|
2. Nem mindenki hivatott arra, hogy a szó
szoros értelmében mûvész legyen. A Teremtés
könyvének kijelentése szerint azonban minden ember megkapta
a feladatot, hogy saját életének mestere legyen:
életébôl mestermûvet, mûalkotást kell
létrehoznia.
Fontos kiemelnünk az emberi
tevékenység két oldala közötti különbséget
és összefüggést. A különbség szembeötlô.
Az egyik oldal ugyanis az az adottság, melynek köszönhetôen
az ember olyan cselekedetek szerzôje, melyekért erkölcsileg
felelôs. A másik oldal az az adottság, melynek alapján
mûvész az ember, azaz tud a mûvészet szabályai
szerint, annak elôírásait követve alkotni. 2
Ezért képes a mûvész
alkotásokat létrehozni, de ezek önmagukban még semmit
sem mondanak erkölcsiségérôl. Most ugyanis nem arról
van szó, hogy önmagát és személyiségét
alakítja, hanem alkotóképességét használja
és az értelmében elgondolt terveinek ad esztétikai
formát.
De annak ellenére, hogy az
erkölcsi és mûvészi adottság között lényeges
különbség van, nem kevésbé fontos a két
adottság összefüggése. Kölcsönösen és
nagyon mélyen föltételezik egymást. A mûvész
ugyanis alkotás közben önmagát fejezi ki, amennyiben mûve
saját létének személyének és létmódjának
sajátos tükrözôdése. A történelem számtalan
példát szolgáltat erre. Amikor ugyanis a mûvész
létrehoz egy mestermûvet, nemcsak alkotását hozza létre,
hanem mûvével leleplezi saját személyiségét
is. Saját lelki fejlôdésének talál új
dimenziót és sajátos kifejezési formát.
Alkotása által szól másokhoz és kommunikál
velük. Ezért a mûvészet története nemcsak
mûalkotások, hanem emberek története is. A mûvek
alkotóikról beszélnek, legbelsô titkaikról szólnak
és föltárják azt az igazi szolgálatot, amit a
mûvész a mûvelôdéstörténetnek tett.
|