104-eletu | eleve-gyako | gyerm-kidol | kiege-megol | megor-sarja | schil-tudas | tudat-zsolt
bold = Main text
Part.Chapter.Paragraph.Number grey = Comment text
3014 1. 1.11.3 | alkotott egészen egyedülálló tudat, Istennel való viszonyára
3015 2. 2.1.3 | fakad. Már fiatal korban tudatában van ennek a kapcsolatnak (
3016 1. 1.3.1 | Jézus önmagáról alkotott tudatára. A racionalista szerzõk
3017 1. 1.6.2 | Istennel való kapcsolatukban, tudati életükben (antropológia),
3018 2. 2.1.2 | le, amit tanítványai "el tudnak viselni" (Jn 16,12). ~d)
3019 1. 3.3 | kívánatos, hogy a biblikus tudományok a mainál elõbbre haladjanak
3020 2. 1.4.2 | Isten fönségének makulátlan tükrözõdése, jóságának képmása" (7,26). ~
3021 2. 2.3.2 | irgalommal, hûséggel és mélységes türelemmel (Róm 2,4-5; 3,25-26; 9,22),
3022 1. 3.2 | Isten ama ajándékának a türközõdése, amit kinyilatkoztatása
3023 1. 2.5 | 1.2.5 A judaizmus tüzetes tanulmányozása rendkívül
3024 1. 2.2.2 | kockázat, hogy abszolút értéket tulajdonítanak a korunkra jellemzõ gondolkodási
3025 2. 1.4.2 | Bölcsességeinek Könyvében neki tulajdonítja a mindent átható Lélek birtoklását (
3026 1. 2.1.2 | evangéliumokban Jézusnak tulajdonított egyes mondások szó szerinti
3027 1. 1.6.2 | pedig az evangélium hirdetõi tulajdonították ezeket neki az Újszövetségben.
3028 1. 1.5.4 | hogy a tarzuszi Pálnak tulajdonítsák azokat a krisztológiai nézeteket,
3029 1. 2.4.2 | olyan kreatív képességet tulajdonítsunk, amelynek nincsen belsõ
3030 2. 1.4.1 | kapjanak személyükben és tulajdonukban, a Sínai szövetség parancsai
3031 2. 1.4.1 | elõfordulhat azonban, hogy a bölcs túlértékeli saját tanácsait (Iz 5,21;
3032 1. 1.8.4 | Schmidthez hasonlóan - , túllép a klasszikus irodalomkritikán,
3033 1. 2.8.1 | önmagát, akkor ezzel nem tûnik-e el az Elsõ Szövetség egész
3034 1. 1.11.1 | irányzatok "alulról indulónak" tûnnek. Ezzel szemben azok, amelyek
3035 1. 1.3.1 | zsákutcából indult ki, ahová, úgy tûnt, a Jézus-élete kutatás elérkezett.
3036 1. 1.6.2 | elnyerésére irányul. Ennek az üdvöségnek azonban az emberi létezés
3037 2. 1.4.1 | foglal el ebben az eljövendõ üdvösségben. Amikor a királyt fiának
3038 2. 1.3 | részesüljön Izrael Istenének üdvösségébõl a helyreállított szent városban (
3039 1. 1.6.2 | találják meg, amely "Isten üdvösségének" elnyerésére irányul. Ennek
3040 1. 2.4.2 | megváltóját" egy olyan "üdvösségi vallás" "fõhõsévé", amely
3041 2. 1.3 | Ez 48,35); és falait "Üdvösségnek", kapuit "Dicséretnek" nevezik
3042 2. 2.1.4 | mód, ami a Szentírásban az üdvösségre vonatkozik, felvétetik és
3043 2. 1.1.1 | az Istenben találják meg üdvösségüket (Iz 45,22-25), és egyedül
3044 2. 1 | eljutott a hitre, hogy Isten üdvözíteni akarja õt és ismeri útjait.
3045 1. 2.10.3 | azonban, hogy megértsük, hogy üdvözítõje õ minden korok minden emberének,
3046 1. 1.1.2 | J. Galot stb.). ~(b) Az üdvtörténelmi teológia közvetlenebb hatására (
3047 1. 1.9.2 | maga Jézus is a szegények ügyéért szállt síkra, és felkelt
3048 2. 2.3.2 | Krisztus, aki jelen van e világ ügyeiben, kiárasztja rájuk üdvözítõ
3049 1. 1.7.3 | Jézus Isten és az emberiség ügyét, a halálához vezetõ szomorú
3050 1. 1.1.1 | trentói zsinat 5. és 6. ülésszaka /1546 és 1547/) traktátus. ~
3051 2. 2.3.2 | így kiálthat: "A trónon ülõnek és a Báránynak legyen áldás,
3052 2. 1.4.1 | üdvösség múltbeli tetteit ünnepli (Zsolt 132; 136) és felidézi
3053 2. 2.3.1 | kínszenvedését és feltámadását ünneplik, és eljövetelét várva kiáltják: "
3054 1. 2.6.2 | valószínûségét a nyitva és üresen talált sír ténye. De nem
3055 1. 1.3.3 | halálának jelentése miatt, üzenetének az emberi létezésre gyakorolt
3056 2. 1.4.1 | törékenynek látszik (Oz 6,4), ha ugyan nem egészen lehetetlennek (
3057 1. 1.2.2 | nyelvi környezetben, amelyben ugyanazoknak a szavaknak nem mindig ugyanaz
3058 2. 2.2.1 | estéjén megkaptak (Jn 20,22), ugyanennek a Léleknek az eljövetele
3059 2. 2.3.1 | Jézus az Úr" (1Kor 12,3). Ugyanez a Lélek juttatja eszébe
3060 1. 1.7.4 | akkor azt látjuk, hogy ugyanezek az emberek elismerik Krisztusban
3061 1. 1.3.2 | amilyen mértékben valaki ugyanezeket a tapasztalatokat valamiképpen "
3062 1. 1.3.1 | Paulus, Strauss, Renan stb.). Ugyanilyen hozzáállás volt a jellemzõ
3063 1. 2.2.1 | auxiliaris") nem örvend ugyanolyan tekintélynek a hit dolgában,
3064 2. 1.4.2 | Teremtés az õ Szavának mûve ugyanúgy, ahogy az õ Lelkéé (Zsolt
3065 1. 2.7.3 | egyedül szavahihetõnek, míg az újabbakat leírják, mint egy késõbbi
3066 1. 1.5.1 | Strack-Billerbeck, J. Bonsirven, stb.). Újabban a kumráni irodalom és a
3067 1. 1.10 | 1.1.10 Újfajta szisztematikus tanulmányok ~
3068 1. 1.11.2 | amelyet a zsidók e szövegek újraolvasásakor Jézus korában azoknak tulajdonítottak.
3069 1. 2.4.2 | felfedezzék, amely az evangéliumok újszerûségéhez kötõdik. A fenomenológia
3070 1. 1.2.2 | szilárdan tartotta is az Újszövetségbõl fakadó hitet. E kísérletek
3071 1. 2.2.1 | referentialis"), különösen az Újszövetségé, amelynek kifejezési módja
3072 1. 2.2.2 | mindenképpen elõállna, ha az Újszövetséget olyan szelekciós folyamatnak
3073 1. 2.1.2 | 1.2.1.2 Az Újszövetséggel való olyan bánásmód, amelynek
3074 1. 2.1.1 | nyelvezetétõl függ, mint magának az Újszövetségnek a nyelvezetétõl, mintha
3075 1. 1.8.3 | függ a M. Heidegger Sein und Zeit c. mûvében elõadott
3076 2. 2.3.1 | elfogadott a keresztségben (uo. 1.9,4). ~c) Ugyanígy, a
3077 2. 1.1.2 | Miután Izrael maga választott urakat magának (1Sám 8,1-9) és
3078 2. 1.4.2 | királyok képesek lesznek az uralkodásra (8,15-16); meghívja az embereket,
3079 2. 1.5.1 | különféle csoportjai körében uralkodó nézetek szerint. Bár e remény
3080 2. 1.5.2 | középpontja volt a várakozás Isten uralmára, amely üdvösséget hoz majd
3081 2. 1.5.2 | hogy hirdesse ennek a végsõ uralomnak a küszöbön álló beköszöntét,
3082 2. 1.2.1 | minden köteléktõl vagy idegen uralomtól (Kiv 3,8; Józs 24,10; 2Sám
3083 2. 2.1.2 | úgy mutatja be magát, mint urat, hanem mindig mint szolgát,
3084 2. 2.3.1 | eljövetelét várva kiáltják: "Jöjj, Urunk Jézus" (Jel 22,20; vö. 1Kor
3085 2. 2.1.2 | Szenvedõ Szolga sorsára utal, aki életét odaadja sokakért (
3086 1. 2.9.1 | egyes marxisták közvetetten utalnak Jézus evangéliumára, amelyben
3087 2. 2.2.2 | ami róla szól. Egyik sem utasítható el azon az alapon, hogy
3088 2. 2.1.2 | Lk 4,5-7; Jn 6,15), nem utasította vissza a "Dávid Fia" nevet (
3089 1. 1.8.4 | tanítványai viszont, bár nem utasították el mesterük fõ kutatásait,
3090 2. 2.1.2 | Istenhez. A krisztológia két útja nyílik meg ezáltal: az egyikben
3091 2. 2.3.1 | egyházat Isten Lelke vezérli útjain. De, akárcsak az egyes hívek (
3092 1. 1.4.3 | vallás keletkezését. Ez utóbbi Jézussal keletkezett, aki
3093 2. 2.1.2 | Jn 4,19) címeket, sõt, ez utóbbit saját maga is használta
3094 2. 1.3 | 2Sám 7,9-11). Bár Dávid utódai nemigen követték õt, a próféták
3095 2. 1.1.1 | MTörv 7,8). Ábrahámban és utódaiban áldást nyer majd a föld
3096 2. 2.3.1 | egyházban megõriztek az apostoli utódlás által (Adv. Haer. 3.1,2)
3097 2. 1.1.1 | Ábrahámot (Ter 12,1-3) és utódokat ad neki, akik az õ népe
3098 1. 1.9.1 | egyes szocialisták, akiket "utópistáknak" is neveztek (vö. Proudhon),
3099 1. 1.6.2 | munkákban (vö. F. Hahn, V. Taylor, L. Sabourin, stb.)
3100 2. 2.1.2 | 13). Így amikor az Utolsó Vacsorán kimondja a kehely fölött
3101 2. 2.3.1 | dicsõséges eljövetele felé. Ez a vágy az imádságban fejezõdik
3102 2. 1.2.1 | embertársainak személye és vagyona iránt (Kiv 20,3-17; MTörv
3103 1. 1.7 | létezés vagy az antropológia valamely szempontja. A maguk módján
3104 1. 2.2.1 | kinyilatkoztatás abszolút értékét" valamilyen viszonylagos nyelv segítségével
3105 1. 1.8.2 | Húsvét üzenetét, és erre kell válaszolni a "hit döntésével" (vö.
3106 1. 2.10.1 | azonban néhány kérdés, amely válaszra vár. ~
3107 1. 1.8.3 | gyakorlati következményei váljanak világossá, hanem azok a "
3108 2. 1.4.1 | közösséget, hogy lehetõvé váljon az Isten elõtt kedves áldozat (
3109 1. 1.10.1 | amikor a halál tapasztalatát vállalja érte. ~
3110 1. 1.3.1 | Leben-Jesu-Forschung) végül sikertelen vállalkozásnak tekintették (A. Schweitzer,
3111 1. 2.8.4 | Bultmann tanítványai arra vállalkoztak, hogy ismét Jézust állítsák
3112 1. 2.4.1 | népi vallásokban: Krisztus vallása ezek szerint abból született
3113 1. 2.4.1 | elõítélet: hogy Krisztus vallását más analóg esetek módjára
3114 1. 1.8.1 | keveredtek a hellenista vallásokból származó pogány elemekkel.
3115 2. 2.2.2 | hellenista tanításokkal és vallásokkal, az apostoli kor lelkipásztorai
3116 1. 1.4 | 1.1.4 Krisztológia és vallástörténelem ~
3117 1. 1.4.1 | elemmel bõvült, az ún. "vallástörténelemmel". Ez a vallások közti érintkezést
3118 1. 2.3.2 | zsoltárok alapján" (Lk 24,44) vallott hite és a feltámadt Krisztussal
3119 1. 2.10 | elõkészítõ elemei mellékessé válnak, vagy annyira kis helyet
3120 1. 2.4.2 | szilárd hagyományok nélkül valók lettek volna. Egyes történészek
3121 1. 1.3.3 | és bemutatni Jézus emberi valóságát, a halállal megkoronázott
3122 1. 2.9.2 | remény végsõ elvéhez. A valóságban azonban csak a "történeti
3123 1. 1.9.6 | olyan reményt kínálni, amely valóságos és megvalósítható: Krisztus
3124 1. 2.6.2 | kikövetkeztethetjük mint valóságot Krisztus dicsõséges megjelenéseibõl,
3125 2. 1.5.2 | amelyet a feltámadás által valósít meg (Iz 26,19; Dán 12,2-
3126 2. 2.3.1 | Szentlélek mûködése révén valósítható meg (1Kor 2,10-11). Ez a
3127 2. 2.3.2 | 10). ~b) Ebbõl semmi sem valósulhat meg kínlódás és szenvedés
3128 1. 1.7.2 | amely nélküle soha nem valósulhatna meg. ~
3129 1. 2.6.2 | részesültek, és erõsíti valószínûségét a nyitva és üresen talált
3130 2. 1.4.1 | történelmének legkomolyabb válságainál (Jer 1,10). Legfõbb feladata,
3131 1. 2.7.1 | egyébként szó van a különbözõ válságokról, amelyeket az emberi fejlõdésnek
3132 1. 2.8.1 | megmutassa: az ember nem válthatja meg önmagát, akkor ezzel
3133 1. 1.7 | Idõközben ezek a problémák több változáson is keresztülmentek, és ezek
3134 1. 2.8.3 | húsvéti üzenet mitologikus változatának tekintjük, akkor nem érthetõ,
3135 1. 1.5.4 | ezek a kutatásai a maguk változatosságában nyilvánvaló bevezetõjét
3136 1. 2.10 | sokfélesége, miközben ezt a változatosságot nagyra kell becsülni. Vagy
3137 1. 3.3 | és az üdvözítõ ígérete és várása az Elsõ Szövetségben, 2.
3138 1. 3.2 | Isten Országa és a Messiás várásában. Ezek az ígéretek és ez
3139 El | az üdvösség és a Messiás várásáról, hogy az evangéliumot helyesen
3140 1. 1.6.2 | és halált vett magára, és váratlan módon ezeket tette az üdvösség
3141 2. 2.3.2 | vetve a hiábavalóságnak és várja a szabadulást a romlás kötelékeibõl (
3142 2. 2.3.1 | akinek dicsõséges eljövetelét várjuk az idõk végén (1Pét 3,22).
3143 2. 1.3 | üdvösségébõl a helyreállított szent városban (Iz 62,10-12), mert Sionról
3144 1. 1.9.2 | öltenek. Némelyikük számára a várt felszabadításnak az ember
3145 2. 2.1.4 | nagyszerûbb módon, mint azt Izrael várta. Mindezt azonban csak a
3146 2. 1.5.1 | majd, egy papi Messiást is vártak (vö. Zak 4,14; vö. Lev 4,
3147 2. 2.3.1 | ünneplik, és eljövetelét várva kiáltják: "Jöjj, Urunk Jézus" (
3148 1. 1.10.2 | történelem olyan teológiáját vázolja fel, amely elkerüli az idealisták
3149 2. 1 | kinyilatkoztatás különbözõ szakaszait vázoljuk fel, hanem inkább a fõ tanúságokat
3150 El | hivatalos dokumentumban csupán vázolt témák részletes tárgyalásával.
3151 2. 1.5.1 | amelyet fentebb röviden vázoltunk. Jézus idejében a zsidók
3152 1. 1.8.2 | Mivel azonban meg akarja védelmezni az evangéliumi "kérügma"
3153 2. 2.3.2 | örökkévalóságban, melyet Õ visz végbe irgalommal, hûséggel és
3154 1. 2.7.4 | fogadják el, a benne és általa végbement kinyilatkoztatásnak. A krisztológia
3155 1. 1.6.2 | történelem elõvételezett végének (prolepszisz). Mivel azt
3156 1. 2.6.4 | Jézus "ennek a világnak" a végét, mielõtt az õ nemzedéke
3157 2. 2.1.1 | amelyeket õ Isten Lelke által végez, megmutatják, hogy elérkezett
3158 El | maga is egzegetikai munkát végezzen. Arra kapott feladatot,
3159 2. 1.4.2 | reményét (Iz 61,1-3). A végidõkben ez a Lélek fog új népet
3160 2. 2.1.3 | hogy csak az Atya ismeri a végítélet napját - még az angyalok,
3161 2. 1.4.1 | Bár a messiási uralom végleges eljötte magának Istennek
3162 2. 1.4.1 | tevékenysége révén uralma végre maradandóan eljöhet. ~a)
3163 2. 2.2.1 | 33), és a "Jézus nevében" végrehajtott csodás gyógyítások (ApCsel
3164 2. 1.4.2 | 119,89); elküldik, hogy végrehajtsa a rábízott feladatot (Bölcs
3165 2. 1.2.1 | akiket arra hívott, hogy végrehajtsák tervét: Ábrahámot (Ter 18,
3166 2. 2.3.2 | a napig, amikor mindenki végtelen boldogságot élvezhet majd,
3167 1. 1.6.2 | való jelenléte által most végzendõ feladatot, vagy pedig az
3168 1. 1.2.3 | történeti Jézus Krisztusról" végzett egyes kutatások nyomán egyes
3169 El | akár a sajátos feladatot végzõ hitoktatóknak szól.A Szentírás
3170 1. 1.2.2 | kerekedjenek tudományos vitákon, véleménykülönbségeken, eltérõ beszédmódokon, melyek
3171 1. 2.5.1 | próféta, egy katasztrofális véletlen áldozata? Vagy olyan csodatévõ,
3172 2. 2.1.2 | 42,6; Jer 31,31). Joggal vélhetjük, hogy erre gondolhatott,
3173 1. 2.10.3 | emberének, tekintetbe kell venni preegzisztenciáját, és el
3174 1. 1.11.2 | krisztológiának, ha tekintetbe kell vennie a "názáreti Jézus" emberségének
3175 2. 2.1.2 | dolgokat is figyelembe kell vennünk. Isten ugyanis nemcsak egyes
3176 1. 1.1.1 | írásaival - ilyen a De Verbo incarnato (vö. nikaiai zsinat /
3177 2. 2.3.1 | teljesednek az egyházban (Dei Verbum 8). ~Ez által a Lélek által
3178 2. 2.1.2 | 53,12), és megpecsételi vérével az új szövetséget (vö. Iz
3179 2. 2.2.2 | de historica Evangeliorum veritate c. dokumentumát). Ezekben
3180 1. 1.5.3 | hagyomány is megõrizte (G. Vermes). Némelyek odáig mentek,
3181 2. 2.1.3 | hogy "Fiú", éppen abban a versben, amelyben állítja, hogy
3182 2. 2.3.2 | küzdeniük kell és, ha kell, vértanúságot és halált kell szenvedniük
3183 2. 1.4.2 | személyes jegyeket ölt: lakást vesz Izrael ajkán és szívében (
3184 1. 1.11.3 | elkerüljék a spekuláció veszélyét, és túl keveset, vagy túl
3185 1. 1.11.3 | teológusok azonban mégsem vesznek el Jézus "pszichológiájában",
3186 2. 2.2.2 | magán mára jelentõségét vesztette. A szövegek értelmezése,
3187 2. 1.3 | szövetséget, a próféták soha nem vesztették el reményüket, hogy Isten
3188 2. 1.4.1 | és általuk vezettetve még véthet is az Úr törvénye ellen. (
3189 2. 2.3.1 | egyes hívek (Róm 8,14), "nem vetheti bizalmát minden szellembe" (
3190 2. 2.3.2 | önmagát pedig az Atyának veti alá, "hogy Isten legyen
3191 1. 1.2.2 | nyelvezetét kritikai vizsgálat alá vetjük, jobban megkülönböztethetõ
3192 1. 2.2.2 | folyamatnak vagy elemzésnek vetnénk alá, mint amilyent különféle
3193 2. 2.3.1 | praxisát" mindig alá kell vetni a "megkülönböztetésnek" (
3194 2. 2.3.2 | ami teremtmény, alá van vetve a hiábavalóságnak és várja
3195 1. 1.3.3 | irracionális fideizmusra vezessük vissza. ~
3196 2. 1.2.1 | emberek között. ~Ez a nép és vezetõi természetesen szabadon alávetik
3197 2. 1.2.1 | néppé kovácsolt emberekkel. Vezetõket állított népe élére, akiket
3198 2. 1.4.1 | 21; 29,13-14), és általuk vezettetve még véthet is az Úr törvénye
3199 El. 0.0.0(1)| Vö. VI. Pál pápa: Sedula cura apostoli
3200 2. 2.1.2 | országa nem ebbõl (ek) a világból való", és hogy azért jött, "
3201 1. 1.7.1 | emberi történelem és az egész világegyetem egységesítõ elvét a kezdetektõl
3202 1. 1.7.1 | legvégsõ ágát" az egész világegyetemben. Jézus Krisztust mint Isten
3203 2. 2.3.1 | Kol 1,21), sõt az egész világegyetemmel, ahol Krisztus legyõzte
3204 1. 1.5.2 | 1.1.5.2 Az elsõ világháború után néhány zsidó történész,
3205 2. 2.2.2 | hogy más és más fénnyel világítják meg Krisztus alakját, aki
3206 1. 1.5.1 | szövegek történeti értékére világítson rá. Ma azonban inkább arra
3207 2. 2.2.1 | minden eddiginél teljesebb és világosabb lett (ApCsel 10,40k; vö.
3208 1. 2.10.3 | fontossága Krisztusnak a világtörténelemben, csak úgy lehetséges, hogy
3209 1. 1.7.3 | akit a kereszténység, a más világvallások és a humanizmus különbözõ
3210 2. 2.1.3 | forrásból Jézus minden tette és viselkedése - vagy, másképpen, az õ
3211 2. 2.1.2 | 9-10). A templomban úgy viselkedett, "mint akinek hatalma van",
3212 2. 2.1.2 | a beszélõt is. Jézus úgy viselkedik és úgy beszél, mintha vonakodna
3213 2. 2.1.2 | amit tanítványai "el tudnak viselni" (Jn 16,12). ~d) Ugyanakkor
3214 2. 2.2.2 | egy letûnt kultúra jegyeit viselve magán mára jelentõségét
3215 1. 1.9.2 | síkra, és felkelt a hatalom visszaélései ellen, amelyek az embereket
3216 2. 1.4.1 | egységet. Az egyre ismétlõdõ visszaesések után Isten felszította népe
3217 1. 1.4.2 | más emberi jelenségekre visszavezetni (vö. R. Otto, Das Heilige,
3218 2. 2.1.4 | 1Pét 2,21-25, Iz 53-at visszhangozva), és feltámadása által belépett
3219 2. 2.3.2 | örökkévalóságban, melyet Õ visz végbe irgalommal, hûséggel
3220 1. 1.9.2 | az Istenhez való alapvetõ viszony (G. Gutiérrez, L. Boff,
3221 2. 2.1.3 | alapvetõen Istenhez fûzõdõ fiúi viszonyában keresendõ. Imádságában "
3222 1. 1.9.2 | egymás közötti társadalmi viszonyaira koncentrálnak (pl. J. Sobrino). ~
3223 1. 2.2.1 | abszolút értékét" valamilyen viszonylagos nyelv segítségével megragadhassuk,
3224 2. 2.1.2 | tekinti, alapvetõen annak a viszonynak a függvénye, amely õt Istenhez
3225 1. 1.9.4 | jelenségeknek és emberi viszonyokban azt az értelmezését, amelyet
3226 1. 2.6.3 | emberiség felõl nézve, és a viszonyt kifejezõ címek között, amelyek
3227 1. 2.3.2 | feltámadt Krisztussal átélt viszonyukból fakadó hitük között. Ez
3228 1. 2.1.2 | amelyrõl méltán folyik vita manapság. Ezért megtörténhet,
3229 1. 2.5.2 | örökséget osztó testvérek vitáitól. A Jézussal kezdõdõ mozgalom
3230 1. 2.5.2 | 2 Való igaz, hogy azok a viták, amelyek Jézus és a szigorúbb
3231 1. 1.2.2 | kerekedjenek tudományos vitákon, véleménykülönbségeken,
3232 El | amelyek érintik a krisztológia vitatott kérdéseit. ~Henri Cazelles,
3233 1. 2.1.2 | konzervatívak", miközben valójában vitatottak. ~
3234 1. 1.7 | és a 20.sz. elsõ felében vitattak a hithez vezetõ "hihetõségi
3235 2. 2.1.1 | fejlettebb kifejezési formára vitte. Így magyarázhatók az eltérések
3236 1. 1.2.2 | és nyelvezetét kritikai vizsgálat alá vetjük, jobban megkülönböztethetõ
3237 1. 1.1.2 | kérdések közül néhányat ismét vizsgálnak, pl. Krisztus "tudása" és
3238 1. 2.10.2 | kutatási terület nyitott a vizsgálódások elõtt, és nemcsak jogos,
3239 1. 2.4.2 | az a feladata ezeknek a vizsgálódásoknak, hogy Krisztus vallásának
3240 1. 1.3.1 | kizárt mindenfajta pozitív vizsgálódást (vö. A. Harnack, Das Wesen
3241 1. 3.3 | haladjanak kutatásukban és vizsgálódásukban a mai egzegetikai módszerekkel.
3242 1. 1.3.2 | kutatja (vö. H. G. Gadamer). A vizsgált anyagot ugyanis olyan szempontok
3243 1. 1.2.3 | kezdtek beszélni. De nem volna-e jobb inkább az õ "emberi
3244 1. 2.10.3 | szolgálatára. Jézus zsidó volta, amely különbözõ kultúrákba
3245 2. 2.1.2 | igazságról" (Jn 18,36-37). Voltaképpen Jézus soha nem úgy mutatja
3246 1. 2.5.2 | evangéliuma által. Jézus zsidó voltának pontos tanulmányozása nem
3247 2. 2.1.2 | viselkedik és úgy beszél, mintha vonakodna nyilvánvalóan feltárni személyének
3248 1. 2.5.1 | irányuló kutatások csak ezen a vonalon haladnak, mindig fennáll
3249 1. 1.7 | is, amelyeknek az a közös vonása, hogy kiindulópontjuk az
3250 1. 2.5.1 | az õ zsidó hátterére és vonásaira helyezik a hangsúlyt. Egy
3251 1. 2 | felmutat elõnyös és ösztönzõ vonásokat is. Ha azonban némelyiküket
3252 1. 1.3.2 | történeti módszer" új és fontos vonásokkal gazdagodott. Maguk a történészek
3253 1. 1.7.2 | Az egzisztenciának ezek a vonatkozásai azonban csak Jézus személyében
3254 1. 1.7.2 | annak transzcendentális vonatkozásának nevez: ez alapvetõen a megismerés,
3255 1. 1.9.2 | felszabadításnak az ember minden vonatkozására ki kell terjednie, amibe
3256 2. 2.1.4 | Szentírásban az üdvösségre vonatkozik, felvétetik és egyesül Jézus
3257 1. 1 | adjunk a Jézus Krisztusra vonatkozó tanulmányokról. Figyelmünk
3258 1. 1.11.3 | teljesítendõ küldetésére vonatkozóan. Egyes evangéliumi részek (
3259 1. 2.9 | kockázatos következtetések vonhatók le, különösen akkor, ha
3260 2. 1.4.1 | akkor az egész népet magával vonja a pusztulásba (Jer 21,12;
3261 1. 1.3.2 | bizonyos "elõzetes megértés" (Vorverständniss), amelyet fokozatosan hozzá
3262 1. 1.3.1 | vizsgálódást (vö. A. Harnack, Das Wesen des Christentums). A "történeti
3263 1. 1.3.2 | az emberi létezésrõl (vö. X. Léon-Dufour). ~
3264 1. 1.5.2 | irodalomból - zsidó történészek (Y. Yadin stb.) és a keresztény
3265 1. 1.5.2 | zsidó történészek (Y. Yadin stb.) és a keresztény hittõl
3266 2. 1.1.2 | magvát. Neve, amelyet a YHWH szó fejez ki, ennek a hitnek
3267 2. 1.3 | Mik 4,1-4); és egyedül YHWH-ben találnak üdvösséget (Iz
3268 2. 1.2.1 | más istent imádjanak, mind YHWH-t (Kiv 32,1-6; Szám 25,1-18;
3269 1. 1.7.4 | gyõzelme jelét és az üdvösség zálogát mindazoknak, akik egyházában
3270 1. 2.8.4 | hit döntésében állna, nem zárná-e ki ezzel az emberi egzisztencia
3271 1. 3.1 | írások által, míg le nem zárult a "kánon", a keresztény
3272 1. 1.8.3 | a M. Heidegger Sein und Zeit c. mûvében elõadott filozófiai
3273 2. 2.2.2 | szólamokon, melyek különbsége egy zenemû összhangot adó szólamaihoz
3274 1. 1.3.1 | álláspontja (ld. 1.1.8) abból a zsákutcából indult ki, ahová, úgy tûnt,
3275 1. 2.9 | kegyelmével, mindenfajta elnyomó zsarnokság alól. Ebbõl az általános
3276 1. 1.5.2 | Megpróbálták kiemelni Jézus zsidó-voltát (pl. P. Lapide), tanítása
3277 1. 3.1 | hit és élet normája. Bár a zsidókat és keresztényeket mélyreható
3278 1. 2.7.3 | mindent magában foglal: zsidóként leélt életét, cselekvésének
3279 1. 1.5.2 | szorosan összekapcsolódott a zsinagóga és a templom vallásos életével.
3280 2. 2.1.2 | kimutatja nekik, hogy a 110. zsoltár szerint a messiás valójában
3281 1. 2.3.2 | törvénye, a próféták és a zsoltárok alapján" (Lk 24,44) vallott
3282 2. 2.2.1 | törvényében, a prófétáknál és a Zsoltárokban" (Lk 24,44), és látható
|