Felhívás a mûvészekhez

14. Levelemmel hozzátok fordulok, az egész világ Mûvészeihez, hogy kifejezzem megbecsülésemet és hozzájáruljak a mûvészet és az Egyház közötti még termékenyebb együttmûködéshez. Meghívlak benneteket, hogy fedezzétek föl újra a szellemi és vallási dimenzió azon mélységeit, melyek a mûvészetet legnemesebb kifejezési formáiban mindig jellemezték. Ebben a távlatban szólok hozzátok, az írott és mondott szó mûvészei, a színház és muzsika mûvészei, a képzômûvészet és a kommunikáció modern eszközeinek mûvészei. Fôként hozzátok, keresztény mûvészekhez fordulok: egyenként szeretnélek emlékeztetni arra, hogy az Evangélium és a mûvészet között kezdettôl fennálló kapcsolat a funkcionális követelményeken túl magában foglalja a kihívást, hogy kreatív intuícióval hatoljatok be az emberré lett Isten misztériumába és ugyanakkor az ember misztériumába is.

Bizonyos értelemben minden ember ismeretlen önmaga számára. Jézus Krisztus nemcsak Istent nyilatkoztatja ki, hanem "teljesen föltárja az embert is az embernek". ²³ Krisztusban Isten megengesztelôdött a világgal. Minden hívô arra hivatott, hogy errôl tanúságot tegyen; de azok a nôk és férfiak, akik a mûvészetnek szentelték magukat, tartoznak azzal, hogy zseniális tehetségükkel elmondják: Krisztusban meg van váltva a világ, az ember, az emberi test, és meg lesz váltva az egész teremtés, mely, ahogy Szent Pál írja: "sóvárogva várja Isten fiainak kinyilvánulását" (Róm 8,19). Várja Isten fiainak kinyilvánulását a mûvészet által és a mûvészetben is. Ez a ti feladatotok. A mûalkotásokkal való találkozástól várja minden kor emberisége a mai is a felvilágosítást, hogy milyen úton járjon és mi a rendeltetése.