Part.Chapter.Paragraph.Number

501 2. 2.1.2 |                  felülrõl", amennyiben az embereket egyre meghittebben
502 2. 2.1.2 |              és elõidézi, hogy általuk az ember fölemelkedjék Istenhez.
503 2. 2.1.2 |               útja nyílik meg ezáltal: az egyikben Isten kinyilatkoztatja
504 2. 2.1.2 |           Jézus Krisztusban, aki eljön az emberek közé, hogy megmentse
505 2. 2.1.2 |              közlése által; a másikban az emberi nem megtalálja Krisztusban,
506 2. 2.1.2 |                megtalálja Krisztusban, az új Ádámban õsi hivatását,
507 2. 2.1.3 |            amelyben állítja, hogy csak az Atya ismeri a végítélet
508 2. 2.1.3 |               végítélet napját  -  még az angyalok, sõt a Fiú sem (
509 2. 2.1.3 |             hogy "Fiúnak" mondja magát az "Atya" jelenlétében, akár
510 2. 2.1.3 |                Jn 17,1: "Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg Fiadat,
511 2. 2.1.3 |                sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki sem ismeri
512 2. 2.1.3 |              Atya; és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek
513 2. 2.1.3 |              27; vö. Lk 10,22). ~b) Ez az a bensõséges titok, ahonnan
514 2. 2.1.3 |        viselkedése -  vagy, másképpen, az õ igazi fiúsága (fiúi helyzete)
515 2. 2.1.3 |            hogy tökéletesen engedelmes az Atya akaratának (Mk 14,36
516 2. 2.1.3 |               egészen emberi legyen; õ az, aki "fejlõdik bölcsességben,
517 2. 2.1.3 |             Így növekszik egyre inkább az Atyától reá bízott küldetés
518 2. 2.1.4 |                mód, ami a Szentírásban az üdvösségre vonatkozik, felvétetik
519 2. 2.1.4 |             feltámadása által belépett az Emberfia dicsõségébe (ApCsel
520 2. 2.1.4 |              hûséges "Tanú" (Jel 1,5), az igazi "Pásztor" (Jn 10,1;
521 2. 2.1.4 |         Pásztor" (Jn 10,1; vö. Ez 34), az új szövetség "Közvetítõje",
522 2. 2.1.4 |                Zsid 8,1-10,18); végül "az Elsõ és az Utolsó" (Jel
523 2. 2.1.4 |              10,18); végül "az Elsõ és az Utolsó" (Jel 1,17), amely
524 2. 2.1.4 |                1,17), amely kifejezést az Ószövetségben egyedül Istenre
525 2. 2.1.4 |          elismerjük, hogy õ a Messiás, az Úr és Isten Fia (Róm 8,29;
526 2. 2.2.1 |                 vö. 1.3; Jn 20,19-29). Az apostolok egyáltalán nem
527 2. 2.2.1 |                hogy "valóban feltámadt az Úr" (Lk 24,34). ~b) Ahogy
528 2. 2.2.1 |              elméjüket, hogy megértsék az Írásokat" (Lk 24,32.35).
529 2. 2.2.1 |              1Kor 15,4-8); szavuk lett az alap, amire az elsõ közösség
530 2. 2.2.1 |             szavuk lett az alap, amire az elsõ közösség hite épült.
531 2. 2.2.1 |                24,44), és látható volt az is, hogyan teljesedtek be
532 2. 2.2.1 |              41); Mk 16,12-14) azoknak az eseményeknek a jelentését
533 2. 2.2.1 |                  ugyanennek a Léleknek az eljövetele a tanítványokra
534 2. 2.2.1 |                3,6 stb.). Ettõl kezdve az apostoli igehirdetés magját
535 2. 2.2.1 |               maga Jézus is, akiben ez az ország megkezdõdött (vö.
536 2. 2.2.1 |                19,8 stb.): Jézus, akit az apostolok ismertek halála
537 2. 2.2.2 |               vö. 10,44). Ez valójában az Új Szövetség különleges
538 2. 2.2.2 |              különleges ajándéka volt. Az elõzõ szövetség által a
539 2. 2.2.2 |         törvény Isten népének adatott; az új által Isten Lelke áradt
540 2. 2.2.2 |              16; vö. Mt 3,11 és párh.) az apostolok megkapták a lelkesedést
541 2. 2.2.2 |           ApCsel 2,23-26; 10,39 stb.), az Isten szavának nagyhatású
542 2. 2.2.2 |         parrhésia, ApCsel 4,29.31), és az Úr Jézus nevében való csodatételre (
543 2. 2.2.2 |                hívõk közössége. Késõbb az egyház, amely "a Szentlélekben"
544 2. 2.2.2 |            határáig" (ApCsel 1,8). ~b) Az evangéliumi hagyományokat
545 2. 2.2.2 |             meg kell tanulnunk keresni az illetõ evangelista krisztológiáját.
546 2. 2.2.2 |             találunk a Zsidó levélben, az 1.Péter-levélben, a Jelenések
547 2. 2.2.2 |               Péter-levélben, bár ezek az írások eltérõ kidolgozottságot
548 2. 2.2.2 |               alakját, aki beteljesíti az Ószövetséget. Némelyikük
549 2. 2.2.2 |        kimerítõ traktátust a "Krisztus az Úr, a Közvetítõ és a Megváltó"
550 2. 2.2.2 |                és a Megváltó" témáról. Az újszövetségi szerzõk, éppen
551 2. 2.2.2 |            fogadja el könnyebben, mert az alkalmasabbnak tûnik Krisztus
552 2. 2.2.2 |              jelentésének kifejezésére az adott mentalitás vagy kultúra
553 2. 2.2.2 |               a tanúságok alkotják azt az egyetlen evangéliumot, amit
554 2. 2.2.2 |           Egyik sem utasítható el azon az alapon, hogy másodlagos
555 2. 2.2.2 |                bármit is elvetünk.  d) Az újszövetségi szerzõk által
556 2. 2.2.2 |              származnak. Mégis, amikor az evangéliumi üzenet érintkezésbe
557 2. 2.2.2 |           tanításokkal és vallásokkal, az apostoli kor lelkipásztorai
558 2. 2.2.2 |             Ezzel azonban megnyitották az utat a késõbbi korok teológusai
559 2. 2.2.2 |          jellegzetes nyelvét, hogy így az evangélium helyes és átfogó
560 2. 2.3   |                        2.2.3 Krisztus, az üdvösség Közvetítõje ~
561 2. 2.3.1 |           marad mindörökké (Mt 28,20). Az egyház, amelynek egész élete
562 2. 2.3.1 |           egyház, amelynek egész élete az Úr Krisztusból fakad, ezt
563 2. 2.3.1 |        mélységeit és megismertetni azt az emberiséggel. Ez azonban
564 2. 2.3.1 |             szerint" (Ef 4,12-13). Így az egyház, amely a világban
565 2. 2.3.1 |            szilárd reménnyel igyekszik az Úr dicsõséges eljövetele
566 2. 2.3.1 |             eljövetele felé. Ez a vágy az imádságban fejezõdik ki,
567 2. 2.3.1 |         fejezõdik ki, különösen amikor az Úr kínszenvedését és feltámadását
568 2. 2.3.1 |               20; vö. 1Kor 16,22). ~b) Az egyház dolga, hogy hitelesen
569 2. 2.3.1 |                jelenlétét és mûködését az emberi történelem különféle
570 2. 2.3.1 |          különféle helyzeteiben. Ezért az egyháznak törekednie kell
571 2. 2.3.1 |              egyháznak törekednie kell az "idõk jeleinek" felismerésére,
572 2. 2.3.1 |            jeleinek" felismerésére, és az evangélium fényében értelmeznie
573 2. 2.3.1 |               Spes 4). Ennek érdekében az evangélium szolgáinak és
574 2. 2.3.1 |               a "próbának" (1Jn 4,1). ~Az igaz hit a Krisztusba, Isten
575 2. 2.3.1 |                jött el" (1Jn 4,2), aki az Atya nevét kinyilatkoztatta
576 2. 2.3.1 |            Atya nevét kinyilatkoztatta az embereknek (Jn 17,6), aki "
577 2. 2.3.1 |          dicsõséges eljövetelét várjuk az idõk végén (1Pét 3,22).
578 2. 2.3.1 |                idõk végén (1Pét 3,22). Az a krisztológia, amely nem
579 2. 2.3.1 |               vallja mindezeket, eltér az apostoli hagyománytól, amely
580 2. 2.3.1 |          Demonstratio apostolica 3.): "az igazság szabálya", amelyet
581 2. 2.3.1 |            minden egyházban megõriztek az apostoli utódlás által (
582 2. 2.3.1 |    segítségével kell megkülönböztetni. Az egyházat Isten Lelke vezérli
583 2. 2.3.1 |           vezérli útjain. De, akárcsak az egyes hívek (Róm 8,14), "
584 2. 2.3.1 |            senki sem mondhatja: "Jézus az Úr" (1Kor 12,3). Ugyanez
585 2. 2.3.1 |             szavai" be nem teljesednek az egyházban (Dei Verbum 8). ~
586 2. 2.3.1 |            Lélek által támasztotta fel az Atya Jézust halottaiból (
587 2. 2.3.1 |       egyesülnek vele, amely részt kap az õ életébõl és a Szentlélek
588 2. 2.3.1 |     megkeresztelt embert: így épül fel az egyház (Ef 4,16). Krisztus
589 2. 2.3.1 |             ereje" által (Ef 4,16). Ez az "új teremtmény" (2Kor 5,
590 2. 2.3.1 |               megosztott. Kiengeszteli az embereket egymással (Ef
591 2. 2.3.1 |          akinek azok ellenségei lettek az engedetlenség által (2Kor
592 2. 2.3.1 |               Róm 5,10; Kol 1,21), sõt az egész világegyetemmel, ahol
593 2. 2.3.1 |                 ahol Krisztus legyõzte az emberiséget elnyomó Gonosz
594 2. 2.3.2 |        teljesnek" kell mondanunk, mert az ember testi létére is kiterjed (
595 2. 2.3.2 |             Kol 2,11-12) a keresztség, az eukarisztia (vö. 1Kor 10,
596 2. 2.3.2 |               szentsége, amelyet közöl az egyházzal, átárad a keresztények
597 2. 2.3.2 |           amelyet Krisztus indított el az emberek között, meghirdetve
598 2. 2.3.2 |              Mivel Jézust azért küldte az Úr, hogy a szegényeknek
599 2. 2.3.2 |                a szegényeknek hirdesse az evangéliumot, a foglyoknak
600 2. 2.3.2 |      foglyoknak a szabadulást, és hogy az elnyomottaknak meghozza
601 2. 2.3.2 |    felszabadításnak ezt a szolgálatát. Az egyház így készül Krisztus
602 2. 2.3.2 |               alá vet és önmagát pedig az Atyának veti alá, "hogy
603 2. 2.3.2 |                15,28). E cél érdekében az egyház most tagjai révén
604 2. 2.3.2 |                keresztül mûködik, hogy az evangélium szelleme átjárhassa
605 2. 2.3.2 |            kegyelmét. Õ, aki "leszállt az alsó földi tájakra" és "
606 2. 2.3.2 |               33). Ezért õt követve és az õ kegyelmétõl indíttatva
607 2. 2.3.2 |               fölött, amíg el nem jön "az új ég és az új föld, az
608 2. 2.3.2 |                el nem jön "az új ég és az új föld, az igazságosság
609 2. 2.3.2 |                az új ég és az új föld, az igazságosság hazája" (2Pét
610 2. 2.3.2 |        Üdvözítõ mûve így teljesedik be az örökkévalóságban, melyet
611 2. 2.3.2 |              22), amióta elõször hívta az embert, és amelytõl az ember
612 2. 2.3.2 |           hívta az embert, és amelytõl az ember elfordult, egészen