104-eletu | eleve-gyako | gyerm-kidol | kiege-megol | megor-sarja | schil-tudas | tudat-zsolt
bold = Main text
Part.Chapter.Paragraph.Number grey = Comment text
1005 2. 2.3.2 | emberi lény, akik fogadott gyermekeivé lesznek (Ef 1,5). Üdvözítõ
1006 2. 2.1.2 | hivatását, hogy Isten fogadott gyermekévé legyen. ~
1007 2. 2.1.3 | bízott küldetés ismeretében, gyermekkorától egészen kereszthaláláig.
1008 2. 2.2.2 | különösen Máté és Lukács "gyermekség-elbeszélései", amelyek Jézus szûzi születését
1009 1. 2.4.2 | mintha az egyes egyházak gyökértelenek vagy szilárd hagyományok
1010 2. 2.2.1 | nevében" végrehajtott csodás gyógyítások (ApCsel 3,6 stb.). Ettõl
1011 2. 1.4.1 | elõkészíti az isteni szeretet gyõzelmét az emberiség bûnös állapota
1012 2. 1.2.1 | hûsége azonban végül le fogja gyõzni az emberek hûtlenségét (
1013 1. 2.7.1 | emberi fejlõdésnek le kell gyõznie? A Jézus személyérõl és
1014 1. 1.2.2 | E kísérletek nem mindig gyõzték le teljesen a nézeteltéréseket.
1015 2. 2.3.2 | Jel 6,9-11), hogy a jó gyõzzön a gonosz fölött, amíg el
1016 2. 2.2.2 | ebben a húsvéti fényben gyûjtötték össze és írták le fokozatosan,
1017 2. 1.4.1 | alacsony sorú lesz; véget vet a háborúnak és békét hoz minden nemzetnek (
1018 1. 1.4.3 | gnoszticizmus. R. Bultmann habozás nélkül elfogadta a szinkretizmust
1019 2. 2.2.1 | feltámadásának igazságát csak habozva fogadták el" (Nagy Szent
1020 2. 2.3.1 | apostoli utódlás által (Adv. Haer. 3.1,2) és minden keresztény
1021 1. 2.5.2 | pontos tanulmányozása nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a szempontot. ~
1022 1. 2.3 | ezeket. Világos, hogy nem hagyható figyelmen kívül mindaz,
1023 1. 2.10.3 | nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy e kultúrák egyes elemei
1024 1. 3.1 | 1.3.1 Az egész egyházi hagyománnyal való hitbeli szolidaritás
1025 1. 1.5.1 | gyökerezik hazájában és népének hagyományában. A századforduló óta a keresztény
1026 2. 2.1.2 | használta Jézus az Ószövetség hagyományát? ~Az a mód, ahogyan Jézus
1027 1. 2.4.1 | hogy elutasította a saját hagyományával ellentétben álló elemeit,
1028 2. 2.2.2 | leveleitõl kezdve a tõle eredõ hagyományig. Ismét más krisztológiákat
1029 2. 2.2.2 | 1,8). ~b) Az evangéliumi hagyományokat ebben a húsvéti fényben
1030 2. 2.1.1 | tetteirõl és szavairól szóló hagyományt mind gazdagabb és fejlettebb
1031 2. 2.3.1 | mindezeket, eltér az apostoli hagyománytól, amely Szent Irenaeus szerint
1032 1. 1.3.3 | létezésében az emberiségre hagyott üzenetét. Az ilyenfajta
1033 El | A Bizottság szándékosan hagyta meg a kifejezetten exegetikai,
1034 1. 1.6.2 | egyéb munkákban (vö. F. Hahn, V. Taylor, L. Sabourin,
1035 1. 1.5.4 | azonban (pl. S. Sandmel stb.) hajlanak arra, hogy a tarzuszi Pálnak
1036 2. 2.1.2 | bár a papoknak nem volt hajlandó elárulni, milyen hatalommal
1037 1. 1.11.3 | a teológiai gondolkodás haladhat, ám ezt anélkül teszik,
1038 1. 3.3 | tudományok a mainál elõbbre haladjanak kutatásukban és vizsgálódásukban
1039 1. 1.4.1 | Nem ezen az úton kell-e haladni, hogy megértsük, pl. hogyan
1040 1. 1.7.3 | és az emberiség ügyét, a halálához vezetõ szomorú eseményeket,
1041 2. 2.2.1 | mindaddig, amíg õ élt. Valójában halálakor ez a hit egészen összeomlott,
1042 1. 1.3.3 | Jézus emberi valóságát, a halállal megkoronázott életének drámáját,
1043 1. 2.7.4 | meggyõzõdéssé, hogy õ gyõzött a halálon; hogyan lehetett az apostoli
1044 2. 2.1.3 | el a halált, mint bármely halandó (vö. Mt 26,39; 27,46 és
1045 1. 1.6.1 | az evangéliumokat hittel hallgatják, jelentõségteljes eseményeket
1046 1. 2.8 | amelyet ezek a szövegek hallgatóikban, a keresztény közösségekben
1047 2. 1 | amelyet a keresztény közösség hallgatott és amelyet az elérkezett
1048 2. 2.1.2 | pedig a szinoptikusoknál: "Hallottátok, hogy a régieknek azt mondták...
1049 1. 1.3.1 | A racionalista szerzõk hamar elvetették a krisztológiai
1050 2. 2.2.2 | írhatjuk ezt valamiféle hamis szinkretizmus számlájára.
1051 1. 1.8.1 | apokaliptikus közegben fölerõsödött hangok, keveredtek a hellenista
1052 2. 1.4.1 | Második Törvénykönyv helyesen hangsúlyozza a király feladatát, hogy
1053 1. 2.5.1 | és vonásaira helyezik a hangsúlyt. Egy lenne csupán õ a sok
1054 1. 1.5.4 | iskola képviselõiéhez, mégse hanyagolja el Pál mélységesen zsidó
1055 1. 1.5.1 | pontosabban írhassa le, és ne hanyagoljon el semmit a törzsbõl, amelyrõl
1056 2. 2.3.1 | tanítás minden szele ide-oda hányja õket" (Ef 4,14). A Krisztusba
1057 2. 2.3.1 | Mk 10,45 és párh.), aki harmadnap föltámadt (1Kor 15,4), aki
1058 1. 1.3.1 | pozitív vizsgálódást (vö. A. Harnack, Das Wesen des Christentums).
1059 2. 1 | fel. ~Ezekben az írásokban három dolgot kell kiemelnünk,
1060 1. 1.2.3 | formulákat ezért újból össze kell hasonlítani a kinyilatkoztatás alapvetõ
1061 2. 2.2.2 | összhangot adó szólamaihoz hasonlítható. ~c) Mindezeket a tanúságokat
1062 1. 1.5.3 | szereplõ Szenvedõ Szolgával hasonlították össze (M. Buber). Mindezek
1063 2. 2.1.1 | azonban nem tarthatjuk ahhoz hasonlónak, amire a korabeli emberek
1064 1. 3.2 | Isten Fiában. A Szentírás használatát a krisztológiában ezért
1065 1. 3.2 | módszereket ad a kezünkbe, de használatuk célja és módja a mi esetünkben
1066 1. 1.1.1 | dogmatikai traktátusokban használják, amelyek rendszeresen kidolgozott
1067 1. 2 | némelyiküket kizárólagosan használjuk, fennáll a kockázat, hogy
1068 2. 2.1.4 | Ószövetségben egyedül Istenre használtak (Iz 44,6; 48,12). Ezért
1069 1. 1.8.3 | mitologikus" nyelvezetét használták fel. Ezt a nyelvezetet szerinte "
1070 El | de amelynek a Bizottság hasznát veszi a közös munkában.
1071 El | krisztológia címet. ~Azt is hasznosnak ítélte azonban, hogy a lelkipásztorokat
1072 2. 1.4.2 | jelenlétének kifejezésére bizonyos hatalmakat képét használta, amelyeket
1073 2. 2.1.2 | hajlandó elárulni, milyen hatalommal cselekszik (Mk 11,15-16,
1074 2. 1.4.1 | ennek a bölcsességnek a határait, hogy így az emberiség számára
1075 1. 2.6.3 | amelyek Krisztus szerepét határozzák meg az üdvösség mûvében
1076 2. 1.3 | szabadulást hoz népének, határtalan szeretete és hosszantûrése
1077 1. 1.6.2 | hatással kellene lennie. Ez a hatás valójában már megtalálható
1078 1. 1.1.2 | üdvtörténelmi teológia közvetlenebb hatására (Heilsgeschichte, ld. 1.
1079 1. 1.3.3 | személye minden emberre hatást gyakorol, még a történészre
1080 1. 2.9.3 | korunkhoz jobban illõ és hatékonyabb eszközökkel kell elõsegíteni.
1081 1. 2.10.4 | megdicsõült Krisztus továbbra is hatékonyan ebben a világban, a Szentírásban
1082 1. 1.2.2 | elveszíthetik erejüket és hatékonyságukat egy másik nyelvi környezetben,
1083 1. 1.3.2 | terjeszti elõ, hogy azokra ne hatnának az õ nézetei az emberi létezésrõl (
1084 1. 2.5.1 | felbujtó, akit végül a római hatóságok kivégeznek, és aki összeütközésbe
1085 1. 2.5.1 | ezek a kutatások az õ zsidó hátterére és vonásaira helyezik a
1086 El | helyesen lássuk megelõzõ hátterével együtt, és így megmutassuk,
1087 1. 2.8 | teológus, különbözõ felekezeti háttérrel, rámutatott ennek a megközelítésnek
1088 1. 2.4.1 | volna, hogy néhány, zsidó hátterû hívõ hellenista társadalmi
1089 2. 2.3.2 | új föld, az igazságosság hazája" (2Pét 3,13). ~Akkor majd
1090 1. 1.5.1 | mint aki mélyen gyökerezik hazájában és népének hagyományában.
1091 1. 1.6.1 | ld. 1.1.3.1), másrészt a Hegeltõl átvett, akkor igen divatos
1092 1. 1.8.3 | nagymértékben függ a M. Heidegger Sein und Zeit c. mûvében
1093 1. 1.4.2 | visszavezetni (vö. R. Otto, Das Heilige, 1916), és hogy nagyon különbözõ
1094 1. 2.4.1 | században szembeszállt a hellenizálódás problémájával, akár úgy,
1095 1. 2.4.2 | történész állítja, hogy a hellenizmusból kiemelkedõ keresztény közösségek
1096 1. 1.9.5 | kísérletek valamiképpen annak a helyébe lépnek, amit a klasszikus
1097 1. 2.6.2 | a "hit döntésére", vagy helyesebben a "nyitott szívre", hogy
1098 1. 2.10.3 | tanulmányozzuk a Szentírás helyét a különbözõ kultúrák fejlõdésében.
1099 2. 1.4.2 | amelyet a próféták ajkaira helyez (Jer 1,9), olykor örömük
1100 1. 1.11.2 | akinek vonásait új fénybe helyezi. ~
1101 1. 2.5.1 | zsidó hátterére és vonásaira helyezik a hangsúlyt. Egy lenne csupán
1102 1. 2.6.1 | igazi és helyes távlatba helyezzük. Ez azt sugallja, hogy a
1103 1. 2.9.2 | lévén a római birodalom és a helyi kormányzók alávetettjei,
1104 1. 2.3 | kutatás annak a kornak és helynek a körülményeirõl feltár,
1105 2. 1.3 | miután megtisztul, ismét helyreáll, és ott Isten a templomában
1106 2. 1.4.1 | igaz üdvözítõ Istent, és helyreállítja az Istentõl akart rendet (
1107 2. 1.3 | Istenének üdvösségébõl a helyreállított szent városban (Iz 62,10-
1108 1. 1.10.2 | világnak dolgaiban való helytállást, még a politikában is. H.
1109 2. 2.1.2 | amikor Poncius Pilátus helytartó faggatja Jézust, hogy õ-e "
1110 1. 3.3 | közelítenék meg a Szentírást. Helytelenül ítélnék meg úgy, hogy az
1111 2. 2.1.3 | az õ igazi fiúsága (fiúi helyzete) fakad. Már fiatal korban
1112 2. 2.3.1 | emberi történelem különféle helyzeteiben. Ezért az egyháznak törekednie
1113 1. 1.3.3 | példáját adja a történész e helyzetének. Soha nem semleges. Jézus
1114 1. 1.11.1 | Chr. Duquoc, W. Kasper, M. Hengel, J.D.G. Dunn stb.). ~
1115 El | krisztológia vitatott kérdéseit. ~Henri Cazelles, P.S.S. ~ ~A DOKUMENTUM
1116 2. 2.3.2 | teremtmény, alá van vetve a hiábavalóságnak és várja a szabadulást a
1117 1. 2.8 | megközelítésnek a korlátaira és hiányosságaira. ~
1118 1. 2.7.3 | Újszövetség értelmezése is hibás lehet.
1119 1. 1.4.2 | elemekbõl épül fel, mind a hiedelmek, mind a szertartások tekintetében. ~
1120 1. 1.7 | vitattak a hithez vezetõ "hihetõségi jelekrõl". Ezek a tárgyalások
1121 2. 2.2.2 | evangélium helyes és átfogó hirdetése minden kor minden emberéhez
1122 2. 2.2.2 | evangéliumot, amit Krisztus hirdetett és ami róla szól. Egyik
1123 1. 1.6.2 | vagy pedig az evangélium hirdetõi tulajdonították ezeket neki
1124 1. 2.6.4 | történelmi tapasztalaton? Hirdette-e Jézus "ennek a világnak"
1125 2. 1.3 | A próféták azt is elõre hirdették, hogy Jeruzsálem városa,
1126 2. 1.2.1 | királyok különösen rossz hírnévre tettek szert az igazságtalanság
1127 2. 2.2.2 | május 14-i, Instructio de historica Evangeliorum veritate c.
1128 1. 1.6.1 | egyrészt a liberális "historicizmus" (ld. 1.1.3.1), másrészt
1129 1. 1.3.1 | kutatásában (La méthode historique, 3. kiadás, 1907), a protestáns
1130 1. 2.6.1 | nyelvekben és angolban a "history" szónak nem ugyanaz a jelentése,
1131 1. 1.9.2 | be (vö. S.G.F. Brandon). Hiszen az emberek társadalmi és
1132 1. 1.7.1 | feltárul azok elõtt, akik hisznek. ~
1133 1. 2.4.2 | egy kaptafára a vallásos hiteket, eltorzítva azokat. Ahogy
1134 2. 2.3.1 | b) Az egyház dolga, hogy hitelesen fölismerje Krisztus jelenlétét
1135 1. 2.1.2 | egyes mondások szó szerinti hitelességét túlságosan könnyen elfogadja,
1136 2. 2.2.2 | szóló, hitbõl fakadó és hiten alapuló tudás, igaz és hiteles
1137 1. 1.7 | elsõ felében vitattak a hithez vezetõ "hihetõségi jelekrõl".
1138 El | sajátos feladatot végzõ hitoktatóknak szól.A Szentírás megértésének
1139 1. 1.5.2 | Yadin stb.) és a keresztény hittõl egészen távol állók (Allegro) - ,
1140 1. 2.3.2 | átélt viszonyukból fakadó hitük között. Ez a folyamatosság
1141 1. 1.7.4 | vetett véget Jézusba vetett hitüknek. Amikor meghirdetik feltámadását,
1142 1. 2.3.2 | Istenérõl szóló vallásos hitvallása között a Húsvét elõtt és
1143 2. 2.1.4 | 13; vö. Dán 7,13-14). A hitvallásban ezért hívei elismerik, hogy
1144 2. 1.5.2 | bitorolták, megfosztják majd hiú címeiktõl (Dán 2,31-45).
1145 El | lelkipásztorokat ellássa a hivatalos dokumentumban csupán vázolt
1146 2. 2.1.2 | Krisztusban, az új Ádámban õsi hivatását, hogy Isten fogadott gyermekévé
1147 2. 2.1.4 | 14). A hitvallásban ezért hívei elismerik, hogy õ "Krisztus,
1148 2. 2.3.1 | útjain. De, akárcsak az egyes hívek (Róm 8,14), "nem vetheti
1149 1. 2.8 | követelményt támasztja a hívõkkel szemben, hogy az engedelmesség
1150 1. 1.7.2 | megadja a hit ajándékát a hívõknek, lehetõvé teszi, hogy megvalósuljon
1151 1. 1.10.2 | olyan etika felé, amely a hívõktõl megköveteli ennek a világnak
1152 2. 1.2.1 | népe élére, akiket arra hívott, hogy végrehajtsák tervét:
1153 2. 2.3.2 | 26; 9,22), amióta elõször hívta az embert, és amelytõl az
1154 1. 1.6.1 | pl. J.T. Beck, J.C.K. von Hoffmann) átvette az "üdvtörténelem"
1155 1. 2.8.4 | társadalmi oldalát? Ezzel a - homályosan körülírt - "szeretet erkölcsiségét"
1156 1. 2.10.3 | az õ teljes emberségének hordozója. Jézusnak ez a megközelítése,
1157 1. 1.11.2 | bibliai szövegek eredetileg hordoztak, akár arról, amelyet a zsidók
1158 2. 1.4.1 | szenvedéseiben, mindannyiuk bûnét hordozza majd, hogy sokakat elvezessen
1159 1. 1.3.3 | tekintsük csupán mitologikus hõsnek, vagy hogy Messiásként és
1160 2. 1.3 | határtalan szeretete és hosszantûrése miatt (Ám 7,1-6; Oz 11,1-
1161 2. 1.1.2 | jóságos és irgalmas... hosszantûrõ és gazdag kedvességben és
1162 2. 1.4.1 | Jer 13,23), csak Isten hozhatja el (Jer 31,18; Ez 36,22).
1163 1. 1.8.1 | liberális" protestáns kutatások hoztak. Bultmann azt állítja, hogy
1164 1. 1.3.1 | Renan stb.). Ugyanilyen hozzáállás volt a jellemzõ az ún. "
1165 1. 2.6.1 | azt (ti. a krisztológiát) hozzáférhetõvé teszik. ~
1166 El | tagjait ezért megkérték, hogy hozzanak létre további tanulmányokat,
1167 1. 2.8.3 | kevéssé érthetõ, miért intézte hozzánk Isten az õ "utolsó szavát"
1168 2. 2.3.1 | hogy benne új teremtményt hozzon létre "igazságban és szentségben" (
1169 1. 1.7.3 | a más világvallások és a humanizmus különbözõ formái közötti
1170 1. 1.7.3 | tekinti, mint "radikális humanizmust", amely igazi szabadságra
1171 2. 1.1.2 | és gazdag kedvességben és hûségben" (Kiv 34,6). ~Az emberekhez
1172 2. 1.2.1 | megszegésével (Ez 17,11-21). Isten hûsége azonban végül le fogja gyõzni
1173 2. 1.3 | emberi hûtlenséget felülmúló hûségének nagy tanúivá lettek. Ez
1174 2. 2.1.1 | hogy ez az átadás egészen hûségesen történjék, hanem az idõ
1175 2. 1.4.1 | ajándékát (1Kir 3,4-15,28), hûségesnek kell lennie a szövetség
1176 2. 2.3.2 | Õ visz végbe irgalommal, hûséggel és mélységes türelemmel (
1177 2. 1.1.2 | népével lépni kíván, amikor hûségre hívja népét. ~
1178 2. 1.4.1 | gyakran megtörtént, a király hûtlennek bizonyul szövetségi kötelességeihez,
1179 2. 1.3 | próféták Isten minden emberi hûtlenséget felülmúló hûségének nagy
1180 1. 2.6.4 | történelmének egész folyamán át húzódik? A következetes krisztológiának
1181 1. 2.4.2 | vallások történetében, de nem húzza egy kaptafára a vallásos
1182 2. 2.3.1 | megtévesztõ tanítás minden szele ide-oda hányja õket" (Ef 4,14).
1183 1. 1.6.1 | átvett, akkor igen divatos idealista monizmus ellensúlyozására.
1184 1. 1.10.2 | vázolja fel, amely elkerüli az idealisták és materialisták túlságosan
1185 2. 1.2.1 | népét minden köteléktõl vagy idegen uralomtól (Kiv 3,8; Józs
1186 1. 2.10.2 | egyes könyvek keletkezési ideje és ki a szerzõje, hogyan
1187 2. 1.5.1 | röviden vázoltunk. Jézus idejében a zsidók reménye különféle
1188 2. 1.4.1 | a legsúlyosabb csapások idején is (Oz 2,20; Iz 46,8-13;
1189 1. 1.9.2 | embereket gazdasági, politikai, ideológiai, sõt még vallási dolgokban
1190 1. 1.9.4 | mentes mindenfajta "egyházi ideológiától", hogy õk erre alapozhatják
1191 1. 2.9.2 | hit Krisztusát" pusztán "ideologikus" értelmezésnek tekintik,
1192 2. 2.1.2 | ahol Iz 56,7 és Jer 7,11 idézete szerepel). ~b) Jézus engedte,
1193 1. 1.5.1 | keresztény tudósok sok párhuzamot idéznek az Újszövetség és a zsidó
1194 1. 1.7 | szükségleteivel (M.Blondel). Idõközben ezek a problémák több változáson
1195 2. 1.3 | történelem legszomorúbb idõszakait élték (Ez 37,1-4). ~Isten
1196 2. 1.1.2 | az ilyen királyok nehéz igáját (1Sám 8,10-20), Istenében
1197 1. 3.1 | szentíráskutatókat, hogy szüntelenül igazodjanak az apostoli kor alapvetõ
1198 1. 2.2 | azonban két kritériumhoz igazodnia kell, ha nem akarja eltorzítani
1199 2. 2.3.1 | Demonstratio apostolica 3.): "az igazság szabálya", amelyet minden
1200 2. 2.3.1 | teremtményt hozzon létre "igazságban és szentségben" (Ef 4,24).
1201 2. 1.1.2 | mert õ mindörökre "hûséges, igazságos és egyenes" (MTörv 32,4), "
1202 2. 1.5.2 | Ez az egyenlõségen és igazságosságon alapuló uralom kinyilvánítja
1203 2. 1.4.1 | hogy sokakat elvezessen az igazságosságra (Iz 52,13-53,12). ~c) Végül,
1204 2. 1.3 | Iz 1,26), "Az Úr a mi Igazságosságunk" (Jer 33,16), "Itt lakik
1205 2. 2.3.1 | vezeti el õket a teljes igazságra (Jn 16,13), míg "Isten szavai"
1206 2. 2.1.2 | hogy tanúságot tegyen az igazságról" (Jn 18,36-37). Voltaképpen
1207 1. 1.3.2 | documenta) támaszkodik. Igazságuk azonban csak olyan mértékben
1208 1. 1.6.2 | meggyõzõdésbõl indul ki, hogy Jézus igehirdetése elindította az Isten Országát
1209 1. 2.7.3 | életét, cselekvésének és igehirdetésének módját, az önmagáról alkotott
1210 1. 2.8.1 | A krisztológia a húsvéti igehirdetéssel kezdõdne, nem pedig Jézus
1211 1. 1.5.2 | amelyben a keresztény igehirdetõk sem voltak ártatlanok - ,
1212 2. 2.1.2 | prológust, ahol Logosznak, "Igének" nevezi), mind pedig a szinoptikusoknál: "
1213 2. 1.4.1 | különbözõ formáit veszi igénybe. ~a) A király különleges
1214 1. 2.4.2 | vallástudomány viszont nem igényli azt az evolucionista elvet,
1215 2. 2.2.1 | teljesedtek be õbenne Isten ígéretei. ~c) Ugyanakkor ezek a megjelenések (
1216 1. 1.6.2 | Elsõ Szövetség prófétai ígéreteiben is. Az evangélium most beteljesíti
1217 2. 2 | 2. fejezet ~Az üdvösség ígéreteinek beteljesülése Jézus Krisztusban ~
1218 El | vagy Ó-szövetségben Isten ígéreteirõl, az általa már adott ajándékokról,
1219 2. 1.3 | Dávidban beteljesítette korábbi ígéreteit, hogy Izrael sok törzsébõl
1220 1. 3.2 | megláthatjuk a pátriárkáknak adott ígéretekben, amelyeket a próféták mélyítettek
1221 1. 1.6.2 | most beteljesíti ezeket az ígéreteket, amikor Jézus halálát és
1222 1. 1.6.2 | hitben elfogadják ezt az ígéretet, azok benne egy olyan reménynek
1223 1. 1.11.3 | a misztériumot Jézus nem igyekezett kifejezetten meghatározni,
1224 1. 1.9.1 | elméletével összhangban igyekezte értelmezni az õskereszténység
1225 2. 2.3.1 | Ezért szilárd reménnyel igyekszik az Úr dicsõséges eljövetele
1226 1. 1.1.1 | kalkedóni zsinat /451/, II. és III. konstantinápolyi
1227 1. 1.1.1 | kalkedóni zsinat /451/, II. és III. konstantinápolyi zsinat /
1228 1. 2.10.3 | amely különbözõ kultúrákba illeszkedik, valamiképpen az õ teljes
1229 1. 1.9.5 | cselekvési módot be kell illeszteni a mai világba, új módszerekkel
1230 2. 1.5.1 | akit a politikai hatalom illet majd, egy papi Messiást
1231 2. 2.2.2 | kell tanulnunk keresni az illetõ evangelista krisztológiáját.
1232 2. 2.2.2 | korban a "Teológus" jelzõvel illettek. Ugyanígy más újszövetségi
1233 1. 2.9.3 | praxisát" más, korunkhoz jobban illõ és hatékonyabb eszközökkel
1234 1. 1.3.3 | emberiségre hagyott üzenetét. Az ilyenfajta történeti kutatás azonban
1235 1. 1.8.4 | élethelyzet és a funkció (Sitz im Leben) meghatározásával,
1236 2. 2.3.2 | majd elismerik, szeretik és imádják õt, aki elõbb szeretett
1237 2. 1.2.1 | kitéve, hogy más istent imádjanak, mind YHWH-t (Kiv 32,1-6;
1238 2. 2.1.3 | fiúi viszonyában keresendõ. Imádságában "Abbának" szólítja Istent;
1239 2. 2.3.1 | eljövetele felé. Ez a vágy az imádságban fejezõdik ki, különösen
1240 1. 1.1.1 | írásaival - ilyen a De Verbo incarnato (vö. nikaiai zsinat /325/,
1241 1. 1.8 | hasonlóan antropológiai indíttatású megközelítését találjuk
1242 1. 1.3.3 | tanulmányozásának adott körülményei indokolják azt a nagy eltérést, amely
1243 1. 3.3 | teológiai", és kétes úton indulnának el. A túlságosan leegyszerûsített
1244 1. 2.10.1 | egyesíteni akarja a "felülrõl indulóval", jó nyomon jár. Függõben
1245 1. 1.3.1 | 1.8) abból a zsákutcából indult ki, ahová, úgy tûnt, a Jézus-élete
1246 2. 1.4.1 | Mivel azonban ez a megtérés ingatagnak és törékenynek látszik (
1247 1. 2.4.1 | fordított Szentírást, saját "inkulturációjának" sikerérõl tett tanúságot.
1248 2. 2.2.2 | Bizottság 1964. május 14-i, Instructio de historica Evangeliorum
1249 1. 1.3.1 | legkisebb részletig menõ - integrális "történeti" igazságát (így:
1250 1. 2.8.3 | akkor kevéssé érthetõ, miért intézte hozzánk Isten az õ "utolsó
1251 El | Most, amikor kérdést intéztek hozzá a Messiás-Krisztusról
1252 1. 3.1 | hitbeli szolidaritás arra inti a szentíráskutatókat, hogy
1253 2. 1.2.1 | föld, valamint a törvény iránti engedelmesség kapcsolatát
1254 2. 2.1.2 | alulról" és a "felülrõl" jövõ irány, amelyek által Isten az
1255 2. 2.1.1 | és megértése a Szentlélek irányításával jutott el az érettségre
1256 1. 1.7.3 | embernek a történeti létezésére irányítja, aki Jézus volt. Megvizsgálja,
1257 1. 1.8.4 | a szövegek kialakulását irányító irodalmi "mûfajok" kritikája
1258 2. 1.1.2 | mint a történelem Ura és Irányítója (Ámosz 1,32,16; Iz 10,5k).
1259 1. 1.5.1 | Korábban ennek a kutatási iránynak az volt a szándéka, hogy
1260 1. 1.11.3 | benne van - jelzik azt az irányt, amely mentén a teológiai
1261 El | reflektáljon azok eltérõ irányulásaira és különbözõ módszereire,
1262 1. 1.3.1 | történeti rekonstrukciójára irányultak - milyen embernek látszott
1263 1. 1.11.1 | kiindulópontnak tekintõ irányzatok "alulról indulónak" tûnnek.
1264 El | bemutatja a krisztológiai irányzatokat, és kiemeli jelentõségüket,
1265 1. 1.1.1 | megfogalmazásokkal és az egyházatyák írásaival - ilyen a De Verbo incarnato (
1266 2. 2.1.1 | eltérések és a különbségek az írásmódban, gondolatokban, szóhasználatban,
1267 2. 1 | mérjük fel. ~Ezekben az írásokban három dolgot kell kiemelnünk,
1268 El | publikált tanulmányokból és írásokból az derül ki, hogy ez aligha
1269 2. 1 | nyilvánvalóan elismerte azoknak az Írásoknak az isteni tekintélyét, amelyeket
1270 2. 2.1.2 | alkotott elképzelése eltért az írástudók értelmezésétõl. Ez akkor
1271 1. 1.9.4 | elõ, akik az Újszövetség iratait ennek az iskolának az elemzési
1272 1. 1.9.4 | olvasatát. Így õk ezekbõl az iratokból egy bizonyos felszabadító "
1273 1. 3.3 | homályos azoknak a szent iratoknak a létrejöttét illetõen,
1274 2. 2.3.1 | hagyománytól, amely Szent Irenaeus szerint a hit végsõ szabálya (
1275 2. 1.1.2 | MTörv 32,4), "jóságos és irgalmas... hosszantûrõ és gazdag
1276 2. 2.3.2 | örökkévalóságban, melyet Õ visz végbe irgalommal, hûséggel és mélységes türelemmel (
1277 1. 1.5.1 | eredetiségét pontosabban írhassa le, és ne hanyagoljon el
1278 2. 2.2.2 | szó Kol 1,19-ben), mégsem írhatjuk ezt valamiféle hamis szinkretizmus
1279 1. 1.3.2 | el vagy azok cselekvõit írja le, és ez még nem jelent
1280 1. 1.6.2 | életben elvégzett feladatot írják le, vagy az egyházban való
1281 1. 1.11.2 | teológiai spekuláció számlájára írni, hanem magának Jézusnak
1282 1. 1.4.2 | egyik az õsi Közel-Kelet irodalmának feltárása, az egyiptomi
1283 1. 1.5.2 | kölcsönzéseket a kumráni irodalomból - zsidó történészek (Y.
1284 1. 1.8.4 | túllép a klasszikus irodalomkritikán, és a szövegek kialakulását
1285 2. 1 | nevezünk. Ahogyan arról szent írói tanúskodnak, Izrael eljutott
1286 2. 2.1.1 | idõ múltával és a szent írók Lélek-sugallta reflexiója
1287 1. 1.3.3 | elismerését ne csak valamiféle irracionális fideizmusra vezessük vissza. ~
1288 1. 1.8.2 | amelyet egy történelmi ténybe írt bele. Ez tartalmazza a Húsvét
1289 2. 2.2.1 | érthetõvé vált minden, amit írtak Jézusról "Mózes törvényében,
1290 2. 2.2.2 | fényben gyûjtötték össze és írták le fokozatosan, mígnem azok
1291 1. 1.9.4 | Újszövetség iratait ennek az iskolának az elemzési módszerével
1292 2. 2.1.3 | Atyától reá bízott küldetés ismeretében, gyermekkorától egészen
1293 2. 2.3.1 | egységére és Isten Fiának ismeretére, a felnõtt férfikorba, Krisztus
1294 1. 2.10.3 | preegzisztenciáját, és el kell ismerni róla, hogy õ Isten Bölcsessége
1295 1. 1.11.2 | korlátait, ugyanakkor el is kell ismernie benne a "hit Krisztusát",
1296 2. 2.2.1 | Jézus, akit az apostolok ismertek halála elõtt és aki feltámadása
1297 1. 2.7.4 | hogyan és milyen értelemben ismerték el végül Jézust, az "eszkatológikus
1298 1. 1.11.3 | szaknyelvet" felhasználva ismétlik mindazt, ami a Szentírásban
1299 2. 1.4.1 | maradandó egységet. Az egyre ismétlõdõ visszaesések után Isten
1300 2. 1.1.1 | 26,4). Egyedül ebben az Istenben találják meg üdvösségüket (
1301 1. 2.9.1 | és ezáltal a Szentírás Istene az így felfogott felszabadítás
1302 2. 1.1.2 | nehéz igáját (1Sám 8,10-20), Istenében találta meg jó pásztorát (
1303 2. 1.4.1 | kell lennie a szövetség Istenéhez (1Kir 11,11; 2Kir 22,2),
1304 2. 1.1.1 | világnak az erõit tekintették isteneknek, nem figyelve arra, mennyivel
1305 1. 2.3.2 | apostolok Ábrahám és Mózes Istenérõl szóló vallásos hitvallása
1306 1. 1.5.4 | alakját, ilyen fõleg az õ istenfiúsága. Ez a magyarázat közel áll
1307 2. 1.1.1 | ókori Közel-Kelet minden istenkeresõ népe "valamiképpen õutána
1308 2. 2.1.4 | az Ószövetségben egyedül Istenre használtak (Iz 44,6; 48,
1309 1. 1.6.2 | úgy gondolja, hogy Jézus istensége is bebizonyítható ilyen
1310 2. 1.4.2 | pogány vallásokban olykor istenségeknek tartottak, de akiket alárendeltek
1311 2. 1.4.1 | minden megszegése Isten ítéletét hívja le a bûnös népre,
1312 1. 3.3 | Biblia Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy a kisebb jelentõségû
1313 1. 3.3 | Szentírást. Helytelenül ítélnék meg úgy, hogy az õ szentírásolvasásuk "
1314 El | címet. ~Azt is hasznosnak ítélte azonban, hogy a lelkipásztorokat
1315 1. 1.5.3 | Jézus kínszenvedését az Izajás könyvében szereplõ Szenvedõ
1316 2. 1.4.1 | megszenteli önmagát és az egész izraelita közösséget, hogy lehetõvé
1317 2. 1.4.2 | eltölti, hogy megszabadítsák Izraelt (Bír 3,10; 6,34; 11,29);
1318 2. 2.2.2 | a Jelenések könyvében, Jakab és Judás levelében és a
1319 1. 2.10.3 | Bölcsessége és Isten Igéje (vö. a János-prológust), a teremtés szerzõje és
1320 2. 2.1.3 | Lukács evangéliumának ún. jánosi logionjában (Mt 11,25-27 =
1321 2. 2.2.2 | krisztológiáját. Ez különösen igaz Jánosra nézve, akit a patrisztikus
1322 1. 2.8.2 | egzisztencialista") értelmezés nem jár-e azzal a kockázattal, hogy
1323 1. 2.7.2 | kísérletek azzal a kockázattal járnak, hogy akik nem osztják a
1324 El | jelentõségüket, valamint a velük járó esetleges kockázatot ~(2)
1325 1. 2.3.1 | eseménye olyan emberek között játszódott le, akik osztoztak a különféle
1326 1. 1.3.2 | múlt egy bizonyos pontján játszódtak le, és ezért teljességgel
1327 2. 1.4.1 | az özvegyek és az árvák javára (Iz 11,3-5; Jer 22,15-16;
1328 2. 2.2.2 | hogy egy letûnt kultúra jegyeit viselve magán mára jelentõségét
1329 2. 1.4.2 | is, fokozatosan személyes jegyeket ölt: lakást vesz Izrael
1330 1. 1.11.2 | fényében. ~(b) Meg kell jegyeznünk továbbá Krisztus misztériumának
1331 El | kifejezetten exegetikai, jegyzetapparátussal ellátott tanulmányokat talál,
1332 2. 1.2.1 | minden emberre a szivárvány jele révén (Ter 9,12-17; vö.
1333 2. 2.3.1 | törekednie kell az "idõk jeleinek" felismerésére, és az evangélium
1334 1. 2.8.3 | kiküszöbölésére a hitet megalapozó "jeleket" is kizárjuk, akkor valójában
1335 1. 1.7 | hithez vezetõ "hihetõségi jelekrõl". Ezek a tárgyalások vagy
1336 1. 2.1.2 | amikor bizonyos evangéliumi jelenetek legkisebb részleteirõl van
1337 El | krisztológia tárgyában készült jelenkori tanulmányokat, hogy reflektáljon
1338 1. 1.6.2 | vagy az egyházban való jelenléte által most végzendõ feladatot,
1339 2. 2.1.3 | mondja magát az "Atya" jelenlétében, akár a negyedik evangéliumban (
1340 2. 1.4.2 | történelemben, teremtõ és megváltó jelenlétének kifejezésére bizonyos hatalmakat
1341 2. 2.3.1 | hitelesen fölismerje Krisztus jelenlétét és mûködését az emberi történelem
1342 1. 2.10.3 | szent könyvek aránylag késõn jelennek meg e kultúrák történetében,
1343 1. 1.7.1 | feltámadása révén az egész "emberi jelenség" értelme teljességgel feltárul
1344 1. 1.9.4 | elfogadják a társadalmi jelenségeknek és emberi viszonyokban azt
1345 1. 1.4.2 | lehet egyszerûen más emberi jelenségekre visszavezetni (vö. R. Otto,
1346 1. 2.7.1 | 1.2.7.1 Az emberi jelenséget tekintve felmerül a kérdés,
1347 1. 1.4.2 | világossá vált, hogy a vallás jelenségét nem lehet egyszerûen más
1348 1. 2.7 | különbözõ reflexiós eljárást jelentenek. Kockázatuk abban a tendenciájukban
1349 1. 1.11.2 | beteljesülése feltételezi a jelentés bizonyos erõsödését, akár
1350 1. 1.11.2 | azoknak tulajdonítottak. Ezt a jelentés-növekedést aligha lehet a másodlagos
1351 2. 2.2.2 | alkalmasabbnak tûnik Krisztus jelentésének kifejezésére az adott mentalitás
1352 2. 2.2.1 | azoknak az eseményeknek a jelentését is feltárták, amelyeket
1353 1. 1.11.2 | erõsödését, akár arról a jelentésrõl van szó, amelyet a bibliai
1354 1. 1.2.2 | szavaknak nem mindig ugyanaz a jelentésük. ~
1355 2. 2.1.2 | arám kifejezésmód szerint jelenthette a beszélõt is. Jézus úgy
1356 2. 2.2.2 | jegyeit viselve magán mára jelentõségét vesztette. A szövegek értelmezése,
1357 1. 2.3 | kutatások nyilvánvalóan nagy jelentõséggel bírnak a múlt népeinek és
1358 1. 1.6.1 | evangéliumokat hittel hallgatják, jelentõségteljes eseményeket fedeznek fel
1359 1. 3.3 | ítéli meg, hogy a kisebb jelentõségû részletektõl eltekintve
1360 El | irányzatokat, és kiemeli jelentõségüket, valamint a velük járó esetleges
1361 1. 2.8.1 | szempontjából minimális jelentõségûnek tartják. Így valójában Jézus
1362 1. 1.7.4 | a halál feletti gyõzelme jelét és az üdvösség zálogát mindazoknak,
1363 2. 2.2.2 | világossá teszi a Szentírás jellegzetes nyelvét, hogy így az evangélium
1364 2. 2.2.1 | Jézus "sok csalhatatlan jellel bebizonyította nekik, hogy
1365 2. 1.4.2 | csupán a királyok egyik jellemzõje vagy a sikeres élet elérésének
1366 1. 1.10.1 | Szentháromság életének alapvetõ jellemzõjét, ugyanakkor elhozza a bûnös
1367 2. 2.1.2 | alkalmazott magára. Ez a cím úgy jelöli meg õt, mint az üdvösség
1368 1. 1.8.2 | bûnösöknek nyújt. Ezt az üzenetet jelzi Jézus keresztje, Isten hiteles "
1369 1. 1.11.3 | Szentírásban benne van - jelzik azt az irányt, amely mentén
1370 2. 2.2.2 | patrisztikus korban a "Teológus" jelzõvel illettek. Ugyanígy más újszövetségi
1371 2. 1.3 | is elõre hirdették, hogy Jeruzsálem városa, miután megtisztul,
1372 2. 2.1.2 | király, amikor bevonult Jeruzsálembe a tömeg éljenzése közepette,
1373 2. 1.1.2 | helye a kultuszt, amelyet Jeruzsálemben mutatnak be Istennek (Iz
1374 2. 1.5.2 | evangélium) tárgya, fölemeli majd Jeruzsálemet és az egész világot beragyogja (
1375 1. 1.5.4 | karakterét. Mindenesetre a Jézus-kori judaizmusnak ezek a kutatásai
1376 1. 2.3.2 | Együtt éltek a "történeti Jézusal", mielõtt a "hit Krisztusával"
1377 1. 1.7.4 | semmiképpen nem vetett véget Jézusba vetett hitüknek. Amikor
1378 2. 2.3.1 | dicsõségben (1Tim 3,16), aki Isten jobbján ül (1Pét 3,22) és akinek
1379 2. 2.1.2 | Isten (vagy: a hatalom) jobbjára ül, mint az isteni dicsõség
1380 1. 2.7 | Ebbõl hiányos krisztológia jöhet létre. ~
1381 2. 2.3.1 | eljövetelét várva kiáltják: "Jöjj, Urunk Jézus" (Jel 22,20;
1382 2. 1.4.1 | próféta ezért tud jobb idõket jövendölni, még a legsúlyosabb csapások
1383 2. 1.2.1 | Szentírásban a "szövetség" (berít) jogi fogalma. Általa új, Istentõl
1384 2. 2.2.2 | keresztények között. Bárki jogosan megteheti, hogy inkább ezt
1385 2. 1.4.1 | emberiség számára boldogságot és jólétet szerezzen (Préd 1,12-2,26). ~
1386 1. 2.4 | 1.2.4 Jóllehet az összehasonlító vallástudomány
1387 2. 1.1.2 | egyenes" (MTörv 32,4), "jóságos és irgalmas... hosszantûrõ
1388 1. 1.7.4 | amelyet életének isteni jóváhagyásaként értékelnek, akkor azt látjuk,
1389 1. 2.4.1 | kialakult, ti. némelyik a judaizmusban, némelyik a korabeli népi
1390 1. 1.5.4 | Mindenesetre a Jézus-kori judaizmusnak ezek a kutatásai a maguk
1391 2. 2.2.2 | Jelenések könyvében, Jakab és Judás levelében és a 2.Péter-levélben,
1392 1. 1.6.2 | is (vö. G. Theissen, E.A. Judge, A.J. Malherbe stb.). ~
1393 El. 0.0.0(1)| apostoli levelét, 1971. jún. 27, n. 1: EV 4/981.
1394 2. 2.1.1 | Szentlélek irányításával jutott el az érettségre az elsõ
1395 2. 2.3.1 | 1Kor 12,3). Ugyanez a Lélek juttatja eszébe a tanítványoknak
1396 2. 2.3.1 | amíg mindannyian el nem jutunk a hit egységére és Isten
1397 1. 1.8.1 | a 19. század végén M. Kähler által felvetett alapelv
1398 1. 1.8.4 | Jézust fedezzék fel (E. Käsemann stb.). ~
1399 1. 3.1 | által, míg le nem zárult a "kánon", a keresztény hit és élet
1400 1. 3.1 | választják el ezen a ponton, a kanonicitás elve tekintetében közösség
1401 El | figyelmét, amely a Szentírás kánonjában létrejött. A dokumentum
1402 1. 2.4.2 | kötõdik. A fenomenológia kanyargós ösvényein keresztül így
1403 1. 2.8.2 | a két Szövetség közötti kapcsolat a végletekig csökken. Kérdés,
1404 2. 1.4.2 | majd ki a világhoz fûzõdõ kapcsolataiban. ~c) A Bölcsesség a Példabeszédek
1405 1. 2.9.1 | megtalálható a testvéri kapcsolatokra alapozott társadalmi élet
1406 1. 1.3.2 | azáltal történhet, hogy velük kapcsolatos nyomokra és tanúságokra (
1407 1. 1.6.2 | a preegzisztenciával is kapcsolatosak (P. Benoit). Így a szótériológia (
1408 1. 1.6.2 | embereket, akár Istennel való kapcsolatukban, tudati életükben (antropológia),
1409 1. 2.9 | megváltásról szóló tanítást nem kapcsolják világosan egy olyan etikai
1410 1. 2.9.1 | kutatási módszer és a hozzá kapcsolódó "praxis", ha kritikátlanul
1411 2. 1.4.2 | Isten Szavát nem csupán úgy kapják az emberek, mint üzenetet (
1412 1. 2.10 | vagy annyira kis helyet kapnak, hogy az Újszövetség elveszíti
1413 El | egzegetikai munkát végezzen. Arra kapott feladatot, hogy helyes és
1414 1. 2.4.2 | történetében, de nem húzza egy kaptafára a vallásos hiteket, eltorzítva
1415 2. 1.3 | és falait "Üdvösségnek", kapuit "Dicséretnek" nevezik majd (
1416 2. 1.4.2 | kitárja elõttük az üdvösség kapuját (Joel 3,1-5). ~b) Isten
1417 1. 1.5.4 | el Pál mélységesen zsidó karakterét. Mindenesetre a Jézus-kori
1418 1. 1.11.1 | B. Rey, Chr. Duquoc, W. Kasper, M. Hengel, J.D.G. Dunn
1419 1. 2.5.1 | Vagy, mint próféta, egy katasztrofális véletlen áldozata? Vagy
1420 1. 1 | összefoglalóan leírjuk néhány kategória keretében, amely nem igazodik
1421 1. 1.8.3 | világossá, hanem azok a "kategóriák" is, amelyek a "megváltott"
1422 1. 1.3.1 | Schweitzer, 2. kiadás, 1913). Katolikus oldalon, bár M.-J. Lagrange
1423 2. 1.4.1 | lehetõvé váljon az Isten elõtt kedves áldozat (MTörv 33,10). Mivel
1424 2. 1.1.1 | MTörv 7,6), mégpedig puszta kegyelembõl (MTörv 7,8). Ábrahámban
1425 2. 2.3.2 | 17) és a többi szentség kegyelme által. Így Krisztus szentsége,
1426 2. 2.3.2 | kiárasztja rájuk üdvözítõ kegyelmét. Õ, aki "leszállt az alsó
1427 2. 2.3.2 | Ezért õt követve és az õ kegyelmétõl indíttatva a keresztényeknek
1428 1. 2.9 | felszabadítsa az embereket, Isten kegyelmével, mindenfajta elnyomó zsarnokság
1429 2. 2.1.3 | kereszthaláláig. Végül épp olyan kegyetlenül szenved el a halált, mint
1430 2. 2.1.2 | Utolsó Vacsorán kimondja a kehely fölött a szavakat (Mk 14,
1431 1. 1.4.3 | pedig a keresztény vallás keletkezését. Ez utóbbi Jézussal keletkezett,
1432 1. 2.10.2 | történetisége, mi az egyes könyvek keletkezési ideje és ki a szerzõje,
1433 1. 1.4.3 | keletkezését. Ez utóbbi Jézussal keletkezett, aki zsidó volt és egy hellenista
1434 1. 2.7.3 | szûkítõbbek, akkor az így keletkezõ krisztológia hiányos lesz.
1435 1. 1.6.2 | minden területére hatással kellene lennie. Ez a hatás valójában
1436 2. 2.1.4 | benne, azoknak új módon kellett mindezeket értelmezniük.
1437 1. 3.3 | eltekintve ezek a kutatások kellõképp elõrehaladottak ahhoz, hogy
1438 1. 1.10.1 | Balthasar szerint Krisztus "kenózisa", amit az Atyának szóló
1439 2. 2.1.2 | inkább kirajzolódik a messiás képe, mint a béke és igazságosság
1440 2. 2.2.2 | korabeli beszédmód fogalmait és képeit, a hit követelményeinek
1441 1. 2.7.4 | találhatók, Jézus valódi képének fogadják el, a benne és
1442 2. 1.4.2 | 22k). Általa a királyok képesek lesznek az uralkodásra (
1443 2. 1.4.2 | Isten ereje, embereket tesz képessé arra, hogy betöltsenek bizonyos
1444 1. 2 | Krisztusról felhígított képet adunk. ~
1445 1. 1.8.1 | kutatások semmiképpen sem képezhetik a teológia alapját. A vallástörténeti
1446 1. 1.7.2 | megvalósuljon a tökéletes képmás és az emberiség célja, amely
1447 2. 1.4.2 | makulátlan tükrözõdése, jóságának képmása" (7,26). ~
1448 1. 2.4.2 | nézetet rendszerint nem képviselik, de bármilyen paradoxnak
1449 1. 1.11.2 | megközelítéseket és következtetéseket képviselnek, két alapvetõ dolog közös
1450 1. 1.5.4 | a vallástörténeti iskola képviselõiéhez, mégse hanyagolja el Pál
1451 1. 2.6 | felvetett kérdések az egyes képviselõik szerint eltérnek. ~
1452 1. 2.6.2 | elérhetõ tényt. Ebben a kérdésben is szükség van a "hit döntésére",
1453 1. 2.7.1 | megfelelõen tárgyalható-e a rossz kérdése és Jézus halálának megváltó
1454 1. 2.6.3 | 2.6.3 Jézus felségcímei kérdésében nem elég megkülönböztetést
1455 El | a krisztológia vitatott kérdéseit. ~Henri Cazelles, P.S.S. ~ ~
1456 1. 1.9.1 | társadalmi élet gyakorlati kérdéseitõl indíttatva fordult Jézus
1457 1. 2.6.3 | egyszersmind Fia is. Ennek a kérdésnek a tárgyalásában Jézus szokásait,
1458 1. 2.2.2 | oda vezet, hogy meg lehet kérdõjelezni Krisztusnak az evangéliumokból
1459 1. 1.2.2 | kísérleteket, hogy felül kerekedjenek tudományos vitákon, véleménykülönbségeken,
1460 2. 2.1.3 | fûzõdõ fiúi viszonyában keresendõ. Imádságában "Abbának" szólítja
1461 2. 1.1.1 | Bölcsesség Könyve szerint keresésükben tévútra jutottak, mert elbûvölte
1462 1. 2.8.3 | hit hogyan születhetett a keresztbõl. Ugyanígy, ha Jézus nem
1463 2. 1.5.2 | 2Makk 7,9.14; 12,43-45). ~Keresztelõ János szerepe volt, hogy
1464 1. 3.1 | normája. Bár a zsidókat és keresztényeket mélyreható nézetkülönbségek
1465 2. 2.3.2 | kegyelmétõl indíttatva a keresztényeknek küzdeniük kell és, ha kell,
1466 1. 1.8.2 | meg akar maradni hûséges kereszténynek, és egy valóban teo-lógiai
1467 2. 2.1.3 | gyermekkorától egészen kereszthaláláig. Végül épp olyan kegyetlenül
1468 1. 1.10.1 | szóló teljes, egészen a kereszthalálig menõ engedelmessége nyilvánít
1469 2. 2.3.1 | keresztény elfogadott a keresztségben (uo. 1.9,4). ~c) Ugyanígy,
1470 2. 2.2.2 | A "Szentlélekben" való keresztségük által (ApCsel 11,16; vö.
1471 1. 1.7 | problémák több változáson is keresztülmentek, és ezek hatással voltak
1472 1. 1.8.2 | védelmezni az evangéliumi "kérügma" tekintélyét, amely megelõzte
1473 1. 2.7.4 | csak ezek megválaszolásával kerülhetõ el a kétértelmûség. ~
1474 1. 2.10.3 | egyes elemei milyen módon kerülnek be ezekbe a szent könyvekbe
1475 1. 2.10.3 | a szent könyvek aránylag késõn jelennek meg e kultúrák
1476 El | hogy olyan dokumentumot készítsen, amely közvetlenül a szentírástudósoknak
1477 2. 2.3.2 | szolgálatát. Az egyház így készül Krisztus végsõ uralmának
1478 El | szentírási krisztológia tárgyában készült jelenkori tanulmányokat,
1479 1. 2.6.4 | kifejezés azonban önmagában véve kétértelmû. Úgy kell-e tekintenünk "
1480 1. 2.7.4 | megválaszolásával kerülhetõ el a kétértelmûség. ~
1481 1. 3.3 | szentírásolvasásuk "teológiai", és kétes úton indulnának el. A túlságosan
1482 1. 1.3.2 | történésznek a szubjektivitása is keveredik munkájával minden lépésnél,
1483 1. 1.8.1 | közegben fölerõsödött hangok, keveredtek a hellenista vallásokból
1484 1. 1.11.3 | spekuláció veszélyét, és túl keveset, vagy túl sokat állítsanak.
1485 1. 2.8.3 | egyedülálló értelemben, akkor kevéssé érthetõ, miért intézte hozzánk
1486 1. 2.7.3 | elemek túlságosan függnek a kezdetben e cél elérésére alkalmazott
1487 1. 1.7.1 | világegyetem egységesítõ elvét a kezdetektõl fogva. Ezért az õ születése
1488 2. 2.3.2 | belépett ebbe a világba már a kezdetkor (Róm 5,12), továbbra is
1489 1. 2.8.1 | a húsvéti igehirdetéssel kezdõdne, nem pedig Jézus létezésével,
1490 1. 2.5.2 | testvérek vitáitól. A Jézussal kezdõdõ mozgalom késõbbi elevensége
1491 1. 1.7 | külsõ jelek vizsgálatával kezdõdtek (klasszikus apologetika),
1492 1. 1.2.3 | Krisztus "emberi személyérõl" kezdtek beszélni. De nem volna-e
1493 1. 1.3.2 | olyan szempontok szerint kezeli, amelyek leginkább megfelelnek
1494 1. 3.2 | korunk más módszereket ad a kezünkbe, de használatuk célja és
1495 1. 1.9.3 | látnak, amely révén esetleg kialakulhat az új emberi társadalom,
1496 1. 2.4.1 | közegben, ahol ez a vallás kialakult, ti. némelyik a judaizmusban,
1497 1. 1.3.1 | M.-J. Lagrange szilárdan kiállt a "történeti módszer" mellett
1498 2. 2.3.2 | boldogságot élvezhet majd, és így kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak
1499 2. 2.3.1 | ünneplik, és eljövetelét várva kiáltják: "Jöjj, Urunk Jézus" (Jel
1500 2. 1.3 | hogy a föld végsõ határáig kiáradjék (Iz 2,1-5; Mik 4,1-4); és
1501 2. 2.2.2 | el, amikor a Szentlélek kiáradt rájuk", amikor "eljött Pünkösd
1502 2. 2.3.2 | jelen van e világ ügyeiben, kiárasztja rájuk üdvözítõ kegyelmét.
1503 2. 2.1.4 | értelmezniük. Paradox módon kiderült, hogy a Messiás (tkp. a
1504 1. 2.7.4 | kinyilatkoztatásnak. A krisztológia kidolgozásában csak ezek megválaszolásával
1505 2. 2.2.2 | szerzõk által krisztológiájuk kidolgozásakor használt kifejezési módok
1506 1. 2.7.3 | szótériológia fokozatos kidolgozását az Újszövetségben. Fennáll
1507 1. 3 | szisztematikus mûvet akarnánk kidolgozni, amely az összes problémát
1508 2. 2.2.2 | bár ezek az írások eltérõ kidolgozottságot mutatnak. ~Ezek a krisztológiák
|