104-eletu | eleve-gyako | gyerm-kidol | kiege-megol | megor-sarja | schil-tudas | tudat-zsolt
bold = Main text
Part.Chapter.Paragraph.Number grey = Comment text
1 2. 1.4.2 | megújítja azokat (Zsolt 104,29-30). Különösen a történelem
2 2. 1.4.2 | örökre a mennyben" (Zsolt 119,89); elküldik, hogy végrehajtsa
3 2. 1.1.2 | Istennek (Iz 6,1-5; Zsolt 122). Miután Izrael maga választott
4 2. 2.3.1 | egyetlen Lélek éltet (1Kor 12,12k; Ef 4,4), tagjaiként fölvesz
5 2. 1.4.1 | múltbeli tetteit ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi Izrael
6 2. 1.4.1 | tetteit ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi Izrael kötelességét
7 1. 1.1.1 | zsinat 5. és 6. ülésszaka /1546 és 1547/) traktátus. ~
8 1. 1.1.1 | és 6. ülésszaka /1546 és 1547/) traktátus. ~
9 1. 1.3.1 | méthode historique, 3. kiadás, 1907), a protestáns kutatók által
10 1. 1.3.1 | Schweitzer, 2. kiadás, 1913). Katolikus oldalon, bár
11 1. 1.4.2 | vö. R. Otto, Das Heilige, 1916), és hogy nagyon különbözõ
12 2. 2.2.2 | a Pápai Biblia Bizottság 1964. május 14-i, Instructio
13 El. 0.0.0(1)| Sedula cura apostoli levelét, 1971. jún. 27, n. 1: EV 4/981.
14 2. 1.5.1 | jár majd (vö. MTörv 18,18; 1Makk 4,46; 14,41). ~
15 2. 2.1.2 | mondom nektek..." (Mt 5,21k, vö. 7,24.29). Másutt kijelenti,
16 2. 1.4.2 | Bölcsesség (Péld 3,19-20; vö. 8,22k). Általa a királyok képesek
17 2. 1.2.1 | 17; MTörv 5,6-21; Kiv 21,2k; Lev 19). Az ígért és megadott
18 2. 1.5.2 | meg (Iz 26,19; Dán 12,2-3; 2Makk 7,9.14; 12,43-45). ~Keresztelõ
19 2. 2.3.2 | az igazságosság hazája" (2Pét 3,13). ~Akkor majd elismerik,
20 2. 2.1.1 | Szentlélek sugalmazására (2Tim 3,16; vö. Jn 16,13). A Lélek
21 2. 2.1.2 | is szóljanak errõl (Mk 8,30k), mert ez a hitvallás még
22 1. 1.1.1 | incarnato (vö. nikaiai zsinat /325/, efezusi zsinat /431/,
23 2. 1.4.2 | Zsolt 33,6-9; vö. Ter 1,3k). A Teremtés az õ Szavának
24 2. 2.2.1 | világosabb lett (ApCsel 10,40k; vö. 1.3; Jn 20,19-29).
25 2. 1.5.2 | 12,2-3; 2Makk 7,9.14; 12,43-45). ~Keresztelõ János szerepe
26 1. 1.1.1 | zsinat /325/, efezusi zsinat /431/, kalkedóni zsinat /451/,
27 2. 2.1.2 | Dávid Fia" nevet (pl. Mk 10,47 stb.). Úgy mutatkozott be,
28 1. 1.1.1 | redemptione (Orange-i zsinat /529/, trentói zsinat 5. és 6.
29 2. 1.4.1 | állapota felett (Oz 11,1-9; Iz 54,4-10). ~d) A bölcsek, tanítók
30 1. 1.1.1 | konstantinápolyi zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (
31 2. 2.1.2 | önmaga megnevezésére (Mt 13,57; Lk 13,33). Bár tagadta,
32 2. 1.1.2 | Irányítója (Ámosz 1,32,16; Iz 10,5k). Õ az "Elsõ és Utolsó",
33 2. 1.3 | Dicséretnek" nevezik majd (Iz 60,18). Minden nemzet, amely
34 2. 1.4.1 | 2Sám 6,13.17-18; 1Kir 8,63k, stb.), az ilyen funkciókat
35 2. 2.1.2 | vissza (Mk 14,62; Mt 26,64; Lk 22,67-70, ahol maga
36 2. 1.2.1 | Ter 9,12-17; vö. Iz 25,6; 66,18). ~
37 2. 2.1.2 | Mk 14,62; Mt 26,64; Lk 22,67-70, ahol maga a kérdés is
38 1. 1.1.1 | konstantinápolyi zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (Orange-i
39 2. 2.1.4 | megöltek, mégis él (Jel 5,6k; Jn 1,29; 1Pét 1,19), a
40 2. 2.1.2 | 14,62; Mt 26,64; Lk 22,67-70, ahol maga a kérdés is két
41 2. 1.1.2 | hatalmát (Zsolt 93,1-2; 95,3-5), méginkább kimutatja
42 2. 1.5.2 | üdvösségét akarja (Zsolt 93,96-99). Evilág erõit azonban,
43 2. 1.1.2 | eljövendõ királyságáról (Zsolt 98) való gondoskodásban. Ennek
44 El. 0.0.0(1)| 1971. jún. 27, n. 1: EV 4/981.
45 2. 1.5.2 | üdvösségét akarja (Zsolt 93,96-99). Evilág erõit azonban,
46 2. 2.1.3 | keresendõ. Imádságában "Abbának" szólítja Istent; arámul
47 2. 1.1.1 | kegyelembõl (MTörv 7,8). Ábrahámban és utódaiban áldást nyer
48 2. 2.1.1 | Jézus és az üzenet különféle ábrázolásait a maguk fejlõdésének különféle
49 1. 2.9.2 | többé-kevésbé önkényesen ábrázolják egy olyan "olvasat" által,
50 2. 2.1.2 | megtalálja Krisztusban, az új Ádámban õsi hivatását, hogy Isten
51 2. 2.2.2 | a törvény Isten népének adatott; az új által Isten Lelke
52 2. 2.3.2 | ember elfordult, egészen addig a napig, amikor mindenki
53 1. 2.7.3 | elõretekintett és amilyen értelmet adhatott neki, a feltámadásába vetett
54 1. 1 | hogy itt teljes beszámolót adjunk a Jézus Krisztusra vonatkozó
55 2. 1.2.1 | 10; 2Sám 7,9-11), nekik adni az ígéret földjét (Ter 15,
56 1. 2.6.4 | kérdésekre is választ kell adnia. ~
57 2. 2.3.2 | nekik is "életüket kell adniuk barátaikért" (1Jn 3,16). ~
58 2. 2.2.2 | különbsége egy zenemû összhangot adó szólamaihoz hasonlítható. ~
59 2. 2.3.1 | Jn 17,6), aki "váltságul adta önmagát sokakért" (1Tim
60 1. 2 | Krisztusról felhígított képet adunk. ~
61 2. 2.3.1 | apostoli utódlás által (Adv. Haer. 3.1,2) és minden
62 2. 2.2.2 | követelményeinek megfelelõ értelmezést adva ezeknek. Bár nem sok példát
63 1. 3.1 | Izraelben, és milyen új ágat oltottak rá Jézus Krisztus
64 1. 1.7.1 | mint az evolúció "legvégsõ ágát" az egész világegyetemben.
65 El | Nyugaton sokan vallják magukat agnosztikusnak vagy nem-hívõnek. Azt jelenti
66 2. 2.1.3 | Ez az a bensõséges titok, ahonnan mint forrásból Jézus minden
67 1. 1.3.1 | a zsákutcából indult ki, ahová, úgy tûnt, a Jézus-élete
68 El | Krisztusban Istentõl adott ajándék - átfogó megértését. ~
69 2. 2.3.1 | Ez a Lélek osztogatja ajándékait mindenkinek úgy, ahogyan
70 2. 1.4.1 | 17,14), egyszerre Isten ajándékaként és jóságának megnyilvánulásaként (
71 1. 3.2 | bizonyos értelemben Isten ama ajándékának a türközõdése, amit kinyilatkoztatása
72 2. 1.4.1 | meghívást, hogy ebbõl az ajándékból részesüljenek, amelyet Isten
73 1. 3.2 | keresztények számára ennek az ajándéknak a csúcsa Isten Fia, aki
74 El | ígéreteirõl, az általa már adott ajándékokról, és Isten népének az eljövendõ
75 1. 1.10.2 | szemlélését egy olyan módon ajánlja, amelyet "esztétikainak"
76 2. 1.4.2 | szava, amelyet a próféták ajkaira helyez (Jer 1,9), olykor
77 2. 1.4.2 | ölt: lakást vesz Izrael ajkán és szívében (MTörv 30,14), "
78 1. 1.8.2 | Ezzel szemben Bultmann meg akar maradni hûséges kereszténynek,
79 2. 1.2.1 | 2.1.2.1 Rendületlen akarata által (Jer 31,35-37), melyet "
80 2. 2.3.1 | Lelke vezérli útjain. De, akárcsak az egyes hívek (Róm 8,14), "
81 1. 1.9.2 | a Szabadító" alakjában akarják megtalálni, akit egyes történészek
82 2. 1 | inkább a fõ tanúságokat akarjuk felidézni az "Elsõ Szövetségbõl",
83 2. 1.4.1 | helyreállítja az Istentõl akart rendet (Iz 42,1-4; 49, 1-
84 1. 1.2.2 | formulák, melyekkel helyesen akarták kifejezni azt. Amint azonban
85 2. 2.2.1 | 15), hanem maga Jézus is, akiben ez az ország megkezdõdött (
86 2. 2.1.4 | Mindezt azonban csak a hit aktusa által lehet megragadni,
87 1. 2.7.3 | kockázat fenyeget, hogy alábecsülik az Elsõ Szövetség szerepét,
88 2. 1.4.1 | összehasonlítva a messiás király alacsony sorú lesz; véget vet a háborúnak
89 2. 1.4.2 | ragaszkodik majd ehhez az alakhoz: Isten szava (Memra) magának
90 2. 1.3 | lettek. Ez az Isten át fogja alakítani az ember szívét, megadva
91 1. 1.3.2 | amelyet fokozatosan hozzá kell alakítania a tanulmányozott szöveg
92 1. 1.11.3 | zsidó neveltetés mûvelte és alakította, és ennek pozitív értékeit
93 1. 1.9.2 | Krisztus, a Szabadító" alakjában akarják megtalálni, akit
94 1. 2.10.2 | kritikai kérdések: hogyan alakultak ki az itt olvasható jézusi
95 2. 2.2.1 | 15,4-8); szavuk lett az alap, amire az elsõ közösség
96 1. 1.8.1 | Kähler által felvetett alapelv szerint). ~
97 1. 2.9 | alól. Ebbõl az általános alapelvbõl azonban kockázatos következtetések
98 1. 2.10 | tanulmányok azt választják alapelvül, és nem ok nélkül, hogy
99 1. 2.7.1 | Jézus személyét és az egyház alapítását pontosan elhelyezik-e a
100 1. 2.9.1 | kapcsolódik, amelynek elméleti alapjában az ateizmus is ott van.
101 1. 2.4.2 | ennek az értelmezésnek az alapjául szolgálhatna. Megpróbálja
102 1. 1.1.2 | exegézisük ezáltal szilárdabb alapokon nyugszik (pl. J. Galot stb.). ~(
103 1. 2.2.2 | csak akkor dolgozható ki alapos módon, ha fenntartjuk az
104 1. 1.9.4 | ideológiától", hogy õk erre alapozhatják társadalmi tevékenységüket (
105 1. 2.7.4 | viszont azt is meg kell alapoznunk, túlságosan minimalista
106 1. 2.9.1 | a testvéri kapcsolatokra alapozott társadalmi élet eszményi
107 1. 2.1.2 | kritikai következtetésekre alapozzák, amelyek túlságosan "konzervatívak",
108 2. 1.4.2 | istenségeknek tartottak, de akiket alárendeltek Ábrahám Istenének. a) A
109 1. 2.10.3 | megközelítése, melyet kiváltképpen alátámasztanak az elmúlt két évszázad régészeti
110 1. 2.8.1 | törvényt (a Tórát), melynek alávetette magát. Ha azonban ennek
111 1. 2.9.2 | birodalom és a helyi kormányzók alávetettjei, nem elemezték részletesen,
112 2. 1.2.1 | vezetõi természetesen szabadon alávetik magukat ennek a szövetségnek (
113 2. 2.1.1 | született, a törvénynek alávetve", megjelent, hogy beteljesítse
114 2. 2.3.2 | ülõnek és a Báránynak legyen áldás, tisztelet, dicsõség és
115 2. 1.1.1 | Ábrahámban és utódaiban áldást nyer majd a föld minden
116 2. 2.1.2 | az Isten Fia (vagy, az Áldott Fia; vö. 2Sám 7,14; Zsolt
117 2. 1.4.1 | váljon az Isten elõtt kedves áldozat (MTörv 33,10). Mivel azonban
118 1. 2.5.1 | katasztrofális véletlen áldozata? Vagy olyan csodatévõ, mint
119 2. 2.2.2 | fogadja el könnyebben, mert az alkalmasabbnak tûnik Krisztus jelentésének
120 1. 1.10.1 | Balthasartól. Mindkét szintézisben alkalmazást nyernek a bibliakritika
121 1. 1.11.2 | ószövetségi beszédmódot alkalmaznak, és amikor azt állítják
122 1. 1.6.2 | címeket vagy maga Jézus alkalmazta magára, szorosan összekapcsolva
123 1. 1.3 | tanulmányozása során, megfelelõen alkalmazták ezeket az Újszövetségre
124 1. 1.9.4 | köztük hívõ keresztények, alkalmazza ezt a módszert az elmélet
125 1. 1.11.1 | bizonyos folyamatosságot alkot és mélységes egységet mutat
126 2. 2.3.1 | Így mindannyian egy testet alkotnak, amely maga a megfeszített
127 1. 1.11.2 | ezt a krisztológia szerves alkotóelemének kell tekintenünk. A krisztológiának,
128 2. 1 | emberiség közösségre lépése állandóan elõre haladt. Nincs szó
129 1. 2.7.4 | kísérlet, hogy folyamatosságot állapítsunk meg Jézus és a keresztények
130 2. 2.1.3 | 36 és párh.). Ez a fiúi állapot nem tartja vissza õt attól,
131 2. 1.5.2 | gyökeresen átalakítja az ember állapotát. Eljövetele, az örömhír (
132 1. 1.3.1 | Ricciotti, stb.). R. Bultmann álláspontja (ld. 1.1.8) abból a zsákutcából
133 1. 1.5.2 | hittõl egészen távol állók (Allegro) - , illetve a Szentírás
134 1. 1.7.4 | kapcsolatot és összefüggést állít fel Jézus tapasztalata és
135 1. 2.2.1 | szabad a Szentírás kifejezett állításainak rovására megtenni. ~
136 2. 1.2.1 | kovácsolt emberekkel. Vezetõket állított népe élére, akiket arra
137 1. 1.9.2 | politikai ellenfeleként állítottak be (vö. S.G.F. Brandon).
138 1. 2.8.4 | vállalkoztak, hogy ismét Jézust állítsák a krisztológia kiindulópontjába,
139 1. 1.11.3 | keveset, vagy túl sokat állítsanak. Ehelyett tisztelettel és
140 1. 2.8 | által adott példája szerint álljanak Isten színe elé, akkor feltárja
141 1. 2.8.4 | kizárólag a hit döntésében állna, nem zárná-e ki ezzel az
142 1. 1.5.2 | keresztény hittõl egészen távol állók (Allegro) - , illetve a
143 1. 1.9.1 | messianizmus hatása alatt állt. F. Engels az "osztályharc"
144 2. 2.3.2 | kegyelmét. Õ, aki "leszállt az alsó földi tájakra" és "minden
145 1. 2.9 | zsarnokság alól. Ebbõl az általános alapelvbõl azonban kockázatos
146 1. 3.2 | bizonyos értelemben Isten ama ajándékának a türközõdése,
147 2. 2.1.4 | által lehet megragadni, amellyel elismerjük, hogy õ a Messiás,
148 1. 1.6.1 | az emberi történelemben, amelybe Isten mintegy elhelyezte
149 1. 2.4.1 | társadalmi közeggel találkozott, amelybõl bizonyos elemeket merített.
150 1. 1.6.1 | nyomait - olyan eseményeket, amelyekkel Õ a történelmet beteljesülése
151 1. 1.7 | soroltunk több módszert is, amelyeknek az a közös vonása, hogy
152 2. 2.3.2 | elõször hívta az embert, és amelytõl az ember elfordult, egészen
153 2. 1.4.1 | csak annyira éri el célját, amennyire minden pap betölti szerepét,
154 1. 1.9.2 | vonatkozására ki kell terjednie, amibe beletartozik az Istenhez
155 2. 2.2.2 | dolgokat tartalmazzák, "amiket Jézus tett és tanított" (
156 1. 2.2.2 | elemzésnek vetnénk alá, mint amilyent különféle filozófiai rendszerek
157 2. 1.3 | többszöri megszegése okozott és aminek õk is tanúi voltak, és amely
158 2. 2.3.2 | Róm 2,4-5; 3,25-26; 9,22), amióta elõször hívta az embert,
159 2. 1.1.2 | történelem Ura és Irányítója (Ámosz 1,32,16; Iz 10,5k). Õ az "
160 1. 2.4.1 | hogy Krisztus vallását más analóg esetek módjára olyan elemek
161 1. 2.6.1 | modern latin nyelvekben és angolban a "history" szónak nem ugyanaz
162 2. 2.1.3 | végítélet napját - még az angyalok, sõt a Fiú sem (Mk 13,32).
163 1. 2.8.1 | szûk magra korlátozták, annál is inkább, mert Jézusnak
164 1. 2.9.1 | módszer olyan filozófiai antropológiához kapcsolódik, amelynek elméleti
165 1. 1.3.2 | G. Gadamer). A vizsgált anyagot ugyanis olyan szempontok
166 2. 2.1.3 | Istent; arámul ez a szó "apát" jelent a becézés árnyalatával (
167 1. 1.8.1 | zsidó elemek, különösen az apokaliptikus közegben fölerõsödött hangok,
168 1. 1.7 | vizsgálatával kezdõdtek (klasszikus apologetika), vagy a vallási tapasztalat
169 1. 1.5.4 | keresztények között, minden apologetikus célzattól mentesen. ~
170 2. 2.2.2 | Beszélhetünk tehát Pál apostol krisztológiájáról is, amely
171 2. 2.3.1 | végsõ szabálya (Demonstratio apostolica 3.): "az igazság szabálya",
172 2. 2.3.2 | nyilvánult meg teljes mértékben. Apránként halad elõre, a szülõ asszony
173 1. 2.8 | kapcsolatát. A szövegek aprólékos kritikai elemzése révén
174 1. 1.7.3 | megkezdett, és amely szüntelenül árad az egyházban a Szentlélek
175 2. 2.2.2 | az új által Isten Lelke áradt ki minden testre a prófétai
176 2. 2.1.2 | értelme, mert egy gyakori arám kifejezésmód szerint jelenthette
177 2. 2.1.3 | Abbának" szólítja Istent; arámul ez a szó "apát" jelent a
178 1. 2.10.3 | Mivel ezek a szent könyvek aránylag késõn jelennek meg e kultúrák
179 2. 2.1.3 | apát" jelent a becézés árnyalatával (vö. Mk 14,36 stb.). Úgy
180 1. 1.3.1 | így: Didon, Le Camus; némi árnyalattal: Lebreton, Lagrange, Fernandez,
181 1. 1.5.2 | keresztény igehirdetõk sem voltak ártatlanok - , tanulmányokat szentelt
182 2. 1.4.1 | szegények, az özvegyek és az árvák javára (Iz 11,3-5; Jer 22,
183 2. 2.3.2 | Apránként halad elõre, a szülõ asszony fájdalmával (Mt 24,8; Jn
184 2. 2.1.1 | a názáreti Jézus, aki "asszonytól született, a törvénynek
185 1. 1.1.2 | rendjének) neveztek. ~(c) Aszerint, ahogy a teológiai kérdéseket
186 2. 2.1.4 | Szolgája (1Pét 2,21-25, Iz 53-at visszhangozva), és feltámadása
187 2. 2.1.1 | gondoskodott, hogy ez az átadás egészen hûségesen történjék,
188 1. 2.8.2 | Újszövetségben a húsvéti igehirdetés átadására használt szimbolikus nyelvezetet,
189 2. 1.4.1 | 3 LXX; 89,27-28), Isten átadja neki a hatalmat, hogy legyõzze
190 2. 1.2.1 | tevékenységük által akarta Isten átadni népének parancsait és törvényeit (
191 2. 1.4.1 | tapasztalatait, nekik kell átadniuk ezeket a következõ nemzedékeknek,
192 2. 2.1.3 | kimondhatja: "Atyám mindent átadott nekem. Senki sem ismeri
193 1. 2.4.1 | pedig a késõbbi koroknak átadta a görögre fordított Szentírást,
194 2. 1.5.2 | minden embernek és gyökeresen átalakítja az ember állapotát. Eljövetele,
195 1. 2.7.4 | Isten Fiának; hogyan tudott átalakulni tanítványainak kezdeti hite
196 2. 2.3.2 | amelyet közöl az egyházzal, átárad a keresztények életébe,
197 1. 1.9.3 | néhány marxista szerzõ, bár ateista, mégis a "remény elvét" (
198 1. 2.9.1 | amelynek elméleti alapjában az ateizmus is ott van. Ez a kutatási
199 1. 2.7.3 | szavainak és tetteinek mélyebb átelmélkedésével - kifejezettebbé tegyék
200 1. 2.3.2 | a feltámadt Krisztussal átélt viszonyukból fakadó hitük
201 1. 2.6.1 | azonban nem ezen alapul. Átfogja a közös tapasztalatot, de
202 2. 1.4.2 | neki tulajdonítja a mindent átható Lélek birtoklását (Bölcs
203 2. 1.4.1 | próféta, Isten szavától áthatva (Jer 18,18), mindig ott
204 2. 2.3.2 | hogy az evangélium szelleme átjárhassa összes - családi, társadalmi
205 1. 1.4.3 | hellenista világban élt, amelyet átjárt a szinkretizmus és a gnoszticizmus.
206 1 | KRISZTOLÓGIAI MÓDSZEREK ÁTTEKINTÉSE ~
207 2. 2.1.2 | eljövetelét, hanem isteni attribútumokon, ti. Szava, Lelke és Bölcsessége
208 2. 2.2.2 | tanítói elkezdték okosan átvenni a pogányok között használatos
209 1. 1.6.1 | 1), másrészt a Hegeltõl átvett, akkor igen divatos idealista
210 1. 1.6.1 | Beck, J.C.K. von Hoffmann) átvette az "üdvtörténelem" eszméjét (
211 1. 1.11.4 | módon tudott Istenhez mint Atyához fordulni. A Jézus tudásáról
212 2. 2.1.3 | és senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és akinek a
213 2. 2.1.3 | növekszik egyre inkább az Atyától reá bízott küldetés ismeretében,
214 1. 1.8.2 | egy új és teljességgel "autentikus" létezésbe. Ennek a hitnek
215 1. 2.2.1 | alkalmazott "szaknyelv" (lingua "auxiliaris") nem örvend ugyanolyan
216 2. 1.5.1 | tapasztalatainak kiváltságos tanúságai, azé a reményé, amelyet fentebb
217 1. 1.3.2 | úgy terjeszti elõ, hogy azokra ne hatnának az õ nézetei
218 1. 2.6.4 | szemléletet vezetett be azokról a feltételekrõl, amelyek
219 2. 2.2.2 | Egyik sem utasítható el azon az alapon, hogy másodlagos
220 2. 2.1.2 | azaz Messiásnak) vallja õt. Azonnal megtiltotta viszont nekik,
221 1. 1.11.2 | ezek a szerzõk korántsem azonos megközelítéseket és következtetéseket
222 1. 1.3.2 | 1.1.3.2 Azóta a "történeti módszer" új
223 1. 2.7.4 | kezdeti hite és reménye azzá a szilárd meggyõzõdéssé,
224 1. 1.9.1 | tapasztalták az emberi társadalom bajait, a Jézus által követett "
225 1. 1.10.1 | a másik pedig H. U. von Balthasartól. Mindkét szintézisben alkalmazást
226 1. 2.1.2 | Újszövetséggel való olyan bánásmód, amelynek egyedüli célja
227 1. 1.11.3 | tisztelettel és körültekintõen bánnak személyiségének misztériumával.
228 2. 2.1.4 | 1,1; Jn 1,1-14); "Isten Báránya", akit megöltek, mégis él (
229 2. 2.3.2 | kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak legyen áldás, tisztelet,
230 2. 2.3.2 | is "életüket kell adniuk barátaikért" (1Jn 3,16). ~Mivel Jézust
231 2. 2.2.2 | hívõ keresztények között. Bárki jogosan megteheti, hogy
232 2. 2.1.2 | megtiltotta viszont nekik, hogy bárkinek is szóljanak errõl (Mk 8,
233 El | feledve annak kockázatát, hogy bármelyik módszer kizárólagos használata
234 2. 2.2.2 | vezethet oda, hogy tartalmukból bármit is elvetünk. d) Az újszövetségi
235 1. 1.10.1 | kinyilatkoztatását. Az egyik K. Barth-tól származik, a másik pedig
236 2. 2.2.2 | megkapták a lelkesedést és a bátorságot a Krisztusról való tanúságtételre (
237 1. 2.3.2 | a mai kutató szubjektív beállítottsága, mindenkinek feladata, hogy
238 1. 2.6.2 | támaszkodva, bizonyossággal bebizonyíthatná azt, mint bármely szemlélõ
239 1. 1.6.2 | hogy Jézus istensége is bebizonyítható ilyen módon. Jézus életének
240 2. 2.2.1 | sok csalhatatlan jellel bebizonyította nekik, hogy él" (ApCsel
241 2. 2.1.3 | ez a szó "apát" jelent a becézés árnyalatával (vö. Mk 14,
242 1. 1.6.1 | protestáns teológus (pl. J.T. Beck, J.C.K. von Hoffmann) átvette
243 1. 2.10 | változatosságot nagyra kell becsülni. Vagy az is elõfordulhat,
244 1. 2.3 | Jézusról szóló tanúságokat befogadták és átadták (vö. 1.1.3). ~
245 2. 2.3.2 | egyház most tagjai révén beilleszkedik ebbe a világba. Nem arra
246 1. 1.8.2 | lehetõséget, hogy biztosan bejusson egy új és teljességgel "
247 2. 1.5.2 | uralomnak a küszöbön álló beköszöntét, melyet az hoz majd el, "
248 1. 1.8.2 | egy történelmi ténybe írt bele. Ez tartalmazza a Húsvét
249 1. 1.11.2 | kinyilvánulása után eljutottak a belé vetett hitre. E két idõszak
250 1. 2.6.2 | szívre", hogy az elme is beleegyezésre mozduljon. ~
251 1. 1.9.2 | ki kell terjednie, amibe beletartozik az Istenhez való alapvetõ
252 1. 1.9.4 | társadalmi tevékenységüket (F. Belo). Tudósok egy csoportja,
253 1. 2.4.2 | tulajdonítsunk, amelynek nincsen belsõ ellenõrzése, mintha az egyes
254 1. 1 | A megközelítések rövid bemutatása ~Nem lehet szó arról, hogy
255 El | 1) azzal, hogy tömören bemutatja a krisztológiai irányzatokat,
256 1. 1.11.2 | ahogy Jézus kortársainak bemutatkozott és ahogyan megértethette
257 1. 1.3.3 | módon tanulmányozni és bemutatni Jézus emberi valóságát,
258 1. 3 | és bizonytalanságok? ~A bemutatott megközelítésekbõl látható,
259 1. 1.6.2 | preegzisztenciával is kapcsolatosak (P. Benoit). Így a szótériológia (megváltástan)
260 1. 1.11.3 | által bepillantást adott bensõ életének titkaiba (H. Schürmann).
261 1. 1.10.1 | olyan szemléletmód, amelyek bensõségesen egyesülve alkotják Isten
262 2. 2.1.3 | kapcsolata Istennel olyan bensõségesnek mutatkozik itt, hogy kimondhatja: "
263 1. 1.11.3 | szavai és mondásai által bepillantást adott bensõ életének titkaiba (
264 2. 1.5.2 | Jeruzsálemet és az egész világot beragyogja (Iz 52,7-10). Ez az egyenlõségen
265 2. 1.2.1 | Szentírásban a "szövetség" (berít) jogi fogalma. Általa új,
266 1. 2.5.2 | megengedjük, hogy az evangéliumi beszámolók talán az eredetinél élesebbnek
267 1. 1 | szó arról, hogy itt teljes beszámolót adjunk a Jézus Krisztusra
268 2. 2.2.2 | között használatos korabeli beszédmód fogalmait és képeit, a hit
269 1. 2.2.2 | benne alkalmazott különbözõ beszédmódok között. ~
270 1. 2.2.2 | jellemzõ gondolkodási és beszédmódoknak, ami oda vezet, hogy meg
271 1. 1.2.2 | véleménykülönbségeken, eltérõ beszédmódokon, melyek megosztották a teológusokat,
272 1. 1.11.2 | látható, amikor ószövetségi beszédmódot alkalmaznak, és amikor azt
273 2. 2.2.2 | halálát és feltámadását. Beszélhetünk tehát Pál apostol krisztológiájáról
274 2. 2.2.2 | ugyanarról a Krisztusról beszélnek, mint akit mások közvetlenül
275 2. 2.1.2 | kifejezésmód szerint jelenthette a beszélõt is. Jézus úgy viselkedik
276 1. 1.2.3 | ahogy a skolasztikusok beszéltek Jézus Krisztus "egyedi"
277 1. 2.6.1 | üdvösség történetérõl" beszélünk. A német nyelv különbséget
278 2. 1.5.1 | mégis homályos maradt a beteljesedés módja. A farizeusok például
279 1. 2.5.2 | elhozta népének "az Írások beteljesedését" az Ország evangéliuma által.
280 2. 2.1.1 | beteljesítse" (Mt 5,17). ~Ezt a beteljesedést azonban nem tarthatjuk ahhoz
281 2. 1.3 | 37,1-4). ~Isten Dávidban beteljesítette korábbi ígéreteit, hogy
282 2. 1.5.1 | szerint. Bár e remény végsõ beteljesülését biztosnak tartották, mégis
283 2. 1.5.2 | nála (Mt 3,11-12 és párh.). Betelt az idõ, mindenki megtapasztalhatja
284 2. 2.3.2 | emelkedett", most "mindent betölt" (Ef 4,9-10). ~b) Ebbõl
285 2. 1.4.1 | célját, amennyire minden pap betölti szerepét, mint a törvény
286 1. 2.8.1 | zsidó volt, és önmagában betöltötte a törvényt (a Tórát), melynek
287 2. 1.4.2 | tesz képessé arra, hogy betöltsenek bizonyos feladatokat. A
288 1. 1.5.4 | változatosságában nyilvánvaló bevezetõjét és szükséges feltételét
289 1. 2.6.4 | oikonomiájának utolsó szakaszát bevezette, de nem teljesítette be,
290 2. 2.1.2 | mint dávidi király, amikor bevonult Jeruzsálembe a tömeg éljenzése
291 1. 1.1.2 | Általában felhasználják a bibliakritikát, így az egyes könyvekbõl
292 1. 1.8.4 | Formgeschichte). Az ilyen jellegû bibliakutatásnak nem annyira az a célja,
293 1. 1.3.2 | viszonyban õ is vizsgálja és bírálja önmagát, mégis ritkán fordul
294 1. 2.3 | nyilvánvalóan nagy jelentõséggel bírnak a múlt népeinek és eseményeinek
295 2. 1.4.1 | igazságosság legyen az egész birodalomban, különösen a szegények,
296 2. 2.1.2 | cselekszik (Mt 12,28), hogy birtokában van az isteni erõ, és elküldi
297 2. 1.4.2 | tulajdonítja a mindent átható Lélek birtoklását (Bölcs 7,22); nem más, mint "
298 2. 1.5.2 | amelyek Isten királyi hatalmát bitorolták, megfosztják majd hiú címeiktõl (
299 2. 2.3.1 | Róm 8,14), "nem vetheti bizalmát minden szellembe" (1Jn 4,
300 1. 2.8.3 | hogy ha a tényt megalapozó "bizonyítékok" racionalista felfogásának
301 1. 2.6.2 | tudományos kutatásra támaszkodva, bizonyossággal bebizonyíthatná azt, mint
302 1. 3 | kockázatok, korlátok és bizonytalanságok? ~A bemutatott megközelítésekbõl
303 2. 1.4.1 | megtörtént, a király hûtlennek bizonyul szövetségi kötelességeihez,
304 1. 1.8.2 | számára a lehetõséget, hogy biztosan bejusson egy új és teljességgel "
305 2. 1.4.1 | király békét és szabadságot biztosítani népének, ha hûséges az igazságosság
306 2. 1.3 | népe iránt (Iz 9,6) és biztosítja a kezdettõl fogva ígért
307 2. 1.5.1 | remény végsõ beteljesülését biztosnak tartották, mégis homályos
308 1. 1.9.3 | mégis a "remény elvét" (E. Bloch) keresi, és Jézus "praxisában",
309 1. 1.7 | fakadó szükségleteivel (M.Blondel). Idõközben ezek a problémák
310 2. 1.4.1 | 1-9; Iz 54,4-10). ~d) A bölcsek, tanítók feladata, hogy
311 2. 2.1.3 | legyen; õ az, aki "fejlõdik bölcsességben, korban, Isten és emberek
312 2. 1.4.2 | 24,23; Bár 4,1). Salamon Bölcsességeinek Könyvében neki tulajdonítja
313 1. 1.6.2 | Krisztusról mint "Isten Bölcsességérõl" szóló mûvekben (A. Feuillet
314 1. 1.5.2 | szokatlan, prófétai vagy bölcsességi jellegét, amely oly szorosan
315 2. 1.4.1 | bölcs felismerje ennek a bölcsességnek a határait, hogy így az
316 2. 1.4.1 | Ter 1,1-2,4; Zsolt 8). A bölcsnek kell összegyûjtenie és a
317 1. 1.9.2 | viszony (G. Gutiérrez, L. Boff, stb.). Mások fõleg az emberek
318 1. 1.5.1 | vö. Strack-Billerbeck, J. Bonsirven, stb.). Újabban a kumráni
319 1. 2.10.3 | néprajzi felfedezései, még alig bontakozott ki. Ahhoz azonban, hogy
320 2. 2.1.4 | Krisztus) uralma a kereszt botránya által jött el, amikor Jézus
321 2. 1.3 | próféták szóvá tették a botrányt, amit ennek a szövetségnek
322 1. 1.11.1 | módokon fedezik fel (pl. L. Bouyer, R. Fuller, C.F.D. Moule,
323 1. 1.4.1 | alapja egy újabb elemmel bõvült, az ún. "vallástörténelemmel".
324 1. 1.9.2 | állítottak be (vö. S.G.F. Brandon). Hiszen az emberek társadalmi
325 1. 1.6.2 | ugyanis Isten Fia emberi büntetést és halált vett magára, és
326 2. 1.5.2 | az igazi üdvösséget, aki bûnbánatot tart (Mk 1,1-8; Mt 3,1-12;
327 2. 1.4.1 | szenvedéseiben, mindannyiuk bûnét hordozza majd, hogy sokakat
328 2. 2.3.1 | egymással (Ef 2,11-18), a bûnösöket Istennel, akinek azok ellenségei
329 1. 1.8.2 | hirdetésére, amelyet Isten a bûnösöknek nyújt. Ezt az üzenetet jelzi
330 1. 1.6.2 | Szeretetében Jézus osztozott a bûntõl és szenvedéstõl sújtott
331 2. 1.3 | majd kinyilvánítja Isten "buzgóságát" népe iránt (Iz 9,6) és
332 1. 1.3.1 | igazságát (így: Didon, Le Camus; némi árnyalattal: Lebreton,
333 El | vitatott kérdéseit. ~Henri Cazelles, P.S.S. ~ ~A DOKUMENTUM
334 2. 1.4.1 | szerint csak annyira éri el célját, amennyire minden pap betölti
335 2. 1.4.1 | nemzedékeknek, kívánandó és elérendõ célként (Péld 1-7) vagy tiszteletre
336 El | támogatására a Bizottság két célt tûz ki maga elé: ~1. Gondosan
337 1. 1.5.4 | között, minden apologetikus célzattól mentesen. ~
338 1. 1.4.2 | szövegek megfejtése révén (Champollion, Grotefend, stb.), a másik
339 1. 1.7.1 | 1.1.7.1 P. Teilhard de Chardin az emberiséget úgy mutatta
340 1. 1.5.3 | Jézus testvér" (S. ben Chorin) felé fordult, kiemelte
341 1. 1.11.1 | I.H. Marshall, B. Rey, Chr. Duquoc, W. Kasper, M. Hengel,
342 1. 1.3.1 | Harnack, Das Wesen des Christentums). A "történeti Jézus" kutatása
343 2. 1.5.2 | bitorolták, megfosztják majd hiú címeiktõl (Dán 2,31-45). Isten uralmának
344 El | Szentírás és krisztológia címet. ~Azt is hasznosnak ítélte
345 2. 2.3.2 | szelleme átjárhassa összes - családi, társadalmi és politikai -
346 1. 1.11.2 | ahogyan megértethette magát (családja, ellenfelei, tanítványai)
347 2. 2.2.1 | megjelenéseket, amelyekben Jézus "sok csalhatatlan jellel bebizonyította nekik,
348 2. 1.4.1 | jövendölni, még a legsúlyosabb csapások idején is (Oz 2,20; Iz 46,
349 2. 2.2.1 | volt (vö. Jn 2,22), és sok cselekedete is (Jn 12,16). De legfõképpen
350 1. 1.7 | vagy pedig az emberi "cselekvés" mint olyan belülrõl fakadó
351 1. 2.7.3 | zsidóként leélt életét, cselekvésének és igehirdetésének módját,
352 1. 1.3.2 | eseményeket mond el vagy azok cselekvõit írja le, és ez még nem jelent
353 1. 2.7.3 | kezdettõl fogva mintegy csíraszerûen és implicit módon jelen
354 2. 2.1.1 | példabeszédek Isten országáról). A csodái és nagy tettei, amelyeket
355 2. 1.1.1 | figyelve arra, mennyivel csodálatosabb Az, aki alkotta õket (13,
356 2. 2.2.1 | Jézus nevében" végrehajtott csodás gyógyítások (ApCsel 3,6
357 2. 2.2.2 | az Úr Jézus nevében való csodatételre (ApCsel 3,6 stb.). Így jött
358 1. 2.5.1 | véletlen áldozata? Vagy olyan csodatévõ, mint a többiek, akiknek
359 1. 1.5.3 | D. Flusser), vagy olyan csodatevõt, mint akiknek emlékét a
360 1. 2.8.2 | közötti kapcsolat a végletekig csökken. Kérdés, hogy a "mitologikus"
361 1. 2.5.1 | veszély, hogy személyisége csonkítást szenved, éppen akkor, amikor
362 2. 1.4.2 | olykor pedig tûz lesz a csontjaikban (Jer 20,9; vö. 23,29). Végül
363 2. 1.5.1 | politikai frakciók különféle csoportjai körében uralkodó nézetek
364 1. 1.1.2 | egyes könyvekbõl vagy írások csoportjaiból származó adatokat jobban
365 1. 3.2 | számára ennek az ajándéknak a csúcsa Isten Fia, aki valódi ember, "
366 1. 1.6.2 | kiindulva építik fel. ~(a) O. Cullmann, ahogy az újszövetségi fenségcímeknek
367 El. 0.0.0(1)| Vö. VI. Pál pápa: Sedula cura apostoli levelét, 1971.
368 1. 1.11.1 | W. Kasper, M. Hengel, J.D.G. Dunn stb.). ~
369 2. 2.1.2 | meg õt, mint az üdvösség Dániel Könyve szerinti (vö. 7,13)
370 2. 1.3 | élték (Ez 37,1-4). ~Isten Dávidban beteljesítette korábbi ígéreteit,
371 1. 1.5.2 | illetve keresztények (R. le Déaut, McNamara stb.). ~
372 1. 1.11.3 | krisztológiái, valamint a zsinatok definíciói - melyek "szaknyelvet"
373 1. 1.2.2 | jobban megkülönböztethetõ a definíciók tárgya és a formulák, melyekkel
374 1. 1.2.1 | alkalmazni, hanem a zsinati definíciókra is. Ezeket a definíciókat
375 2. 2.3.1 | teljesednek az egyházban (Dei Verbum 8). ~Ez által a Lélek
376 2. 2.3.1 | szerint a hit végsõ szabálya (Demonstratio apostolica 3.): "az igazság
377 El | tanulmányokból és írásokból az derül ki, hogy ez aligha van így,
378 1. 1.3.1 | vö. A. Harnack, Das Wesen des Christentums). A "történeti
379 1. 1.9.4 | anélkül azonban, hogy a "dialektikus materializmus" elméleti
380 1. 1.8.4 | Bultmann - kortársaihoz, M. Dibeliushoz és K.L. Schmidthez hasonlóan - ,
381 2. 1.3 | falait "Üdvösségnek", kapuit "Dicséretnek" nevezik majd (Iz 60,18).
382 2. 2.1.3 | Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is
383 2. 2.3.1 | 1Kor 15,4), aki fölvétetett dicsõségben (1Tim 3,16), aki Isten jobbján
384 1. 1.3.1 | történeti" igazságát (így: Didon, Le Camus; némi árnyalattal:
385 1. 1.6.1 | Hegeltõl átvett, akkor igen divatos idealista monizmus ellensúlyozására.
386 1. 1.3.2 | tanúságokra (monumenta et documenta) támaszkodik. Igazságuk
387 1. 1.8.2 | Kierkegaard). Egyedül ez a döntés kínálja az ember számára
388 1. 2.6.1 | nyitott az élõ hit és a "hit döntése" iránt, amelyek azt (ti.
389 1. 2.8.4 | megközelítése kizárólag a hit döntésében állna, nem zárná-e ki ezzel
390 1. 2.6.2 | kérdésben is szükség van a "hit döntésére", vagy helyesebben a "nyitott
391 1. 1.8.2 | erre kell válaszolni a "hit döntésével" (vö. S. Kierkegaard). Egyedül
392 1. 1.3.1 | elvetették a krisztológiai dogmákat (pl. Reimarus, Paulus, Strauss,
393 1. 1.1.1 | megközelítést a spekulatív dogmatikai traktátusokban használják,
394 1. 1.3.1 | szerették volna felváltani a "dogmatikus" teológiát, amely - nézetük
395 1. 2.5.1 | fennmaradt a zsidó irodalom dokumentumaiban? Vagy akár egy politikai
396 2. 2.2.2 | Evangeliorum veritate c. dokumentumát). Ezekben a könyvekben meg
397 El | lelkipásztorokat ellássa a hivatalos dokumentumban csupán vázolt témák részletes
398 1. 2.6.1 | tapasztalaton alapul, amelyek dokumentumok tanulmányozása által megközelíthetõek.
399 El | nem szándéka, hogy olyan dokumentumot készítsen, amely közvetlenül
400 1. 2.2.1 | ugyanolyan tekintélynek a hit dolgában, mint a sugalmazott szerzõk "
401 1. 1.10.2 | megköveteli ennek a világnak dolgaiban való helytállást, még a
402 1. 2.9 | lelki", vagyis e világ dolgaitól teljesen független. Arra
403 2. 1.4.2 | és soha nem tér vissza dolgavégezetlen (Iz 55,11). A rabbinikus
404 2. 1 | Ezekben az írásokban három dolgot kell kiemelnünk, amelyrõl
405 1. 2.2.2 | krisztológia csak akkor dolgozható ki alapos módon, ha fenntartjuk
406 1. 2.7.2 | egzisztencia filozófiai elemzésével dolgozó spekulatív kísérletek azzal
407 1. 1.6.2 | funkcionális" krisztológiát dolgozott ki, amely teljesen eltekint
408 1. 1.11.2 | képviselnek, két alapvetõ dolog közös bennük: (a) Meg kell
409 1. 1.3.3 | halállal megkoronázott életének drámáját, a szavaiban, tetteiben,
410 1. 1.11.1 | Kasper, M. Hengel, J.D.G. Dunn stb.). ~
411 1. 1.11.1 | Marshall, B. Rey, Chr. Duquoc, W. Kasper, M. Hengel, J.
412 1. 1.5.2 | zsidó szerzõk (pl. E.I. Kutscher stb.), illetve
413 2. 2.2.1 | tanítványai lássák õt, minden eddiginél teljesebb és világosabb
414 1. 1.1.1 | vö. nikaiai zsinat /325/, efezusi zsinat /431/, kalkedóni
415 1. 2.2.2 | az egyensúlyt a Szentírás egészében vett szemlélete és a benne
416 1. 3.1 | fel a Szentírásnak mint egésznek a tanulmányozása alól: mi
417 2. 2.2.1 | 20,19-29). Az apostolok egyáltalán nem várták a megjelenéseket,
418 1. 2.6.1 | történész és a teológus egyaránt legyen nyitott az élõ hit
419 1. 2.7.1 | hatása, még akkor is, ha egyébként szó van a különbözõ válságokról,
420 1. 1.2.3 | beszéltek Jézus Krisztus "egyedi" és "egyedülálló emberi
421 1. 2.1.2 | olyan bánásmód, amelynek egyedüli célja az, hogy az ún. "hagyományos"
422 2. 1.1.2 | mindörökre "hûséges, igazságos és egyenes" (MTörv 32,4), "jóságos
423 2. 1.4.1 | megítélnie az emberek különféle egyéni és társadalmi tapasztalatait,
424 2. 1.4.2 | elõ" (Sir 24,3), hogy így egyenlõnek mondja magát a Szövetség
425 2. 1.4.1 | gondoskodnia kell arról, hogy egyenlõség és igazságosság legyen az
426 2. 1.5.2 | beragyogja (Iz 52,7-10). Ez az egyenlõségen és igazságosságon alapuló
427 2. 1.3 | mint Dávid (2Sám 8,15), egyenlõséget és igazságot szolgáltat,
428 1. 2.2.2 | módon, ha fenntartjuk az egyensúlyt a Szentírás egészében vett
429 2. 1.4.1 | istentisztelet a próféták egyértelmû tanúsága szerint csak annyira
430 1. 2.4.1 | esetek módjára olyan elemek egyesítésével vagy szinkretizálásával
431 2. 2.1.4 | vonatkozik, felvétetik és egyesül Jézus személyében. Akik
432 2. 2.3.1 | lesznek és még testükben is egyesülnek vele, amely részt kap az
433 1. 1.10.1 | szemléletmód, amelyek bensõségesen egyesülve alkotják Isten ön-kinyilatkoztatását
434 1. 2.6 | kiinduló megközelítéssel egyet kell érteni abban, hogy
435 1. 2.4.2 | ellenõrzése, mintha az egyes egyházak gyökértelenek vagy szilárd
436 2. 2.3.1 | kell megkülönböztetni. Az egyházat Isten Lelke vezérli útjain.
437 1. 2.7.4 | lehetett az apostoli kor egyházát érõ konfliktusok közepette
438 2. 2.3.1 | különféle helyzeteiben. Ezért az egyháznak törekednie kell az "idõk
439 1. 2.10.4 | él. Ilyen értelemben az egyháztan a krisztológia lényeges
440 2. 2.3.2 | szentsége, amelyet közöl az egyházzal, átárad a keresztények életébe,
441 2. 2.1.2 | útja nyílik meg ezáltal: az egyikben Isten kinyilatkoztatja magát
442 1. 1.4.2 | irodalmának feltárása, az egyiptomi és az ékírásos szövegek
443 1. 1.9.2 | Mások fõleg az emberek egymás közötti társadalmi viszonyaira
444 1. 1.3.1 | kutatása azonban olyan, egymásnak ellentmondó eredményekhez
445 1. 1.11.4 | Istennel való bensõséges egységébõl, mivel különleges és egészen
446 2. 2.3.1 | mindannyian el nem jutunk a hit egységére és Isten Fiának ismeretére,
447 1. 1.7.1 | és az egész világegyetem egységesítõ elvét a kezdetektõl fogva.
448 1. 3.2 | Szûz Máriától". A Szentírás egységét ezért megláthatjuk a pátriárkáknak
449 2. 1.4.1 | bízott (Sir 16,24-17,14), egyszerre Isten ajándékaként és jóságának
450 1. 2.6.3 | fejezik ki, akinek õ Igéje és egyszersmind Fia is. Ennek a kérdésnek
451 1. 1.4.2 | vallás jelenségét nem lehet egyszerûen más emberi jelenségekre
452 2. 1.1.2 | megvallása (vö. Kiv 3,12-15), és egyúttal meghatározza a kapcsolatot
453 1. 1.8.1 | 1.1.8.1 Egzegétaként Bultmann azokat a negatív
454 1. 1.7.2 | kiindulópontját az emberi egzisztenciában kell keresni, abban, amit
455 1. 1.10.2 | Barth szerint Krisztus egész egzisztenciája csakis abból a ténybõl érthetõ,
456 1. 1.7.2 | szeretet és a szabadság. Az egzisztenciának ezek a vonatkozásai azonban
457 1. 1.11.3 | vagy túl sokat állítsanak. Ehelyett tisztelettel és körültekintõen
458 2. 1.4.2 | nagyon ragaszkodik majd ehhez az alakhoz: Isten szava (
459 2. 2.1.2 | hogy "országa nem ebbõl (ek) a világból való", és hogy
460 1. 1.4.2 | feltárása, az egyiptomi és az ékírásos szövegek megfejtése révén (
461 1. 2.7.4 | keresztények tapasztalata között. Ekkor viszont azt is meg kell
462 2. 2.1.2 | papoknak nem volt hajlandó elárulni, milyen hatalommal cselekszik (
463 1. 2.10.2 | szavak, milyen mértékû az elbeszélések (szigorú értelemben vett)
464 2. 1.1.1 | keresésükben tévútra jutottak, mert elbûvölte õket a dolgok szépsége,
465 1. 2.6.3 | felségcímei kérdésében nem elég megkülönböztetést tenni
466 1. 2.7.2 | kell ezeket vizsgálni, hogy eleget tegyenek a bibliakritika
467 2. 1.4.1 | ezek a különféle formái elégtelennek bizonyultak, hogy az emberek
468 1. 1.4.3 | 1.1.4.3 A 20. század elején a vallástörténeti iskola (
469 1. 1.3.1 | 1.1.3.1 A 19. sz. elejétõl kezdve a kutatások valójában
470 1. 2.4.1 | hagyományával ellentétben álló elemeit, akár úgy, hogy magába ötvözte
471 1. 1.4.2 | és hogy nagyon különbözõ elemekbõl épül fel, mind a hiedelmek,
472 1. 1.8.1 | vallásokból származó pogány elemekkel. Így a "történeti Jézus"
473 1. 2.9.2 | kormányzók alávetettjei, nem elemezték részletesen, ezért fennáll
474 1. 1.4.1 | kutatások alapja egy újabb elemmel bõvült, az ún. "vallástörténelemmel".
475 1. 2.2.1 | megkülönböztetéseket és elemzéseket nem szabad a Szentírás kifejezett
476 1. 2.8.4 | elvetnék "egzisztenciális" elemzésen alapuló értelmezésének átfogó
477 1. 2.8 | 1.2.8 Az egzisztencia elemzésén alapuló krisztológiai megközelítés.
478 1. 2.7.2 | egzisztencia filozófiai elemzésével dolgozó spekulatív kísérletek
479 1. 1.9.4 | iratait ennek az iskolának az elemzési módszerével tanulmányozzák,
480 1. 2.2.2 | szelekciós folyamatnak vagy elemzésnek vetnénk alá, mint amilyent
481 1. 2.9.1 | gazdasági és politikai alapon elemzi. Ez a módszer olyan filozófiai
482 2. 1.2.1 | Vezetõket állított népe élére, akiket arra hívott, hogy
483 2. 1.4.1 | nemzedékeknek, kívánandó és elérendõ célként (Péld 1-7) vagy
484 2. 1.4.2 | jellemzõje vagy a sikeres élet elérésének módja; hanem úgy is megjelenik,
485 1. 2.7.3 | függnek a kezdetben e cél elérésére alkalmazott kritikai hipotézisektõl.
486 2. 2.3.2 | hogy általuk a világhoz is elérjen. "Elsõszülött" testvérük
487 2. 1.4.1 | õszinte megtérése fogja elérni, hogy Isten ismét megmutassa
488 1. 2.5.2 | beszámolók talán az eredetinél élesebbnek állították be az ellentétet.
489 1. 1.6.2 | címek vagy az általa a földi életben elvégzett feladatot írják
490 2. 2.3.2 | egyházzal, átárad a keresztények életébe, hogy általuk a világhoz
491 1. 1.7.4 | tapasztalat között, fõleg az életében õt társként kísérõk tapasztalata
492 2. 2.3.1 | vele, amely részt kap az õ életébõl és a Szentlélek templomává
493 1. 1.8.1 | kiindulópontjául, amelyeket a Jézus életérõl szóló "liberális" protestáns
494 2. 1.4.2 | hogy kövessék útjait és így életet találjanak (8,32-35). Minden
495 1. 1.5.2 | zsinagóga és a templom vallásos életével. Tanulmányoztak bizonyos
496 1. 1.8.4 | konkrét élete között az élethelyzet és a funkció (Sitz im Leben)
497 1. 1.7.3 | eseményeket, végül azt az életmódot, amelyet õ elindított és
498 2. 2.3.1 | Isten õáltala támasztja életre mindazokat, akik hittek
499 1. 1.9.1 | egzisztencia a társadalmi élettõl függ, ezért a Szentírás
500 2. 2.3.2 | példáját követve nekik is "életüket kell adniuk barátaikért" (
|