104-eletu | eleve-gyako | gyerm-kidol | kiege-megol | megor-sarja | schil-tudas | tudat-zsolt
bold = Main text
Part.Chapter.Paragraph.Number grey = Comment text
501 1. 2.5.2 | kezdõdõ mozgalom késõbbi elevensége világosan mutatja, hogy
502 1. 2.3.2 | egyház hite között, könnyen elfelejtjük a történelmi folyamatoságot
503 2. 2.2.2 | azonban összességükben kell elfogadni, hogy a krisztológia, mint
504 2. 2.3.1 | 2) és minden keresztény elfogadott a keresztségben (uo. 1.9,
505 2. 1.4.1 | próféta közbenjárása sem tud elfordítani róluk (Ám 7,7-9; 8,1-3).
506 2. 2.3.2 | embert, és amelytõl az ember elfordult, egészen addig a napig,
507 2. 2.3.2 | szólítja fel tagjait, hogy elhagyják a világot, hanem rajtuk
508 2. 1.2.1 | fogalma. Általa új, Istentõl elhatározott kötelék létesül közte és
509 1. 2.7.1 | egyház alapítását pontosan elhelyezik-e a zsidó környezetben az
510 1. 1.6.1 | történelemben, amelybe Isten mintegy elhelyezte közbelépésének nyomait -
511 2. 1.3 | szerezzen, amely saját földjén élhet (2Sám 7,9-11). Bár Dávid
512 1. 2.10 | erõteljes törekvés miatt elhomályosul az újszövetségi krisztológiák
513 2. 1.2.1 | 13; 2Sám 7,10) és végül elhozni az üdvösséget (Kiv 15,2;
514 2. 2.3.2 | célja ~a) A Krisztus által elhozott üdvösséget tehát "teljesnek"
515 1. 2.5.2 | Istennel való kapcsolatot, és elhozta népének "az Írások beteljesedését"
516 1. 1.10.1 | jellemzõjét, ugyanakkor elhozza a bûnös emberiség üdvösségét
517 1. 1.3.2 | valamiképpen "belülrõl" éli át. ~(b) Ennek megkísérlése
518 1. 1.7.3 | az életmódot, amelyet õ elindított és megkezdett, és amely
519 1. 1.6.2 | hogy Jézus igehirdetése elindította az Isten Országát az emberek
520 1. 1.3.3 | Messiásként és Isten Fiaként való elismerését ne csak valamiféle irracionális
521 2. 2.1.4 | lehet megragadni, amellyel elismerjük, hogy õ a Messiás, az Úr
522 2. 1 | keresztény közösség nyilvánvalóan elismerte azoknak az Írásoknak az
523 2. 1.4.1 | Legfõbb feladata, hogy elítélje akár a nép, akár a vezetõ
524 2. 1.3 | voltak, és amely miatt Isten elítélte választott népét (2Kir 17,
525 1. 2.7 | sor különbözõ reflexiós eljárást jelentenek. Kockázatuk abban
526 2. 2.1.2 | bevonult Jeruzsálembe a tömeg éljenzése közepette, hogy beteljesítse
527 2. 1.4.1 | uralma végre maradandóan eljöhet. ~a) A letûnt dávidi királyokkal
528 2. 1.4.1 | messiási uralom végleges eljötte magának Istennek a mûve
529 2. 2.3.2 | Krisztus végsõ uralmának eljövetelére, amikor mindent hatalma
530 2. 2.2.2 | minden kor minden emberéhez eljuthasson. ~
531 2. 2.1.2 | messiásról, Dávid fiáról alkotott elképzelése eltért az írástudók értelmezésétõl.
532 1. 3 | látható, hogy a kockázatok elkerülésére nem elegendõ, ha néhány
533 1. 1.3.3 | mert általa két veszély elkerülhetõ: ti. hogy Jézust ne tekintsük
534 1. 1.10.2 | teológiáját vázolja fel, amely elkerüli az idealisták és materialisták
535 1. 1.11.3 | mind pedig azért, hogy elkerüljék a spekuláció veszélyét,
536 1. 1.3.1 | végül csak úgy sikerült elkerülni, hogy állították az egész
537 2. 2.2.1 | Úr" (Lk 24,34). ~b) Ahogy elkezdett ragyogni Húsvét fénye, több
538 2. 2.3.2 | benne. Isten uralma, bár már elkezdõdött, még nem nyilvánult meg
539 2. 2.2.2 | lelkipásztorai és tanítói elkezdték okosan átvenni a pogányok
540 2. 2.1.1 | beteljesedett az idõ, és elközelgett az Isten uralma" (Mk 1,15).
541 2. 2.1.2 | birtokában van az isteni erõ, és elküldi azt tanítványainak (Lk 24,
542 2. 1.4.2 | mennyben" (Zsolt 119,89); elküldik, hogy végrehajtsa a rábízott
543 1. 1.6.2 | teológiai traktátustól, amely elkülönítette ezeket egymástól. ~(b) W.
544 El | hogy a lelkipásztorokat ellássa a hivatalos dokumentumban
545 El | exegetikai, jegyzetapparátussal ellátott tanulmányokat talál, hanem
546 1. 1.11.2 | megértethette magát (családja, ellenfelei, tanítványai) attól a módtól,
547 1. 1.9.2 | római birodalom politikai ellenfeleként állítottak be (vö. S.G.F.
548 1. 2.4.2 | amelynek nincsen belsõ ellenõrzése, mintha az egyes egyházak
549 2. 2.3.1 | bûnösöket Istennel, akinek azok ellenségei lettek az engedetlenség
550 2. 1.4.1 | hatalmat, hogy legyõzze népe ellenségeit (2Sám 7,9-11; Zsolt 2,8-
551 1. 1.5.2 | történész, levetve az évszázados ellenségeskedést - amelyben a keresztény
552 1. 1.6.1 | divatos idealista monizmus ellensúlyozására. Ez az eszme hasonló ahhoz,
553 1. 2.4.1 | elutasította a saját hagyományával ellentétben álló elemeit, akár úgy,
554 1. 2.5.2 | élesebbnek állították be az ellentétet. A nézeteltérés oka ugyanis
555 1. 1.3.1 | azonban olyan, egymásnak ellentmondó eredményekhez vezetett,
556 1. 2.6.2 | nyitott szívre", hogy az elme is beleegyezésre mozduljon. ~
557 2. 2.2.1 | fel, amikor õ "megnyitotta elméjüket, hogy megértsék az Írásokat" (
558 1. 1.9.4 | alkalmazza ezt a módszert az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására,
559 1. 1.9.1 | Engels az "osztályharc" elméletével összhangban igyekezte értelmezni
560 1. 2.7.3 | Szövetségre irányuló új elmélkedéssel és a Jézus szavainak és
561 1. 1.1.2 | szemléljük, a középkorban elmélyített kérdések közül néhányat
562 1. 2.6.4 | mielõtt az õ nemzedéke elmúlik? Vagy inkább ezáltal új
563 1. 2.10.3 | kiváltképpen alátámasztanak az elmúlt két évszázad régészeti és
564 1. 1.6.2 | amely "Isten üdvösségének" elnyerésére irányul. Ennek az üdvöségnek
565 2. 1.2.1 | Szám 25,1-18; Bír 2,11-13), elnyomják embertársaikat az igazságtalanság
566 1. 1.9.6 | és különösen a szegény és elnyomott rétegeknek szeretnének olyan
567 2. 2.3.2 | szabadulást, és hogy az elnyomottaknak meghozza a szabadságot (
568 1. 1.9.2 | még vallási dolgokban is elnyomták. Az ilyen jellegû teológiák
569 1. 1.8.3 | Sein und Zeit c. mûvében elõadott filozófiai elvektõl. ~
570 1. 2.2.2 | megértését. Ez mindenképpen elõállna, ha az Újszövetséget olyan
571 2. 2.3.2 | szeretik és imádják õt, aki elõbb szeretett minket (1Jn 4,
572 2. 1.5.1 | Lev 4,3), aki megelõzi az elõbbit, sõt egy Prófétát is, akik
573 1. 3.3 | biblikus tudományok a mainál elõbbre haladjanak kutatásukban
574 1. 2.6.1 | közös tapasztalatot, de elõfeltételez egy bizonyos megértést,
575 1. 2.7.2 | osztják a rendszer filozófiai elõfeltételezéseit, azok elutasítják ezeket.
576 1. 1.4.3 | elfogadta a szinkretizmust mint elõfeltételezést, hogy megmagyarázza az Újszövetség
577 2. 2.2.2 | Némelyikük új elemeket is elõhoz, különösen Máté és Lukács "
578 2. 2.1.2 | titokzatos Emberfia, és elõidézi, hogy általuk az ember fölemelkedjék
579 1. 2.4.1 | 2.4.1 Eltorzíthatja egy elõítélet: hogy Krisztus vallását
580 1. 1.3.2 | le, és ez még nem jelent elõítéletet az így fennmaradt tanúságok
581 2. 2.1.2 | által Isten az Ószövetségben elõkészítette eljövetelét az emberek közé,
582 2. 1.4.1 | 37). Ez a fajta pedagógia elõkészíti az isteni szeretet gyõzelmét
583 1. 2.10 | hogy az Elsõ Szövetség elõkészítõ elemei mellékessé válnak,
584 1. 2 | szövegekre épül, és felmutat elõnyös és ösztönzõ vonásokat is.
585 1. 3.3 | ezek a kutatások kellõképp elõrehaladottak ahhoz, hogy bármely hívõ
586 1. 2.7.3 | teljesítését, azt, ahogy halálára elõretekintett és amilyen értelmet adhatott
587 1. 2.9.3 | hatékonyabb eszközökkel kell elõsegíteni. Ennek az a kockázata, hogy
588 El | A Szentírás megértésének elõsegítésére és a lelkipásztorok munkájának
589 El | ELÕSZÓ ~A Pápai Biblia Bizottságnak
590 2. 2.1.3 | korban, Isten és emberek elõtti kedvességben" (Lk 2,52).
591 2. 1.4.2 | majd a Lélek, aki kitárja elõttük az üdvösség kapuját (Joel
592 1. 1.6.2 | tartja az egész történelem elõvételezett végének (prolepszisz). Mivel
593 1. 1.3.2 | Létezik ezekrõl egy bizonyos "elõzetes megértés" (Vorverständniss),
594 2. 2.2.2 | különleges ajándéka volt. Az elõzõ szövetség által a törvény
595 2. 1.1.2 | teremtõje (Ter 1,1-2,4), elsõsorban úgy nyilvánítja ki magát
596 2. 2.3.2 | a világhoz is elérjen. "Elsõszülött" testvérük nyomában (Róm
597 1. 1.7.4 | eszkatológikus próféta" elszenvedett, semmiképpen nem vetett
598 2. 2.1.4 | által jött el, amikor Jézus elszenvedte a halált, mint Isten Szenvedõ
599 2. 1.3 | legszomorúbb idõszakait élték (Ez 37,1-4). ~Isten Dávidban
600 1. 1.6.2 | dolgozott ki, amely teljesen eltekint a metafizikai jellegû "ontológiai"
601 1. 3.3 | ránk maradtak. Ezért akik eltekintenek az ilyen jellegû kérdések
602 1. 3.3 | jelentõségû részletektõl eltekintve ezek a kutatások kellõképp
603 2. 2.3.1 | amely nem vallja mindezeket, eltér az apostoli hagyománytól,
604 2. 2.1.1 | vitte. Így magyarázhatók az eltérések és a különbségek az írásmódban,
605 1. 1.3.3 | körülményei indokolják azt a nagy eltérést, amely az egyes történészek
606 1. 2.6 | egyes képviselõik szerint eltérnek. ~
607 2. 2.1.2 | fiáról alkotott elképzelése eltért az írástudók értelmezésétõl.
608 2. 1.4.2 | Lélek az, aki a bírákat eltölti, hogy megszabadítsák Izraelt (
609 2. 2.1.1 | Jézus nem azért jött, hogy "eltörölje a törvényt és a prófétákat,
610 1. 2.2 | igazodnia kell, ha nem akarja eltorzítani a Szentírás tanúságát.
611 1. 2.4.1 | 1.2.4.1 Eltorzíthatja egy elõítélet: hogy Krisztus
612 1. 2.9.2 | olvasat" által, amely részben eltorzítja azt. Így a "hit Krisztusát"
613 1. 2.4.2 | kaptafára a vallásos hiteket, eltorzítva azokat. Ahogy az egyéb vallások,
614 1. 2.7.2 | elõfeltételezéseit, azok elutasítják ezeket. Természetesen feldolgozzák
615 1. 2.4.1 | problémájával, akár úgy, hogy elutasította a saját hagyományával ellentétben
616 1. 1.11.4 | krisztológiát semmiképpen sem szabad elválasztani a szótériológiától. Isten
617 1. 1.9.4 | Evangéliumnak olyan olvasói is, akik elvben elfogadják a társadalmi
618 1. 1.6.2 | az általa a földi életben elvégzett feladatot írják le, vagy
619 1. 2.9.2 | Krisztusához" mint a remény végsõ elvéhez. A valóságban azonban csak
620 1. 1.8.3 | mûvében elõadott filozófiai elvektõl. ~
621 1. 1.2.2 | kontextus, a formulák könnyen elveszíthetik erejüket és hatékonyságukat
622 1. 2.4.2 | igényli azt az evolucionista elvet, amely ennek az értelmezésnek
623 1. 1.9.1 | Marx is, bár teljességgel elvetette a vallást, mégis közvetett
624 1. 1.3.1 | racionalista szerzõk hamar elvetették a krisztológiai dogmákat (
625 1. 2.8.4 | kiindulópontjába, anélkül, hogy elvetnék "egzisztenciális" elemzésen
626 2. 2.2.2 | hogy tartalmukból bármit is elvetünk. d) Az újszövetségi szerzõk
627 2. 1.4.1 | hordozza majd, hogy sokakat elvezessen az igazságosságra (Iz 52,
628 2. 2.3.2 | mindenki végtelen boldogságot élvezhet majd, és így kiálthat: "
629 1. 2.3.1 | születtek meg, akik nem elvont eszmékbõl, hanem hitbõl
630 1. 2.7.3 | Valóban helyes a kutatást az ember-Jézus történeti vizsgálatával
631 2. 1.4.2 | 36,26-28). Végül minden emberben ott lakik majd a Lélek,
632 2. 2.2.2 | hirdetése minden kor minden emberéhez eljuthasson. ~
633 2. 2.2.2 | találjanak, amely koruk emberei számára világossá teszi
634 2. 2.1.2 | Isten ugyanis nemcsak egyes embereken keresztül hirdette meg eljövetelét,
635 1. 1.11.3 | Istennel való viszonyára és az emberekért teljesítendõ küldetésére
636 2. 1.1.2 | hûségben" (Kiv 34,6). ~Az emberekhez közel jövõ Isten jelenti
637 2. 1.2.1 | lépett a néppé kovácsolt emberekkel. Vezetõket állított népe
638 2. 1.4.1 | világnak, melyet a Teremtõ az emberekre bízott (Sir 16,24-17,14),
639 1. 2.10.3 | üdvözítõje õ minden korok minden emberének, tekintetbe kell venni preegzisztenciáját,
640 2. 1.4.1 | részesüljenek, amelyet Isten ad az emberiségnek (Zsolt 72,17). ~b) Bár a
641 1. 1.3.3 | tetteiben, puszta létezésében az emberiségre hagyott üzenetét. Az ilyenfajta
642 1. 2.9.1 | és végsõ soron magának az emberségnek a megértését és felfogását. ~
643 2. 1.2.1 | Bír 2,11-13), elnyomják embertársaikat az igazságtalanság minden
644 2. 1.2.1 | amikor megadja a tiszteletet embertársainak személye és vagyona iránt (
645 2. 2.3.2 | tájakra" és "minden ég fölé emelkedett", most "mindent betölt" (
646 1. 1.9.3 | 1.1.9.3 Emellett néhány marxista szerzõ,
647 1. 2.5.1 | mint a többiek, akiknek az emléke fennmaradt a zsidó irodalom
648 1. 1.5.3 | csodatevõt, mint akiknek emlékét a zsidó hagyomány is megõrizte (
649 1. 2.9 | teológia képviselõi helyesen emlékeztetnek arra, hogy a Krisztus által
650 2. 1.5.2 | halála fölötti gyõzelme nyer említést, amelyet a feltámadás által
651 1. 1.11.1 | 1.1.11.1 A fent említett krisztológiák között a "
652 2. 2.1.2 | régieknek azt mondták... én pedig azt mondom nektek..." (
653 2. 2.1.3 | ezt ki, hogy tökéletesen engedelmes az Atya akaratának (Mk 14,
654 2. 1.4.1 | minden népe fölött, akik engedelmeskednek majd neki (Dán 7,27). ~
655 1. 1.10.1 | egészen a kereszthalálig menõ engedelmessége nyilvánít ki, kinyilatkoztatja
656 2. 2.1.3 | Fiú, a szenvedésbõl tanult engedelmességet" (5,8). ~
657 2. 2.3.1 | azok ellenségei lettek az engedetlenség által (2Kor 5,18-20; Róm
658 2. 2.1.2 | idézete szerepel). ~b) Jézus engedte, hogy Péter a tizenkét tanítvány
659 1. 1.9.1 | messianizmus hatása alatt állt. F. Engels az "osztályharc" elméletével
660 1. 2.5.2 | nézeteltérés legfõbb oka ennél sokkal mélyebb volt, még
661 2. 2.3.2 | résztvesznek Isten országának építésében, amelyet Krisztus indított
662 2. 2.1.3 | egészen kereszthaláláig. Végül épp olyan kegyetlenül szenved
663 1. 1.9.6 | Társadalmi és politikai kérdések érdeklik, és különösen a szegény
664 1. 1.5.3 | zsidó történész, akinek érdeklõdése a "Jézus testvér" (S. ben
665 1. 1.3.2 | amelyek leginkább megfelelnek érdeklõdésének. Létezik ezekrõl egy bizonyos "
666 1. 1.8.4 | szükségességét, hogy a krisztológia eredetében és kiindulásában magát Jézust
667 1. 2.7.3 | történeti Jézustól" származó "eredeti" adatokat. Ezeknek a késõbbi
668 1. 1.11.2 | amelyet a bibliai szövegek eredetileg hordoztak, akár arról, amelyet
669 1. 2.5.2 | evangéliumi beszámolók talán az eredetinél élesebbnek állították be
670 1. 1.5.1 | kereszténység zsidó gyökereit, eredetiségét pontosabban írhassa le,
671 1. 2.8.2 | korlátaira szûkíti le. Az eredmény az, hogy a két Szövetség
672 1. 3.3 | szilárd alapot találjon eredményeikben Jézus Krisztus megismeréséhez. ~
673 2. 2.2.2 | hogy másodlagos fejlõdés eredményeként nem fejezi ki Krisztus igazi
674 1. 2.7.3 | Ha ennek a módszernek az eredményeképpen csak azok a hipotézisek
675 1. 1.8.1 | Bultmann azokat a negatív eredményeket veszi kiindulópontjául,
676 1. 1.3.1 | olyan, egymásnak ellentmondó eredményekhez vezetett, hogy a "Jézus-élete
677 1. 1.3 | Mivel ezek a módszerek már eredményesnek bizonyultak a régi szövegek
678 1. 1.1.2 | amelyet a modern kutatás eredményezett: ~(a) Általában felhasználják
679 1. 1.2.1 | kutatások területén oly sok eredményt hozott, nemcsak az egyházatyák
680 2. 2.2.2 | leveleitõl kezdve a tõle eredõ hagyományig. Ismét más krisztológiákat
681 1. 1.2.2 | formulák könnyen elveszíthetik erejüket és hatékonyságukat egy másik
682 2. 1.4.2 | Bír 3,10; 6,34; 11,29); õ ereszkedik le Dávid királyra (1Sám
683 2. 2.3.2 | halált kell szenvedniük érette (Mt 24,9-13 és párh.; Jn
684 2. 2.1.1 | irányításával jutott el az érettségre az elsõ keresztény közösségben,
685 2. 2.2.2 | számára, akik szükségét érezték annak, hogy "segédletként"
686 1. 1.3.2 | azonban csak olyan mértékben érhetõ el, amilyen mértékben valaki
687 2. 1.4.1 | tanúsága szerint csak annyira éri el célját, amennyire minden
688 2. 1.4.1 | mégis szent népének tettei érik majd el (Dán 7,27), amikor
689 El | bibliai módszereket, amelyek érintik a krisztológia vitatott
690 2. 2.2.2 | amikor az evangéliumi üzenet érintkezésbe került a különbözõ hellenista
691 1. 1.4.1 | vallástörténelemmel". Ez a vallások közti érintkezést vizsgálja. Felveti a kérdést:
692 1. 2.10.2 | különösen az evangéliumot érintõ kritikai kérdések: hogyan
693 2. 1.4.1 | 7,18), aki az "Isten elé érkezik az ég felhõin" (Dán 7,13-
694 1. 2.8.4 | homályosan körülírt - "szeretet erkölcsiségét" gyökeresen szembeállítaná
695 1. 2.8.4 | szembeállítaná a "törvény erkölcsiségével", kizárva az igazságosság
696 1. 2.7.4 | az apostoli kor egyházát érõ konfliktusok közepette felismerni
697 2. 1.5.2 | melyet az hoz majd el, "aki erõsebb" nála (Mt 3,11-12 és párh.).
698 1. 2.6.2 | kijelölt tanúk részesültek, és erõsíti valószínûségét a nyitva
699 1. 1.11.2 | feltételezi a jelentés bizonyos erõsödését, akár arról a jelentésrõl
700 1. 2 | mindegyikének megvannak a maga erõsségei, mindegyik szentírási szövegekre
701 2. 2.1.2 | hogy bárkinek is szóljanak errõl (Mk 8,30k), mert ez a hitvallás
702 1. 1.10.1 | halál tapasztalatát vállalja érte. ~
703 1. 1.11.3 | alakította, és ennek pozitív értékeit Jézus egészen magára vette.
704 2. 1.5 | kiváltságos vallási tapasztalat értékelése ~
705 1. 1.7.4 | életének isteni jóváhagyásaként értékelnek, akkor azt látjuk, hogy
706 1. 1.5.1 | evangéliumi szövegek történeti értékére világítson rá. Ma azonban
707 El | biblikus tanulmányokat, és értékes segítséget nyújtson az egyházi
708 1. 2.2.2 | kockázat, hogy abszolút értéket tulajdonítanak a korunkra
709 1. 1.3.2 | így fennmaradt tanúságok értékével szemben. ~(c) Magának a
710 1. 2.7.3 | elõretekintett és amilyen értelmet adhatott neki, a feltámadásába
711 2. 1.4.1 | feladata, hogy felfogják az értelmét ennek a világnak, melyet
712 1. 1.8 | vagy "egzisztencialista") értelmezésben, amelyet az egzegéta és
713 1. 1.3.3 | hatása miatt, személyének értelmezései miatt, amelyeket a különbözõ
714 1. 2.7.4 | közvetítõ szerepének különbözõ értelmezéseit, melyek az Újszövetségben
715 1. 2.8.4 | egzisztenciális" elemzésen alapuló értelmezésének átfogó céljait. ~
716 2. 2.1.2 | elképzelése eltért az írástudók értelmezésétõl. Ez akkor válik nyilvánvalóvá,
717 2. 2.2.2 | követelményeinek megfelelõ értelmezést adva ezeknek. Bár nem sok
718 2. 1 | elérkezett Krisztus fényében értelmezett.
719 2. 2.3.1 | és az evangélium fényében értelmeznie kell azokat (vö. Gaudium
720 2. 2.1.4 | módon kellett mindezeket értelmezniük. Paradox módon kiderült,
721 1. 2.5.2 | volt, hogy Jézus új módon értelmezte az Istennel való kapcsolatot,
722 El | így megmutassuk, hogyan értendõ ezeknek a várakozásoknak
723 2. 2.1.2 | mert az emberek még nem értenék meg. A negyedik evangélium
724 1. 2.6 | megközelítéssel egyet kell érteni abban, hogy fontos szempontokat
725 2. 1.4.2 | tegye a világban. A Lélek érteti meg a prófétákkal korukat (
726 1. 1.6.1 | szövetét, és a történelem így értett "beteljesedése" viseli az "
727 1. 1.11.2 | attól a módtól, ahogy azok értették Jézus életét és személyét,
728 2. 2.2.1 | hite épült. Tanúságuk által érthetõvé vált minden, amit írtak
729 1. 2.5.1 | összeütközésbe került az õt meg nem értõ fõpapokkal? ~
730 1. 1.8.3 | Ebbõl a szempontból Bultmann érvelése nagymértékben függ a M.
731 1. 2.6.2 | megfontolást különösképpen érvényesítenünk kell Krisztus feltámadásának
732 1. 1.3.2 | szubjektivitást. A történész érzi, hogy ez az elem jelen van
733 1. 2.3.1 | köszönhetõ. A megváltás eseménye olyan emberek között játszódott
734 1. 2.3 | bírnak a múlt népeinek és eseményeinek megértésében, és a názáreti
735 1. 1.6.1 | beteljesülése felé vezérli. Ezek az események alkotják magának a Szentírásnak
736 2. 2.2.1 | Mk 16,12-14) azoknak az eseményeknek a jelentését is feltárták,
737 1. 2.6.2 | Krisztus feltámadásának esetében, amelyet természetébõl fakadóan
738 1. 2.4.1 | Krisztus vallását más analóg esetek módjára olyan elemek egyesítésével
739 1. 1.9.3 | utat látnak, amely révén esetleg kialakulhat az új emberi
740 El | jelentõségüket, valamint a velük járó esetleges kockázatot ~(2) valamint
741 1. 3.2 | használatuk célja és módja a mi esetünkben is ugyanaz. ~
742 2. 1.2.1 | melyet "önmagára" tett esküjében (Ter 22,16-18) nyilvánított
743 2. 1.5.1 | Dávid sarja lesz, míg az esszénusok e királyi Messiás (Fölkent)
744 2. 2.2.1 | evangélium szerint még Húsvét estéjén megkaptak (Jn 20,22), ugyanennek
745 1. 2.6.1 | csak a hit alapján álló ész számára elérhetõ. Ezt a
746 2. 2.3.1 | Ugyanez a Lélek juttatja eszébe a tanítványoknak mindazt,
747 1. 1.1.2 | sokkal inkább az üdvösség eszközeinek abban a rendjében szemlélik,
748 1. 1.6.2 | ezeket tette az üdvösség eszközeivé. Szeretetében Jézus osztozott
749 1. 1.6.1 | ellensúlyozására. Ez az eszme hasonló ahhoz, amit az egyházatyák
750 1. 1.6.2 | attól függõen, hogy milyen eszmébõl kiindulva építik fel. ~(
751 1. 2.6 | 2.6 Az ún. üdvtörténelem eszméjébõl kiinduló megközelítéssel
752 1. 2.3.1 | születtek meg, akik nem elvont eszmékbõl, hanem hitbõl éltek. Ennek
753 1. 2.9.2 | fennáll a veszély, hogy ezt az eszmét marxista felhangokkal értelmezik. ~
754 1. 2.7.3 | hiányos lesz. Ez különösen észrevehetõ akkor, amikor a "régebbinek"
755 1. 1.10.2 | módon ajánlja, amelyet "esztétikainak" nevez, a racionális reflexió,
756 1. 1.4.2 | az ún. "primitív" népek etnológiai kutatása. Mindebbõl világossá
757 2. 2.2.1 | gyógyítások (ApCsel 3,6 stb.). Ettõl kezdve az apostoli igehirdetés
758 2. 2.3.2 | 11-12) a keresztség, az eukarisztia (vö. 1Kor 10,16-17) és a
759 El. 0.0.0(1)| levelét, 1971. jún. 27, n. 1: EV 4/981.
760 2. 2.2.2 | Instructio de historica Evangeliorum veritate c. dokumentumát).
761 2. 2.2.2 | tanulnunk keresni az illetõ evangelista krisztológiáját. Ez különösen
762 2. 2.1.2 | nekik, amelyet az egyes evangelisták eltérõen adnak vissza (Mk
763 2. 2.1.2 | dicsõség királya. János evangéliumában, amikor Poncius Pilátus
764 1. 1.4.1 | a Messiás és Isten Fia evangéliumáig, amit az õsegyház hitét
765 1. 2.9.1 | közvetetten utalnak Jézus evangéliumára, amelyben megtalálható a
766 1. 1.4.1 | átmenet Isten Országának evangéliumától, ahogyan azt Jézus hirdette
767 1. 1.9.4 | 1.1.9.4 Vannak az Evangéliumnak olyan olvasói is, akik elvben
768 1. 1.6.1 | oikonómiájának" neveztek: amikor az evangéliumokat hittel hallgatják, jelentõségteljes
769 1. 2.1.2 | szokásaihoz igazodik. Máskor az evangéliumokban Jézusnak tulajdonított egyes
770 1. 2.2.2 | kérdõjelezni Krisztusnak az evangéliumokból fakadó megértését. Ez mindenképpen
771 1. 1.9.5 | 1.1.9.5 Az evangéliumoknak ezek az olvasatai a "történeti"
772 2. 1.5.2 | akarja (Zsolt 93,96-99). Evilág erõit azonban, amelyek Isten
773 1. 2.7.1 | Ómega-pontra" irányuló evolúciónak ebben az optimista felfogásában
774 1. 2.4.2 | viszont nem igényli azt az evolucionista elvet, amely ennek az értelmezésnek
775 1. 2.10.3 | alátámasztanak az elmúlt két évszázad régészeti és néprajzi felfedezései,
776 1. 2.2.1 | 1.2.2.1 Az egyházban az évszázadok során alkalmazott "szaknyelv" (
777 1. 1.5.2 | zsidó történész, levetve az évszázados ellenségeskedést - amelyben
778 El | szentírástudósoknak vagy az exegétáknak, vagy akár a sajátos feladatot
779 1. 1.6.2 | érdeklõdés vezeti a "szociális exegézis" mûvelõit is (vö. G. Theissen,
780 1. 1.1.2 | megkülönböztetik. Teológiai exegézisük ezáltal szilárdabb alapokon
781 1. 1.11.1 | mutat fel az Újszövetségben explicit módon megtalálható krisztológiákkal.
782 1. 2.10.3 | milyen módon kerülnek be ezekbe a szent könyvekbe a kinyilatkoztatás
783 1. 1.3.2 | érdeklõdésének. Létezik ezekrõl egy bizonyos "elõzetes megértés" (
784 1. 2.6.4 | között az emberi történelem ezután folyik? Nem inkább arról
785 2. 2.1.2 | Poncius Pilátus helytartó faggatja Jézust, hogy õ-e "a Zsidók
786 2. 2.3.2 | halad elõre, a szülõ asszony fájdalmával (Mt 24,8; Jn 16,21-22).
787 1. 2.6.2 | esetében, amelyet természetébõl fakadóan nem lehet empirikus módon
788 2. 1.3 | lakik az Úr" (Ez 48,35); és falait "Üdvösségnek", kapuit "Dicséretnek"
789 1. 1.10.1 | kinyilatkoztatás csak a hitben fedezhetõ fel és tehetõ nyilvánvalóvá (
790 1. 1.11.1 | azonban igen eltérõ módokon fedezik fel (pl. L. Bouyer, R. Fuller,
791 1. 1.6.1 | jelentõségteljes eseményeket fedeznek fel az emberi történelemben,
792 2. 2.1.1 | János evangéliuma között fedeztek fel. Mivel azonban Jézus
793 1. 1.8.4 | kiindulásában magát Jézust fedezzék fel (E. Käsemann stb.). ~
794 1. 2.5.2 | amelyek Jézus és a szigorúbb fegyelmet követelõ farizeusok csoportja
795 2. 2.3.1 | egyház (Ef 4,16). Krisztus a feje ennek a testnek, melyet
796 2. 2.3.2 | fölött; legyõzte "e világ fejedelmét" (Jn 12,31; 16,11.33). Ezért
797 2. 1.1.2 | Neve, amelyet a YHWH szó fejez ki, ennek a hitnek a megvallása (
798 1. 3.3 | megismeréséhez. ~A következõkben két fejezetben ezt a két kérdést tárgyaljuk:
799 1. 2.6.3 | Istenhez való viszonyát fejezik ki, akinek õ Igéje és egyszersmind
800 2. 2.3.1 | Ez a vágy az imádságban fejezõdik ki, különösen amikor az
801 2. 2.1.1 | hagyományt mind gazdagabb és fejlettebb kifejezési formára vitte.
802 2. 2.2.2 | alapon, hogy másodlagos fejlõdés eredményeként nem fejezi
803 1. 1.4.2 | összehasonlító vallástudomány nagy fejlõdésen ment át, és új lendületet
804 1. 2.3.2 | krisztológiája mutat, a maga fejlõdésén belül. ~
805 2. 2.1.1 | különféle ábrázolásait a maguk fejlõdésének különféle fokozataiban Isten
806 1. 1.4.3 | Izrael vallásának eredetét és fejlõdését, másrészt pedig a keresztény
807 2. 2.1.3 | emberi legyen; õ az, aki "fejlõdik bölcsességben, korban, Isten
808 1. 2.10.2 | szerkesztésük, és hogyan fejlõdött a krisztológiai tanítás.
809 2. 1.4.1 | sajátosan egy levita pap fejtette ki (MTörv 18,1-8). Ezt a
810 1. 2 | fennáll a kockázat, hogy nem fejtjük ki teljességgel a szentírási
811 2. 1.4.1 | helyesen hangsúlyozza a király feladatát, hogy teljesítse a szövetségbõl
812 2. 1.4.2 | hogy betöltsenek bizonyos feladatokat. A Lélek az, aki a bírákat
813 1. 1.3.1 | akik egy kritikus módon felállított "biblikus" teológiával szerették
814 2. 1.2.1 | 31,31-34), amely örök és felbonthatatlan lesz (Jer 32,40; Ez 37,26-
815 1. 2.5.1 | Vagy akár egy politikai felbujtó, akit végül a római hatóságok
816 1. 2.7.2 | elutasítják ezeket. Természetesen feldolgozzák a Jézusról szóló szentírási
817 1. 1.7 | században és a 20.sz. elsõ felében vitattak a hithez vezetõ "
818 El | különbözõ módszereire, nem feledve annak kockázatát, hogy bármelyik
819 1. 2.8 | egzegéta és teológus, különbözõ felekezeti háttérrel, rámutatott ennek
820 1. 2.1.1 | lenne pontos és kevésbé felelne meg egy jól meghatározott
821 2. 2.3.1 | 11), "Krisztus testének felépítésére, amíg mindannyian el nem
822 2. 1.4.1 | emberiség bûnös állapota felett (Oz 11,1-9; Iz 54,4-10). ~
823 1. 1.7.4 | Krisztusban Istennek a halál feletti gyõzelme jelét és az üdvösség
824 1. 1.5.1 | õsi palesztinai targumának felfedezése több kérdést ismét nyitottá
825 1. 2.10.3 | évszázad régészeti és néprajzi felfedezései, még alig bontakozott ki.
826 1. 3.3 | 3.3 Hogy a hívõ olvasók felfedezhessék a Szentírásban ezt az átfogó
827 1. 2.4.2 | szolgálhatna. Megpróbálja felfedezni az "állandó törvényeket"
828 1. 2.4.2 | vallásának sajátos jellegét felfedezzék, amely az evangéliumok újszerûségéhez
829 1. 2.7.1 | evolúciónak ebben az optimista felfogásában megfelelõen tárgyalható-e
830 1. 2.8.3 | bizonyítékok" racionalista felfogásának kiküszöbölésére a hitet
831 2. 1.4.1 | tanítók feladata, hogy felfogják az értelmét ennek a világnak,
832 1. 2.9.1 | Szentírás Istene az így felfogott felszabadítás munkálója
833 1. 2.9.2 | hogy ezt az eszmét marxista felhangokkal értelmezik. ~
834 1. 1.10.1 | újabb eredményei, mindegyik felhasználja az egész Szentírást a szisztematikus
835 1. 1.1.2 | eredményezett: ~(a) Általában felhasználják a bibliakritikát, így az
836 1. 1.11.3 | melyek "szaknyelvet" felhasználva ismétlik mindazt, ami a
837 1. 2 | vagy Jézus Krisztusról felhígított képet adunk. ~
838 2. 1.4.1 | Isten elé érkezik az ég felhõin" (Dán 7,13-14), hogy örök
839 2. 1.4.1 | ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi Izrael kötelességét Istennel
840 1. 3.2 | középkori teológusok többször felidéztek, bár a bibliai szövegeket
841 2. 2.3.1 | kell az "idõk jeleinek" felismerésére, és az evangélium fényében
842 1. 2.3.2 | 1.2.3.2 Amint felismerjük a nagy különbséget a zsidó
843 1. 2.7.4 | érõ konfliktusok közepette felismerni a Krisztus által megkívánt
844 2. 2.2.1 | ezekbõl a megjelenésekbõl felismerték, hogy "valóban feltámadt
845 1. 1.9.2 | ügyéért szállt síkra, és felkelt a hatalom visszaélései ellen,
846 1. 2.8.3 | Krisztus feltámadását és felmagasztaltatását csupán a húsvéti üzenet
847 1. 2.7.1 | emberi jelenséget tekintve felmerül a kérdés, hogy annak vallási
848 1. 2 | szentírási szövegekre épül, és felmutat elõnyös és ösztönzõ vonásokat
849 2. 2.3.1 | Isten Fiának ismeretére, a felnõtt férfikorba, Krisztus teljességének
850 1. 2.6.3 | 1.2.6.3 Jézus felségcímei kérdésében nem elég megkülönböztetést
851 1. 2.9.1 | Istene az így felfogott felszabadítás munkálója lesz, azzal a
852 1. 1.9.2 | társadalmi és politikai felszabadítása érdekében, mondják, maga
853 1. 1.10.2 | történeti kutatás és az emberi felszabadításban való, szeretettõl indított
854 1. 2.9 | független. Arra szól, hogy felszabadítsa az embereket, Isten kegyelmével,
855 1. 1.9.6 | tette, hogy munkálja annak felszabadulását (vö. J.B. Metz). Így jön
856 1. 3.3 | tanulmányozásától, azok csak felszínes módon közelítenék meg a
857 2. 1.4.1 | visszaesések után Isten felszította népe lelkében a reményt
858 2. 1.5.2 | nyer említést, amelyet a feltámadás által valósít meg (Iz 26,
859 1. 2.7.3 | értelmet adhatott neki, a feltámadásába vetett hit eredetét és halálának
860 1. 1.6.2 | üdvösséget hozott nekik, és feltámadásában Isten megerõsítette ezt
861 1. 1.11.2 | Krisztusát", aki teljességgel a feltámadásban nyilvánult meg a Szentlélek
862 1. 1.11.2 | életét és személyét, akik feltámadottként való kinyilvánulása után
863 2. 2.2.1 | tanúskodik. Amikor azonban Isten feltámasztotta õt és megadta, hogy tanítványai
864 1. 2.3 | helynek a körülményeirõl feltár, amelyek között a Jézusról
865 1. 1.4.2 | Közel-Kelet irodalmának feltárása, az egyiptomi és az ékírásos
866 1. 2.8 | álljanak Isten színe elé, akkor feltárja az egzegézis, a teológiai
867 1. 1.3.2 | rekonstruálhatók. Ha tehát valaki feltárná a róluk szóló igazságot,
868 1. 1.11.3 | misztériumot minden részletében feltárnák.
869 2. 2.1.2 | vonakodna nyilvánvalóan feltárni személyének titkát - pontosabban
870 2. 2.2.1 | eseményeknek a jelentését is feltárták, amelyeket feltámadása következményének
871 1. 1.7.1 | jelenség" értelme teljességgel feltárul azok elõtt, akik hisznek. ~
872 1. 2.6.4 | szemléletet vezetett be azokról a feltételekrõl, amelyek között az emberi
873 1. 1.5.4 | bevezetõjét és szükséges feltételét jelentik annak, hogy egészen
874 1. 1.4.3 | a magukévá teszik ezt a feltételezést azok is, akik nem vallják
875 1. 1.2.2 | tett kísérleteket, hogy felül kerekedjenek tudományos
876 2. 1.3 | minden emberi hûtlenséget felülmúló hûségének nagy tanúivá lettek.
877 1. 2.10 | hipotézisektõl, amelyek mindig felülvizsgálatra szorulnak. Ebben a megközelítésben
878 1. 1.3.1 | teológiával szerették volna felváltani a "dogmatikus" teológiát,
879 2. 2.1.4 | az üdvösségre vonatkozik, felvétetik és egyesül Jézus személyében.
880 1. 1.4.1 | közti érintkezést vizsgálja. Felveti a kérdést: Nem ezen az úton
881 1. 3.1 | tekintetében közösség áll fenn közöttük. ~
882 1. 2.2.2 | dolgozható ki alapos módon, ha fenntartjuk az egyensúlyt a Szentírás
883 1. 2.2.1 | segítségével megragadhassuk, fenntartva a folyamatosságot is az
884 2. 2.2.2 | egymástól, hogy más és más fénnyel világítják meg Krisztus
885 1. 2.4.2 | újszerûségéhez kötõdik. A fenomenológia kanyargós ösvényein keresztül
886 1. 1.6.2 | mûvekben (A. Feuillet stb.), a fenségcímek alapján egy alapvetõen "
887 1. 1.6.2 | Cullmann, ahogy az újszövetségi fenségcímeknek szentelt egyéb munkákban (
888 2. 1.5.1 | azé a reményé, amelyet fentebb röviden vázoltunk. Jézus
889 1. 1.11.2 | eredete, akinek vonásait új fénybe helyezi. ~
890 2. 2.2.2 | hagyományokat ebben a húsvéti fényben gyûjtötték össze és írták
891 1. 2.7.3 | volt. Itt az a kockázat fenyeget, hogy alábecsülik az Elsõ
892 2. 1.4.2 | nem más, mint "az örök fényesség ragyogása, Isten fönségének
893 2. 2.3.1 | Fiának ismeretére, a felnõtt férfikorba, Krisztus teljességének
894 1. 1.3.1 | árnyalattal: Lebreton, Lagrange, Fernandez, Prat, Ricciotti, stb.).
895 1. 1.6.2 | Bölcsességérõl" szóló mûvekben (A. Feuillet stb.), a fenségcímek alapján
896 2. 2.3.1 | hit a Krisztusba, Isten Fiába vetett hit, aki "testben
897 1. 3.2 | Jézusban, a Messiásban és Isten Fiában. A Szentírás használatát
898 2. 2.1.3 | dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen téged";
899 2. 2.1.3 | eljött az óra; dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen
900 2. 1.4.2 | leli abban, hogy az emberek fiaival legyen (8,22-31). Késõbb
901 1. 1.3.3 | hogy Messiásként és Isten Fiaként való elismerését ne csak
902 2. 2.1.2 | stb.). A messiásról, Dávid fiáról alkotott elképzelése eltért
903 1. 1.7.1 | mint Isten megtestesült Fiát tehát úgy tekinti, mint
904 2. 2.1.3 | fiúi helyzete) fakad. Már fiatal korban tudatában van ennek
905 2. 2.1.2 | e) Egyéb dolgokat is figyelembe kell vennünk. Isten ugyanis
906 1. 1.11.2 | nincsen szakadék, mégis, igen figyelemre méltó fejlõdést láthatunk,
907 El | tanúságra összpontosítsa figyelmét, amely a Szentírás kánonjában
908 1. 1 | vonatkozó tanulmányokról. Figyelmünk inkább az ezekben a tanulmányokban
909 2. 1.1.1 | tekintették isteneknek, nem figyelve arra, mennyivel csodálatosabb
910 2. 2.1.3 | Többször is megtalálható, hogy "Fiúnak" mondja magát az "Atya"
911 2. 2.1.3 | vagy, másképpen, az õ igazi fiúsága (fiúi helyzete) fakad. Már
912 2. 2.1.2 | õt Istenhez fûzi, azaz a fiúságé. ~a) Nem meglepõ, hogy elfogadta
913 2. 2.1.3 | nekem. Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; és senki
914 1. 1.5.3 | mint a régi farizeusok (D. Flusser), vagy olyan csodatevõt,
915 2. 1.3 | népet szerezzen, amely saját földjén élhet (2Sám 7,9-11). Bár
916 2. 1.2.1 | 11), nekik adni az ígéret földjét (Ter 15,18; 22,17; Józs
917 2. 2.3.2 | földi tájakra" és "minden ég fölé emelkedett", most "mindent
918 2. 1.5.2 | örömhír (evangélium) tárgya, fölemeli majd Jeruzsálemet és az
919 2. 2.1.2 | elõidézi, hogy általuk az ember fölemelkedjék Istenhez. A krisztológia
920 1. 1.8.1 | az apokaliptikus közegben fölerõsödött hangok, keveredtek a hellenista
921 2. 2.3.1 | egyház dolga, hogy hitelesen fölismerje Krisztus jelenlétét és mûködését
922 2. 1.4.2 | új népet teremteni, amely fölkél halottaiból (Ez 37,1-14),
923 2. 1.4.1 | kerül "a Szentek Szentjének fölkenésére" (Dán 9,24). ~b) Az egyetemes
924 2. 1.5.1 | esszénusok e királyi Messiás (Fölkent) mellett, akit a politikai
925 2. 1.5.2 | mindenekelõtt az ember halála fölötti gyõzelme nyer említést,
926 2. 2.3.1 | 12k; Ef 4,4), tagjaiként fölvesz minden megkeresztelt embert:
927 2. 2.3.1 | föltámadt (1Kor 15,4), aki fölvétetett dicsõségben (1Tim 3,16),
928 2. 1.4.2 | fényesség ragyogása, Isten fönségének makulátlan tükrözõdése,
929 2. 2.1.1 | közösségben, a keresztények joggal fogadhatják el biztos hittel Jézus és
930 2. 2.2.1 | feltámadásának igazságát csak habozva fogadták el" (Nagy Szent Leó, 61.
931 2. 1.2.1 | szövetség" (berít) jogi fogalma. Általa új, Istentõl elhatározott
932 2. 2.2.2 | használatos korabeli beszédmód fogalmait és képeit, a hit követelményeinek
933 1. 3.1 | Újszövetségre kiterjedõnek foghatunk fel). Ez a szolidaritás
934 1. 1.7.3 | formái közötti mai konfliktus foglalkoztat, kutatását annak a zsidó
935 2. 2.3.2 | hirdesse az evangéliumot, a foglyoknak a szabadulást, és hogy az
936 2. 2.1.2 | ez a hitvallás még nagyon fogyatékos volt, és Jézus már saját
937 1. 2.4.2 | olyan "üdvösségi vallás" "fõhõsévé", amely alig különbözik
938 2. 2.1.1 | maguk fejlõdésének különféle fokozataiban Isten hiteles szavaként,
939 1. 2.6.4 | egyház történelmének egész folyamán át húzódik? A következetes
940 1. 2.2.2 | Újszövetséget olyan szelekciós folyamatnak vagy elemzésnek vetnénk
941 1. 2.3.1 | Ennek a hitnek az eredete és folyamatos növekedése Jézus feltámadásának
942 1. 2.3.2 | elfelejtjük a történelmi folyamatoságot az apostolok kezdeti, "Mózes
943 2. 2.3.2 | tanítványainak is feladata, hogy folytassák a felszabadításnak ezt a
944 1. 2.6.3 | kor teológusai adtak neki. Fontosabb a megkülönböztetés a funkcionális
945 2. 2.1.2 | szinoptikusoknál, amikor a fõpap megkérdezi Jézustól, hogy
946 1. 2.5.1 | került az õt meg nem értõ fõpapokkal? ~
947 1. 2.4.1 | koroknak átadta a görögre fordított Szentírást, saját "inkulturációjának"
948 1. 1.11.4 | tudott Istenhez mint Atyához fordulni. A Jézus tudásáról és preegzisztenciájáról
949 1. 1.6.2 | megfontolásoktól. A szóban forgó címeket vagy maga Jézus
950 1. 1.4.1 | õsegyház hitét különbözõ formában kifejtõ szövegekben találunk? ~
951 1. 1.9.2 | felszabadítási teológia különbözõ formáinak képviselõi egy bizonyos
952 1. 1.9.3 | majd megtalálja tökéletes formáját (pl. M. Machovec). ~
953 2. 1.2.1 | számára a hitvallás különleges formájává, amikor megadja a tiszteletet
954 2. 1.2.1 | az igazságtalanság minden formájával (Ám 2,6-8; Oz 4,1-2; Iz
955 2. 2.1.1 | és fejlettebb kifejezési formára vitte. Így magyarázhatók
956 1. 1.8.4 | kritikája felé fordul (Formgeschichte). Az ilyen jellegû bibliakutatásnak
957 1. 1.2.3 | 1.1.2.3 Az ilyen formulákat ezért újból össze kell hasonlítani
958 1. 3 | nem elegendõ, ha néhány formulával ki akarnánk nyilvánítani
959 1. 2.1.1 | kinyilatkozatásnak ez a végsõ forrása kevésbé lenne pontos és
960 1. 1.2.3 | kinyilatkoztatás alapvetõ forrásaival, különös tekintettel az
961 1. 1.6.2 | benne egy olyan reménynek a forrását találják meg, amely "Isten
962 2. 2.1.3 | bensõséges titok, ahonnan mint forrásból Jézus minden tette és viselkedése -
963 2. 1.5.1 | formát öltött a politikai frakciók különféle csoportjai körében
964 1. 2.9 | világ dolgaitól teljesen független. Arra szól, hogy felszabadítsa
965 1. 2.10 | és nem ok nélkül, hogy ne függjenek kritikai hipotézisektõl,
966 1. 2.7.3 | tanbeli elemek túlságosan függnek a kezdetben e cél elérésére
967 1. 2.10.1 | indulóval", jó nyomon jár. Függõben marad azonban néhány kérdés,
968 1. 1.6.2 | különféle formákat ölt, attól függõen, hogy milyen eszmébõl kiindulva
969 2. 2.1.2 | alapvetõen annak a viszonynak a függvénye, amely õt Istenhez fûzi,
970 1. 1.11.1 | fedezik fel (pl. L. Bouyer, R. Fuller, C.F.D. Moule, I.H. Marshall,
971 1. 1.8.4 | között az élethelyzet és a funkció (Sitz im Leben) meghatározásával,
972 2. 1.4.1 | MTörv 33,10). Kultikus funkciójában megszenteli önmagát és az
973 2. 2.1.2 | függvénye, amely õt Istenhez fûzi, azaz a fiúságé. ~a) Nem
974 1. 1.9.2 | ellenfeleként állítottak be (vö. S.G.F. Brandon). Hiszen az emberek
975 1. 1.3.2 | igazságát" kutatja (vö. H. G. Gadamer). A vizsgált anyagot ugyanis
976 1. 1.1.2 | alapokon nyugszik (pl. J. Galot stb.). ~(b) Az üdvtörténelmi
977 2. 2.3.1 | értelmeznie kell azokat (vö. Gaudium et Spes 4). Ennek érdekében
978 2. 1.1.2 | irgalmas... hosszantûrõ és gazdag kedvességben és hûségben" (
979 2. 2.1.1 | szavairól szóló hagyományt mind gazdagabb és fejlettebb kifejezési
980 1. 1.1.2 | traktátusokat ma sok olyan elem is gazdagítja, amelyet a modern kutatás
981 1. 2.4.1 | hogy magába ötvözte a jó, gazdagodást nyújtó elemeket. Amikor
982 1. 1.3.2 | új és fontos vonásokkal gazdagodott. Maguk a történészek kérdõjelezték
983 1. 2.6.1 | különbséget tesz a Historie és a Geschichte között; de a helyes terminológia
984 1. 1.4.3 | átjárt a szinkretizmus és a gnoszticizmus. R. Bultmann habozás nélkül
985 1. 2.4.1 | késõbbi koroknak átadta a görögre fordított Szentírást, saját "
986 2. 2.1.1 | különbségek az írásmódban, gondolatokban, szóhasználatban, melyeket
987 2. 2.1.2 | Joggal vélhetjük, hogy erre gondolhatott, amikor kijelentette, hogy
988 1. 1.11.3 | amely mentén a teológiai gondolkodás haladhat, ám ezt anélkül
989 1. 2.2.2 | tulajdonítanak a korunkra jellemzõ gondolkodási és beszédmódoknak, ami oda
990 1. 2.2 | 1.2.2 A teológiai gondolkodásnak az a kísérlete, amely a
991 2. 2.1.2 | saját sorsára és halálára gondolt (Mk 8,31 stb.). A messiásról,
992 El | célt tûz ki maga elé: ~1. Gondosan megvizsgálja a szentírási
993 2. 1.1.2 | királyságáról (Zsolt 98) való gondoskodásban. Ennek a királyi tekintélynek
994 2. 1.4.1 | 1Kir 11,11; 2Kir 22,2), és gondoskodnia kell arról, hogy egyenlõség
995 2. 2.1.1 | tevékenysége nemcsak arról gondoskodott, hogy ez az átadás egészen
996 1. 1.4.2 | megfejtése révén (Champollion, Grotefend, stb.), a másik az ún. "
997 1. 1.9.2 | való alapvetõ viszony (G. Gutiérrez, L. Boff, stb.). Mások fõleg
998 2. 2.1.2 | megnevezés értelme, mert egy gyakori arám kifejezésmód szerint
999 1. 1.9.4 | módszert az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására, anélkül
1000 1. 2.7 | antropológiai megközelítést gyakorló krisztológiák egész sor
1001 1. 1.3.3 | személye minden emberre hatást gyakorol, még a történészre is -
1002 1. 2.8 | következésképpen a mai egyházban is gyakorolhatnak. Mégis, sok egzegéta és
1003 1. 2.8.1 | Akik radikális kritikát gyakorolnak, azok az evangéliumok kutatási
1004 1. 1.3.3 | üzenetének az emberi létezésre gyakorolt hatása miatt, személyének
|