|
12. A Krisztustól
rábízott üzenet továbbadásához a
Egyháznak szüksége van a mûvészetre. Az
Egyháznak ugyanis a szellemi, a láthatalan
valóságot, Isten világát kell
fölfoghatóvá, sôt, amennyire csak lehet,
vonzóvá tennie. Tehát az önmagában
kimondhatatlant kell érthetô fomába öntenie. A
mûvészetnek megvan a képessége, hogy az üzenet
egyik vagy másik szempontját kiragadja, és olyan
színekbe, formákba, hangokba öltöztesse, amelyek
megfelelnek a szemlélô vagy hallgató
intuíciójának. S ez úgy történik, hogy
nem sérül az üzenet transzcendens tartalma, sem
misztérium jellege nem vész el.
Az Egyháznak különösen olyan emberekre van szüksége,
akik mindezt irodalmi és képzômûvészeti
szinten meg tudják valósítani azáltal, hogy a képek
és azok szimbolikus jelentésének végtelen lehetôségeivel
dolgoznak. Maga Krisztus az isteni tervnek megfelelôen, hogy a megtestesülésben
a láthatatlan Isten képe legyen igehirdetésében
nagyon gyakran használt képeket.
Ugyanígy van szüksége az Egyháznak a
muzsikusokra. Az évszázadok során mily sok egyházi
kompozíciót írtak olyan emberek, akiket mélységesen
eltöltött a misztérium tisztelete!
Megszámlálhatalan a hívôk sokasága, akik
hitüket olyan dallamokkal táplálták, melyek hívô
szívbôl fakadtak és a liturgia részei lettek, vagy
alkalmas segítséget nyújtanak a liturgia méltó
végzéséhez. Az énekben a hit túláradó
örömmé, szeretetté és a szabadító
Isten bizalomteljes várakozásává válik.
Az Egyháznak szüksége van építészekre,
mert szüksége van olyan terekre, ahol a keresztény nép
összegyûlhet és megünnepelheti az üdvösség
misztériumait. A világháború pusztításai
és a nagyvárosok terjeszkedése után egy új építésznemzedék
megkísérelt megfelelni a keresztény istentisztelet követelményeinek
és bizonyította annak az indításnak erejét,
amellyel a vallásosság korunk építészeti
adottságaival szemben is rendelkezik. Nem ritkák ugyanis az olyan
templomok, melyek az imádság helyei, ugyanakkor valóban mûvészeti
alkotások.
|