Part.Chapter.Paragraph.Number
1 El | kapott feladatot, hogy helyes és megfelelõ módon segítse
2 El | biblikus tanulmányokat, és értékes segítséget nyújtson
3 El | megértésének elõsegítésére és a lelkipásztorok munkájának
4 El | azok eltérõ irányulásaira és különbözõ módszereire, nem
5 El | a szentírási tanúság - és a Krisztusban Istentõl adott
6 El | már adott ajándékokról, és Isten népének az eljövendõ
7 El | a názáreti Jézus szavait és tetteit illetõen, melyeket
8 El | kifejezetten exegetikai, irodalmi és történeti kutatás tárgyának
9 El | ezért viseli a Szentírás és krisztológia címet. ~Azt
10 El | érdeklõdés Jézus Krisztus és az õ szerepe iránt? A publikált
11 El | publikált tanulmányokból és írásokból az derül ki, hogy
12 El | problémát sokféleképpen kezelik és többféle megoldást kínálnak
13 El | nyújtani a lelkipásztoroknak és a híveknek a következõ két
14 El | krisztológiai irányzatokat, és kiemeli jelentõségüket,
15 El | a tanúságát az üdvösség és a Messiás várásáról, hogy
16 El | megelõzõ hátterével együtt, és így megmutassuk, hogyan
17 El | ezeknek a várakozásoknak és ígéreteknek a beteljesedése
18 1. 1 | vagy kronológiai rendhez, és megemlítjük néhány szerzõ
19 1. 1.1.1 | zsinati megfogalmazásokkal és az egyházatyák írásaival -
20 1. 1.1.1 | kalkedóni zsinat /451/, II. és III. konstantinápolyi zsinat /
21 1. 1.1.1 | konstantinápolyi zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (
22 1. 1.1.1 | konstantinápolyi zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (Orange-i
23 1. 1.1.1 | 529/, trentói zsinat 5. és 6. ülésszaka /1546 és 1547/)
24 1. 1.1.1 | 5. és 6. ülésszaka /1546 és 1547/) traktátus. ~
25 1. 1.1.2 | vizsgálnak, pl. Krisztus "tudása" és személyiségének fejlõdése (
26 1. 1.2.1 | nemcsak az egyházatyák és a középkori teológusok mûveire
27 1. 1.2.1 | definíciókat is annak a történelmi és kulturális összefüggésnek
28 1. 1.2.2 | kulturális kontextusát és nyelvezetét kritikai vizsgálat
29 1. 1.2.2 | megkülönböztethetõ a definíciók tárgya és a formulák, melyekkel helyesen
30 1. 1.2.2 | könnyen elveszíthetik erejüket és hatékonyságukat egy másik
31 1. 1.2.3 | Jézus Krisztus "egyedi" és "egyedülálló emberi természetérõl"? ~
32 1. 1.3 | 1.1.3 Krisztológia és történeti kutatás ~Ismét
33 1. 1.3.2 | a "történeti módszer" új és fontos vonásokkal gazdagodott.
34 1. 1.3.2 | bizonyos pontján játszódtak le, és ezért teljességgel nem rekonstruálhatók.
35 1. 1.3.2 | velük kapcsolatos nyomokra és tanúságokra (monumenta et
36 1. 1.3.2 | azok cselekvõit írja le, és ez még nem jelent elõítéletet
37 1. 1.3.2 | viszonyban õ is vizsgálja és bírálja önmagát, mégis ritkán
38 1. 1.3.3 | történészre is - életének és halálának jelentése miatt,
39 1. 1.3.3 | objektív" módon tanulmányozni és bemutatni Jézus emberi valóságát,
40 1. 1.3.3 | hõsnek, vagy hogy Messiásként és Isten Fiaként való elismerését
41 1. 1.4 | 1.1.4 Krisztológia és vallástörténelem ~
42 1. 1.4.1 | szerint, Jézus, a Messiás és Isten Fia evangéliumáig,
43 1. 1.4.2 | nagy fejlõdésen ment át, és új lendületet kaptak a régi
44 1. 1.4.2 | feltárása, az egyiptomi és az ékírásos szövegek megfejtése
45 1. 1.4.2 | Otto, Das Heilige, 1916), és hogy nagyon különbözõ elemekbõl
46 1. 1.4.3 | Izrael vallásának eredetét és fejlõdését, másrészt pedig
47 1. 1.4.3 | keletkezett, aki zsidó volt és egy hellenista világban
48 1. 1.4.3 | amelyet átjárt a szinkretizmus és a gnoszticizmus. R. Bultmann
49 1. 1.5.1 | mélyen gyökerezik hazájában és népének hagyományában. A
50 1. 1.5.1 | párhuzamot idéznek az Újszövetség és a zsidó szerzõk írásai között (
51 1. 1.5.1 | Újabban a kumráni irodalom és a Pentateuchus õsi palesztinai
52 1. 1.5.1 | kérdést ismét nyitottá tett és ösztönzést adott a kutatásnak
53 1. 1.5.1 | pontosabban írhassa le, és ne hanyagoljon el semmit
54 1. 1.5.2 | közvetlenül Jézus személyének és a kereszténység eredetének (
55 1. 1.5.2 | pl. P. Lapide), tanítása és a rabbinikus hagyományok
56 1. 1.5.2 | hagyományok kapcsolatát, és üzenete szokatlan, prófétai
57 1. 1.5.2 | összekapcsolódott a zsinagóga és a templom vallásos életével.
58 1. 1.5.2 | történészek (Y. Yadin stb.) és a keresztény hittõl egészen
59 1. 1.5.3 | személyiségének bizonyos vonásait, és olyan tanítót talált benne,
60 1. 1.5.4 | nyilvánvaló bevezetõjét és szükséges feltételét jelentik
61 1. 1.5.4 | megértsük személyiségét és azt a szerepet, amit a korai
62 1. 1.5.4 | párbeszédet kezdeni a zsidók és keresztények között, minden
63 1. 1.6 | 1.1.6 Krisztológia és üdvtörténelem ~
64 1. 1.6.1 | ahhoz, amit az egyházatyák és a középkori teológusok az "
65 1. 1.6.1 | Szentírásnak a szövetét, és a történelem így értett "
66 1. 1.6.2 | összekapcsolva azokat tetteivel és magatartásával, vagy pedig
67 1. 1.6.2 | feltámadásának tényébõl indul ki, és ezt tartja az egész történelem
68 1. 1.6.2 | ilyen módon. Jézus életének és mûködésének tárgyalása õnála
69 1. 1.6.2 | üdvösséget hozott nekik, és feltámadásában Isten megerõsítette
70 1. 1.6.2 | ígéreteket, amikor Jézus halálát és feltámadását hirdeti. A
71 1. 1.6.2 | Isten Fia emberi büntetést és halált vett magára, és váratlan
72 1. 1.6.2 | büntetést és halált vett magára, és váratlan módon ezeket tette
73 1. 1.6.2 | Jézus osztozott a bûntõl és szenvedéstõl sújtott emberiséggel,
74 1. 1.6.2 | társadalmi életükben (szociológia és politika). A megváltás teológiája
75 1. 1.7 | 1.1.7 Krisztológia és antropológia ~E cím alá
76 1. 1.7 | amelyeket a 19. században és a 20.sz. elsõ felében vitattak
77 1. 1.7 | változáson is keresztülmentek, és ezek hatással voltak a krisztológiai
78 1. 1.7.1 | mint az emberi történelem és az egész világegyetem egységesítõ
79 1. 1.7.1 | fogva. Ezért az õ születése és feltámadása révén az egész "
80 1. 1.7.2 | a megismerés, a szeretet és a szabadság. Az egzisztenciának
81 1. 1.7.2 | megvalósuljon a tökéletes képmás és az emberiség célja, amely
82 1. 1.7.3 | kereszténység, a más világvallások és a humanizmus különbözõ formái
83 1. 1.7.3 | vette magára Jézus Isten és az emberiség ügyét, a halálához
84 1. 1.7.3 | életmódot, amelyet õ elindított és megkezdett, és amely szüntelenül
85 1. 1.7.3 | elindított és megkezdett, és amely szüntelenül árad az
86 1. 1.7.4 | tapasztalatát, hogy kapcsolatot és összefüggést állít fel Jézus
87 1. 1.7.4 | állít fel Jézus tapasztalata és a közös emberi tapasztalat
88 1. 1.7.4 | halál feletti gyõzelme jelét és az üdvösség zálogát mindazoknak,
89 1. 1.8 | értelmezésben, amelyet az egzegéta és teológus R. Bultmann terjesztett
90 1. 1.8.2 | maradni hûséges kereszténynek, és egy valóban teo-lógiai feladatot
91 1. 1.8.2 | tartalmazza a Húsvét üzenetét, és erre kell válaszolni a "
92 1. 1.8.2 | biztosan bejusson egy új és teljességgel "autentikus"
93 1. 1.8.2 | amennyiben a "szabadság" feladata és tette, amely által az ember
94 1. 1.8.3 | található krisztológiai és szótériológiai kifejezésekhez
95 1. 1.8.4 | kortársaihoz, M. Dibeliushoz és K.L. Schmidthez hasonlóan - ,
96 1. 1.8.4 | klasszikus irodalomkritikán, és a szövegek kialakulását
97 1. 1.8.4 | a kapcsolatot e szövegek és az "õskeresztény közösség"
98 1. 1.8.4 | élete között az élethelyzet és a funkció (Sitz im Leben)
99 1. 1.8.4 | Leben) meghatározásával, és így jól kivehetõen elénk
100 1. 1.8.4 | krisztológia eredetében és kiindulásában magát Jézust
101 1. 1.9 | 1.1.9 A krisztológia és a társadalmi törekvések ~
102 1. 1.9.1 | Szentírás több - teológus és egyéb - "olvasója" a társadalmi
103 1. 1.9.2 | képviselõi egy bizonyos remény és "praxis" alapját "Krisztus,
104 1. 1.9.2 | Hiszen az emberek társadalmi és politikai felszabadítása
105 1. 1.9.2 | szegények ügyéért szállt síkra, és felkelt a hatalom visszaélései
106 1. 1.9.3 | elvét" (E. Bloch) keresi, és Jézus "praxisában", amely
107 1. 1.9.4 | társadalmi jelenségeknek és emberi viszonyokban azt
108 1. 1.9.4 | módszerével tanulmányozzák, és kifejtik ezek materialista
109 1. 1.9.4 | ezt a módszert az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására,
110 1. 1.9.5 | kiindulópontját nyújtja nekik, és ezt a cselekvési módot be
111 1. 1.9.5 | világba, új módszerekkel és eszközökkel. Ezek az értelmezési
112 1. 1.9.5 | teológiában a megváltás és a társadalmi etika tanításának
113 1. 1.9.6 | teológiára irányul. Társadalmi és politikai kérdések érdeklik,
114 1. 1.9.6 | politikai kérdések érdeklik, és különösen a szegény és elnyomott
115 1. 1.9.6 | és különösen a szegény és elnyomott rétegeknek szeretnének
116 1. 1.9.6 | kínálni, amely valóságos és megvalósítható: Krisztus
117 1. 1.10.1| szintézishez. A názáreti Jézus és a hit Krisztusa két olyan
118 1. 1.10.1| csak a hitben fedezhetõ fel és tehetõ nyilvánvalóvá (K.
119 1. 1.10.2| reflexió, a történeti kutatás és az emberi felszabadításban
120 1. 1.10.2| amely elkerüli az idealisták és materialisták túlságosan
121 1. 1.11 | 1.1.11 "Alulról" és "felülrõl" induló krisztológiák ~
122 1. 1.11.1| hogy a Jézus szavaiban és emberi tapasztalatában implicit
123 1. 1.11.1| bizonyos folyamatosságot alkot és mélységes egységet mutat
124 1. 1.11.2| azonos megközelítéseket és következtetéseket képviselnek,
125 1. 1.11.2| kortársainak bemutatkozott és ahogyan megértethette magát (
126 1. 1.11.2| azok értették Jézus életét és személyét, akik feltámadottként
127 1. 1.11.2| kijelentésekkel összhangban van, és ezt a krisztológia szerves
128 1. 1.11.2| beszédmódot alkalmaznak, és amikor azt állítják a Szentírásról,
129 1. 1.11.3| közelítik meg ezek az egzegéták és teológusok Jézus egyedülálló
130 1. 1.11.3| zsidó neveltetés mûvelte és alakította, és ennek pozitív
131 1. 1.11.3| neveltetés mûvelte és alakította, és ennek pozitív értékeit Jézus
132 1. 1.11.3| Istennel való viszonyára és az emberekért teljesítendõ
133 1. 1.11.3| b) Ezek az egzegéták és teológusok azonban mégsem
134 1. 1.11.3| a spekuláció veszélyét, és túl keveset, vagy túl sokat
135 1. 1.11.3| állítsanak. Ehelyett tisztelettel és körültekintõen bánnak személyiségének
136 1. 1.11.3| meghatározni, bár szavai és mondásai által bepillantást
137 1. 1.11.4| mûveikben ezek az egzegéták és teológusok közösek abban,
138 1. 1.11.4| hogy közvetítõ legyen Isten és ember között. Ha olyan ember
139 1. 1.11.4| lenni, aki "egészen szabad" és "másokért él", akkor ez
140 1. 1.11.4| lehetséges, mert szabadsága és önátadása nem másból fakadt,
141 1. 1.11.4| egységébõl, mivel különleges és egészen egyedülálló módon
142 1. 1.11.4| fordulni. A Jézus tudásáról és preegzisztenciájáról szóló
143 1. 2 | különbözõ módszerek kockázatai és korlátai A fent leírt módszerek
144 1. 2 | szentírási szövegekre épül, és felmutat elõnyös és ösztönzõ
145 1. 2 | épül, és felmutat elõnyös és ösztönzõ vonásokat is. Ha
146 1. 2.1.1 | megfogalmazása inkább a patrisztika és a középkor teológusainak
147 1. 2.1.1 | forrása kevésbé lenne pontos és kevésbé felelne meg egy
148 1. 2.1.2 | olykor teológiai jellegû, és a kor irodalmi szokásaihoz
149 1. 2.2 | kísérlete, amely a teológusok és a zsinatok nyelvezetének
150 1. 2.2.1 | egyház alapvetõ tapasztalata és az egyház késõbbi tapasztalata
151 1. 2.2.1 | szükséges megkülönböztetéseket és elemzéseket nem szabad a
152 1. 2.2.2 | korunkra jellemzõ gondolkodási és beszédmódoknak, ami oda
153 1. 2.2.2 | egészében vett szemlélete és a benne alkalmazott különbözõ
154 1. 2.3 | jelentõséggel bírnak a múlt népeinek és eseményeinek megértésében,
155 1. 2.3 | eseményeinek megértésében, és a názáreti Jézusra is mindenképpen
156 1. 2.3 | történeti kutatás annak a kornak és helynek a körülményeirõl
157 1. 2.3 | szóló tanúságokat befogadták és átadták (vö. 1.1.3). ~
158 1. 2.3.1 | Ennek a hitnek az eredete és folyamatos növekedése Jézus
159 1. 2.3.2 | a zsidó közösségek hite és a keresztény egyház hite
160 1. 2.3.2 | Mózes törvénye, a próféták és a zsoltárok alapján" (Lk
161 1. 2.3.2 | Lk 24,44) vallott hite és a feltámadt Krisztussal
162 1. 2.3.2 | folyamatosság az apostolok Ábrahám és Mózes Istenérõl szóló vallásos
163 1. 2.3.2 | hitvallása között a Húsvét elõtt és után. Együtt éltek a "történeti
164 1. 2.5.1 | kutatások az õ zsidó hátterére és vonásaira helyezik a hangsúlyt.
165 1. 2.5.1 | leghûségesebb a Törvény és a Próféták hagyományához?
166 1. 2.5.1 | római hatóságok kivégeznek, és aki összeütközésbe került
167 1. 2.5.2 | azok a viták, amelyek Jézus és a szigorúbb fegyelmet követelõ
168 1. 2.5.2 | Istennel való kapcsolatot, és elhozta népének "az Írások
169 1. 2.6.1 | modern latin nyelvekben és angolban a "history" szónak
170 1. 2.6.1 | mint "történeti személyrõl" és ha az "üdvösség történetérõl"
171 1. 2.6.1 | különbséget tesz a Historie és a Geschichte között; de
172 1. 2.6.1 | hogy a krisztológiát igazi és helyes távlatba helyezzük.
173 1. 2.6.1 | sugallja, hogy a történész és a teológus egyaránt legyen
174 1. 2.6.1 | legyen nyitott az élõ hit és a "hit döntése" iránt, amelyek
175 1. 2.6.2 | kijelölt tanúk részesültek, és erõsíti valószínûségét a
176 1. 2.6.2 | valószínûségét a nyitva és üresen talált sír ténye.
177 1. 2.6.3 | magára földi élete során, és azok között, amelyeket az
178 1. 2.6.3 | az emberiség felõl nézve, és a viszonyt kifejezõ címek
179 1. 2.6.3 | fejezik ki, akinek õ Igéje és egyszersmind Fia is. Ennek
180 1. 2.6.3 | Jézus szokásait, tetteit és magatartását legalább annyira
181 1. 2.6.4 | az eszkatológia felé tart és hogy ebbõl remény fakad
182 1. 2.7 | emberi személyt létezésében és történelmében alkotják.
183 1. 2.7.1 | történelmi fejlõdésében, és így Jézus személyét és az
184 1. 2.7.1 | és így Jézus személyét és az egyház alapítását pontosan
185 1. 2.7.1 | tárgyalható-e a rossz kérdése és Jézus halálának megváltó
186 1. 2.7.1 | gyõznie? A Jézus személyérõl és az Újszövetség krisztológiájáról
187 1. 2.7.2 | tegyenek a bibliakritika és az újszövetségi krisztológiák
188 1. 2.7.3 | leélt életét, cselekvésének és igehirdetésének módját,
189 1. 2.7.3 | önmagáról alkotott öntudatát és küldetésének teljesítését,
190 1. 2.7.3 | halálára elõretekintett és amilyen értelmet adhatott
191 1. 2.7.3 | feltámadásába vetett hit eredetét és halálának értelmezési módjait
192 1. 2.7.3 | egyházban, a krisztológia és a szótériológia fokozatos
193 1. 2.7.3 | irányuló új elmélkedéssel és a Jézus szavainak és tetteinek
194 1. 2.7.3 | elmélkedéssel és a Jézus szavainak és tetteinek mélyebb átelmélkedésével -
195 1. 2.7.3 | fogva mintegy csíraszerûen és implicit módon jelen volt.
196 1. 2.7.4 | folyamatosságot állapítsunk meg Jézus és a keresztények tapasztalata
197 1. 2.7.4 | hipotézisek nélkül, hogyan és milyen értelemben ismerték
198 1. 2.7.4 | tanítványainak kezdeti hite és reménye azzá a szilárd meggyõzõdéssé,
199 1. 2.7.4 | el oda, hogy személyének és Isten és emberek közti közvetítõ
200 1. 2.7.4 | hogy személyének és Isten és emberek közti közvetítõ
201 1. 2.7.4 | képének fogadják el, a benne és általa végbement kinyilatkoztatásnak.
202 1. 2.8 | egzegézis, a teológiai kutatás és az élõ hit szoros kapcsolatát.
203 1. 2.8 | közösségekben gyakoroltak - és következésképpen a mai egyházban
204 1. 2.8 | gyakorolhatnak. Mégis, sok egzegéta és teológus, különbözõ felekezeti
205 1. 2.8 | megközelítésnek a korlátaira és hiányosságaira. ~
206 1. 2.8.1 | létezésével, aki zsidó volt, és önmagában betöltötte a törvényt (
207 1. 2.8.2 | célja Krisztus kilétének és szerepének meghirdetése,
208 1. 2.8.3 | Ha Krisztus feltámadását és felmagasztaltatását csupán
209 1. 2.9.1 | társadalmi tényeket gazdasági és politikai alapon elemzi.
210 1. 2.9.1 | van. Ez a kutatási módszer és a hozzá kapcsolódó "praxis",
211 1. 2.9.1 | kritikátlanul fogadják el, és ezáltal a Szentírás Istene
212 1. 2.9.1 | Krisztus helyes értelmezését és végsõ soron magának az emberségnek
213 1. 2.9.1 | emberségnek a megértését és felfogását. ~
214 1. 2.9.2 | praxisát" veszik tekintetbe, és többé-kevésbé önkényesen
215 1. 2.9.2 | lévén a római birodalom és a helyi kormányzók alávetettjei,
216 1. 2.9.3 | más, korunkhoz jobban illõ és hatékonyabb eszközökkel
217 1. 2.10 | azt választják alapelvül, és nem ok nélkül, hogy ne függjenek
218 1. 2.10 | egzegetikai tanulmányok pontosabb és jobban meghatározott helyet
219 1. 2.10 | tanulmányozásában, amely kezdettõl fogva és egész fejlõdése során végsõ
220 1. 2.10.2| könyvek keletkezési ideje és ki a szerzõje, hogyan és
221 1. 2.10.2| és ki a szerzõje, hogyan és milyen szakaszokban történt
222 1. 2.10.2| történt a szerkesztésük, és hogyan fejlõdött a krisztológiai
223 1. 2.10.2| nyitott a vizsgálódások elõtt, és nemcsak jogos, de szükséges
224 1. 2.10.2| nemcsak jogos, de szükséges és gyümölcsözõ is a krisztológia
225 1. 2.10.3| megértéséhez, hogy milyen nagy és egyedülálló a fontossága
226 1. 2.10.3| elmúlt két évszázad régészeti és néprajzi felfedezései, még
227 1. 2.10.3| venni preegzisztenciáját, és el kell ismerni róla, hogy
228 1. 2.10.3| hogy õ Isten Bölcsessége és Isten Igéje (vö. a János-prológust),
229 1. 2.10.3| János-prológust), a teremtés szerzõje és példája, valamint az emberi
230 1. 2.10.4| melyet a Szentlélek vezet, és a társadalmak, amelyekben
231 1. 3 | ezek a kockázatok, korlátok és bizonytalanságok? ~A bemutatott
232 1. 3.1 | volt a helye Izraelben, és milyen új ágat oltottak
233 1. 3.1 | kánon", a keresztény hit és élet normája. Bár a zsidókat
234 1. 3.1 | normája. Bár a zsidókat és keresztényeket mélyreható
235 1. 3.2 | amit kinyilatkoztatása és megváltása hozott az embereknek.
236 1. 3.2 | mélyítettek el, majd Isten Országa és a Messiás várásában. Ezek
237 1. 3.2 | várásában. Ezek az ígéretek és ez a várakozás pedig beteljesült
238 1. 3.2 | beteljesült Jézusban, a Messiásban és Isten Fiában. A Szentírás
239 1. 3.2 | amelyet az egyházatyák és a középkori teológusok többször
240 1. 3.2 | megfelelõ módszerekkel olvasták és értelmezték. A mi korunk
241 1. 3.2 | kezünkbe, de használatuk célja és módja a mi esetünkben is
242 1. 3.3 | haladjanak kutatásukban és vizsgálódásukban a mai egzegetikai
243 1. 3.3 | szentírásolvasásuk "teológiai", és kétes úton indulnának el.
244 1. 3.3 | tárgyaljuk: 1. Az üdvösség és az üdvözítõ ígérete és várása
245 1. 3.3 | üdvösség és az üdvözítõ ígérete és várása az Elsõ Szövetségben,
246 1. 3.3 | Ezeknek az ígéreteknek és várakozásoknak a beteljesülése
247 2. 1 | fejezet ~Isten üdvözítõ tettei és a messiási remény Izraelben~
248 2. 1 | messiási remény Izraelben~Jézus és az elsõ keresztény közösség
249 2. 1 | Isten üdvözíteni akarja õt és ismeri útjait. Az Isten
250 2. 1 | ismeri útjait. Az Isten és népe közötti kapcsolatnak
251 2. 1 | tehát szilárd alapon áll, és fontossága megérdemli, hogy
252 2. 1 | minden más istentõl különbözõ és aki Izrael reményének alapja;
253 2. 1 | megtartása, valamint Isten és az emberiség közösségre
254 2. 1 | keresztény közösség hallgatott és amelyet az elérkezett Krisztus
255 2. 1.1 | 2.1.1 Isten és a róla adott kinyilatkoztatás
256 2. 1.1.1 | õket a dolgok szépsége, és ennek a világnak az erõit
257 2. 1.1.1 | hívja Ábrahámot (Ter 12,1-3) és utódokat ad neki, akik az
258 2. 1.1.1 | MTörv 7,8). Ábrahámban és utódaiban áldást nyer majd
259 2. 1.1.1 | üdvösségüket (Iz 45,22-25), és egyedül Õrá építik reményüket (
260 2. 1.1.2 | Izraelnek, mint a történelem Ura és Irányítója (Ámosz 1,32,16;
261 2. 1.1.2 | 16; Iz 10,5k). Õ az "Elsõ és Utolsó", és rajta kívül
262 2. 1.1.2 | Õ az "Elsõ és Utolsó", és rajta kívül nincs isten,
263 2. 1.1.2 | sorsáról (Kiv 15,18; Iz 52,7) és az Õ eljövendõ királyságáról (
264 2. 1.1.2 | urakat magának (1Sám 8,1-9) és végül megtapasztalta az
265 2. 1.1.2 | mindörökre "hûséges, igazságos és egyenes" (MTörv 32,4), "
266 2. 1.1.2 | MTörv 32,4), "jóságos és irgalmas... hosszantûrõ
267 2. 1.1.2 | irgalmas... hosszantûrõ és gazdag kedvességben és hûségben" (
268 2. 1.1.2 | hosszantûrõ és gazdag kedvességben és hûségben" (Kiv 34,6). ~Az
269 2. 1.1.2 | megvallása (vö. Kiv 3,12-15), és egyúttal meghatározza a
270 2. 1.2 | 2.1.2 Isten és emberiség: ígéretek és szövetség ~
271 2. 1.2 | Isten és emberiség: ígéretek és szövetség ~
272 2. 1.2.1 | bírákat" (Bír 2,16-18), és a királyokat (2Sám 7,8-16).
273 2. 1.2.1 | Józs 24,8-13; 2Sám 7,10) és végül elhozni az üdvösséget (
274 2. 1.2.1 | átadni népének parancsait és törvényeit (Ter 18,19; Kiv
275 2. 1.2.1 | Ezeknek a parancsoknak és törvényeknek a megtartása
276 2. 1.2.1 | embertársainak személye és vagyona iránt (Kiv 20,3-
277 2. 1.2.1 | 21,2k; Lev 19). Az ígért és megadott föld, valamint
278 2. 1.2.1 | elhatározott kötelék létesül közte és az emberek között. ~Ez a
279 2. 1.2.1 | emberek között. ~Ez a nép és vezetõi természetesen szabadon
280 2. 1.2.1 | Iz 1,22-23; Jer 5,1k), és így megszegjék az Istennel
281 2. 1.2.1 | igazságtalanság révén (Jer 22,13-17) és a szövetség megszegésével (
282 2. 1.2.1 | Jer 31,31-34), amely örök és felbonthatatlan lesz (Jer
283 2. 1.3 | többszöri megszegése okozott és aminek õk is tanúi voltak,
284 2. 1.3 | aminek õk is tanúi voltak, és amely miatt Isten elítélte
285 2. 1.3 | népének, határtalan szeretete és hosszantûrése miatt (Ám
286 2. 1.3 | 2Sám 8,15), egyenlõséget és igazságot szolgáltat, különösen
287 2. 1.3 | ország legszegényebbjeinek és a leginkább kiszolgáltatottaknak (
288 2. 1.3 | buzgóságát" népe iránt (Iz 9,6) és biztosítja a kezdettõl fogva
289 2. 1.3 | megtisztul, ismét helyreáll, és ott Isten a templomában
290 2. 1.3 | lakik az Úr" (Ez 48,35); és falait "Üdvösségnek", kapuit "
291 2. 1.3 | mert Sionról jön a törvény és az igazságosság, hogy a
292 2. 1.3 | kiáradjék (Iz 2,1-5; Mik 4,1-4); és egyedül YHWH-ben találnak
293 2. 1.4.1 | Isten az, aki megmenti népét és az egész emberi nemet; de
294 2. 1.4.1 | 1Kir 11,11; 2Kir 22,2), és gondoskodnia kell arról,
295 2. 1.4.1 | kell arról, hogy egyenlõség és igazságosság legyen az egész
296 2. 1.4.1 | a szegények, az özvegyek és az árvák javára (Iz 11,3-
297 2. 1.4.1 | akkor tud a király békét és szabadságot biztosítani
298 2. 1.4.1 | funkciójában megszenteli önmagát és az egész izraelita közösséget,
299 2. 1.4.1 | ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi Izrael kötelességét
300 2. 1.4.1 | vezetõ hûtlenségét vallási és politikai dolgokban (1Kir
301 2. 1.4.1 | tiszteletet kapjanak személyükben és tulajdonukban, a Sínai szövetség
302 2. 1.4.1 | ez a megtérés ingatagnak és törékenynek látszik (Oz
303 2. 1.4.1 | egyszerre Isten ajándékaként és jóságának megnyilvánulásaként (
304 2. 1.4.1 | bölcsnek kell összegyûjtenie és a kinyilatkoztatás fényében
305 2. 1.4.1 | emberek különféle egyéni és társadalmi tapasztalatait,
306 2. 1.4.1 | nemzedékeknek, kívánandó és elérendõ célként (Péld 1-
307 2. 1.4.1 | tanácsait (Iz 5,21; 29,13-14), és általuk vezettetve még véthet
308 2. 1.4.1 | emberiség számára boldogságot és jólétet szerezzen (Préd
309 2. 1.4.1 | lesz; véget vet a háborúnak és békét hoz minden nemzetnek (
310 2. 1.4.1 | eljön az "örök igazságosság" és sor kerül "a Szentek Szentjének
311 2. 1.4.1 | egész világnak az egyetlen és igaz üdvözítõ Istent, és
312 2. 1.4.1 | és igaz üdvözítõ Istent, és helyreállítja az Istentõl
313 2. 1.4.2 | tevékenységében a világban és az emberi történelemben,
314 2. 1.4.2 | emberi történelemben, teremtõ és megváltó jelenlétének kifejezésére
315 2. 1.4.2 | minden dolgok teremtésénél és szüntelenül megújítja azokat (
316 2. 1.4.2 | korukat (Ez 2,1-7; Mik 3,8) és õ adja nekik a közeledõ
317 2. 1.4.2 | üzenetet (vö. MTörv 4,13 és 10,4: a "tízparancsolat"),
318 2. 1.4.2 | maga is szava által "szólt és meglettek" (Zsolt 33,6-9;
319 2. 1.4.2 | lakást vesz Izrael ajkán és szívében (MTörv 30,14), "
320 2. 1.4.2 | feladatot (Bölcs 18,15-16) és soha nem tér vissza dolgavégezetlen (
321 2. 1.4.2 | embereket, hogy kövessék útjait és így életet találjanak (8,
322 2. 1.4.2 | a mindenség teremtésénél és örömét leli abban, hogy
323 2. 1.4.2 | magát a Szövetség Könyvével és Mózes törvényével (Sir 24,
324 2. 1.5.1 | amelyeket szünet nélkül újra és újra olvastak és értelmeztek,
325 2. 1.5.1 | nélkül újra és újra olvastak és értelmeztek, Izrael tapasztalatainak
326 2. 1.5.2 | 4.2 Izrael népében a hit és a remény középpontja volt
327 2. 1.5.2 | hoz majd minden embernek és gyökeresen átalakítja az
328 2. 1.5.2 | fölemeli majd Jeruzsálemet és az egész világot beragyogja (
329 2. 1.5.2 | 10). Ez az egyenlõségen és igazságosságon alapuló uralom
330 2. 1.5.2 | erõsebb" nála (Mt 3,11-12 és párh.). Betelt az idõ, mindenki
331 2. 2.1 | Jézus Krisztus személye és küldetése
332 2. 2.1.1 | beteljesedett az idõ, és elközelgett az Isten uralma" (
333 2. 2.1.1 | az ország már jelen van és mûködik (vö. Lk 17,21 és
334 2. 2.1.1 | és mûködik (vö. Lk 17,21 és a példabeszédek Isten országáról).
335 2. 2.1.1 | Isten országáról). A csodái és nagy tettei, amelyeket õ
336 2. 2.1.1 | hogy "eltörölje a törvényt és a prófétákat, hanem hogy
337 2. 2.1.1 | tanúi voltak Jézus szavainak és tetteinek (ApCsel 1,1),
338 2. 2.1.1 | tetteinek (ApCsel 1,1), és átadták azokat nekünk a
339 2. 2.1.1 | történjék, hanem az idõ múltával és a szent írók Lélek-sugallta
340 2. 2.1.1 | által a Jézus tetteirõl és szavairól szóló hagyományt
341 2. 2.1.1 | hagyományt mind gazdagabb és fejlettebb kifejezési formára
342 2. 2.1.1 | magyarázhatók az eltérések és a különbségek az írásmódban,
343 2. 2.1.1 | szinoptikus evangéliumok és János evangéliuma között
344 2. 2.1.1 | szavainak ez az összegyûjtése és megértése a Szentlélek irányításával
345 2. 2.1.1 | fogadhatják el biztos hittel Jézus és az üzenet különféle ábrázolásait
346 2. 2.1.2 | a "Mester" (Mk 9,5 stb.) és a "Próféta" (Mt 16,14; Mk
347 2. 2.1.2 | Mk 11,17, ahol Iz 56,7 és Jer 7,11 idézete szerepel). ~
348 2. 2.1.2 | nagyon fogyatékos volt, és Jézus már saját sorsára
349 2. 2.1.2 | Jézus már saját sorsára és halálára gondolt (Mk 8,31
350 2. 2.1.2 | ebbõl (ek) a világból való", és hogy azért jött, "hogy tanúságot
351 2. 2.1.2 | is. Jézus úgy viselkedik és úgy beszél, mintha vonakodna
352 2. 2.1.2 | fölött a szavakat (Mk 14,24 és párh.), úgy tûnik, hogy
353 2. 2.1.2 | odaadja sokakért (Iz 53,12), és megpecsételi vérével az
354 2. 2.1.2 | hogy õ szolgáljon másoknak, és életét váltságul adja sokakért" (
355 2. 2.1.2 | attribútumokon, ti. Szava, Lelke és Bölcsessége által is. Jézus
356 2. 2.1.2 | mint aki az Atya nevében és tekintélyével cselekszik,
357 2. 2.1.2 | hogy Isten Lelkével beszél és cselekszik (Mt 12,28), hogy
358 2. 2.1.2 | birtokában van az isteni erõ, és elküldi azt tanítványainak (
359 2. 2.1.2 | Isten Bölcsessége van jelen és cselekszik általa (Mt 11,
360 2. 2.1.2 | látjuk, hogy az "alulról" és a "felülrõl" jövõ irány,
361 2. 2.1.2 | hívja Isten Szava, Lelke és Bölcsessége; és "alulról"
362 2. 2.1.2 | Szava, Lelke és Bölcsessége; és "alulról" amennyiben egyre
363 2. 2.1.2 | messiás képe, mint a béke és igazságosság királya, mint
364 2. 2.1.2 | mint a titokzatos Emberfia, és elõidézi, hogy általuk az
365 2. 2.1.3 | 19-23), vagy éppen a Máté és Lukács evangéliumának ún.
366 2. 2.1.3 | ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki sem ismeri az Atyát,
367 2. 2.1.3 | ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (
368 2. 2.1.3 | forrásból Jézus minden tette és viselkedése - vagy, másképpen,
369 2. 2.1.3 | kapcsolatnak (Lk 2,49); és azzal mutatja ezt ki, hogy
370 2. 2.1.3 | Atya akaratának (Mk 14,36 és párh.). Ez a fiúi állapot
371 2. 2.1.3 | bölcsességben, korban, Isten és emberek elõtti kedvességben" (
372 2. 2.1.3 | halandó (vö. Mt 26,39; 27,46 és párh.); vagy, ahogy a Zsidó
373 2. 2.1.4 | megszólítás, minden szerep és közvetítési mód, ami a Szentírásban
374 2. 2.1.4 | üdvösségre vonatkozik, felvétetik és egyesül Jézus személyében.
375 2. 2.1.4 | Iz 53-at visszhangozva), és feltámadása által belépett
376 2. 2.1.4 | 1-10,18); végül "az Elsõ és az Utolsó" (Jel 1,17), amely
377 2. 2.1.4 | beteljesedett Jézusban, más és nagyszerûbb módon, mint
378 2. 2.1.4 | hogy õ a Messiás, az Úr és Isten Fia (Róm 8,29; Jn
379 2. 2.2.1 | Isten feltámasztotta õt és megadta, hogy tanítványai
380 2. 2.2.1 | minden eddiginél teljesebb és világosabb lett (ApCsel
381 2. 2.2.1 | homályos volt (vö. Jn 2,22), és sok cselekedete is (Jn 12,
382 2. 2.2.1 | legfõképpen szenvedésének és halálának jelentése tárult
383 2. 2.2.1 | törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban" (Lk 24,44),
384 2. 2.2.1 | Zsoltárokban" (Lk 24,44), és látható volt az is, hogyan
385 2. 2.2.1 | Pünkösdkor (ApCsel 2,16-2,33), és a "Jézus nevében" végrehajtott
386 2. 2.2.1 | apostolok ismertek halála elõtt és aki feltámadása által belépett
387 2. 2.2.2 | ApCsel 11,16; vö. Mt 3,11 és párh.) az apostolok megkapták
388 2. 2.2.2 | megkapták a lelkesedést és a bátorságot a Krisztusról
389 2. 2.2.2 | parrhésia, ApCsel 4,29.31), és az Úr Jézus nevében való
390 2. 2.2.2 | úgy növekedett a zsidók és a nemzetek között, hogy
391 2. 2.2.2 | tanúságot tett Krisztusról és Isten országáról, és eljutott "
392 2. 2.2.2 | Krisztusról és Isten országáról, és eljutott "egészen a föld
393 2. 2.2.2 | fényben gyûjtötték össze és írták le fokozatosan, mígnem
394 2. 2.2.2 | tartalmazzák, "amiket Jézus tett és tanított" (ApCsel 1,1),
395 2. 2.2.2 | értelmezték Jézus szavait és tetteit, méginkább halálát
396 2. 2.2.2 | tetteit, méginkább halálát és feltámadását. Beszélhetünk
397 2. 2.2.2 | krisztológiájáról is, amely új és új formát ölt elsõ leveleitõl
398 2. 2.2.2 | Jelenések könyvében, Jakab és Judás levelében és a 2.Péter-levélben,
399 2. 2.2.2 | Jakab és Judás levelében és a 2.Péter-levélben, bár
400 2. 2.2.2 | különböznek egymástól, hogy más és más fénnyel világítják meg
401 2. 2.2.2 | is elõhoz, különösen Máté és Lukács "gyermekség-elbeszélései",
402 2. 2.2.2 | preegzisztencia misztériumát Pál és János írásai tárják fel.
403 2. 2.2.2 | Krisztus az Úr, a Közvetítõ és a Megváltó" témáról. Az
404 2. 2.2.2 | éppen mint lelkipásztorok és tanítók, ugyanarról a Krisztusról
405 2. 2.2.2 | Krisztusról szóló, hitbõl fakadó és hiten alapuló tudás, igaz
406 2. 2.2.2 | hiten alapuló tudás, igaz és hiteles legyen a hívõ keresztények
407 2. 2.2.2 | amit Krisztus hirdetett és ami róla szól. Egyik sem
408 2. 2.2.2 | hellenista tanításokkal és vallásokkal, az apostoli
409 2. 2.2.2 | apostoli kor lelkipásztorai és tanítói elkezdték okosan
410 2. 2.2.2 | korabeli beszédmód fogalmait és képeit, a hit követelményeinek
411 2. 2.2.2 | így az evangélium helyes és átfogó hirdetése minden
412 2. 2.3.1 | misztériumának mélységeit és megismertetni azt az emberiséggel.
413 2. 2.3.1 | Ez azonban csak hitben és a Szentlélek mûködése révén
414 2. 2.3.1 | nem jutunk a hit egységére és Isten Fiának ismeretére,
415 2. 2.3.1 | amikor az Úr kínszenvedését és feltámadását ünneplik, és
416 2. 2.3.1 | és feltámadását ünneplik, és eljövetelét várva kiáltják: "
417 2. 2.3.1 | fölismerje Krisztus jelenlétét és mûködését az emberi történelem
418 2. 2.3.1 | jeleinek" felismerésére, és az evangélium fényében értelmeznie
419 2. 2.3.1 | az evangélium szolgáinak és a híveknek, mindegyiknek
420 2. 2.3.1 | Megváltó tanítását (Tit 2,10), és "meg kell õrizniük a letéteményt" (
421 2. 2.3.1 | Szentlélek hiteles mûködését és a hívõ keresztények helyes "
422 2. 2.3.1 | megkülönböztetésnek" (1Kor 12,10) és a "próbának" (1Jn 4,1). ~
423 2. 2.3.1 | 1Tim 2,6; vö. Mk 10,45 és párh.), aki harmadnap föltámadt (
424 2. 2.3.1 | Isten jobbján ül (1Pét 3,22) és akinek dicsõséges eljövetelét
425 2. 2.3.1 | által (Adv. Haer. 3.1,2) és minden keresztény elfogadott
426 2. 2.3.1 | Jézus mondott (Jn 14,26) és vezeti el õket a teljes
427 2. 2.3.1 | hozzon létre "igazságban és szentségben" (Ef 4,24).
428 2. 2.3.1 | 1Kor 6,14). A keresztség és a hit által (1Kor 6,15)
429 2. 2.3.1 | Krisztus tagjai lesznek és még testükben is egyesülnek
430 2. 2.3.1 | részt kap az õ életébõl és a Szentlélek templomává
431 2. 2.3.1 | amely maga a megfeszített és föltámadt Krisztus. Ez a
432 2. 2.3.1 | testnek, melyet õ éltet és õ adja neki a növekedést (
433 2. 2.3.2 | eukarisztia (vö. 1Kor 10,16-17) és a többi szentség kegyelme
434 2. 2.3.2 | a szeretet, igazságosság és béke programját (Gal 5,22-
435 2. 2.3.2 | foglyoknak a szabadulást, és hogy az elnyomottaknak meghozza
436 2. 2.3.2 | mindent hatalma alá vet és önmagát pedig az Atyának
437 2. 2.3.2 | családi, társadalmi és politikai - struktúrát.
438 2. 2.3.2 | leszállt az alsó földi tájakra" és "minden ég fölé emelkedett",
439 2. 2.3.2 | valósulhat meg kínlódás és szenvedés nélkül (Mt 5,11;
440 2. 2.3.2 | vetve a hiábavalóságnak és várja a szabadulást a romlás
441 2. 2.3.2 | kötelékeibõl (Róm 8,19-21). Halála és feltámadása által azonban
442 2. 2.3.2 | 11.33). Ezért õt követve és az õ kegyelmétõl indíttatva
443 2. 2.3.2 | keresztényeknek küzdeniük kell és, ha kell, vértanúságot és
444 2. 2.3.2 | és, ha kell, vértanúságot és halált kell szenvedniük
445 2. 2.3.2 | szenvedniük érette (Mt 24,9-13 és párh.; Jn 16,2; Jel 6,9-
446 2. 2.3.2 | amíg el nem jön "az új ég és az új föld, az igazságosság
447 2. 2.3.2 | majd elismerik, szeretik és imádják õt, aki elõbb szeretett
448 2. 2.3.2 | végbe irgalommal, hûséggel és mélységes türelemmel (Róm
449 2. 2.3.2 | elõször hívta az embert, és amelytõl az ember elfordult,
450 2. 2.3.2 | boldogságot élvezhet majd, és így kiálthat: "A trónon
451 2. 2.3.2 | kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak legyen áldás,
452 2. 2.3.2 | áldás, tisztelet, dicsõség és hatalom örökkön örökké" (
|