104-eletu | eleve-gyako | gyerm-kidol | kiege-megol | megor-sarja | schil-tudas | tudat-zsolt
bold = Main text
Part.Chapter.Paragraph.Number grey = Comment text
2012 1. 1.5.3 | emlékét a zsidó hagyomány is megõrizte (G. Vermes). Némelyek odáig
2013 2. 2.3.1 | amelyet minden egyházban megõriztek az apostoli utódlás által (
2014 2. 2.3.1 | kiengeszteli mindazt, amit a bûn megosztott. Kiengeszteli az embereket
2015 1. 1.2.2 | eltérõ beszédmódokon, melyek megosztották a teológusokat, még ha mindegyikük
2016 2. 2.1.2 | sokakért (Iz 53,12), és megpecsételi vérével az új szövetséget (
2017 2. 1.1.1 | Kiv 19,5-6; MTörv 7,6), mégpedig puszta kegyelembõl (MTörv
2018 1. 1.4.3 | Religionsgeschichtliche Schule) megpróbálta megmagyarázni egyrészt az
2019 1. 1.5.2 | J.G. Montefiore stb.). Megpróbálták kiemelni Jézus zsidó-voltát (
2020 1. 2.2.1 | viszonylagos nyelv segítségével megragadhassuk, fenntartva a folyamatosságot
2021 2. 2.1.4 | a hit aktusa által lehet megragadni, amellyel elismerjük, hogy
2022 1. 1.5.4 | vallástörténeti iskola képviselõiéhez, mégse hanyagolja el Pál mélységesen
2023 2. 1.2.1 | tevékenységük által akarta Isten megszabadítani népét minden köteléktõl
2024 1. 1.6.2 | emberiséggel, hogy valamiképpen megszabadítsa az embereket, akár Istennel
2025 2. 1.4.2 | a bírákat eltölti, hogy megszabadítsák Izraelt (Bír 3,10; 6,34;
2026 2. 1.2.1 | 22,13-17) és a szövetség megszegésével (Ez 17,11-21). Isten hûsége
2027 2. 1.2.1 | 22-23; Jer 5,1k), és így megszegjék az Istennel kötött "szövetséget" (
2028 2. 1.3 | Bár Izrael oly sokszor megszegte a szövetséget, a próféták
2029 2. 1.4.1 | Kultikus funkciójában megszenteli önmagát és az egész izraelita
2030 2. 2.1.4 | Látjuk tehát, hogy minden megszólítás, minden szerep és közvetítési
2031 1. 1.2.1 | kell értelmezni, amelyben megszülettek. ~
2032 1. 1.9.2 | Szabadító" alakjában akarják megtalálni, akit egyes történészek
2033 2. 1.5.2 | Betelt az idõ, mindenki megtapasztalhatja az igazi üdvösséget, aki
2034 2. 2.3.1 | világban él, hite által megtapasztalja a benne élõ Krisztust (vö.
2035 2. 1.4.1 | hûséges az igazságosság megtartásában (Zsolt 72,7-11; Jer 23,6;
2036 2. 1.4.2 | halottaiból (Ez 37,1-14), hogy megtartsa Isten parancsait (Ez 36,
2037 2. 2.2.2 | keresztények között. Bárki jogosan megteheti, hogy inkább ezt vagy azt
2038 1. 2.2.1 | kifejezett állításainak rovására megtenni. ~
2039 2. 1.4.1 | 17). Mivel azonban ez a megtérés ingatagnak és törékenynek
2040 2. 1.4.1 | 3). Csak a hívõk õszinte megtérése fogja elérni, hogy Isten
2041 1. 1.7.1 | Jézus Krisztust mint Isten megtestesült Fiát tehát úgy tekinti,
2042 2. 1.4.1 | egész emberi nemet; de ennek megtételére a közvetítés különbözõ formáit
2043 2. 2.3.1 | 1Tim 6,20), nehogy "a megtévesztõ tanítás minden szele ide-oda
2044 2. 2.1.2 | Messiásnak) vallja õt. Azonnal megtiltotta viszont nekik, hogy bárkinek
2045 2. 1.3 | Jeruzsálem városa, miután megtisztul, ismét helyreáll, és ott
2046 1. 2.1.2 | folyik vita manapság. Ezért megtörténhet, hogy a tanbeli tételeket
2047 2. 1.4.1 | Ha viszont, ahogy gyakran megtörtént, a király hûtlennek bizonyul
2048 2. 1.4.2 | teremtésénél és szüntelenül megújítja azokat (Zsolt 104,29-30).
2049 1. 2.7.4 | kidolgozásában csak ezek megválaszolásával kerülhetõ el a kétértelmûség. ~
2050 2. 1.1.2 | fejez ki, ennek a hitnek a megvallása (vö. Kiv 3,12-15), és egyúttal
2051 1. 1.9.6 | kínálni, amely valóságos és megvalósítható: Krisztus keresztje által
2052 1. 1.7.2 | hívõknek, lehetõvé teszi, hogy megvalósuljon a tökéletes képmás és az
2053 1. 3.2 | amit kinyilatkoztatása és megváltása hozott az embereknek. A
2054 1. 2.9 | le, különösen akkor, ha a megváltásról szóló tanítást nem kapcsolják
2055 1. 1.6.2 | Benoit). Így a szótériológia (megváltástan) magának a krisztológiának
2056 1. 1.11.2 | beteljesült Jézusban, a világ megváltójában. A Szentírás beteljesülése
2057 1. 2.4.2 | átalakították a zsidó hagyomány "megváltóját" egy olyan "üdvösségi vallás" "
2058 1. 1.8.3 | kategóriák" is, amelyek a "megváltott" emberi létezést meghatározzák.
2059 1. 1.2.2 | kifejezni azt. Amint azonban megváltozik a kulturális kontextus,
2060 1. 2 | módszerek mindegyikének megvannak a maga erõsségei, mindegyik
2061 1. 2.1.2 | klasszikus" megfogalmazásaiban megvédje vagy megalapozza, azzal
2062 2. 2.1.2 | igazságosság királya, mint megvetett Szenvedõ Szolga, mint a
2063 El | keresztények is, akiket mélyen megzavar, hogy a problémát sokféleképpen
2064 1. 2.10 | Szövetség elõkészítõ elemei mellékessé válnak, vagy annyira kis
2065 2. 1.4.1 | pecsételi majd meg, akit mély titok övez. Õ majd kinyilvánítja
2066 1. 1.2.2 | definíciók tárgya és a formulák, melyekkel helyesen akarták kifejezni
2067 1. 3.2 | ígéretekben, amelyeket a próféták mélyítettek el, majd Isten Országa és
2068 1. 2.8.1 | betöltötte a törvényt (a Tórát), melynek alávetette magát. Ha azonban
2069 1. 3.1 | zsidókat és keresztényeket mélyreható nézetkülönbségek választják
2070 2. 2.3.1 | Krisztus misztériumának mélységeit és megismertetni azt az
2071 1. 1.5.4 | mégse hanyagolja el Pál mélységesen zsidó karakterét. Mindenesetre
2072 2. 1.4.2 | az alakhoz: Isten szava (Memra) magának Istennek a tevékenységét
2073 2. 1.4.2 | szilárdan áll örökre a mennyben" (Zsolt 119,89); elküldik,
2074 2. 1.1.1 | isteneknek, nem figyelve arra, mennyivel csodálatosabb Az, aki alkotta
2075 2. 2.2.2 | jelentésének kifejezésére az adott mentalitás vagy kultúra számára. A
2076 1. 1.11.3 | jelzik azt az irányt, amely mentén a teológiai gondolkodás
2077 1. 1.9.4 | amely szerintük annyira mentes mindenfajta "egyházi ideológiától",
2078 1. 1.5.4 | minden apologetikus célzattól mentesen. ~
2079 1. 2.4.1 | amelybõl bizonyos elemeket merített. A judaizmus azonban már
2080 2. 1 | megérdemli, hogy helyesen mérjük fel. ~Ezekben az írásokban
2081 2. 2.1.1 | értelmezés között, pontosan kell mérlegelni az evangéliumok tanúságát.
2082 2. 2.3.1 | Krisztus teljességének mértéke szerint" (Ef 4,12-13). Így
2083 1. 1.9.1 | közvetett módon a bibliai messianizmus hatása alatt állt. F. Engels
2084 El | kérdést intéztek hozzá a Messiás-Krisztusról szóló szentírási tanítást
2085 El | Isten népének az eljövendõ Messiásba vetett reményérõl. ~b) Az
2086 1. 3.2 | beteljesült Jézusban, a Messiásban és Isten Fiában. A Szentírás
2087 1. 1.3.3 | mitologikus hõsnek, vagy hogy Messiásként és Isten Fiaként való elismerését
2088 2. 2.1.2 | nevében Krisztusnak (azaz Messiásnak) vallja õt. Azonnal megtiltotta
2089 2. 2.1.2 | gondolt (Mk 8,31 stb.). A messiásról, Dávid fiáról alkotott elképzelése
2090 2. 1.5.1 | hatalom illet majd, egy papi Messiást is vártak (vö. Zak 4,14;
2091 1. 1.8.4 | bár nem utasították el mesterük fõ kutatásait, megérezték
2092 1. 1.6.2 | amely teljesen eltekint a metafizikai jellegû "ontológiai" megfontolásoktól.
2093 1. 1.3.1 | evangéliumok kutatásában (La méthode historique, 3. kiadás, 1907),
2094 1. 1.9.6 | felszabadulását (vö. J.B. Metz). Így jön létre az átmenet
2095 1. 2.8.3 | akkor kevéssé érthetõ, miért intézte hozzánk Isten az
2096 2. 2.2.2 | és írták le fokozatosan, mígnem azok a négy könyvben rögzített
2097 2. 2.2.1 | nagyon hiányos maradt mindaddig, amíg õ élt. Valójában halálakor
2098 2. 2.3.1 | õáltala támasztja életre mindazokat, akik hittek Krisztusban (
2099 1. 1.7.4 | jelét és az üdvösség zálogát mindazoknak, akik egyházában követik
2100 1. 1.4.2 | népek etnológiai kutatása. Mindebbõl világossá vált, hogy a vallás
2101 1. 2 | A fent leírt módszerek mindegyikének megvannak a maga erõsségei,
2102 2. 2.3.1 | szolgáinak és a híveknek, mindegyiknek a maga funkciója szerint,
2103 1. 1.2.2 | megosztották a teológusokat, még ha mindegyikük szilárdan tartotta is az
2104 2. 1.4.2 | Szolgájára (Iz 42,1-4) - hogy mindegyiküket Isten uralmának igaz közvetítõjévé
2105 2. 2.3.2 | hogy Isten legyen minden mindenben" (1Kor 15,28). E cél érdekében
2106 2. 1.5.2 | megnyilatkozásai között mindenekelõtt az ember halála fölötti
2107 1. 1.5.4 | mélységesen zsidó karakterét. Mindenesetre a Jézus-kori judaizmusnak
2108 2. 2.1.4 | mint azt Izrael várta. Mindezt azonban csak a hit aktusa
2109 2. 2.1.2 | két részre oszlik). Mégis mindhárom esetben nyíltan kijelenti,
2110 1. 1.10.1 | H. U. von Balthasartól. Mindkét szintézisben alkalmazást
2111 2. 1.5.1 | sõt egy Prófétát is, akik mindkettõ elõtt jár majd (vö. MTörv
2112 2. 2.3.1 | Krisztus övéivel marad mindörökké (Mt 28,20). Az egyház, amelynek
2113 2. 1.1.2 | Zsolt 23; Ez 34), mert õ mindörökre "hûséges, igazságos és egyenes" (
2114 1. 2.7.3 | hipotézisek jutnak szóhoz, amelyek minél szûkítõbbek, akkor az így
2115 1. 2.8.1 | ismeretét a hit szempontjából minimális jelentõségûnek tartják.
2116 1. 2.7.4 | kell alapoznunk, túlságosan minimalista hipotézisek nélkül, hogyan
2117 2. 2.3.2 | õt, aki elõbb szeretett minket (1Jn 4,19); szolgálni fogja
2118 1. 2.4.2 | amely alig különbözik a misztérium-vallások kultuszától. Az összehasonlító
2119 2. 2.1.3 | magyarázata - pontosabban misztériuma - alapvetõen Istenhez
2120 1. 1.11.3 | körültekintõen bánnak személyiségének misztériumával. Ezt a misztériumot Jézus
2121 2. 1.4.1 | vagy tiszteletre méltó misztériumként (Péld 30,18-19). Az is elõfordulhat
2122 El | 2. Összefoglalja, hogy mit mond a Szentírás: ~a) Az
2123 1. 1.8.3 | megfelelõ tisztelettel a mitológiai kifejezésmód törvényszerûségei
2124 1. 2.9.2 | az õ történeti személye "mitologizálásának". Mi több, mivel a "hatalom"
2125 1. 2.4.2 | hogy Krisztust csupán "mítosznak" tekintették, akinek semmiféle
2126 1. 1.8.3 | a nyelvezetet szerinte "mítosztalanítani" kell, vagyis értelmezni,
2127 1. 2.9.3 | más, mint egy múltbéli "modell". Az õ "praxisát" más, korunkhoz
2128 1. 1.7 | vizsgálatával általában véve (a "modernista" kísérlet), vagy pedig az
2129 2. 1.4 | közvetítésének különbözõ módjai ~
2130 1. 1.7 | valamely szempontja. A maguk módján ezek a módszerek újra megnyitnak
2131 1. 2.4.1 | vallását más analóg esetek módjára olyan elemek egyesítésével
2132 1. 2.7.3 | cselekvésének és igehirdetésének módját, az önmagáról alkotott öntudatát
2133 2. 2.2.2 | kidolgozásakor használt kifejezési módok nagy figyelmet érdemelnek.
2134 El | irányulásaira és különbözõ módszereire, nem feledve annak kockázatát,
2135 1. 1.3 | tudományos történeti kutatás módszereivel haladnak elõre. Mivel ezek
2136 1. 1.9.4 | az iskolának az elemzési módszerével tanulmányozzák, és kifejtik
2137 1. 2.7.3 | hipotézisektõl. Ha ennek a módszernek az eredményeképpen csak
2138 1. 2.9.1 | állapota, mégsem mondanak le módszerükrõl, amely a társadalmi tényeket
2139 1. 1.11.2 | ellenfelei, tanítványai) attól a módtól, ahogy azok értették Jézus
2140 1. 1.6.2 | ezt a küldetést. ~(c) J. Moltmann kezdettõl fogva eszkatológiai
2141 1. 2.9.1 | eszményi állapota, mégsem mondanak le módszerükrõl, amely a
2142 2. 2.3.2 | üdvösséget tehát "teljesnek" kell mondanunk, mert az ember testi létére
2143 2. 2.2.1 | fénye, több olyan jézusi mondás vált világossá, ami azelõtt
2144 1. 1.11.3 | meghatározni, bár szavai és mondásai által bepillantást adott
2145 1. 2.1.2 | Jézusnak tulajdonított egyes mondások szó szerinti hitelességét
2146 2. 2.3.1 | 7), aki nélkül senki sem mondhatja: "Jézus az Úr" (1Kor 12,
2147 2. 2.1.2 | mondták... én pedig azt mondom nektek..." (Mt 5,21k, vö.
2148 2. 2.3.1 | tanítványoknak mindazt, amit Jézus mondott (Jn 14,26) és vezeti el
2149 2. 2.1.2 | Hallottátok, hogy a régieknek azt mondták... én pedig azt mondom nektek..." (
2150 2. 2.2.2 | figyelmet érdemelnek. Ahogy már mondtuk (2.2.1.4), ezek a kifejezések
2151 1. 1.6.1 | akkor igen divatos idealista monizmus ellensúlyozására. Ez az
2152 1. 1.5.2 | Klausner, M. Buber, J.G. Montefiore stb.). Megpróbálták kiemelni
2153 1. 1.3.2 | nyomokra és tanúságokra (monumenta et documenta) támaszkodik.
2154 1. 1.11.1 | Bouyer, R. Fuller, C.F.D. Moule, I.H. Marshall, B. Rey,
2155 1. 2.6.2 | az elme is beleegyezésre mozduljon. ~
2156 2. 1.2.1 | Ábrahámot (Ter 18,19), Mózest (Kiv 3,7-15), a "bírákat" (
2157 1. 2.5.2 | vitáitól. A Jézussal kezdõdõ mozgalom késõbbi elevensége világosan
2158 1. 1.8.4 | kialakulását irányító irodalmi "mûfajok" kritikája felé fordul (
2159 2. 2.3.1 | csak hitben és a Szentlélek mûködése révén valósítható meg (1Kor
2160 1. 1.6.2 | módon. Jézus életének és mûködésének tárgyalása õnála abból a
2161 2. 2.1.1 | történjék, hanem az idõ múltával és a szent írók Lélek-sugallta
2162 2. 1.4.1 | istentisztelet az üdvösség múltbeli tetteit ünnepli (Zsolt 132;
2163 1. 2.9.3 | Jézus nem más, mint egy múltbéli "modell". Az õ "praxisát"
2164 El | Bizottság hasznát veszi a közös munkában. Ezekben a szövegekben az
2165 El | elõsegítésére és a lelkipásztorok munkájának támogatására a Bizottság
2166 1. 1.3.2 | szubjektivitása is keveredik munkájával minden lépésnél, amikor
2167 1. 1.6.2 | fenségcímeknek szentelt egyéb munkákban (vö. F. Hahn, V. Taylor,
2168 1. 1.9.6 | bensõséges társává tette, hogy munkálja annak felszabadulását (vö.
2169 1. 2.9.1 | felfogott felszabadítás munkálója lesz, azzal a veszéllyel
2170 1. 1.8.4 | 1.1.8.4 Egzegetikai munkásságában Bultmann - kortársaihoz,
2171 El | hogy maga is egzegetikai munkát végezzen. Arra kapott feladatot,
2172 2. 2.1.3 | Istennel olyan bensõségesnek mutatkozik itt, hogy kimondhatja: "
2173 1. 1.7.1 | Chardin az emberiséget úgy mutatta be, mint az evolúció "legvégsõ
2174 1. 1.11.4 | Jézus Krisztusról szóló mûveikben ezek az egzegéták és teológusok
2175 1. 1.2.1 | és a középkori teológusok mûveire kell alkalmazni, hanem a
2176 1. 1.6.2 | Isten Bölcsességérõl" szóló mûvekben (A. Feuillet stb.), a fenségcímek
2177 2. 1.1.2 | isten, aki olyan tetteket mûvelne, mint Õ (Iz 44,6; 45,5-6).
2178 1. 1.6.2 | vezeti a "szociális exegézis" mûvelõit is (vö. G. Theissen, E.A.
2179 1. 1.11.3 | személyiséget zsidó neveltetés mûvelte és alakította, és ennek
2180 1. 3 | igazságot", vagy szisztematikus mûvet akarnánk kidolgozni, amely
2181 El. 0.0.0(1)| levelét, 1971. jún. 27, n. 1: EV 4/981.
2182 2. 2.2.2 | stb.), az Isten szavának nagyhatású hirdetésére (parrhésia,
2183 2. 2.1.2 | 22,27; Jn 13,13-16). ~c) Nagyjelentõségû az Emberfia cím, amelyet
2184 1. 1.8.3 | szempontból Bultmann érvelése nagymértékben függ a M. Heidegger Sein
2185 1. 2.10 | miközben ezt a változatosságot nagyra kell becsülni. Vagy az is
2186 2. 1.5.2 | 31-45). Isten uralmának nagyszabású megnyilatkozásai között
2187 2. 2.1.4 | beteljesedett Jézusban, más és nagyszerûbb módon, mint azt Izrael várta.
2188 2. 1.5.2 | hoz majd el, "aki erõsebb" nála (Mt 3,11-12 és párh.). Betelt
2189 2. 1.3 | reményüket, hogy Isten egy nap szabadulást hoz népének,
2190 2. 2.3.2 | elfordult, egészen addig a napig, amikor mindenki végtelen
2191 2. 2.2.2 | amikor "eljött Pünkösd napja" (ApCsel 2,1-4; vö. 10,44).
2192 2. 2.1.3 | Atya ismeri a végítélet napját - még az angyalok, sõt
2193 1. 1.8.1 | Egzegétaként Bultmann azokat a negatív eredményeket veszi kiindulópontjául,
2194 2. 2.2.2 | fokozatosan, mígnem azok a négy könyvben rögzített formát
2195 1. 1.1.2 | elmélyített kérdések közül néhányat ismét vizsgálnak, pl. Krisztus "
2196 1. 2.10.2 | egzegetikai kutatások terén sok nehézség vár megoldásra, különösen
2197 1. 1.3.1 | tapasztaltakhoz hasonló nehézségeket végül csak úgy sikerült
2198 2. 2.3.1 | letéteményt" (1Tim 6,20), nehogy "a megtévesztõ tanítás minden
2199 2. 2.1.3 | Atyám mindent átadott nekem. Senki sem ismeri a Fiút,
2200 2. 2.1.2 | mondták... én pedig azt mondom nektek..." (Mt 5,21k, vö. 7,24.
2201 2. 2.1.1 | 1,1), és átadták azokat nekünk a Szentlélek sugalmazására (
2202 1. 1.7.2 | az emberiség célja, amely nélküle soha nem valósulhatna meg. ~
2203 El | magukat agnosztikusnak vagy nem-hívõnek. Azt jelenti ez, hogy nincs
2204 1. 1.5.3 | is megõrizte (G. Vermes). Némelyek odáig mentek, hogy Jézus
2205 1. 2 | vonásokat is. Ha azonban némelyiküket kizárólagosan használjuk,
2206 2. 1.4.1 | népét és az egész emberi nemet; de ennek megtételére a
2207 1. 1.3.1 | igazságát (így: Didon, Le Camus; némi árnyalattal: Lebreton, Lagrange,
2208 2. 1.3 | 9-11). Bár Dávid utódai nemigen követték õt, a próféták
2209 2. 2.1.2 | Egészen kínszenvedéséig némileg homályos marad azonban a
2210 2. 2.1.2 | Emberfia (vö. Dán 7,13-14) nemsokára az Isten (vagy: a hatalom)
2211 1. 2.6.4 | világnak" a végét, mielõtt az õ nemzedéke elmúlik? Vagy inkább ezáltal
2212 2. 1.4.1 | átadniuk ezeket a következõ nemzedékeknek, kívánandó és elérendõ célként (
2213 2. 1.3 | majd (Iz 60,18). Minden nemzet, amely már most is kapcsolódik
2214 2. 1.4.1 | háborúnak és békét hoz minden nemzetnek (Zak 9,9-10; vö. Zsolt 2,
2215 2. 1.5.2 | 2.1.4.2 Izrael népében a hit és a remény középpontja
2216 1. 2.3 | jelentõséggel bírnak a múlt népeinek és eseményeinek megértésében,
2217 1. 1.4.2 | másik az ún. "primitív" népek etnológiai kutatása. Mindebbõl
2218 2. 1.1.2 | kapcsolatot is, amelyre népével lépni kíván, amikor hûségre
2219 1. 2.4.1 | judaizmusban, némelyik a korabeli népi vallásokban: Krisztus vallása
2220 2. 1.2.1 | Isten szövetségre lépett a néppé kovácsolt emberekkel. Vezetõket
2221 1. 2.10.3 | két évszázad régészeti és néprajzi felfedezései, még alig bontakozott
2222 2. 1.4.1 | ítéletét hívja le a bûnös népre, amelyet még a próféta közbenjárása
2223 2. 1.1.2 | hitének mintegy a magvát. Neve, amelyet a YHWH szó fejez
2224 2. 1.3 | lakni. Bizonyos szimbolikus neveket adtak neki mint pl. "Igazságosság
2225 1. 1.11.3 | egyedülálló személyiséget zsidó neveltetés mûvelte és alakította, és
2226 1. 1.11.1 | viszonyára koncentrálnak, méltán nevezhetõk "felülrõl indulónak". Néhány
2227 2. 1.3 | Üdvösségnek", kapuit "Dicséretnek" nevezik majd (Iz 60,18). Minden
2228 2. 1 | amelyeket Ószövetségnek nevezünk. Ahogyan arról szent írói
2229 El | tanulmányokat, amelyeket saját nevük alatt publikálhatnak, de
2230 1. 1.3.2 | azokra ne hatnának az õ nézetei az emberi létezésrõl (vö.
2231 1. 1.5.4 | tulajdonítsák azokat a krisztológiai nézeteket, amelyek meghaladják Jézus
2232 1. 1.2.2 | mindig gyõzték le teljesen a nézeteltéréseket. Ha az elismert megfogalmazások,
2233 1. 2.4.2 | történetisége nincsen. Az ilyen nézetet rendszerint nem képviselik,
2234 1. 3.1 | keresztényeket mélyreható nézetkülönbségek választják el ezen a ponton,
2235 1. 1.6.2 | üdvtörténelem" szempontjából nézett a krisztológia különféle
2236 1. 1.3.1 | dogmatikus" teológiát, amely - nézetük szerint - kizárt mindenfajta
2237 1. 1.6.2 | kezdettõl fogva eszkatológiai nézõpontot foglal el: az egész emberi
2238 1. 1.1.1 | De Verbo incarnato (vö. nikaiai zsinat /325/, efezusi zsinat /
2239 1. 2.3.1 | az eredete és folyamatos növekedése Jézus feltámadásának köszönhetõ.
2240 2. 2.3.1 | õ éltet és õ adja neki a növekedést (Kol 2,19) e Lélek "ereje"
2241 2. 2.2.2 | 16-19; Ef 2,20-22), úgy növekedett a zsidók és a nemzetek között,
2242 2. 2.1.3 | kedvességben" (Lk 2,52). Így növekszik egyre inkább az Atyától
2243 1. 3.1 | a keresztény hit és élet normája. Bár a zsidókat és keresztényeket
2244 1. 2.6.1 | 1.2.6.1 A modern latin nyelvekben és angolban a "history"
2245 2. 2.2.2 | a Szentírás jellegzetes nyelvét, hogy így az evangélium
2246 1. 2.2.1 | sugalmazott szerzõk "elsõdleges" nyelvezete (lingua "referentialis"),
2247 1. 1.2.2 | hatékonyságukat egy másik nyelvi környezetben, amelyben ugyanazoknak
2248 2. 1.4.1 | 14), hogy örök hatalmat nyerjen a föld minden népe fölött,
2249 2. 2.1.3 | és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni." (Mt 11,27; vö. Lk 10,22). ~
2250 2. 2.1.2 | A krisztológia két útja nyílik meg ezáltal: az egyikben
2251 2. 2.1.2 | Mégis mindhárom esetben nyíltan kijelenti, hogy az Emberfia (
2252 1. 1.10.1 | kereszthalálig menõ engedelmessége nyilvánít ki, kinyilatkoztatja a Szentháromság
2253 1. 3 | néhány formulával ki akarnánk nyilvánítani a végsõ "igazságot", vagy
2254 2. 1.1.2 | 1,1-2,4), elsõsorban úgy nyilvánítja ki magát Izraelnek, mint
2255 2. 1.2.1 | esküjében (Ter 22,16-18) nyilvánított ki, ez az Isten szövetségre
2256 2. 1.1.2 | Különösképpen pedig úgy nyilvánul meg az emberek elõtt, mint
2257 1. 1.5.4 | maguk változatosságában nyilvánvaló bevezetõjét és szükséges
2258 1. 2.4.2 | ösvényein keresztül így nyithat utat a krisztológia számára. ~
2259 1. 1.5.1 | felfedezése több kérdést ismét nyitottá tett és ösztönzést adott
2260 1. 2.6.2 | erõsíti valószínûségét a nyitva és üresen talált sír ténye.
2261 2. 2.3.2 | Elsõszülött" testvérük nyomában (Róm 8,29) résztvesznek
2262 1. 1.6.1 | elhelyezte közbelépésének nyomait - olyan eseményeket, amelyekkel
2263 1. 1.3.2 | hogy velük kapcsolatos nyomokra és tanúságokra (monumenta
2264 El | SZÖVEGE ~Manapság fõleg Nyugaton sokan vallják magukat agnosztikusnak
2265 1. 1.1.2 | ezáltal szilárdabb alapokon nyugszik (pl. J. Galot stb.). ~(b)
2266 1. 1.8.2 | amelyet Isten a bûnösöknek nyújt. Ezt az üzenetet jelzi Jézus
2267 El | ebben szeretne segítséget nyújtani a lelkipásztoroknak és a
2268 1. 3.3 | megoldások semmiképpen nem nyújthatnak biztos alapot a biblikus
2269 1. 1.9.5 | praxis" kiindulópontját nyújtja nekik, és ezt a cselekvési
2270 1. 2.4.1 | ötvözte a jó, gazdagodást nyújtó elemeket. Amikor pedig a
2271 El | tanulmányokat, és értékes segítséget nyújtson az egyházi tanítóhivatalnak 1.
2272 1. 1.6.2 | kiindulva építik fel. ~(a) O. Cullmann, ahogy az újszövetségi
2273 El | Szentírás: ~a) Az Elsõ vagy Ó-szövetségben Isten ígéreteirõl, az általa
2274 2. 2.3.1 | szentségben" (Ef 4,24). Isten õáltala támasztja életre mindazokat,
2275 1. 1.3.3 | nem képes teljességgel "objektív" módon tanulmányozni és
2276 2. 2.1.2 | sorsára utal, aki életét odaadja sokakért (Iz 53,12), és
2277 1. 1.9.2 | azonban eltérõ formákat öltenek. Némelyikük számára a várt
2278 1. 1.10.1 | egyesülve alkotják Isten ön-kinyilatkoztatását az emberi történelemben.
2279 1. 1.11.4 | lehetséges, mert szabadsága és önátadása nem másból fakadt, mint
2280 1. 2.9.2 | tekintetbe, és többé-kevésbé önkényesen ábrázolják egy olyan "olvasat"
2281 2. 2.1.2 | saját maga is használta önmaga megnevezésére (Mt 13,57;
2282 2. 1.2.1 | Jer 31,35-37), melyet "önmagára" tett esküjében (Ter 22,
2283 1. 1.11.3 | fejlõdést tárnak elénk az õ öntudatában. (b) Ezek az egzegéták
2284 1. 2.7.3 | módját, az önmagáról alkotott öntudatát és küldetésének teljesítését,
2285 2. 2.3.2 | dicsõség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5,13). ~ ~
2286 2. 2.3.2 | mûve így teljesedik be az örökkévalóságban, melyet Õ visz végbe irgalommal,
2287 2. 2.3.2 | tisztelet, dicsõség és hatalom örökkön örökké" (Jel 5,13). ~ ~
2288 1. 2.4.1 | a lefordított Szentírást örökölte, hasonló nyomon haladt.
2289 2. 1.4.2 | MTörv 30,14), "szilárdan áll örökre a mennyben" (Zsolt 119,89);
2290 1. 2.5.2 | nem különböznek a közös örökséget osztó testvérek vitáitól.
2291 2. 1.4.2 | mindenség teremtésénél és örömét leli abban, hogy az emberek
2292 2. 1.5.2 | állapotát. Eljövetele, az örömhír (evangélium) tárgya, fölemeli
2293 2. 1.4.2 | helyez (Jer 1,9), olykor örömük lesz (Jer 15,16), olykor
2294 1. 2.2.1 | lingua "auxiliaris") nem örvend ugyanolyan tekintélynek
2295 1. 1 | Ezeket a megközelítéseket összefoglalóan leírjuk néhány kategória
2296 1. 1.10.2 | szeretettõl indított részvétel összefonódik a Húsvét titkában. Így a
2297 1. 1.2.1 | történelmi és kulturális összefüggésnek a fényében kell értelmezni,
2298 1. 1.7.4 | tapasztalatát, hogy kapcsolatot és összefüggést állít fel Jézus tapasztalata
2299 2. 1.4.1 | Zsolt 8). A bölcsnek kell összegyûjtenie és a kinyilatkoztatás fényében
2300 2. 2.1.1 | azonban Jézus szavainak ez az összegyûjtése és megértése a Szentlélek
2301 1. 2.7.3 | a kockázat, hogy az így összegyûjtött tanbeli elemek túlságosan
2302 2. 1.4.1 | letûnt dávidi királyokkal összehasonlítva a messiás király alacsony
2303 1. 1.9.4 | az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására, anélkül azonban, hogy a "
2304 1. 1.5.2 | jellegét, amely oly szorosan összekapcsolódott a zsinagóga és a templom
2305 1. 1.6.2 | alkalmazta magára, szorosan összekapcsolva azokat tetteivel és magatartásával,
2306 1. 2.8.1 | egyetlen funkciója, hogy összeomlásával megmutassa: az ember nem
2307 2. 2.2.1 | halálakor ez a hit egészen összeomlott, ahogy arról minden evangélium
2308 2. 2.2.2 | Mindezeket a tanúságokat azonban összességükben kell elfogadni, hogy a krisztológia,
2309 1. 2.5.1 | hatóságok kivégeznek, és aki összeütközésbe került az õt meg nem értõ
2310 2. 2.2.2 | melyek különbsége egy zenemû összhangot adó szólamaihoz hasonlítható. ~
2311 1. 1.9.5 | olvasatai a "történeti" Jézusra összpontosítanak. E nézetek szerint Jézus
2312 El | kialakulását, hogy arra a tanúságra összpontosítsa figyelmét, amely a Szentírás
2313 1. 2.4.2 | fenomenológia kanyargós ösvényein keresztül így nyithat utat
2314 1. 1.5.1 | kérdést ismét nyitottá tett és ösztönzést adott a kutatásnak ezen
2315 1. 2 | és felmutat elõnyös és ösztönzõ vonásokat is. Ha azonban
2316 1. 2.4.1 | elemeit, akár úgy, hogy magába ötvözte a jó, gazdagodást nyújtó
2317 2. 2.3.1 | egyházában ~a) Krisztus övéivel marad mindörökké (Mt 28,
2318 2. 1.4.1 | majd meg, akit mély titok övez. Õ majd kinyilvánítja az
2319 2. 1.4.1 | különösen a szegények, az özvegyek és az árvák javára (Iz 11,
2320 1. 1.1.2 | egyházatyák az üdvösség oikonomia-jának (rendjének) neveztek. ~(
2321 1. 1.5.4 | keresztények az "üdvösség oikonomiájában" neki tulajdonítottak. Mi
2322 1. 2.6.4 | evangéliumának üzenete az üdvösség oikonomiájának utolsó szakaszát bevezette,
2323 1. 1.6.1 | teológusok az "üdvösség oikonómiájának" neveztek: amikor az evangéliumokat
2324 1. 2.10 | választják alapelvül, és nem ok nélkül, hogy ne függjenek
2325 2. 2.2.2 | lelkipásztorai és tanítói elkezdték okosan átvenni a pogányok között
2326 2. 1.3 | szövetségnek a többszöri megszegése okozott és aminek õk is tanúi voltak,
2327 1. 2.10.4 | a krisztológia lényeges oldala lesz, éppen akkor, amikor
2328 1. 1.8.4 | elénk tárja a hit különbözõ oldalait e közösségben. Bultmann
2329 1. 1.3.1 | kiadás, 1913). Katolikus oldalon, bár M.-J. Lagrange szilárdan
2330 1. 3.1 | Izraelben, és milyen új ágat oltottak rá Jézus Krisztus által
2331 1. 1.2.1 | gondolja, hogy a kritikus olvasási módot, amely a biblikus
2332 1. 2.9.2 | önkényesen ábrázolják egy olyan "olvasat" által, amely részben eltorzítja
2333 1. 1.9.5 | evangéliumoknak ezek az olvasatai a "történeti" Jézusra összpontosítanak.
2334 1. 1.9.4 | kifejtik ezek materialista olvasatát. Így õk ezekbõl az iratokból
2335 1. 2.10.2 | hogyan alakultak ki az itt olvasható jézusi szavak, milyen mértékû
2336 El | Ezekben a szövegekben az olvasó nem kifejezetten exegetikai,
2337 1. 1.9.4 | Vannak az Evangéliumnak olyan olvasói is, akik elvben elfogadják
2338 1. 1.9.1 | teológus és egyéb - "olvasója" a társadalmi élet gyakorlati
2339 1. 3.3 | 1.3.3 Hogy a hívõ olvasók felfedezhessék a Szentírásban
2340 2. 1.5.1 | szünet nélkül újra és újra olvastak és értelmeztek, Izrael tapasztalatainak
2341 1. 3.2 | kultúrájának megfelelõ módszerekkel olvasták és értelmezték. A mi korunk
2342 2. 2.1.1 | korabeli emberek a Szentírást olvasva következtettek. Hogy lássuk
2343 2. 1.3 | 1-9; Jer 31,1-9) - még olyankor is, amikor a történelem
2344 1. 1.8.2 | létezésbe. Ennek a hitnek mint olyannak azonban nincsen tanbeli
2345 2. 2.2.1 | hogy él" (ApCsel 1,3), olyannyira, hogy "feltámadásának igazságát
2346 1. 2.7.1 | evolúció keretében? Az "Ómega-pontra" irányuló evolúciónak ebben
2347 1. 1.6.2 | és mûködésének tárgyalása õnála abból a meggyõzõdésbõl indul
2348 1. 1.6.2 | eltekint a metafizikai jellegû "ontológiai" megfontolásoktól. A szóban
2349 1. 2.7.1 | irányuló evolúciónak ebben az optimista felfogásában megfelelõen
2350 2. 2.1.3 | 17,1: "Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg Fiadat, hogy
2351 2. 1.1.1 | Iz 45,22-25), és egyedül Õrá építik reményüket (Iz 51,
2352 1. 1.1.1 | 681/) és a De redemptione (Orange-i zsinat /529/, trentói zsinat
2353 2. 1.4.1 | 18,18): a pap a törvény õre (Oz 4,6; MTörv 31,9); õ
2354 1. 1.4.3 | azonban úgy is meg lehet õrizni, hogy valaki nem tagadja
2355 2. 2.3.1 | Tit 2,10), és "meg kell õrizniük a letéteményt" (1Tim 6,20),
2356 1. 1.6.2 | igehirdetése elindította az Isten Országát az emberek között, halála
2357 1. 1.8.4 | kapcsolatot e szövegek és az "õskeresztény közösség" konkrét élete
2358 2. 1.4.1 | 9; 8,1-3). Csak a hívõk õszinte megtérése fogja elérni,
2359 2. 2.1.2 | maga a kérdés is két részre oszlik). Mégis mindhárom esetben
2360 2. 2.2.2 | alakját, aki beteljesíti az Ószövetséget. Némelyikük új elemeket
2361 1. 1.11.2 | Ez akkor látható, amikor ószövetségi beszédmódot alkalmaznak,
2362 2. 1 | isteni tekintélyét, amelyeket Ószövetségnek nevezünk. Ahogyan arról
2363 1. 1.9.1 | alatt állt. F. Engels az "osztályharc" elméletével összhangban
2364 1. 2.7.2 | kockázattal járnak, hogy akik nem osztják a rendszer filozófiai elõfeltételezéseit,
2365 1. 2.5.2 | különböznek a közös örökséget osztó testvérek vitáitól. A Jézussal
2366 2. 2.3.1 | 1Kor 2,10-11). Ez a Lélek osztogatja ajándékait mindenkinek úgy,
2367 2. 1.4.1 | 42,1-4; 49, 1-6). Õ, aki osztozik tévelygõ népének szenvedéseiben,
2368 1. 1.6.2 | eszközeivé. Szeretetében Jézus osztozott a bûntõl és szenvedéstõl
2369 1. 2.3.1 | között játszódott le, akik osztoztak a különféle zsidó közösségek
2370 1. 1.5.1 | hagyományában. A századforduló óta a keresztény tudósok sok
2371 1. 1.4.2 | jelenségekre visszavezetni (vö. R. Otto, Das Heilige, 1916), és
2372 2. 1.1.1 | istenkeresõ népe "valamiképpen õutána tapogatózott" (ApCsel 17,
2373 1. 1.5.1 | irodalom és a Pentateuchus õsi palesztinai targumának felfedezése több
2374 1. 1.5.4 | hajlanak arra, hogy a tarzuszi Pálnak tulajdonítsák azokat a krisztológiai
2375 1. 1.6.2 | ezeket egymástól. ~(b) W. Pannenberg Jézus feltámadásának tényébõl
2376 El. 0.0.0(1)| Vö. VI. Pál pápa: Sedula cura apostoli levelét,
2377 2. 2.1.2 | akinek hatalma van", bár a papoknak nem volt hajlandó elárulni,
2378 2. 2.1.4 | Közvetítõje", aki királyi "papságot" tölt be (Zsid 8,1-10,18);
2379 2. 2.1.4 | mindezeket értelmezniük. Paradox módon kiderült, hogy a Messiás (
2380 1. 2.4.2 | képviselik, de bármilyen paradoxnak is tûnik ez, több nem hívõ
2381 1. 1.5.2 | illetve a Szentírás liturgikus parafrázisait (targum) - zsidó szerzõk (
2382 2. 1.4.1 | tulajdonukban, a Sínai szövetség parancsai szerint (1Kir 21; Ám 2,6-
2383 1. 2.9 | összhangban van az Újszövetség parancsaival. ~
2384 2. 1.2.1 | 27; 1Kir 2,3). Ezeknek a parancsoknak és törvényeknek a megtartása
2385 2. 2.3.1 | Krisztusból fakad, ezt a parancsot kell hogy teljesítse: kimeríteni
2386 1. 1.5.4 | alapon lehet gyümölcsözõ párbeszédet kezdeni a zsidók és keresztények
2387 1. 1.5.1 | a keresztény tudósok sok párhuzamot idéznek az Újszövetség és
2388 2. 2.2.2 | nagyhatású hirdetésére (parrhésia, ApCsel 4,29.31), és az
2389 2. 2.1.4 | Tanú" (Jel 1,5), az igazi "Pásztor" (Jn 10,1; vö. Ez 34), az
2390 2. 1.1.2 | Istenében találta meg jó pásztorát (Zsolt 23; Ez 34), mert
2391 1. 3.2 | egységét ezért megláthatjuk a pátriárkáknak adott ígéretekben, amelyeket
2392 1. 2.1.1 | megfogalmazása inkább a patrisztika és a középkor teológusainak
2393 2. 2.2.2 | igaz Jánosra nézve, akit a patrisztikus korban a "Teológus" jelzõvel
2394 1. 1.3.1 | dogmákat (pl. Reimarus, Paulus, Strauss, Renan stb.). Ugyanilyen
2395 2. 1.4.1 | szövetséget az Úr Szolgája pecsételi majd meg, akit mély titok
2396 1. 1.9.1 | követett "praxist" állították példának kortársaik számára. A 19.
2397 2. 2.2.2 | adva ezeknek. Bár nem sok példát találunk erre (pl. a pléróma
2398 1. 1.5.1 | a kumráni irodalom és a Pentateuchus õsi palesztinai targumának
2399 2. 2.1.2 | b) Jézus engedte, hogy Péter a tizenkét tanítvány nevében
2400 2. 2.1.2 | evangéliumában, amikor Poncius Pilátus helytartó faggatja Jézust,
2401 2. 2.2.2 | példát találunk erre (pl. a pléróma szó Kol 1,19-ben), mégsem
2402 2. 2.2.2 | elkezdték okosan átvenni a pogányok között használatos korabeli
2403 1. 1.6.2 | életükben (szociológia és politika). A megváltás teológiája
2404 1. 1.10.2 | való helytállást, még a politikában is. H.U. von Balthasar szerint
2405 2. 2.1.2 | János evangéliumában, amikor Poncius Pilátus helytartó faggatja
2406 1. 1.3.2 | amelyek a múlt egy bizonyos pontján játszódtak le, és ezért
2407 1. 3.1 | nézetkülönbségek választják el ezen a ponton, a kanonicitás elve tekintetében
2408 1. 2.10 | egzegetikai tanulmányok pontosabb és jobban meghatározott
2409 1. 1.3.2 | kérdõjelezték meg az objektivitás "pozitivista" felfogását a történettudományban. (
2410 1. 1.3.1 | Lebreton, Lagrange, Fernandez, Prat, Ricciotti, stb.). R. Bultmann
2411 1. 1.9.3 | Bloch) keresi, és Jézus "praxisában", amely a testvéri szeretet
2412 1. 2.6.4 | von magával a keresztény "praxisra" nézve az emberi társadalomban.
2413 2. 1.4.1 | boldogságot és jólétet szerezzen (Préd 1,12-2,26). ~2.1.3.2 A történelem
2414 2. 2.2.2 | születését tanítják, míg a preegzisztencia misztériumát Pál és János
2415 1. 1.11.4 | fordulni. A Jézus tudásáról és preegzisztenciájáról szóló kérdéseket tehát nem
2416 1. 2.10.3 | emberének, tekintetbe kell venni preegzisztenciáját, és el kell ismerni róla,
2417 1. 1.6.2 | irányul. Ezek a címek a preegzisztenciával is kapcsolatosak (P. Benoit).
2418 1. 1.4.2 | stb.), a másik az ún. "primitív" népek etnológiai kutatása.
2419 2. 2.3.1 | megkülönböztetésnek" (1Kor 12,10) és a "próbának" (1Jn 4,1). ~Az igaz hit
2420 1. 2.4.1 | szembeszállt a hellenizálódás problémájával, akár úgy, hogy elutasította
2421 2. 2.1.1 | eltörölje a törvényt és a prófétákat, hanem hogy beteljesítse" (
2422 2. 1.4.2 | világban. A Lélek érteti meg a prófétákkal korukat (Ez 2,1-7; Mik 3,
2423 2. 2.2.1 | Jézusról "Mózes törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban" (Lk 24,
2424 1. 1.6.2 | szükségképpen valamiféle cselekvési programhoz vezet. Hasonló érdeklõdés
2425 2. 2.3.2 | szeretet, igazságosság és béke programját (Gal 5,22-23; Fil 4,8; Kol
2426 1. 1.6.2 | történelem elõvételezett végének (prolepszisz). Mivel azt tartja, hogy
2427 2. 2.1.2 | 26; 12,49; 14,24; vö. a prológust, ahol Logosznak, "Igének"
2428 1. 1.9.1 | utópistáknak" is neveztek (vö. Proudhon), már tanulmányozták az
2429 1. 1.11.3 | mégsem vesznek el Jézus "pszichológiájában", mind a szövegekben rejlõ
2430 El | amelyeket saját nevük alatt publikálhatnak, de amelynek a Bizottság
2431 El | és az õ szerepe iránt? A publikált tanulmányokból és írásokból
2432 2. 2.2.2 | kiáradt rájuk", amikor "eljött Pünkösd napja" (ApCsel 2,1-4; vö.
2433 2. 2.2.1 | eljövetele a tanítványokra Pünkösdkor (ApCsel 2,16-2,33), és a "
2434 1. 2.9.2 | Így a "hit Krisztusát" pusztán "ideologikus" értelmezésnek
2435 2. 1.4.1 | egész népet magával vonja a pusztulásba (Jer 21,12; 22,13-19). Maguk
2436 2. 1.4.2 | elküldik, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot (Bölcs 18,15-16)
2437 2. 2.1.2 | mindig mint szolgát, sõt rabszolgát (Mk 10,45; Lk 22,27; Jn
2438 1. 1.10.2 | esztétikainak" nevez, a racionális reflexió, a történeti kutatás
2439 2. 1.4.2 | rabbinikus hagyomány nagyon ragaszkodik majd ehhez az alakhoz: Isten
2440 1. 2.9.2 | szilárdan állítják, hogy ragaszkodni kell a "hit Krisztusához"
2441 2. 1.4.2 | mint "az örök fényesség ragyogása, Isten fönségének makulátlan
2442 2. 2.2.1 | 34). ~b) Ahogy elkezdett ragyogni Húsvét fénye, több olyan
2443 1. 1.7.2 | 1.1.7.2 K. Rahner szerint a krisztológiai
2444 2. 1.1.2 | az "Elsõ és Utolsó", és rajta kívül nincs isten, aki olyan
2445 2. 2.3.2 | elhagyják a világot, hanem rajtuk keresztül mûködik, hogy
2446 1. 2.8 | különbözõ felekezeti háttérrel, rámutatott ennek a megközelítésnek
2447 1. 3.3 | sugalmazott szerzõktõl végül ránk maradtak. Ezért akik eltekintenek
2448 2. 2.1.3 | egyre inkább az Atyától reá bízott küldetés ismeretében,
2449 1. 1.1.1 | zsinat /553 és 681/) és a De redemptione (Orange-i zsinat /529/,
2450 1. 2.2.1 | elsõdleges" nyelvezete (lingua "referentialis"), különösen az Újszövetségé,
2451 El | jelenkori tanulmányokat, hogy reflektáljon azok eltérõ irányulásaira
2452 2. 2.1.1 | szent írók Lélek-sugallta reflexiója által a Jézus tetteirõl
2453 1. 2.7 | krisztológiák egész sor különbözõ reflexiós eljárást jelentenek. Kockázatuk
2454 1. 2.7.3 | észrevehetõ akkor, amikor a "régebbinek" tekintett szövegrészeket
2455 1. 2.10.3 | alátámasztanak az elmúlt két évszázad régészeti és néprajzi felfedezései,
2456 2. 2.1.2 | szinoptikusoknál: "Hallottátok, hogy a régieknek azt mondták... én pedig
2457 2. 2.2.1 | tanítványainak hite, bár régóta "hittek benne" (vö. Jn 2,
2458 1. 1.3.1 | krisztológiai dogmákat (pl. Reimarus, Paulus, Strauss, Renan
2459 1. 1.11.3 | pszichológiájában", mind a szövegekben rejlõ kritikai problémák miatt,
2460 1. 1.3.2 | és ezért teljességgel nem rekonstruálhatók. Ha tehát valaki feltárná
2461 1. 1.3.1 | Jézus életének történeti rekonstrukciójára irányultak - milyen embernek
2462 1. 1.4.3 | vallástörténeti iskola (Religionsgeschichtliche Schule) megpróbálta megmagyarázni
2463 2. 2.3.1 | Mt 18,20). Ezért szilárd reménnyel igyekszik az Úr dicsõséges
2464 2. 1.5.1 | kiváltságos tanúságai, azé a reményé, amelyet fentebb röviden
2465 2. 1 | különbözõ és aki Izrael reményének alapja; b) Isten üdvözítõ
2466 El | eljövendõ Messiásba vetett reményérõl. ~b) Az Újszövetségben arról
2467 1. 1.6.2 | ígéretet, azok benne egy olyan reménynek a forrását találják meg,
2468 1. 1.3.1 | Reimarus, Paulus, Strauss, Renan stb.). Ugyanilyen hozzáállás
2469 1. 1.8.2 | tartalma, az "egzisztenciális" rendbe tartozik, amennyiben a "
2470 2. 1.4.1 | helyreállítja az Istentõl akart rendet (Iz 42,1-4; 49, 1-6). Õ,
2471 1. 1 | logikai vagy kronológiai rendhez, és megemlítjük néhány szerzõ
2472 1. 1.1.2 | üdvösség eszközeinek abban a rendjében szemlélik, amelyet az egyházatyák
2473 1. 1.1.2 | üdvösség oikonomia-jának (rendjének) neveztek. ~(c) Aszerint,
2474 1. 2.7.2 | hogy akik nem osztják a rendszer filozófiai elõfeltételezéseit,
2475 1. 2.2.2 | amilyent különféle filozófiai rendszerek megkövetelnének. A krisztológia
2476 1. 1.1.1 | traktátusokban használják, amelyek rendszeresen kidolgozott tanítást adnak
2477 1. 2.9 | világosan egy olyan etikai rendszerhez, amelyek teljesen összhangban
2478 1. 2.4.2 | nincsen. Az ilyen nézetet rendszerint nem képviselik, de bármilyen
2479 2. 1.2.1 | 2.1.2.1 Rendületlen akarata által (Jer 31,35-
2480 1. 2.9.2 | olyan "olvasat" által, amely részben eltorzítja azt. Így a "hit
2481 1. 1.6.2 | magának a krisztológiának a része lesz, eltérõen a klasszikus
2482 1. 1.11.3 | vonatkozóan. Egyes evangéliumi részek (pl. Lk 2,40.52) bizonyos
2483 2. 1.4.1 | hogy ebbõl az ajándékból részesüljenek, amelyet Isten ad az emberiségnek (
2484 2. 1.3 | 5), meghívást kap, hogy részesüljön Izrael Istenének üdvösségébõl
2485 1. 2.6.2 | az elõre kijelölt tanúk részesültek, és erõsíti valószínûségét
2486 1. 1.11.3 | magát a misztériumot minden részletében feltárnák.
2487 1. 2.1.2 | evangéliumi jelenetek legkisebb részleteirõl van szó. Ezek célja olykor
2488 1. 3.3 | hogy a kisebb jelentõségû részletektõl eltekintve ezek a kutatások
2489 El | dokumentumban csupán vázolt témák részletes tárgyalásával. A Bizottság
2490 1. 1.3.1 | evangélium - legkisebb részletig menõ - integrális "történeti"
2491 2. 2.1.2 | ahol maga a kérdés is két részre oszlik). Mégis mindhárom
2492 2. 2.3.1 | is egyesülnek vele, amely részt kap az õ életébõl és a Szentlélek
2493 2. 2.3.2 | testvérük nyomában (Róm 8,29) résztvesznek Isten országának építésében,
2494 1. 1.10.2 | való, szeretettõl indított részvétel összefonódik a Húsvét titkában.
2495 1. 1.9.6 | különösen a szegény és elnyomott rétegeknek szeretnének olyan reményt
2496 1. 1.11.1 | Moule, I.H. Marshall, B. Rey, Chr. Duquoc, W. Kasper,
2497 1. 1.3.1 | Lagrange, Fernandez, Prat, Ricciotti, stb.). R. Bultmann álláspontja (
2498 1. 1.3.2 | és bírálja önmagát, mégis ritkán fordul elõ, hogy tanulmányainak
2499 2. 2.2.2 | mígnem azok a négy könyvben rögzített formát kaptak. Ezek a könyvek
2500 1. 1 | fejezet ~A megközelítések rövid bemutatása ~Nem lehet szó
2501 2. 1.5.1 | reményé, amelyet fentebb röviden vázoltunk. Jézus idejében
2502 2. 2.3.2 | Róm 5,12), továbbra is rombol benne. Isten uralma, bár
2503 2. 2.3.2 | és várja a szabadulást a romlás kötelékeibõl (Róm 8,19-21).
2504 1. 2.2.1 | kifejezett állításainak rovására megtenni. ~
2505 2. 1.4.1 | 23-24). Ezzel az erõvel ruházták fel azelõtt a bírákat is,
2506 El | kérdéseit. ~Henri Cazelles, P.S.S. ~ ~A DOKUMENTUM SZÖVEGE ~
2507 1. 1.6.2 | F. Hahn, V. Taylor, L. Sabourin, stb.) vagy a Krisztusról
2508 2. 1.4.1 | stb.), az ilyen funkciókat sajátosan egy levita pap fejtette
2509 2. 1.4.2 | törvényével (Sir 24,23; Bár 4,1). Salamon Bölcsességeinek Könyvében
2510 1. 1.5.4 | szerzõk azonban (pl. S. Sandmel stb.) hajlanak arra, hogy
2511 2. 1.5.1 | hogy a messiás király Dávid sarja lesz, míg az esszénusok
|