Part.Chapter.Paragraph.Number

 1 1. 1.7  |                              1.1.7 Krisztológia és antropológia ~
 2 1. 1.7.1|                              1.1.7.1 P. Teilhard de Chardin
 3 1. 1.7.2|                              1.1.7.2 K. Rahner szerint a krisztológiai
 4 1. 1.7.3|                              1.1.7.3 H. Küng, akit a kereszténység,
 5 1. 1.7.4|                              1.1.7.4 E. Schillebeeckx oly módon
 6 1. 2.7  |                              1.2.7 Az antropológiai megközelítést
 7 1. 2.7.1|                              1.2.7.1 Az emberi jelenséget tekintve
 8 1. 2.7.2|                              1.2.7.2 Az emberi egzisztencia
 9 1. 2.7.3|                              1.2.7.3 Valóban helyes a kutatást
10 1. 2.7.4|                              1.2.7.4 Valóban jogos a kísérlet,
11 2. 1.1.1|         közül (Kiv 19,5-6; MTörv 7,6), mégpedig puszta kegyelembõl (
12 2. 1.1.1|        puszta kegyelembõl (MTörv 7,8). Ábrahámban és utódaiban
13 2. 1.1.2|       sorsáról (Kiv 15,18; Iz 52,7) és az Õ eljövendõ királyságáról (
14 2. 1.2.1|        Ter 18,19), Mózest (Kiv 3,7-15), a "bírákat" (Bír 2,
15 2. 1.2.1|            és a királyokat (2Sám 7,8-16). Az õ tevékenységük
16 2. 1.2.1|        Kiv 3,8; Józs 24,10; 2Sám 7,9-11), nekik adni az ígéret
17 2. 1.2.1|        22,17; Józs 24,8-13; 2Sám 7,10) és végül elhozni az
18 2. 1.2.1|          Jer 11,10; 32,32; Ez 44,7). Egyes királyok különösen
19 2. 1.3  |        választott népét (2Kir 17,7-23). Másrészt a próféták
20 2. 1.3  |          hosszantûrése miatt (Ám 7,1-6; Oz 11,1-9; Jer 31,1-
21 2. 1.3  |        saját földjén élhet (2Sám 7,9-11). Bár Dávid utódai
22 2. 1.4.1|     királyt fiának fogadja (2Sám 7,14; Zsolt 2,7; 110,3 LXX;
23 2. 1.4.1|      fogadja (2Sám 7,14; Zsolt 2,7; 110,3 LXX; 89,27-28), Isten
24 2. 1.4.1|  legyõzze népe ellenségeit (2Sám 7,9-11; Zsolt 2,8-9; 110,1k;
25 2. 1.4.1|          megtartásában (Zsolt 72,7-11; Jer 23,6; Iz 11,5-9).
26 2. 1.4.1|    különbözõ parancsait (Mal 2,6-7; MTörv 33,10). Kultikus
27 2. 1.4.1|    szerint (1Kir 21; Ám 2,6-8; 5,7-13; Oz 4,1-2; Mik 3,1-4;
28 2. 1.4.1|         Oz 4,1-2; Mik 3,1-4; Jer 7,9). A törvény minden megszegése
29 2. 1.4.1|        tud elfordítani róluk (Ám 7,7-9; 8,1-3). Csak a hívõk
30 2. 1.4.1|          elfordítani róluk (Ám 7,7-9; 8,1-3). Csak a hívõk
31 2. 1.4.1|         elérendõ célként (Péld 1-7) vagy tiszteletre méltó
32 2. 1.4.1|         tettei érik majd el (Dán 7,27), amikor eljön az "örök
33 2. 1.4.1|     Magasságbeli szentjeit", Dán 7,18), aki az "Isten elé érkezik
34 2. 1.4.1|      érkezik az ég felhõin" (Dán 7,13-14), hogy örök hatalmat
35 2. 1.4.1|  engedelmeskednek majd neki (Dán 7,27). ~
36 2. 1.4.2|      prófétákkal korukat (Ez 2,1-7; Mik 3,8) és õ adja nekik
37 2. 1.4.2|         Lélek birtoklását (Bölcs 7,22); nem más, mint "az örök
38 2. 1.4.2| tükrözõdése, jóságának képmása" (7,26). ~
39 2. 1.5.2|        világot beragyogja (Iz 52,7-10). Ez az egyenlõségen
40 2. 1.5.2|         26,19; Dán 12,2-3; 2Makk 7,9.14; 12,43-45). ~Keresztelõ
41 2. 2.1.2|     földi értelemben (vö. Lk 4,5-7; Jn 6,15), nem utasította
42 2. 2.1.2|         vö. Mk 11,17, ahol Iz 56,7 és Jer 7,11 idézete szerepel). ~
43 2. 2.1.2|          17, ahol Iz 56,7 és Jer 7,11 idézete szerepel). ~b)
44 2. 2.1.2|          az Áldott Fia; vö. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7), akkor Jézus
45 2. 2.1.2|           vö. 2Sám 7,14; Zsolt 2,7), akkor Jézus olyan választ
46 2. 2.1.2|        hogy az Emberfia (vö. Dán 7,13-14) nemsokára az Isten (
47 2. 2.1.2|      Dániel Könyve szerinti (vö. 7,13) közvetítõjét. Egészen
48 2. 2.1.2|          evangéliumban (Jn 3,34; 7,16; 8,26; 12,49; 14,24;
49 2. 2.1.2|        nektek..." (Mt 5,21k, vö. 7,24.29). Másutt kijelenti,
50 2. 2.1.2|         24,49; ApCsel 1,8; Jn 16,7). Végül sejteti, hogy Isten
51 2. 2.1.4|     Emberfia dicsõségébe (ApCsel 7,56; Jel 1,13; vö. Dán 7,
52 2. 2.1.4|          7,56; Jel 1,13; vö. Dán 7,13-14). A hitvallásban ezért
53 2. 2.3.1|          Jézus Lelke" (ApCsel 16,7), aki nélkül senki sem mondhatja: "