiségét. ~(a) Ezt az egyedülálló személyiséget
179 1. 1.11.3| Jellemzõ rá azonban ezen kívül az önmagáról alkotott egészen
180 1. 1.11.3| Istennel való viszonyára és az emberekért teljesítendõ
181 1. 1.11.3| bizonyos fejlõdést tárnak elénk az õ öntudatában. (b) Ezek
182 1. 1.11.3| õ öntudatában. (b) Ezek az egzegéták és teológusok
183 1. 1.11.3| titkaiba (H. Schürmann). Az Újszövetség egyes krisztológiái,
184 1. 1.11.3| benne van - jelzik azt az irányt, amely mentén a teológiai
185 1. 1.11.4| Krisztusról szóló mûveikben ezek az egzegéták és teológusok
186 1. 2.1.1 | nyelvezetétõl függ, mint magának az Újszövetségnek a nyelvezetétõl,
187 1. 2.1.2 | 1.2.1.2 Az Újszövetséggel való olyan
188 1. 2.1.2 | amelynek egyedüli célja az, hogy az ún. "hagyományos"
189 1. 2.1.2 | egyedüli célja az, hogy az ún. "hagyományos" tanítást
190 1. 2.1.2 | kritikai kérdésekre, amelyek az egzegézis terén kikerülhetetlenek.
191 1. 2.1.2 | szokásaihoz igazodik. Máskor az evangéliumokban Jézusnak
192 1. 2.2 | teológiai gondolkodásnak az a kísérlete, amely a teológusok
193 1. 2.2.1 | 1.2.2.1 Az egyházban az évszázadok
194 1. 2.2.1 | 1.2.2.1 Az egyházban az évszázadok során alkalmazott "
195 1. 2.2.1 | referentialis"), különösen az Újszövetségé, amelynek kifejezési
196 1. 2.2.1 | amelynek kifejezési módja az Elsõ Szövetségben gyökerezik.
197 1. 2.2.1 | fenntartva a folyamatosságot is az apostoli egyház alapvetõ
198 1. 2.2.1 | alapvetõ tapasztalata és az egyház késõbbi tapasztalata
199 1. 2.2.2 | 1.2.2.2 Ezen a téren az a kockázat, hogy abszolút
200 1. 2.2.2 | kérdõjelezni Krisztusnak az evangéliumokból fakadó megértését.
201 1. 2.2.2 | mindenképpen elõállna, ha az Újszövetséget olyan szelekciós
202 1. 2.2.2 | alapos módon, ha fenntartjuk az egyensúlyt a Szentírás egészében
203 1. 2.3.1 | hitbõl éltek. Ennek a hitnek az eredete és folyamatos növekedése
204 1. 2.3.2 | történelmi folyamatoságot az apostolok kezdeti, "Mózes
205 1. 2.3.2 | tény. Volt folyamatosság az apostolok Ábrahám és Mózes
206 1. 2.3.2 | mélységes egységet, amit az Újszövetség krisztológiája
207 1. 2.4 | 1.2.4 Jóllehet az összehasonlító vallástudomány
208 1. 2.4.2 | 1.2.4.2 Az a kockázat is fennáll, hogy
209 1. 2.4.2 | kockázat is fennáll, hogy az elsõ keresztény közösségeknek
210 1. 2.4.2 | belsõ ellenõrzése, mintha az egyes egyházak gyökértelenek
211 1. 2.4.2 | semmiféle történetisége nincsen. Az ilyen nézetet rendszerint
212 1. 2.4.2 | misztérium-vallások kultuszától. Az összehasonlító vallástudomány
213 1. 2.4.2 | viszont nem igényli azt az evolucionista elvet, amely
214 1. 2.4.2 | evolucionista elvet, amely ennek az értelmezésnek az alapjául
215 1. 2.4.2 | amely ennek az értelmezésnek az alapjául szolgálhatna. Megpróbálja
216 1. 2.4.2 | Megpróbálja felfedezni az "állandó törvényeket" a
217 1. 2.4.2 | eltorzítva azokat. Ahogy az egyéb vallások, úgy a keresztény
218 1. 2.4.2 | keresztény vallás kutatásában is az a feladata ezeknek a vizsgálódásoknak,
219 1. 2.4.2 | jellegét felfedezzék, amely az evangéliumok újszerûségéhez
220 1. 2.5 | Jézus személyének, valamint az õsegyház sajátos hitének
221 1. 2.5.1 | amikor ezek a kutatások az õ zsidó hátterére és vonásaira
222 1. 2.5.1 | mint a többiek, akiknek az emléke fennmaradt a zsidó
223 1. 2.5.1 | aki összeütközésbe került az õt meg nem értõ fõpapokkal? ~
224 1. 2.5.2 | is, ha megengedjük, hogy az evangéliumi beszámolók talán
225 1. 2.5.2 | evangéliumi beszámolók talán az eredetinél élesebbnek állították
226 1. 2.5.2 | élesebbnek állították be az ellentétet. A nézeteltérés
227 1. 2.5.2 | nézeteltérés oka ugyanis az volt, hogy Jézus új módon
228 1. 2.5.2 | Jézus új módon értelmezte az Istennel való kapcsolatot,
229 1. 2.5.2 | kapcsolatot, és elhozta népének "az Írások beteljesedését" az
230 1. 2.5.2 | az Írások beteljesedését" az Ország evangéliuma által.
231 1. 2.6 | 1.2.6 Az ún. üdvtörténelem eszméjébõl
232 1. 2.6 | Heilsgeschichte kifejezés túl tág. Az e megközelítés által felvetett
233 1. 2.6 | által felvetett kérdések az egyes képviselõik szerint
234 1. 2.6.1 | történeti személyrõl" és ha az "üdvösség történetérõl"
235 1. 2.6.1 | által megközelíthetõek. Az ún. "üdvtörténelem" azonban
236 1. 2.6.1 | egyaránt legyen nyitott az élõ hit és a "hit döntése"
237 1. 2.6.2 | Ezáltal ugyanis Jézus belépett az "eljövendõ világba"'. Ezt
238 1. 2.6.2 | megjelenéseibõl, amelyben az elõre kijelölt tanúk részesültek,
239 1. 2.6.2 | a "nyitott szívre", hogy az elme is beleegyezésre mozduljon. ~
240 1. 2.6.3 | és azok között, amelyeket az apostoli kor teológusai
241 1. 2.6.3 | szerepét határozzák meg az üdvösség mûvében az emberiség
242 1. 2.6.3 | meg az üdvösség mûvében az emberiség felõl nézve, és
243 1. 2.6.4 | 1.2.6.4 Az a tétel, hogy az üdvtörténelem
244 1. 2.6.4 | 1.2.6.4 Az a tétel, hogy az üdvtörténelem az eszkatológia
245 1. 2.6.4 | tétel, hogy az üdvtörténelem az eszkatológia felé tart és
246 1. 2.6.4 | keresztény "praxisra" nézve az emberi társadalomban. Az "
247 1. 2.6.4 | az emberi társadalomban. Az "eszkatológia" kifejezés
248 1. 2.6.4 | Úgy kell-e tekintenünk "az utolsó idõket", mint ami
249 1. 2.6.4 | világnak" a végét, mielõtt az õ nemzedéke elmúlik? Vagy
250 1. 2.6.4 | feltételekrõl, amelyek között az emberi történelem ezután
251 1. 2.6.4 | inkább arról van szó, hogy az Ország evangéliumának üzenete
252 1. 2.6.4 | Ország evangéliumának üzenete az üdvösség oikonomiájának
253 1. 2.6.4 | nem teljesítette be, hanem az egyház történelmének egész
254 1. 2.6.4 | következetes krisztológiának az ilyen jellegû kérdésekre
255 1. 2.7 | 1.2.7 Az antropológiai megközelítést
256 1. 2.7 | bizonyos elemeket, amelyek az emberi személyt létezésében
257 1. 2.7.1 | 1.2.7.1 Az emberi jelenséget tekintve
258 1. 2.7.1 | és így Jézus személyét és az egyház alapítását pontosan
259 1. 2.7.1 | elhelyezik-e a zsidó környezetben az egyetemes evolúció keretében?
260 1. 2.7.1 | egyetemes evolúció keretében? Az "Ómega-pontra" irányuló
261 1. 2.7.1 | irányuló evolúciónak ebben az optimista felfogásában megfelelõen
262 1. 2.7.1 | különbözõ válságokról, amelyeket az emberi fejlõdésnek le kell
263 1. 2.7.1 | A Jézus személyérõl és az Újszövetség krisztológiájáról
264 1. 2.7.2 | 1.2.7.2 Az emberi egzisztencia filozófiai
265 1. 2.7.2 | tegyenek a bibliakritika és az újszövetségi krisztológiák
266 1. 2.7.3 | Valóban helyes a kutatást az ember-Jézus történeti vizsgálatával
267 1. 2.7.3 | igehirdetésének módját, az önmagáról alkotott öntudatát
268 1. 2.7.3 | szótériológia fokozatos kidolgozását az Újszövetségben. Fennáll
269 1. 2.7.3 | azonban a kockázat, hogy az így összegyûjtött tanbeli
270 1. 2.7.3 | hipotézisektõl. Ha ennek a módszernek az eredményeképpen csak azok
271 1. 2.7.3 | minél szûkítõbbek, akkor az így keletkezõ krisztológia
272 1. 2.7.3 | tekintett szövegrészeket veszik az egyedül szavahihetõnek,
273 1. 2.7.3 | egyedül szavahihetõnek, míg az újabbakat leírják, mint
274 1. 2.7.3 | késõbbi szövegeknek inkább az volt a célja, hogy - az
275 1. 2.7.3 | az volt a célja, hogy - az Elsõ Szövetségre irányuló
276 1. 2.7.3 | Krisztus hívõ megértését, ahogy az kezdettõl fogva mintegy
277 1. 2.7.3 | implicit módon jelen volt. Itt az a kockázat fenyeget, hogy
278 1. 2.7.3 | fenyeget, hogy alábecsülik az Elsõ Szövetség szerepét,
279 1. 2.7.3 | soha. Ez oda vezethet, hogy az Újszövetség értelmezése
280 1. 2.7.4 | ismerték el végül Jézust, az "eszkatológikus prófétát"
281 1. 2.7.4 | halálon; hogyan lehetett az apostoli kor egyházát érõ
282 1. 2.7.4 | különbözõ értelmezéseit, melyek az Újszövetségben találhatók,
283 1. 2.8 | 1.2.8 Az egzisztencia elemzésén alapuló
284 1. 2.8 | megközelítés. Amikor ez az irányzat azt az állandó
285 1. 2.8 | Amikor ez az irányzat azt az állandó követelményt támasztja
286 1. 2.8 | a hívõkkel szemben, hogy az engedelmesség Jézus által
287 1. 2.8 | színe elé, akkor feltárja az egzegézis, a teológiai kutatás
288 1. 2.8 | a teológiai kutatás és az élõ hit szoros kapcsolatát.
289 1. 2.8.1 | kritikát gyakorolnak, azok az evangéliumok kutatási spektrumát
290 1. 2.8.1 | mint történeti személynek az ismeretét a hit szempontjából
291 1. 2.8.1 | ennek a törvénynek csupán az volna az egyetlen funkciója,
292 1. 2.8.1 | törvénynek csupán az volna az egyetlen funkciója, hogy
293 1. 2.8.1 | összeomlásával megmutassa: az ember nem válthatja meg
294 1. 2.8.1 | akkor ezzel nem tûnik-e el az Elsõ Szövetség egész teológiája
295 1. 2.8.2 | 1.2.8.2 Az Újszövetségben a húsvéti
296 1. 2.8.2 | nyelvezet korlátaira szûkíti le. Az eredmény az, hogy a két
297 1. 2.8.2 | szûkíti le. Az eredmény az, hogy a két Szövetség közötti
298 1. 2.8.2 | krisztológiát leszûkíti az antropológiára? ~
299 1. 2.8.3 | miért intézte hozzánk Isten az õ "utolsó szavát" õbenne
300 1. 2.8.3 | kereszt közvetítésével? Végül az is kérdés, hogy ha a tényt
301 1. 2.8.4 | állna, nem zárná-e ki ezzel az emberi egzisztencia társadalmi
302 1. 2.8.4 | erkölcsiségével", kizárva az igazságosság pozitív követelményeit
303 1. 2.9 | szól, hogy felszabadítsa az embereket, Isten kegyelmével,
304 1. 2.9 | elnyomó zsarnokság alól. Ebbõl az általános alapelvbõl azonban
305 1. 2.9 | teljesen összhangban van az Újszövetség parancsaival. ~
306 1. 2.9.1 | amelynek elméleti alapjában az ateizmus is ott van. Ez
307 1. 2.9.1 | ezáltal a Szentírás Istene az így felfogott felszabadítás
308 1. 2.9.1 | értelmezését és végsõ soron magának az emberségnek a megértését
309 1. 2.9.2 | értelmezésnek tekintik, sõt, az õ történeti személye "mitologizálásának".
310 1. 2.9.2 | fennáll a veszély, hogy ezt az eszmét marxista felhangokkal
311 1. 2.9.3 | mint egy múltbéli "modell". Az õ "praxisát" más, korunkhoz
312 1. 2.9.3 | kell elõsegíteni. Ennek az a kockázata, hogy a krisztológia
313 1. 2.9.3 | krisztológia egészen leszûkül az antropológiára. ~
314 1. 2.10 | megközelítésben viszont az a veszély, hogy szintézisre
315 1. 2.10 | törekvés miatt elhomályosul az újszövetségi krisztológiák
316 1. 2.10 | nagyra kell becsülni. Vagy az is elõfordulhat, hogy az
317 1. 2.10 | az is elõfordulhat, hogy az Elsõ Szövetség elõkészítõ
318 1. 2.10 | kis helyet kapnak, hogy az Újszövetség elveszíti gyökereit.
319 1. 2.10 | gyökereit. Kívánatos, hogy az egzegetikai tanulmányok
320 1. 2.10 | értelemben (Gal 3,24), amely az emberiséget Krisztushoz
321 1. 2.10.1| Minden olyan kísérlet, amely az "alulról induló" krisztológiát
322 1. 2.10.2| 1.2.11.1 Az egzegetikai kutatások terén
323 1. 2.10.2| vár megoldásra, különösen az evangéliumot érintõ kritikai
324 1. 2.10.2| kérdések: hogyan alakultak ki az itt olvasható jézusi szavak,
325 1. 2.10.2| jézusi szavak, milyen mértékû az elbeszélések (szigorú értelemben
326 1. 2.10.2| vett) történetisége, mi az egyes könyvek keletkezési
327 1. 2.10.3| illeszkedik, valamiképpen az õ teljes emberségének hordozója.
328 1. 2.10.3| kiváltképpen alátámasztanak az elmúlt két évszázad régészeti
329 1. 2.10.3| szerzõje és példája, valamint az emberi történelem hatalmas
330 1. 2.10.4| viszonyban áll egymással az egyház, Krisztus teste,
331 1. 2.10.4| társadalmak, amelyekben az egyház él. Ilyen értelemben
332 1. 2.10.4| egyház él. Ilyen értelemben az egyháztan a krisztológia
333 1. 3 | akarnánk kidolgozni, amely az összes problémát megoldja. ~
334 1. 3.1 | 1.3.1 Az egész egyházi hagyománnyal
335 1. 3.1 | szüntelenül igazodjanak az apostoli kor alapvetõ hagyományához (
336 1. 3.1 | hagyományához (amit tág értelemben az egész Újszövetségre kiterjedõnek
337 1. 3.1 | rá Jézus Krisztus által az újszövetségi írások által,
338 1. 3.2 | kinyilatkoztatása és megváltása hozott az embereknek. A keresztények
339 1. 3.2 | keresztények számára ennek az ajándéknak a csúcsa Isten
340 1. 3.2 | Messiás várásában. Ezek az ígéretek és ez a várakozás
341 1. 3.2 | teljesség elve vezérli, amelyet az egyházatyák és a középkori
342 1. 3.3 | felfedezhessék a Szentírásban ezt az átfogó krisztológiát, kívánatos,
343 1. 3.3 | Ezért akik eltekintenek az ilyen jellegû kérdések tanulmányozásától,
344 1. 3.3 | Helytelenül ítélnék meg úgy, hogy az õ szentírásolvasásuk "teológiai",
345 1. 3.3 | két kérdést tárgyaljuk: 1. Az üdvösség és az üdvözítõ
346 1. 3.3 | tárgyaljuk: 1. Az üdvösség és az üdvözítõ ígérete és várása
347 1. 3.3 | üdvözítõ ígérete és várása az Elsõ Szövetségben, 2. Ezeknek
348 1. 3.3 | Szövetségben, 2. Ezeknek az ígéreteknek és várakozásoknak
349 2. 1 | remény Izraelben~Jézus és az elsõ keresztény közösség
350 2. 1 | nyilvánvalóan elismerte azoknak az Írásoknak az isteni tekintélyét,
351 2. 1 | elismerte azoknak az Írásoknak az isteni tekintélyét, amelyeket
352 2. 1 | akarja õt és ismeri útjait. Az Isten és népe közötti kapcsolatnak
353 2. 1 | közötti kapcsolatnak ez az elsõdleges tapasztalata
354 2. 1 | helyesen mérjük fel. ~Ezekben az írásokban három dolgot kell
355 2. 1 | beteljesedett Jézus Krisztusban: a) az igaz Isten ismeretét, aki
356 2. 1 | megtartása, valamint Isten és az emberiség közösségre lépése
357 2. 1 | Nincs szó itt arról, hogy az Izraelnek adott isteni kinyilatkoztatás
358 2. 1 | tanúságokat akarjuk felidézni az "Elsõ Szövetségbõl", amelyet
359 2. 1 | közösség hallgatott és amelyet az elérkezett Krisztus fényében
360 2. 1.1 | róla adott kinyilatkoztatás az Ószövetségben ~
361 2. 1.1.1 | 2.1.1.1 Az ókori Közel-Kelet minden
362 2. 1.1.1 | szépsége, és ennek a világnak az erõit tekintették isteneknek,
363 2. 1.1.1 | mennyivel csodálatosabb Az, aki alkotta õket (13,3).
364 2. 1.1.1 | Izraelnek, mint aki keresi az embert: õ hívja Ábrahámot (
365 2. 1.1.1 | és utódokat ad neki, akik az õ népe lesznek majd a föld
366 2. 1.1.1 | 18; 26,4). Egyedül ebben az Istenben találják meg üdvösségüket (
367 2. 1.1.2 | Ámosz 1,32,16; Iz 10,5k). Õ az "Elsõ és Utolsó", és rajta
368 2. 1.1.2 | Izraelben (Iz 45,14), Õ az egyetlen (45,5). Különösképpen
369 2. 1.1.2 | pedig úgy nyilvánul meg az emberek elõtt, mint király.
370 2. 1.1.2 | méginkább kimutatja azt az Izrael sorsáról (Kiv 15,
371 2. 1.1.2 | Kiv 15,18; Iz 52,7) és az Õ eljövendõ királyságáról (
372 2. 1.1.2 | és végül megtapasztalta az ilyen királyok nehéz igáját (
373 2. 1.1.2 | és hûségben" (Kiv 34,6). ~Az emberekhez közel jövõ Isten
374 2. 1.2.1 | 18) nyilvánított ki, ez az Isten szövetségre lépett
375 2. 1.2.1 | királyokat (2Sám 7,8-16). Az õ tevékenységük által akarta
376 2. 1.2.1 | 2Sám 7,9-11), nekik adni az ígéret földjét (Ter 15,18;
377 2. 1.2.1 | 2Sám 7,10) és végül elhozni az üdvösséget (Kiv 15,2; Bír
378 2. 1.2.1 | Bír 2,16-18). Ugyanígy az õ tevékenységük által akarta
379 2. 1.2.1 | 21; Kiv 21,2k; Lev 19). Az ígért és megadott föld,
380 2. 1.2.1 | kötelék létesül közte és az emberek között. ~Ez a nép
381 2. 1.2.1 | elnyomják embertársaikat az igazságtalanság minden formájával (
382 2. 1.2.1 | 5,1k), és így megszegjék az Istennel kötött "szövetséget" (
383 2. 1.2.1 | rossz hírnévre tettek szert az igazságtalanság révén (Jer
384 2. 1.2.1 | azonban végül le fogja gyõzni az emberek hûtlenségét (Oz
385 2. 1.3 | nagy tanúivá lettek. Ez az Isten át fogja alakítani
386 2. 1.3 | Isten át fogja alakítani az ember szívét, megadva neki
387 2. 1.3 | igazságot szolgáltat, különösen az ország legszegényebbjeinek
388 2. 1.3 | Igazságosság Városa" (Iz 1,26), "Az Úr a mi Igazságosságunk" (
389 2. 1.3 | Jer 33,16), "Itt lakik az Úr" (Ez 48,35); és falait "
390 2. 1.3 | Sionról jön a törvény és az igazságosság, hogy a föld
391 2. 1.4 | 2.1.3 Az üdvösség közvetítésének
392 2. 1.4.1 | 2.1.3.1 Maga Isten az, aki megmenti népét és az
393 2. 1.4.1 | az, aki megmenti népét és az egész emberi nemet; de ennek
394 2. 1.4.1 | különleges helyet foglal el ebben az eljövendõ üdvösségben. Amikor
395 2. 1.4.1 | 110,1k; 89,23-24). Ezzel az erõvel ruházták fel azelõtt
396 2. 1.4.1 | 2,16). A király megkapja az isteni bölcsesség ajándékát (
397 2. 1.4.1 | egyenlõség és igazságosság legyen az egész birodalomban, különösen
398 2. 1.4.1 | különösen a szegények, az özvegyek és az árvák javára (
399 2. 1.4.1 | szegények, az özvegyek és az árvák javára (Iz 11,3-5;
400 2. 1.4.1 | biztosítani népének, ha hûséges az igazságosság megtartásában (
401 2. 1.4.1 | szövetségi kötelességeihez, akkor az egész népet magával vonja
402 2. 1.4.1 | nyernek meghívást, hogy ebbõl az ajándékból részesüljenek,
403 2. 1.4.1 | részesüljenek, amelyet Isten ad az emberiségnek (Zsolt 72,17). ~
404 2. 1.4.1 | 17-18; 1Kir 8,63k, stb.), az ilyen funkciókat sajátosan
405 2. 1.4.1 | funkciójában megszenteli önmagát és az egész izraelita közösséget,
406 2. 1.4.1 | közösséget, hogy lehetõvé váljon az Isten elõtt kedves áldozat (
407 2. 1.4.1 | MTörv 33,10). Mivel azonban az istentisztelet az üdvösség
408 2. 1.4.1 | azonban az istentisztelet az üdvösség múltbeli tetteit
409 2. 1.4.1 | során a nép megtapasztalta az üdvösséget. A próféta, Isten
410 2. 1.4.1 | próféta megköveteli, hogy az emberek is tiszteletet kapjanak
411 2. 1.4.1 | fajta pedagógia elõkészíti az isteni szeretet gyõzelmét
412 2. 1.4.1 | isteni szeretet gyõzelmét az emberiség bûnös állapota
413 2. 1.4.1 | feladata, hogy felfogják az értelmét ennek a világnak,
414 2. 1.4.1 | világnak, melyet a Teremtõ az emberekre bízott (Sir 16,
415 2. 1.4.1 | fényében helyesen megítélnie az emberek különféle egyéni
416 2. 1.4.1 | misztériumként (Péld 30,18-19). Az is elõfordulhat azonban,
417 2. 1.4.1 | vezettetve még véthet is az Úr törvénye ellen. (Jer
418 2. 1.4.1 | bölcsességnek a határait, hogy így az emberiség számára boldogságot
419 2. 1.4.1 | elégtelennek bizonyultak, hogy az emberek számára létrehozzák
420 2. 1.4.1 | emberek számára létrehozzák az Istennel való maradandó
421 2. 1.4.1 | való maradandó egységet. Az egyre ismétlõdõ visszaesések
422 2. 1.4.1 | Dán 7,27), amikor eljön az "örök igazságosság" és sor
423 2. 1.4.1 | fölkenésére" (Dán 9,24). ~b) Az egyetemes szövetséget az
424 2. 1.4.1 | Az egyetemes szövetséget az Úr Szolgája pecsételi majd
425 2. 1.4.1 | övez. Õ majd kinyilvánítja az egész világnak az egyetlen
426 2. 1.4.1 | kinyilvánítja az egész világnak az egyetlen és igaz üdvözítõ
427 2. 1.4.1 | Istent, és helyreállítja az Istentõl akart rendet (Iz
428 2. 1.4.1 | hogy sokakat elvezessen az igazságosságra (Iz 52,13-
429 2. 1.4.1 | 52,13-53,12). ~c) Végül, az idõk teljességekor, megjelenik
430 2. 1.4.1 | teljességekor, megjelenik majd az Emberfia (akit akkor úgy
431 2. 1.4.1 | szentjeit", Dán 7,18), aki az "Isten elé érkezik az ég
432 2. 1.4.1 | aki az "Isten elé érkezik az ég felhõin" (Dán 7,13-14),
433 2. 1.4.2 | tevékenységében a világban és az emberi történelemben, teremtõ
434 2. 1.4.2 | bizonyos feladatokat. A Lélek az, aki a bírákat eltölti,
435 2. 1.4.2 | Dávid királyra (1Sám 16,13), az eszményi királyra (Iz 11,
436 2. 1.4.2 | eszményi királyra (Iz 11,2), az Úr Szolgájára (Iz 42,1-4) -
437 2. 1.4.2 | Lélek, aki kitárja elõttük az üdvösség kapuját (Joel 3,
438 2. 1.4.2 | Szavát nem csupán úgy kapják az emberek, mint üzenetet (
439 2. 1.4.2 | vö. Ter 1,3k). A Teremtés az õ Szavának mûve ugyanúgy,
440 2. 1.4.2 | Szavának mûve ugyanúgy, ahogy az õ Lelkéé (Zsolt 33,6). Isten
441 2. 1.4.2 | nagyon ragaszkodik majd ehhez az alakhoz: Isten szava (Memra)
442 2. 1.4.2 | királyok képesek lesznek az uralkodásra (8,15-16); meghívja
443 2. 1.4.2 | uralkodásra (8,15-16); meghívja az embereket, hogy kövessék
444 2. 1.4.2 | örömét leli abban, hogy az emberek fiaival legyen (
445 2. 1.4.2 | Bölcs 7,22); nem más, mint "az örök fényesség ragyogása,
446 2. 1.5.1 | 2.1.4.1 Az Ószövetség könyvei, amelyeket
447 2. 1.5.1 | király Dávid sarja lesz, míg az esszénusok e királyi Messiás (
448 2. 1.5.1 | Lev 4,3), aki megelõzi az elõbbit, sõt egy Prófétát
449 2. 1.5.2 | és gyökeresen átalakítja az ember állapotát. Eljövetele,
450 2. 1.5.2 | ember állapotát. Eljövetele, az örömhír (evangélium) tárgya,
451 2. 1.5.2 | fölemeli majd Jeruzsálemet és az egész világot beragyogja (
452 2. 1.5.2 | beragyogja (Iz 52,7-10). Ez az egyenlõségen és igazságosságon
453 2. 1.5.2 | megnyilatkozásai között mindenekelõtt az ember halála fölötti gyõzelme
454 2. 1.5.2 | álló beköszöntét, melyet az hoz majd el, "aki erõsebb"
455 2. 1.5.2 | 11-12 és párh.). Betelt az idõ, mindenki megtapasztalhatja
456 2. 1.5.2 | mindenki megtapasztalhatja az igazi üdvösséget, aki bûnbánatot
457 2. 2 | 2. fejezet ~Az üdvösség ígéreteinek beteljesülése
458 2. 2.1.1 | 2.2.1.1 Az evangélium tanúsága "Amikor
459 2. 2.1.1 | tanúsága "Amikor eljött az idõk teljessége" (Gal 4,
460 2. 2.1.1 | szerint azáltal, hogy hirdeti az evangéliumot, "beteljesedett
461 2. 2.1.1 | evangéliumot, "beteljesedett az idõ, és elközelgett az Isten
462 2. 2.1.1 | beteljesedett az idõ, és elközelgett az Isten uralma" (Mk 1,15).
463 2. 2.1.1 | Mk 1,15). Személyében ez az ország már jelen van és
464 2. 2.1.1 | megmutatják, hogy elérkezett az Isten országa (Mt 12,28).
465 2. 2.1.1 | pontosan kell mérlegelni az evangéliumok tanúságát.
466 2. 2.1.1 | evangéliumok tanúságát. Ezek az írások tanítványoktól származnak,
467 2. 2.1.1 | arról gondoskodott, hogy ez az átadás egészen hûségesen
468 2. 2.1.1 | hûségesen történjék, hanem az idõ múltával és a szent
469 2. 2.1.1 | vitte. Így magyarázhatók az eltérések és a különbségek
470 2. 2.1.1 | eltérések és a különbségek az írásmódban, gondolatokban,
471 2. 2.1.1 | azonban Jézus szavainak ez az összegyûjtése és megértése
472 2. 2.1.1 | irányításával jutott el az érettségre az elsõ keresztény
473 2. 2.1.1 | jutott el az érettségre az elsõ keresztény közösségben,
474 2. 2.1.1 | el biztos hittel Jézus és az üzenet különféle ábrázolásait
475 2. 2.1.1 | hiteles szavaként, melyet az egyház szavatol. ~
476 2. 2.1.2 | 2 Hogyan használta Jézus az Ószövetség hagyományát? ~
477 2. 2.1.2 | Ószövetség hagyományát? ~Az a mód, ahogyan Jézus a törvényt,
478 2. 2.1.2 | ahogyan Jézus a törvényt, sõt az üdvösség különbözõ közvetítõinek
479 2. 2.1.2 | közepette, hogy beteljesítse az Írásokat (Mt 21,1-11; vö.
480 2. 2.1.2 | Mk 11,15-16,28). Ebben az esetben szerepe inkább prófétai
481 2. 2.1.2 | alkotott elképzelése eltért az írástudók értelmezésétõl.
482 2. 2.1.2 | õ-e a Krisztus (Messiás), az Isten Fia (vagy, az Áldott
483 2. 2.1.2 | Messiás), az Isten Fia (vagy, az Áldott Fia; vö. 2Sám 7,14;
484 2. 2.1.2 | választ ad nekik, amelyet az egyes evangelisták eltérõen
485 2. 2.1.2 | nyíltan kijelenti, hogy az Emberfia (vö. Dán 7,13-14)
486 2. 2.1.2 | Dán 7,13-14) nemsokára az Isten (vagy: a hatalom)
487 2. 2.1.2 | hatalom) jobbjára ül, mint az isteni dicsõség királya.
488 2. 2.1.2 | hogy tanúságot tegyen az igazságról" (Jn 18,36-37).
489 2. 2.1.2 | 16). ~c) Nagyjelentõségû az Emberfia cím, amelyet az
490 2. 2.1.2 | az Emberfia cím, amelyet az evangéliumi szöveg szerint
491 2. 2.1.2 | úgy jelöli meg õt, mint az üdvösség Dániel Könyve szerinti (
492 2. 2.1.2 | pontosabban misztériumát - , mert az emberek még nem értenék
493 2. 2.1.2 | segítségével (Jn 16,13). Így amikor az Utolsó Vacsorán kimondja
494 2. 2.1.2 | és megpecsételi vérével az új szövetséget (vö. Iz 42,
495 2. 2.1.2 | amikor kijelentette, hogy az Emberfia "nem azért jött,
496 2. 2.1.2 | mutatkozott be, mint aki az Atya nevében és tekintélyével
497 2. 2.1.2 | 28), hogy birtokában van az isteni erõ, és elküldi azt
498 2. 2.1.2 | Így tehát azt látjuk, hogy az "alulról" és a "felülrõl"
499 2. 2.1.2 | irány, amelyek által Isten az Ószövetségben elõkészítette
500 2. 2.1.2 | elõkészítette eljövetelét az emberek közé, Krisztus Jézusban
1-500 | 501-612 |