Part.Chapter.Paragraph.Number

 1 El       |       nevük alatt publikálhatnak, de amelynek a Bizottság hasznát
 2 1. 1.1.1 | egyházatyák írásaival  -  ilyen a De Verbo incarnato (vö. nikaiai
 3 1. 1.1.1 |         zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (Orange-i zsinat /
 4 1. 1.2.3 |    személyérõl" kezdtek beszélni. De nem volna-e jobb inkább
 5 1. 1.7.1 |               1.1.7.1 P. Teilhard de Chardin az emberiséget úgy
 6 1. 1.11.4|        tehát nem lehet kikerülni, de ezek a krisztológia egy
 7 1. 2.4.2 |       rendszerint nem képviselik, de bármilyen paradoxnak is
 8 1. 2.4.2 |          a vallások történetében, de nem húzza egy kaptafára
 9 1. 2.6.1 |           és a Geschichte között; de a helyes terminológia valójában
10 1. 2.6.1 |    Átfogja a közös tapasztalatot, de elõfeltételez egy bizonyos
11 1. 2.6.2 |          üresen talált sír ténye. De nem szabad a végletekig
12 1. 2.6.4 |       utolsó szakaszát bevezette, de nem teljesítette be, hanem
13 1. 2.7.2 |           szentírási adatokat is, de gyakran újból meg kell ezeket
14 1. 2.10.2|          elõtt, és nemcsak jogos, de szükséges és gyümölcsözõ
15 1. 3.2   |        módszereket ad a kezünkbe, de használatuk célja és módja
16 2. 1.4.1 |         és az egész emberi nemet; de ennek megtételére a közvetítés
17 2. 1.4.2 |          istenségeknek tartottak, de akiket alárendeltek Ábrahám
18 2. 2.2.1 |        cselekedete is (Jn 12,16). De legfõképpen szenvedésének
19 2. 2.2.2 |            május 14-i, Instructio de historica Evangeliorum veritate
20 2. 2.2.2 |          Krisztusról tanúskodnak, de eltérõ szólamokon, melyek
21 2. 2.3.1 |       Isten Lelke vezérli útjain. De, akárcsak az egyes hívek (