3. fejezet
Hogyan küzdhetõk le ezek a kockázatok, korlátok és bizonytalanságok?

A bemutatott megközelítésekbõl látható, hogy a kockázatok elkerülésére nem elegendõ, ha néhány formulával ki akarnánk nyilvánítani a végsõ "igazságot", vagy szisztematikus mûvet akarnánk kidolgozni, amely az összes problémát megoldja.

1.3.1 Az egész egyházi hagyománnyal való hitbeli szolidaritás arra inti a szentíráskutatókat, hogy szüntelenül igazodjanak az apostoli kor alapvetõ hagyományához (amit tág értelemben az egész Újszövetségre kiterjedõnek foghatunk fel). Ez a szolidaritás azonban senkit nem ment fel a Szentírásnak mint egésznek a tanulmányozása alól: mi volt a helye Izraelben, és milyen új ágat oltottak rá Jézus Krisztus által az újszövetségi írások által, míg le nem zárult a "kánon", a keresztény hit és élet normája. Bár a zsidókat és keresztényeket mélyreható nézetkülönbségek választják el ezen a ponton, a kanonicitás elve tekintetében közösség áll fenn közöttük.

1.3.2 A Szentírás irodalmi fejlõdése is bizonyos értelemben Isten ama ajándékának a türközõdése, amit kinyilatkoztatása és megváltása hozott az embereknek. A keresztények számára ennek az ajándéknak a csúcsa Isten Fia, aki valódi ember, "született Szûz Máriától". A Szentírás egységét ezért megláthatjuk a pátriárkáknak adott ígéretekben, amelyeket a próféták mélyítettek el, majd Isten Országa és a Messiás várásában. Ezek az ígéretek és ez a várakozás pedig beteljesült Jézusban, a Messiásban és Isten Fiában. A Szentírás használatát a krisztológiában ezért a teljesség elve vezérli, amelyet az egyházatyák és a középkori teológusok többször felidéztek, bár a bibliai szövegeket a saját koruk kultúrájának megfelelõ módszerekkel olvasták és értelmezték. A mi korunk más módszereket ad a kezünkbe, de használatuk célja és módja a mi esetünkben is ugyanaz.

1.3.3 Hogy a hívõ olvasók felfedezhessék a Szentírásban ezt az átfogó krisztológiát, kívánatos, hogy a biblikus tudományok a mainál elõbbre haladjanak kutatásukban és vizsgálódásukban a mai egzegetikai módszerekkel. Valójában sok kérdés továbbra is homályos azoknak a szent iratoknak a létrejöttét illetõen, amelyek a sugalmazott szerzõktõl végül ránk maradtak. Ezért akik eltekintenek az ilyen jellegû kérdések tanulmányozásától, azok csak felszínes módon közelítenék meg a Szentírást. Helytelenül ítélnék meg úgy, hogy az õ szentírásolvasásuk "teológiai", és kétes úton indulnának el. A túlságosan leegyszerûsített megoldások semmiképpen nem nyújthatnak biztos alapot a biblikus teológia kutatásaihoz, még akkor sem, ha azok egészen a hitben történnek. A Pápai Biblia Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy a kisebb jelentõségû részletektõl eltekintve ezek a kutatások kellõképp elõrehaladottak ahhoz, hogy bármely hívõ szilárd alapot találjon eredményeikben Jézus Krisztus megismeréséhez.

A következõkben két fejezetben ezt a két kérdést tárgyaljuk: 1. Az üdvösség és az üdvözítõ ígérete és várása az Elsõ Szövetségben, 2. Ezeknek az ígéreteknek és várakozásoknak a beteljesülése a názáreti Jézus személyében.