Part.Chapter.Paragraph.Number

 1 2. 1.1.2| kinyilvánította királyi hatalmát (Zsolt 93,1-2; 95,3-5), méginkább
 2 2. 1.1.2|          eljövendõ királyságáról (Zsolt 98) való gondoskodásban.
 3 2. 1.1.2|   mutatnak be Istennek (Iz 6,1-5; Zsolt 122). Miután Izrael maga
 4 2. 1.1.2|         találta meg jó pásztorát (Zsolt 23; Ez 34), mert õ mindörökre "
 5 2. 1.4.1|        fiának fogadja (2Sám 7,14; Zsolt 2,7; 110,3 LXX; 89,27-28),
 6 2. 1.4.1|         ellenségeit (2Sám 7,9-11; Zsolt 2,8-9; 110,1k; 89,23-24).
 7 2. 1.4.1|          Iz 11,3-5; Jer 22,15-16; Zsolt 72,1-4.12-14). A Második
 8 2. 1.4.1|       igazságosság megtartásában (Zsolt 72,7-11; Jer 23,6; Iz 11,
 9 2. 1.4.1|         Isten ad az emberiségnek (Zsolt 72,17). ~b) Bár a királyok
10 2. 1.4.1|         múltbeli tetteit ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi Izrael
11 2. 1.4.1| megnyilvánulásaként (Ter 1,1-2,4; Zsolt 8). A bölcsnek kell összegyûjtenie
12 2. 1.4.1|        nemzetnek (Zak 9,9-10; vö. Zsolt 2,10-12). Bár a messiási
13 2. 1.4.2|     szüntelenül megújítja azokat (Zsolt 104,29-30). Különösen a
14 2. 1.4.2|       által "szólt és meglettek" (Zsolt 33,6-9; vö. Ter 1,3k). A
15 2. 1.4.2|      ugyanúgy, ahogy az õ Lelkéé (Zsolt 33,6). Isten szava, amelyet
16 2. 1.4.2|           áll örökre a mennyben" (Zsolt 119,89); elküldik, hogy
17 2. 1.5.2|          ember üdvösségét akarja (Zsolt 93,96-99). Evilág erõit
18 2. 2.1.2|        Áldott Fia; vö. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7), akkor Jézus olyan