Part.Chapter.Paragraph.Number

 1 2. 1.1.1|       õutána tapogatózott" (ApCsel 17,27). A Bölcsesség Könyve
 2 2. 1.2.1|      ígéret földjét (Ter 15,18; 22,17; Józs 24,8-13; 2Sám 7,10)
 3 2. 1.2.1|            vagyona iránt (Kiv 20,3-17; MTörv 5,6-21; Kiv 21,2k;
 4 2. 1.2.1|   igazságtalanság révén (Jer 22,13-17) és a szövetség megszegésével (
 5 2. 1.2.1|        szövetség megszegésével (Ez 17,11-21). Isten hûsége azonban
 6 2. 1.2.1|          körülmetélés kijelöl (Ter 17,9-13), hanem minden emberre
 7 2. 1.2.1|    szivárvány jele révén (Ter 9,12-17; vö. Iz 25,6; 66,18). ~
 8 2. 1.3  |    elítélte választott népét (2Kir 17,7-23). Másrészt a próféták
 9 2. 1.4.1|           kötelezettségeket (MTörv 17,16-20). Sõt, csak akkor
10 2. 1.4.1|          az emberiségnek (Zsolt 72,17). ~b) Bár a királyok is
11 2. 1.4.1|         papi funkciókat (2Sám 6,13.17-18; 1Kir 8,63k, stb.), az
12 2. 1.4.1|             Ez 18,21-23; Joel 2,12-17). Mivel azonban ez a megtérés
13 2. 1.4.1|        emberekre bízott (Sir 16,24-17,14), egyszerre Isten ajándékaként
14 2. 2.1.1|       jelen van és mûködik (vö. Lk 17,21 és a példabeszédek Isten
15 2. 2.1.1|           hogy beteljesítse" (Mt 5,17). ~Ezt a beteljesedést azonban
16 2. 2.1.2|            mint királyi (vö. Mk 11,17, ahol Iz 56,7 és Jer 7,11
17 2. 2.1.3|     negyedik evangéliumban (pl. Jn 17,1: "Atyám, eljött az óra;
18 2. 2.1.4|          Elsõ és az Utolsó" (Jel 1,17), amely kifejezést az Ószövetségben
19 2. 2.2.1|         Leó, 61.4 Sermo; vö. Mt 28,17; Lk 24,11). Ám ezekbõl a
20 2. 2.3.1| kinyilatkoztatta az embereknek (Jn 17,6), aki "váltságul adta
21 2. 2.3.1|             új teremtmény" (2Kor 5,17; Gal 6,15), amelyben Krisztus
22 2. 2.3.2|        eukarisztia (vö. 1Kor 10,16-17) és a többi szentség kegyelme