Part.Chapter.Paragraph.Number
1 El | Bizottságnak nem dolga, hogy maga is egzegetikai munkát
2 El | Arra kapott feladatot, hogy helyes és megfelelõ módon
3 El | Bizottságnak nem szándéka, hogy olyan dokumentumot készítsen,
4 El | jelenkori tanulmányokat, hogy reflektáljon azok eltérõ
5 El | feledve annak kockázatát, hogy bármelyik módszer kizárólagos
6 El | megértését. ~2. Összefoglalja, hogy mit mond a Szentírás: ~a)
7 El | fokozatos kialakulását, hogy arra a tanúságra összpontosítsa
8 El | hasznosnak ítélte azonban, hogy a lelkipásztorokat ellássa
9 El | tagjait ezért megkérték, hogy hozzanak létre további tanulmányokat,
10 El | nem-hívõnek. Azt jelenti ez, hogy nincs bennük érdeklõdés
11 El | és írásokból az derül ki, hogy ez aligha van így, bár a
12 El | akiket mélyen megzavar, hogy a problémát sokféleképpen
13 El | következõ két módon: ~(1) azzal, hogy tömören bemutatja a krisztológiai
14 El | kockázatot ~(2) valamint azzal, hogy összefoglalja magának a
15 El | és a Messiás várásáról, hogy az evangéliumot helyesen
16 1. 1 | bemutatása ~Nem lehet szó arról, hogy itt teljes beszámolót adjunk
17 1. 1.2.1 | spekulatív teológus úgy gondolja, hogy a kritikus olvasási módot,
18 1. 1.2.2 | kutatása nyomán világos, hogy a definíciókat úgy kell
19 1. 1.2.2 | arra tett kísérleteket, hogy felül kerekedjenek tudományos
20 1. 1.3.1 | eredményekhez vezetett, hogy a "Jézus-élete kutatást" (
21 1. 1.3.1 | úgy sikerült elkerülni, hogy állították az egész evangélium -
22 1. 1.3.2 | csak azáltal történhet, hogy velük kapcsolatos nyomokra
23 1. 1.3.2 | szubjektivitást. A történész érzi, hogy ez az elem jelen van minden
24 1. 1.3.2 | mégis ritkán fordul elõ, hogy tanulmányainak konklúzióit
25 1. 1.3.2 | konklúzióit úgy terjeszti elõ, hogy azokra ne hatnának az õ
26 1. 1.3.3 | veszély elkerülhetõ: ti. hogy Jézust ne tekintsük csupán
27 1. 1.3.3 | mitologikus hõsnek, vagy hogy Messiásként és Isten Fiaként
28 1. 1.4.1 | az úton kell-e haladni, hogy megértsük, pl. hogyan történt
29 1. 1.4.2 | Mindebbõl világossá vált, hogy a vallás jelenségét nem
30 1. 1.4.2 | Das Heilige, 1916), és hogy nagyon különbözõ elemekbõl
31 1. 1.4.3 | szinkretizmust mint elõfeltételezést, hogy megmagyarázza az Újszövetség
32 1. 1.4.3 | úgy is meg lehet õrizni, hogy valaki nem tagadja a vallástudomány
33 1. 1.5.1 | iránynak az volt a szándéka, hogy az evangéliumi szövegek
34 1. 1.5.1 | azonban inkább arra irányul, hogy jobban felismerje a kereszténység
35 1. 1.5.3 | Némelyek odáig mentek, hogy Jézus kínszenvedését az
36 1. 1.5.4 | Sandmel stb.) hajlanak arra, hogy a tarzuszi Pálnak tulajdonítsák
37 1. 1.5.4 | feltételét jelentik annak, hogy egészen megértsük személyiségét
38 1. 1.6.2 | formákat ölt, attól függõen, hogy milyen eszmébõl kiindulva
39 1. 1.6.2 | prolepszisz). Mivel azt tartja, hogy ennek a ténynek az igazságát
40 1. 1.6.2 | révén, ezért úgy gondolja, hogy Jézus istensége is bebizonyítható
41 1. 1.6.2 | meggyõzõdésbõl indul ki, hogy Jézus igehirdetése elindította
42 1. 1.6.2 | szenvedéstõl sújtott emberiséggel, hogy valamiképpen megszabadítsa
43 1. 1.7 | amelyeknek az a közös vonása, hogy kiindulópontjuk az emberi
44 1. 1.7.2 | során. Krisztus, azáltal hogy feltámadt, hogy az egyházban
45 1. 1.7.2 | azáltal hogy feltámadt, hogy az egyházban tovább él,
46 1. 1.7.2 | az egyházban tovább él, hogy a Szentlélek által megadja
47 1. 1.7.2 | hívõknek, lehetõvé teszi, hogy megvalósuljon a tökéletes
48 1. 1.7.4 | személyes tapasztalatát, hogy kapcsolatot és összefüggést
49 1. 1.7.4 | értékelnek, akkor azt látjuk, hogy ugyanezek az emberek elismerik
50 1. 1.8.1 | hoztak. Bultmann azt állítja, hogy az ilyen kutatások semmiképpen
51 1. 1.8.1 | követõivel együtt vallja, hogy az õskereszténység hite
52 1. 1.8.2 | ember számára a lehetõséget, hogy biztosan bejusson egy új
53 1. 1.8.3 | törvényszerûségei iránt, úgy, hogy létrejöjjön az egzisztenciális
54 1. 1.8.3 | értelmezésnek a célja az, hogy ne csak az evangéliumi üzenet
55 1. 1.8.4 | nem annyira az a célja, hogy az evangéliumi szövegbõl
56 1. 1.8.4 | Jézusról, hanem inkább az, hogy megállapítsa a kapcsolatot
57 1. 1.8.4 | megérezték annak szükségességét, hogy a krisztológia eredetében
58 1. 1.9.4 | egyházi ideológiától", hogy õk erre alapozhatják társadalmi
59 1. 1.9.4 | összekapcsolására, anélkül azonban, hogy a "dialektikus materializmus"
60 1. 1.9.6 | bensõséges társává tette, hogy munkálja annak felszabadulását (
61 1. 1.10.2| abból a ténybõl érthetõ, hogy õ az Atya legfönségesebb
62 1. 1.11.1| elemzésébõl kiindulva kimutatják, hogy a Jézus szavaiban és emberi
63 1. 1.11.2| állítják a Szentírásról, hogy az beteljesült Jézusban,
64 1. 1.11.3| miatt, mind pedig azért, hogy elkerüljék a spekuláció
65 1. 1.11.3| ám ezt anélkül teszik, hogy magát a misztériumot minden
66 1. 1.11.4| teológusok közösek abban, hogy a krisztológiát semmiképpen
67 1. 1.11.4| öltött testet (Jn 1,14), hogy közvetítõ legyen Isten és
68 1. 2 | használjuk, fennáll a kockázat, hogy nem fejtjük ki teljességgel
69 1. 2.1.2 | amelynek egyedüli célja az, hogy az ún. "hagyományos" tanítást
70 1. 2.1.2 | azzal a veszéllyel jár, hogy nem lesz kellõképpen nyitott
71 1. 2.1.2 | kikerülhetetlenek. Elõfordulhat például, hogy a szövegek történetiségét
72 1. 2.1.2 | manapság. Ezért megtörténhet, hogy a tanbeli tételeket olyan
73 1. 2.2.1 | Szövetségben gyökerezik. Hogy a "kinyilatkoztatás abszolút
74 1. 2.2.2 | Ezen a téren az a kockázat, hogy abszolút értéket tulajdonítanak
75 1. 2.2.2 | beszédmódoknak, ami oda vezet, hogy meg lehet kérdõjelezni Krisztusnak
76 1. 2.3 | alkalmazni kell ezeket. Világos, hogy nem hagyható figyelmen kívül
77 1. 2.3.2 | beállítottsága, mindenkinek feladata, hogy megtalálja a mélységes egységet,
78 1. 2.4.1 | Eltorzíthatja egy elõítélet: hogy Krisztus vallását más analóg
79 1. 2.4.1 | szerint abból született volna, hogy néhány, zsidó hátterû hívõ
80 1. 2.4.1 | problémájával, akár úgy, hogy elutasította a saját hagyományával
81 1. 2.4.1 | álló elemeit, akár úgy, hogy magába ötvözte a jó, gazdagodást
82 1. 2.4.2 | Az a kockázat is fennáll, hogy az elsõ keresztény közösségeknek
83 1. 2.4.2 | történészek odáig mentek, hogy Krisztust csupán "mítosznak"
84 1. 2.4.2 | hívõ történész állítja, hogy a hellenizmusból kiemelkedõ
85 1. 2.4.2 | ezeknek a vizsgálódásoknak, hogy Krisztus vallásának sajátos
86 1. 2.5.1 | mindig fennáll a veszély, hogy személyisége csonkítást
87 1. 2.5.2 | 1.2.5.2 Való igaz, hogy azok a viták, amelyek Jézus
88 1. 2.5.2 | elevensége világosan mutatja, hogy a nézeteltérés legfõbb oka
89 1. 2.5.2 | akkor is, ha megengedjük, hogy az evangéliumi beszámolók
90 1. 2.5.2 | nézeteltérés oka ugyanis az volt, hogy Jézus új módon értelmezte
91 1. 2.6 | egyet kell érteni abban, hogy fontos szempontokat hozott
92 1. 2.6.1 | szem elõtt kell tartani, hogy a krisztológiát igazi és
93 1. 2.6.1 | helyezzük. Ez azt sugallja, hogy a történész és a teológus
94 1. 2.6.2 | helyesebben a "nyitott szívre", hogy az elme is beleegyezésre
95 1. 2.6.4 | 1.2.6.4 Az a tétel, hogy az üdvtörténelem az eszkatológia
96 1. 2.6.4 | eszkatológia felé tart és hogy ebbõl remény fakad a számunkra,
97 1. 2.6.4 | Nem inkább arról van szó, hogy az Ország evangéliumának
98 1. 2.7 | tendenciájukban rejlik, hogy lebecsülnek bizonyos elemeket,
99 1. 2.7.1 | tekintve felmerül a kérdés, hogy annak vallási oldalát kellõképpen
100 1. 2.7.2 | azzal a kockázattal járnak, hogy akik nem osztják a rendszer
101 1. 2.7.2 | meg kell ezeket vizsgálni, hogy eleget tegyenek a bibliakritika
102 1. 2.7.3 | Fennáll azonban a kockázat, hogy az így összegyûjtött tanbeli
103 1. 2.7.3 | inkább az volt a célja, hogy - az Elsõ Szövetségre
104 1. 2.7.3 | az a kockázat fenyeget, hogy alábecsülik az Elsõ Szövetség
105 1. 2.7.3 | meg soha. Ez oda vezethet, hogy az Újszövetség értelmezése
106 1. 2.7.4 | Valóban jogos a kísérlet, hogy folyamatosságot állapítsunk
107 1. 2.7.4 | a szilárd meggyõzõdéssé, hogy õ gyõzött a halálon; hogyan
108 1. 2.7.4 | hogyan jutottak el oda, hogy személyének és Isten és
109 1. 2.8 | támasztja a hívõkkel szemben, hogy az engedelmesség Jézus által
110 1. 2.8.1 | volna az egyetlen funkciója, hogy összeomlásával megmutassa:
111 1. 2.8.2 | szûkíti le. Az eredmény az, hogy a két Szövetség közötti
112 1. 2.8.2 | végletekig csökken. Kérdés, hogy a "mitologikus" nyelvezet
113 1. 2.8.2 | jár-e azzal a kockázattal, hogy a krisztológiát leszûkíti
114 1. 2.8.3 | tekintjük, akkor nem érthetõ, hogy a keresztény hit hogyan
115 1. 2.8.3 | közvetítésével? Végül az is kérdés, hogy ha a tényt megalapozó "bizonyítékok"
116 1. 2.8.4 | tanítványai arra vállalkoztak, hogy ismét Jézust állítsák a
117 1. 2.8.4 | kiindulópontjába, anélkül, hogy elvetnék "egzisztenciális"
118 1. 2.9 | helyesen emlékeztetnek arra, hogy a Krisztus által hozott
119 1. 2.9 | teljesen független. Arra szól, hogy felszabadítsa az embereket,
120 1. 2.9.1 | azzal a veszéllyel jár, hogy meghamisítja Isten természetét,
121 1. 2.9.2 | teológusok" szilárdan állítják, hogy ragaszkodni kell a "hit
122 1. 2.9.2 | ezért fennáll a veszély, hogy ezt az eszmét marxista felhangokkal
123 1. 2.9.3 | elõsegíteni. Ennek az a kockázata, hogy a krisztológia egészen leszûkül
124 1. 2.10 | alapelvül, és nem ok nélkül, hogy ne függjenek kritikai hipotézisektõl,
125 1. 2.10 | megközelítésben viszont az a veszély, hogy szintézisre irányuló erõteljes
126 1. 2.10 | Vagy az is elõfordulhat, hogy az Elsõ Szövetség elõkészítõ
127 1. 2.10 | annyira kis helyet kapnak, hogy az Újszövetség elveszíti
128 1. 2.10 | elveszíti gyökereit. Kívánatos, hogy az egzegetikai tanulmányok
129 1. 2.10.3| 11.2 Annak megértéséhez, hogy milyen nagy és egyedülálló
130 1. 2.10.3| világtörténelemben, csak úgy lehetséges, hogy tanulmányozzuk a Szentírás
131 1. 2.10.3| figyelmen kívül hagyni, hogy e kultúrák egyes elemei
132 1. 2.10.3| bontakozott ki. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogy üdvözítõje
133 1. 2.10.3| azonban, hogy megértsük, hogy üdvözítõje õ minden korok
134 1. 2.10.3| és el kell ismerni róla, hogy õ Isten Bölcsessége és Isten
135 1. 2.10.4| 1.2.11.3 Ahhoz pedig, hogy megértsük, hogyan cselekszik
136 1. 3 | megközelítésekbõl látható, hogy a kockázatok elkerülésére
137 1. 3.1 | inti a szentíráskutatókat, hogy szüntelenül igazodjanak
138 1. 3.3 | 1.3.3 Hogy a hívõ olvasók felfedezhessék
139 1. 3.3 | krisztológiát, kívánatos, hogy a biblikus tudományok a
140 1. 3.3 | Helytelenül ítélnék meg úgy, hogy az õ szentírásolvasásuk "
141 1. 3.3 | Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy a kisebb jelentõségû részletektõl
142 1. 3.3 | kellõképp elõrehaladottak ahhoz, hogy bármely hívõ szilárd alapot
143 2. 1 | Izrael eljutott a hitre, hogy Isten üdvözíteni akarja
144 2. 1 | és fontossága megérdemli, hogy helyesen mérjük fel. ~Ezekben
145 2. 1 | keresztények úgy találják, hogy beteljesedett Jézus Krisztusban:
146 2. 1 | haladt. Nincs szó itt arról, hogy az Izraelnek adott isteni
147 2. 1.2.1 | élére, akiket arra hívott, hogy végrehajtsák tervét: Ábrahámot (
148 2. 1.2.1 | kísértésnek voltak azonban kitéve, hogy más istent imádjanak, mind
149 2. 1.3 | megadva neki a képességet, hogy teljesítse kötelességeit
150 2. 1.3 | vesztették el reményüket, hogy Isten egy nap szabadulást
151 2. 1.3 | beteljesítette korábbi ígéreteit, hogy Izrael sok törzsébõl egy
152 2. 1.3 | azt is elõre hirdették, hogy Jeruzsálem városa, miután
153 2. 1.3 | 55,3-5), meghívást kap, hogy részesüljön Izrael Istenének
154 2. 1.3 | törvény és az igazságosság, hogy a föld végsõ határáig kiáradjék (
155 2. 1.4.1 | átadja neki a hatalmat, hogy legyõzze népe ellenségeit (
156 2. 1.4.1 | gondoskodnia kell arról, hogy egyenlõség és igazságosság
157 2. 1.4.1 | hangsúlyozza a király feladatát, hogy teljesítse a szövetségbõl
158 2. 1.4.1 | arra nyernek meghívást, hogy ebbõl az ajándékból részesüljenek,
159 2. 1.4.1 | egész izraelita közösséget, hogy lehetõvé váljon az Isten
160 2. 1.4.1 | 1,10). Legfõbb feladata, hogy elítélje akár a nép, akár
161 2. 1.4.1 | érdekében a próféta megköveteli, hogy az emberek is tiszteletet
162 2. 1.4.1 | megtérése fogja elérni, hogy Isten ismét megmutassa üdvösségét (
163 2. 1.4.1 | bölcsek, tanítók feladata, hogy felfogják az értelmét ennek
164 2. 1.4.1 | is elõfordulhat azonban, hogy a bölcs túlértékeli saját
165 2. 1.4.1 | 9). Ezért nagyon fontos, hogy a bölcs felismerje ennek
166 2. 1.4.1 | bölcsességnek a határait, hogy így az emberiség számára
167 2. 1.4.1 | A történelem megmutatta, hogy a közvetítésnek ezek a különféle
168 2. 1.4.1 | elégtelennek bizonyultak, hogy az emberek számára létrehozzák
169 2. 1.4.1 | mindannyiuk bûnét hordozza majd, hogy sokakat elvezessen az igazságosságra (
170 2. 1.4.1 | felhõin" (Dán 7,13-14), hogy örök hatalmat nyerjen a
171 2. 1.4.2 | 2.1.3.3 Izrael népe, hogy kifejezze hitét Istennek
172 2. 1.4.2 | embereket tesz képessé arra, hogy betöltsenek bizonyos feladatokat.
173 2. 1.4.2 | aki a bírákat eltölti, hogy megszabadítsák Izraelt (
174 2. 1.4.2 | Szolgájára (Iz 42,1-4) - hogy mindegyiküket Isten uralmának
175 2. 1.4.2 | halottaiból (Ez 37,1-14), hogy megtartsa Isten parancsait (
176 2. 1.4.2 | Zsolt 119,89); elküldik, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot (
177 2. 1.4.2 | meghívja az embereket, hogy kövessék útjait és így életet
178 2. 1.4.2 | teremtésénél és örömét leli abban, hogy az emberek fiaival legyen (
179 2. 1.4.2 | 31). Késõbb azt állítja, hogy "a Magasságbeli szájából
180 2. 1.4.2 | szájából jött elõ" (Sir 24,3), hogy így egyenlõnek mondja magát
181 2. 1.5.1 | farizeusok például úgy tartották, hogy a messiás király Dávid sarja
182 2. 1.5.2 | Keresztelõ János szerepe volt, hogy hirdesse ennek a végsõ uralomnak
183 2. 2.1.1 | törvénynek alávetve", megjelent, hogy beteljesítse Izrael reményét.
184 2. 2.1.1 | Szava szerint azáltal, hogy hirdeti az evangéliumot, "
185 2. 2.1.1 | által végez, megmutatják, hogy elérkezett az Isten országa (
186 2. 2.1.1 | Jézus nem azért jött, hogy "eltörölje a törvényt és
187 2. 2.1.1 | törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítse" (Mt 5,17). ~
188 2. 2.1.1 | olvasva következtettek. Hogy lássuk a különbséget a két
189 2. 2.1.1 | nemcsak arról gondoskodott, hogy ez az átadás egészen hûségesen
190 2. 2.1.2 | fiúságé. ~a) Nem meglepõ, hogy elfogadta a "Mester" (Mk
191 2. 2.1.2 | Lk 13,33). Bár tagadta, hogy "király" vagy "messiás"
192 2. 2.1.2 | tömeg éljenzése közepette, hogy beteljesítse az Írásokat (
193 2. 2.1.2 | szerepel). ~b) Jézus engedte, hogy Péter a tizenkét tanítvány
194 2. 2.1.2 | megtiltotta viszont nekik, hogy bárkinek is szóljanak errõl (
195 2. 2.1.2 | amikor kimutatja nekik, hogy a 110. zsoltár szerint a
196 2. 2.1.2 | fõpap megkérdezi Jézustól, hogy õ-e a Krisztus (Messiás),
197 2. 2.1.2 | esetben nyíltan kijelenti, hogy az Emberfia (vö. Dán 7,13-
198 2. 2.1.2 | helytartó faggatja Jézust, hogy õ-e "a Zsidók Királya",
199 2. 2.1.2 | Királya", akkor kijelenti hogy "országa nem ebbõl (ek)
200 2. 2.1.2 | ek) a világból való", és hogy azért jött, "hogy tanúságot
201 2. 2.1.2 | való", és hogy azért jött, "hogy tanúságot tegyen az igazságról" (
202 2. 2.1.2 | 24 és párh.), úgy tûnik, hogy a Szenvedõ Szolga sorsára
203 2. 2.1.2 | 31,31). Joggal vélhetjük, hogy erre gondolhatott, amikor
204 2. 2.1.2 | gondolhatott, amikor kijelentette, hogy az Emberfia "nem azért jött,
205 2. 2.1.2 | Emberfia "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem
206 2. 2.1.2 | neki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon másoknak, és
207 2. 2.1.2 | szinoptikusoknál: "Hallottátok, hogy a régieknek azt mondták...
208 2. 2.1.2 | 24.29). Másutt kijelenti, hogy Isten Lelkével beszél és
209 2. 2.1.2 | és cselekszik (Mt 12,28), hogy birtokában van az isteni
210 2. 2.1.2 | Jn 16,7). Végül sejteti, hogy Isten Bölcsessége van jelen
211 2. 2.1.2 | Így tehát azt látjuk, hogy az "alulról" és a "felülrõl"
212 2. 2.1.2 | titokzatos Emberfia, és elõidézi, hogy általuk az ember fölemelkedjék
213 2. 2.1.2 | aki eljön az emberek közé, hogy megmentse õket saját életének
214 2. 2.1.2 | új Ádámban õsi hivatását, hogy Isten fogadott gyermekévé
215 2. 2.1.3 | Úgy is nevezi önmagát, hogy "Fiú", éppen abban a versben,
216 2. 2.1.3 | versben, amelyben állítja, hogy csak az Atya ismeri a végítélet
217 2. 2.1.3 | Többször is megtalálható, hogy "Fiúnak" mondja magát az "
218 2. 2.1.3 | óra; dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen téged";
219 2. 2.1.3 | bensõségesnek mutatkozik itt, hogy kimondhatja: "Atyám mindent
220 2. 2.1.3 | és azzal mutatja ezt ki, hogy tökéletesen engedelmes az
221 2. 2.1.3 | tartja vissza õt attól, hogy egészen emberi legyen; õ
222 2. 2.1.4 | kiindulópontja ~Látjuk tehát, hogy minden megszólítás, minden
223 2. 2.1.4 | Paradox módon kiderült, hogy a Messiás (tkp. a Krisztus)
224 2. 2.1.4 | hitvallásban ezért hívei elismerik, hogy õ "Krisztus, Dávid Fia", "
225 2. 2.1.4 | megragadni, amellyel elismerjük, hogy õ a Messiás, az Úr és Isten
226 2. 2.2.1 | feltámasztotta õt és megadta, hogy tanítványai lássák õt, minden
227 2. 2.2.1 | jellel bebizonyította nekik, hogy él" (ApCsel 1,3), olyannyira,
228 2. 2.2.1 | ApCsel 1,3), olyannyira, hogy "feltámadásának igazságát
229 2. 2.2.1 | megjelenésekbõl felismerték, hogy "valóban feltámadt az Úr" (
230 2. 2.2.1 | megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat" (
231 2. 2.2.2 | zsidók és a nemzetek között, hogy tanúságot tett Krisztusról
232 2. 2.2.2 | abban különböznek egymástól, hogy más és más fénnyel világítják
233 2. 2.2.2 | összességükben kell elfogadni, hogy a krisztológia, mint Krisztusról
234 2. 2.2.2 | Bárki jogosan megteheti, hogy inkább ezt vagy azt a tanúságot
235 2. 2.2.2 | utasítható el azon az alapon, hogy másodlagos fejlõdés eredményeként
236 2. 2.2.2 | Krisztus igazi képét, vagy hogy egy letûnt kultúra jegyeit
237 2. 2.2.2 | marad, nem vezethet oda, hogy tartalmukból bármit is elvetünk.
238 2. 2.2.2 | szükségét érezték annak, hogy "segédletként" olyan nyelvezetet
239 2. 2.2.2 | Szentírás jellegzetes nyelvét, hogy így az evangélium helyes
240 2. 2.3.1 | fakad, ezt a parancsot kell hogy teljesítse: kimeríteni Krisztus
241 2. 2.3.1 | 22). ~b) Az egyház dolga, hogy hitelesen fölismerje Krisztus
242 2. 2.3.1 | halottaiból (Róm 8,11), hogy benne új teremtményt hozzon
243 2. 2.3.2 | a keresztények életébe, hogy általuk a világhoz is elérjen. "
244 2. 2.3.2 | Jézust azért küldte az Úr, hogy a szegényeknek hirdesse
245 2. 2.3.2 | foglyoknak a szabadulást, és hogy az elnyomottaknak meghozza
246 2. 2.3.2 | tanítványainak is feladata, hogy folytassák a felszabadításnak
247 2. 2.3.2 | pedig az Atyának veti alá, "hogy Isten legyen minden mindenben" (
248 2. 2.3.2 | arra szólítja fel tagjait, hogy elhagyják a világot, hanem
249 2. 2.3.2 | rajtuk keresztül mûködik, hogy az evangélium szelleme átjárhassa
250 2. 2.3.2 | Jn 16,2; Jel 6,9-11), hogy a jó gyõzzön a gonosz fölött,
|