Part.Chapter.Paragraph.Number

 1 1. 1.3.3 |     Messiásként és Isten Fiaként való elismerését ne csak valamiféle
 2 1. 1.6.2 |      írják le, vagy az egyházban való jelenléte által most végzendõ
 3 1. 1.6.2 |         embereket, akár Istennel való kapcsolatukban, tudati életükben (
 4 1. 1.9.2 |         beletartozik az Istenhez való alapvetõ viszony (G. Gutiérrez,
 5 1. 1.10.2|       ennek a világnak dolgaiban való helytállást, még a politikában
 6 1. 1.10.2|          emberi felszabadításban való, szeretettõl indított részvétel
 7 1. 1.11.2|  személyét, akik feltámadottként való kinyilvánulása után eljutottak
 8 1. 1.11.3|      egyedülálló tudat, Istennel való viszonyára és az emberekért
 9 1. 1.11.4|     másból fakadt, mint Istennel való bensõséges egységébõl, mivel
10 1. 2.1.2 |          2.1.2 Az Újszövetséggel való olyan bánásmód, amelynek
11 1. 2.5.2 |                          1.2.5.2 Való igaz, hogy azok a viták,
12 1. 2.5.2 |     módon értelmezte az Istennel való kapcsolatot, és elhozta
13 1. 2.6.3 |         között, amelyek Istenhez való viszonyát fejezik ki, akinek
14 1. 3.1   |       egész egyházi hagyománnyal való hitbeli szolidaritás arra
15 2. 1.1.2 |         királyságáról (Zsolt 98) való gondoskodásban. Ennek a
16 2. 1.3   |       kötelességeit a törvénynek való engedelmesség által (Jer
17 2. 1.4.1 | erõteljes mértékben a törvényhez való kapcsolata szabályozza (
18 2. 1.4.1 |          létrehozzák az Istennel való maradandó egységet. Az egyre
19 2. 2.1.2 |        nem ebbõl (ek) a világból való", és hogy azért jött, "hogy
20 2. 2.2.2 |          LXX). A "Szentlélekben" való keresztségük által (ApCsel
21 2. 2.2.2 |         bátorságot a Krisztusról való tanúságtételre (ApCsel 2,
22 2. 2.2.2 |           és az Úr Jézus nevében való csodatételre (ApCsel 3,6